Nagy Norbert
A szakképzési centrumok működése[1]
Magyarországon a 2000-es években, a nemzetközi példák tekintetében jól működő integrált szakképzési rendszer, a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) létrehozása nem eredményezte az eredeti célkitűzések elérését.
A létrejött TISZK-ek nem alkottak egységes rendszert. Az egységesség hiányának okai között megemlíthetjük, hogy sok esetben nem érvényesült a térségi elv. A központok nem megfelelően rendeződtek azon a régiós gazdasági, politikai, társadalmi egységek köré, melyek bázisát képezhették volna ezen intézményeknek.
A szervezeti integráció gyengesége, az egységes fenntartói felület hiánya elégtelenné tette a működés hatékonyságát. A gazdasági társaságként megalakult TISZK-ek önálló életre keltek. Ez az önállóság azonban nem a szakképzést szolgálta, sokkal inkább saját, profitorientált érdekeket követett. Ennek következtében a szakmai koordináció nem érvényesült eléggé. A szakmaiság háttérbe szorult. Az iskolák és a társaságok között érdekellentétek jelentek meg. A TISZK-ek és az iskolák szerves integrációja helyett, egy párhuzamos egymásmellettiség jelent meg.
Meg kell említeni, hogy voltak jól funkcionáló együttműködések is és a TISZK-ek nem okolhatóak egyértelműen az eredmények hiányáért. A TISZK-ek fenntartói jogosítványainak hiánya, az iskolák motiválatlansága, a fenntartási időszakban elapadt források mind meghatározták a felépített szervezet diszfunkcionális működését. Hiába épültek fel a jól felszerelt intézményközi tanműhelyek, ha az iskolák nem használták ki azok lehetőségeit. Mert másik városba kellett volna odautazni, mert nem volt biztosítva az utaztatás költsége, mert nem volt finanszírozva a tanműhely működtetése és fenntartása. Így jobb esetben egy-egy „tanműhelylátogatás” valósult meg, a folyamatos műhelyfoglalkoztatás helyett.
A szakképzési rendszer megújítására való törekvést a jogalkotási folyamatokban is tetten érhettük. 2010-ben a kormány és az Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara keret-megállapodást kötött. Ennek célja az iskolarendszerű szakképzés és a gazdaság igényeinek közelítése volt. 125 szakképesítés teljes gondozásával, egy versenyképes szakképzés kialakítása, egy versenyképes gazdaságért jelszavával. A 2010–2014 közötti ciklusban a Kormány–MKIK együttműködés elsősorban a képzésszerkezet, a szakképzés tartalomszabályozásának átalakítására, a vállalati gyakorlati, azaz a duális képzés kiterjesztésére összpontosított.
2014 végén született meg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szervezetében és fenntartásában működő szakképző iskolák meghatározó hányadának fenntartóváltásáról szóló szakképzési törvénymódosítás. Ezt követően a fenntartóváltást, valamint azzal párhuzamosan a szervezeti átalakítást szabályozó kodifikációs folyamat a 1040/2015. (II. 10.) Korm. határozattal elfogadott, „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” című koncepción alapult, annak gyakorlati végrehajtását szolgálta. A koncepció elfogadását követően a duális képzés kiterjesztése a kamarai garanciavállalás új elemével bővült, a szakképző iskolák pedig új szervezeti és gazdálkodási struktúrában készülhetnek fel a 2016/2017. tanévben induló szakközépiskolai és szakgimnáziumi képzésre.
Itt kell megjegyezni, hogy a Nemzeti Munkaügyi Hivatal megszűnését követően a 319/2014. (XII. 13.) Korm. rendelet állami szakképzési és felnőttképzési szervként a 2014. december 15. hatállyal megalapított Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalt jelölte ki. A szakképzési és felnőttképzési szakma üdvözölte az új hivatal létrehozását, amely a korábbi ágazati háttérintézményi feladatokon felül biztosítja a szakképző iskolák átvételének, működésük beindításának szervezeti hátterét is.
A jogalkotási menetrend következő állomása a 120/2015. (V. 21.) Korm. rendelet volt, amely a fenntartóváltással összefüggő intézkedéseket, mellékletében pedig az egyes iskolák 2015. július 1. napját követő státuszát rögzítette. A kormányrendelet 1. számú mellékletében felsorolt iskolák alkotják a július 1. hatállyal a Nemzetgazdasági Miniszter által megalapított szakképzési centrumok tagiskoláit. A 146/2015. (VI. 12.) Korm. rendelet a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, így az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium fejezetei közötti átadás-átvétel részletszabályait határozta meg. E jogszabály megadta az átadás-átvétel pontos menetrendjét és kereteit. A szakképzési centrumokat az Oktatási Hivatal új OM azonosítóval veszi nyilvántartásba. A KLIK szervezetében működő szakképző iskolák közalkalmazottai munkáltatói jogutódlással kerültek a centrumok állományába, melyről a Munka Törvénykönyve szerinti értesítésüket több mint 26 000 fő vette át. A fenntartói és a funkcionális feladatellátással összefüggésben a KLIK központi és területi szerveinek kormánytisztviselői közül is kerültek át munkatársak az NGM fenntartói, irányítói feladatellátása és a centrumok központi funkcionális egységeinek létszámfeltöltése érdekében. Fontos körülmény, hogy a szakképzési feladatellátást szolgáló, települési önkormányzat tulajdonában lévő ingó és ingatlan vagyonra a Nemzeti Köznevelésről szól törvény 76. § alapján a szakképzési centrum fenntartóját ingyenes vagyonkezelői jog illeti meg. Az érintett önkormányzatokat, valamint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t az átadás-átvételi kormányrendeletben előírt határidőre a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal a vagyonkezelői szerződés megkötésének szándékáról írásban értesítette. A 146/2015. (VI. 12.) Korm. rendelet fentieken túl rendelkezett az átadás-átvételi megállapodás szövegéről, valamint kötelező mellékleteiről. Az átadás-átvétel helyi szinten a KLIK tankerületi igazgatói és a centrumok főigazgatói között történt, ennek jegyzőkönyvei alapozzák meg a két tárca közötti megállapodást.
Mi a szakképzési centrum?
A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 2015 júniusában vezette be a szakképzési centrum fogalmát. A szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, azaz a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásában a szakképzési feladatellátás a szakképzési centrumok tagintézményeiben történik. A szabályozás értelmében megyénként legfeljebb három, a fővárosban legfeljebb tíz centrum hozható létre, az októberi statisztikai adatszolgáltatás alapján, három év átlagában minimum kétezer fős tanulólétszámmal. 2015. július 1. hatállyal összesen 44 szakképzési centrum, azaz költségvetési szerv kezdte meg működését, 367 tagintézményben mintegy 200 000 tanulóval. A szakképzési centrumok élén főigazgatók állnak, munkájukat szakmai és gazdasági főigazgató-helyettesek segítik, a tagintézmény-vezetők igazgatói munkakörben látják el feladataikat. Fontos garancia a szakképzés-specifikus kihívások kezelésére, a szakmai irányításra a szakképzési centrumok főigazgatói és szakmai helyettesei esetében, hogy a vezetői megbízásra vonatkozóan a Nemzeti Köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételeken túl a szakképzési törvény előírja, hogy az adott személyeknek rendelkezniük kell legalább három év szakképzési vezetői gyakorlattal, vagy ilyen irányú fenntartói, közigazgatási tapasztalattal. A törvénymódosítás visszavezette az állami fenntartású intézményekben, így a szakképzési centrumokban a gyakorlati oktatásvezető foglalkoztatásának kötelezettségét, akinek meghatározó a szerepe mind az iskolai tanműhelyi gyakorlati képzés szervezésében, mind a duális képzés eredményes megvalósításában, a vállalat és az iskola közötti együttműködés naprakész biztosításában. A szakképzési törvény a fentieken túl az iskolarendszerű felnőttoktatási tevékenységet elősegítő rendelkezést tartalmaz a szakképzési centrum főállású közalkalmazottjai esetére, továbbá az önkormányzati tulajdoni hányaddal működő térségi integrált szakképző központok feladatait átvezeti a szakképzési centrumok felelősségi körébe. Ez együtt jár a még fennálló projekt-fenntartási kötelezettség átvállalásával, továbbá a hazai és Európai Uniós forrásokból fejlesztett, szakképzési, köznevelési feladatellátást szolgáló ingó és ingatlanvagyon átadásával a szakképzési centrumok vagyonkezelésébe. A szakképzési hozzájárulás, valamint a HEFOP, TÁMOP, TIOP fejlesztési források terhére történt korábbi beruházások így nem vesznek el, hosszú távon is hasznosulnak, számos esetben színvonalas székhelyet és oktatási körülményeket biztosítanak a szakképzési centrumok és tagiskoláik számára.
A szakképzési centrumok létrehozásának indokoltsága,
működésük jellemzői
Az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően, annak humánerőforrás és infrastruktúra fejlesztési forrásaiból történt egy kísérlet szakképző központok létrehozására. E fejlesztés az eredeti célkitűzésekkel ellentétben nem járt együtt az iskolák térségi elvű szervezeti integrációjával, így a TISZK-ek nem alkottak egységes rendszert, melynek hiányában nem váltak egységes beavatkozási eszközzé és fejlesztési potenciállá a szakmapolitikai döntések végrehajtásához. Ennek egyik fő akadálya az egységes fenntartói felület hiánya volt, mely 2012–2013 fordulóján az iskolák állami fenntartásba vételével elhárult.
A szakképzés és a gazdasági, munkaerő-piaci igények közelítése érdekében a központi szabályozási, oktatástartalmi és szerkezeti beavatkozások mellett megkerülhetetlen a helyi szintű együttműködés fejlesztése. Ennek előfeltétele a térségi szemlélet, a reagáló képesség. A költségvetési szervként létrejött szakképzési centrumok mérete lehetővé teszi a munkaerő-piaci igényekre történő reagálást, a szakmaszerkezet összehangolását, optimalizálását. Megfelelő szervezeti méretet biztosít az átlátható gazdálkodáshoz az önállósággal együtt járó felelősséggel, mely szakmai teljesítményre és a bevételt eredményező tevékenységre ösztönzi a vezetőket és a munkatársakat. A nappali rendszerű iskolai oktatást a centrumok személyi, tárgyi feltételeire, valamint tudástőkéjére építve a helyi igények alapján hatékonyan egészítheti ki az iskolarendszerű felnőttoktatási és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési tevékenység, emellett szerepet vállalhatnak a hazai fejlesztésekben, és a külhoni magyar tannyelvű intézményekkel, valamint nemzetközi partnerekkel megvalósuló projektekben. A szakképzési centrumok főigazgatói és a tagiskolák igazgatói között a szervezeti és működési szabályzat osztja meg a hatásköröket és a felelősséget úgy, hogy a tagiskolák igazgatói a napi működésükhöz szükséges hatásköröket gyakorolni tudják. A működés kialakítása még folyamatban van, a kezdeti tapasztalatok kijelölik a közeljövőre a továbbfejlesztés irányait is. Ezzel a lehetőséggel megfelelően élve Magyarország számára hosszú távú és stabil szakképző intézményi struktúrát jelenthetnek a 2015-ben létrehozott szakképzési centrumok.
[1] A onferenciára Palotás József által összeállított prezentáció alapján, az összeállító megbízásából megtartott előadás szövege, illetve az eredeti diák alapján készült összeállítás.
