Dr. Hunya Márta

A pedagógus-továbbképzés új elemei
és fogadtatásuk

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet a TÁMOP 3.1.5 Pedagógusképzés támogatása c. projekt keretében 50 továbbképzést fejlesztett azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a képzések tartalmi megújulásához és szélesítse a kínálatot. A munka a konzorciumi tagok (OFI, OH, Educatio) által alapított, még érvényes engedélyű pedagógus-továbbképzések, tartalmi vizsgálatával, valamint a hazai és a nemzetközi szakirodalom tanulmányozásával kezdődött.

A képzések áttekintése során világossá vált, hogy bár erre van felhatalmazásunk, sem részben, sem egészben nem tudjuk egyiket sem felhasználni. Egyrészt a jogszabályi változások miatt kellett volna átalakítani őket, másrészt egyikhez sem rendelkeztünk a képzők és a résztvevők számára szükséges segédanyagokkal, harmadrészt pedig lassacskán kialakult egy új képzésfejlesztési koncepció, amelybe ezek a meglévő képzések nem illeszkedtek.

Az említett koncepció nagyrészt a szakirodalom és az előző projektekben az Educatio által végzett munka eredményeinek hatására formálódott. Világossá vált számunkra, hogy a pedagógusok szakmai fejlődésének fogalmát át kell értelmezni, és ezt az átértelmezett fogalmat minél szélesebb körben meg kell ismertetni annak érdekében, hogy a pedagógusok munkájának minősége, ezáltal pedig a tanulók motivációja, tanulási tapasztalata és eredményessége érzékelhetően javuljon. A szakirodalomban egyértelműen hangsúlyos folyamatos szakmai fejlődés fogalom reményeink szerint a projekt hatására egyre jobban beleívódik a köztudatba. Szoros összefüggésben van a pedagógus életpálya bevezetése óta terjedő reflektív magatartás[1] fogalmával.

A folyamatos szakmai fejlődést tehát úgy értelmezzük, mint a pedagógusok reflektív magatartásából fakadó belső igényt, a továbbképzést pedig úgy, mint ennek egyik lehetséges, nem is feltétlenül a legfontosabb eszközét. Vagyis a pedagóguspálya professzionalizálódását szorgalmazzuk, azt, hogy a pedagógus a megfelelő tudás, módszerek és eszközök birtokában tudatosan tevékenykedő szakember legyen, olyan valaki, aki nem „csak” nevel és tanít, hanem eléri, hogy a tanulás minden egyes gyermek, tanuló esetében meg is történjen. Problémáit nem titkolja és nem hárítja, hanem megoldásokat keres és próbál ki. Nem becsukja „az én házam az én váram” ajtaját, nem magányos bölcs, hanem társas, gondolkodó lény, aki a többi pedagógussal, közvetlen és közvetett kollégákkal együttműködve folyamatos megújulásra törekszik.

A folyamatos szakmai fejlődés egyéni és társas módozatai

A tanulásról való tudás sokat bővült az utóbbi évtizedekben, de a szakirodalom olvasása, a pedagógiai kutatások eredményeinek követése és alkalmazása még messze nem általános, de a pedagógusok munkáját meghatározó jogszabályok ismerete is esetleges. Olyan konferenciákra is kevesen járnak, ahol tájékozódhatnának. A pedagógusok általában idegenkednek a szaktudományos és a jogi nyelvezettől. A kutatók is hibásak ebben, nem sikerült rátalálniuk arra a népszerű-tudományos stílusra, amely szakszerű, mégis olvasmányos, és nem idegeníti el az olvasót. A jogszabályok nyelvezete is indokolatlanul körmönfont, de az intézményben végzett közös értelmezés segíthet a megértésben.

A folyamatos szakmai fejlődés ideális terepe a nevelőtestület. Egymástól tanulhatnak legtöbbet a pedagógusok. Ehhez azonban az kell, hogy – főként a vezetők kezdeményezésére, de mindenképp a támogatásukkal – kialakuljon és fennmaradjon a tudásmegosztás kultúrája. Ez megmutatkozhat az informális szakmai beszélgetések gyakoriságában és mélységében, kölcsönös óralátogatásokban, rendszeres vagy alkalmi páros tanításban; műhelybeszélgetéseken, például egy vagy több munkaközösség részvételével. Lehet közös gondolkodás, de kötődhet egy-egy pedagógus új vagy mások számára is hasznos tudásának megosztásához is, például egy-egy konferencia vagy továbbképzés után, amikor a résztvevő beavatja a többieket abba, amit hallott, megosztja velük azt, amit tanult, akár belső képzés vagy bemutató foglalkozás formájában is.

Az egymástól való tanulás nálunk kevésbé elterjedt módjai a mentorálás, a peer coaching (szakmai tandem) és a kritikus barát módszer. A pályakezdők mentorálását jogszabály írja elő, de tapasztalataink szerint ez is nagyon eltérő módon és minőségben valósul meg. Optimális esetben a mentor és a gyakornok olyan egyenrangú páros, amely kölcsönös tudásmegosztásban vesz részt, és mindketten profitálnak az együttműködésből. A projekt során fejlesztettünk egy 30 órás mentorképzést[2] is. A fejlesztés folyamatában kb. 20 olyan mentor és volt gyakornok is részt vett, akikkel korábban egy egyéves, gyakornoki vizsgával végződő pilotban azt kutattuk, milyen tevékenységek, eljárások segítségével lehet ebben a kapcsolatban a legtöbbet tanulni egymástól. Ennek a továbbképzésnek tehát nemcsak a felépítése, maga a képzés gyakorlatias, tevékenységekre épülő, hanem a fejlesztési folyamata is az volt.

A mentorálás azonban szélesebben is értelmezhető, részesülhet benne egy-egy újonnan érkezett, de nem kezdő vagy hosszabb gyesről visszatérő kolléga is. Sajátos formája a peer coaching vagy szakmai tandem (általam használt, még nem bevett magyar megnevezés). Olyan bizalmi folyamat, amelyben két vagy több kolléga dolgozik együtt azzal a céllal, hogy munkájukat megfigyeljék, elemezzék és fejlesszék, megosszák egymással ötleteiket, új módszereket tanuljanak, kutatást végezzenek a csoportban/osztályban vagy valamilyen gyakorlati problémát oldjanak meg. Lényege az egyenrangú kapcsolatban megvalósuló kölcsönös fejlődés. A kritikus barát leginkább abban tér el ettől, hogy ez a folyamat nem a kölcsönös fejlődést szolgálja, hanem külső szemet, külső megfigyelőt biztosít annak a pedagógusnak, aki erre felkéri egyik olyan kollégáját, akinek az ítéletében, szakma tudásában megbízik, és az ő segítségével közösen tárják fel, mit és hogyan lehetne javítani a módszereken a jobb eredmény vagy valamely probléma leküzdése érdekében.

Egy oktatási rendszer sem lehet jobb, mint a benne dolgozó pedagógusok. A pedagógusok folyamatos szakmai fejlődése rendszerigény, vagyis nemcsak jogszabály kívánja meg, hanem az oktatási rendszer minőségének fejlődése is. Az egyes pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének legfontosabb kellékei a reflektív magatartás, a kreativitás és a kíváncsiság, valamint az együttműködési hajlandóság. Az eddig említett tanulási folyamatok is mind társas formában, a szervezetbe ágyazva valósulhatnak meg, de még nem jelentenek feltétlenül szervezeti tanulást, nem feltétlenül járnak a szervezet, az óvoda vagy az iskola fejlődésével. Az egyes pedagógusok önálló, egymástól független fejlődése hozzájárul ugyan az eredményesség és az oktatás minőségének javulásához, de hatásfoka alacsonyabb, mint a szervezeti tanulásé. Az intézmény fejlődésére nagyobb hatással van a külső és még inkább a belső innovációban való csoportos részvétel, különösen akkor, ha az innováció célja épp a szervezet valamely problémájának megoldása. Ha ez a belső tanulási folyamat rendszeres és tudatos, hasznosítja minden szereplő tudását és ezáltal egyre fejlettebb formában képes működni, akkor beszélhetünk tanuló szervezetről.

A fentiek alapján jól belátható, hogy a pedagógus-továbbképzésen való részvétel a folyamatos szakmai fejlődés egyik tényezője, módja csupán, korántsem azonos azzal, és hogy a szakszerű és korszerű továbbképzések is csak akkor lehetnek hasznosak, ha a pedagógusok reflektív magatartással, kreativitással és a kíváncsisággal vesznek részt rajtuk, és hajlandók a tevékeny együttműködésre, akárcsak a gyerekek egy jó foglalkozáson vagy tanórán.

Az OFI új továbbképzéseinek jellegzetességei

E bevezető után már bizonyára nem meglepő, hogy azokat a továbbképzéseket tartjuk igazán hatékonynak, amelyek az intézményben, a teljes nevelőtestület vagy minden a képzés témájában érintett pedagógus részvételével zajlanak, mert így könnyebben érhető el tartós változás, ami a tanulás definíció szerinti eredménye. Képzéseink jelentős része megtartható intézménybe kihelyezett formában.

11. ábra: Az OFI képzéseinek újszerű vonásai

Minden képzésünk egy online tanulási környezetben, a Moodle keretrendszerben érhető el, még azok is, amelyek teljes egészében jelenléti formában zajlanak. Miért jó ez? Lehetővé teszi a tananyag (résztvevői munkafüzet, diasorok stb.) letöltését, és a beadandó feladatok feltöltését. Biztosítja a csoporttársakkal és a képzővel való kommunikáció lehetőségét. Az IKT-eszközöktől idegenkedő pedagógusokat is hozzászoktatja a technológia használatához, közvetett módon fejleszti digitális kompetenciáikat. A képzések többsége blended formában zajlik, ebben a távoktatásos környezetben. Ez általában azt jelenti, hogy a jelenléti órák száma a felére csökken (egy harminc órás képzés esetében jellemzően két 7–8 órás, esetleg három rövidebb nap), a többi órát pedig távoktatásos formában kell eltölteni úgy, hogy a Moodle-ban található szakirodalmat olvassák el, egyéni és társas feladatokat oldanak meg, illetve egymással kommunikálnak a résztvevők a képzés témáiról. A távoktatási szakasz sem egyéni, hanem társas tanulás, feltételezi a gyakori és intenzív online jelenlétet. Nincs minden képzés alapítási engedélyében meghatározva, de általában 2–4 hetes a távoktatási szakasz, ami lehet egy vagy két etap.

A távoktatásos szakasz az esetek többségében a folyamatba ágyazás lehetőségét is biztosítja, vagyis a pedagógusok a gyakorlatban is kipróbálhatják a tanultakat, például megvalósítanak egy-egy olyan óratervet, amelybe beépítették a tanult módszereket, eljárásokat. A tapasztalatokat megoszthatják egymással a távoktatásos felületen, és a következő jelenléti napon is megbeszélhetik. Ennek módját az egyes képzések szervesen beépítik, részletesen tartalmazzák.

Néhány pedagógus tanulni kezdett, hogy jók legyenek a bemeneti eredményei. Ez teljesen felesleges, sőt káros, mert félrevezető. Jól mutatja azonban a pedagógusokba táplált tökéletesség-igényt.

Törekedtünk arra, hogy minél több lehetőséget biztosítsunk a tevékenységek során történő produktív tanulásra. A szakirodalom olvasása például általában passzív tevékenység, a pedagógus-továbbképzéseken sok esetben nincs is semmilyen visszacsatolás, nem kapcsolódnak hozzá tevékenységek, sőt számonkérés sem. Számos új képzésünkben fórumozással kötöttük egybe a szakirodalom megismerését, például a csoport minden tagjának két kérdést kell megfogalmaznia az olvasottakkal kapcsolatban, s egyet-egyet meg is kell válaszolniuk. Ez a feladat alapos olvasásra, gondolkodásra és újraolvasásra ösztönöz, serkenti a csoporton belüli kommunikációt is. A kommunikáció és a közös tevékenységek stimulálják a horizontális, azaz az egymástól való tanulást. Az egymástól való tanulásra adnak alkalmat a páros- és csoportfeladatok jelenléti és távoktatásos formában is. Elsősorban nem az a képzőnek sem az a feladata, hogy tanítson, hanem azt kell elérnie, hogy minden egyes résztvevő esetében megtörténjen a tanulás.

Képzéseink közös újszerű eleme a követő támogatás bevezetése is. Az online tanulás környezet lehetővé teszi, hogy a képzés utolsó jelenléti napjával ne szakadjon meg a képző és a résztvevők kapcsolata. Az alapítási engedélyben minden képzéshez legalább egyhónapos kötelező követő támogatás kapcsolódik, az indítóknak ezt tiszteletben kell tartaniuk, és biztosítaniuk kell az online környezet és a képző rendelkezésre állását is. Erre azért van szükség, hogy a tanultak alkalmazása során ne maradjanak magukra a résztvevők, megoszthassák egymással a tapasztalataikat, és a képzőtől is kérdezhessenek az alkalmazás kezdeti, bizonytalanságokat is rejtegető szakaszában. Ilyenkor a résztvevők általában jó gyakorlatokat, eljárásokat, szakirodalmi ajánlásokat is megosztanak, sok esetben nagyon értékes további horizontális tanulás és hálózatépítés is zajlik. Szerettünk volna ilyen platformot biztosítani az azonos képzést máshol vagy máskor végzettek nagyobb közösségének és külön az azonos képzések képzőinek is, de erre egyelőre nem volt módunk.

A modularitás az általunk ideálisnak tartott formában még nem valósulhatott meg. A képzéseket befogadó PedAkkred rendszer korlátai miatt nem sikerült olyan képzéseket fejlesztenünk, amelyeknek szabadon vagy nagy szabadsággal választhatók meg az elemei. Elmozdulás azonban, hogy azokban a tantárgyi képzésekben, ahol nem fejlesztettünk külön általános és középiskolai változatot, modulként választható az eltérő, iskolafoknak megfelelő képzési rész. Ez a differenciálás jellemzően, de nem kizárólag a távoktatási szakaszban található. Az összes tantárgyi megújító továbbképzésnek van egy közös, 12 órás bevezető szakasza, amely a jogszabályi változásokkal, a háromszintű tantervi tervezéssel és az életpályával foglalkozik, ezt a „modult” csak egyszer kell elvégeznie annak, aki két vagy több tantárgya tanításához is szeretné elvégezni a megújító képzést. Azt feltételeztük, hogy a NAT, a kerettantervek és az életpálya fokozatos megismerése hamar elavulttá, érdektelenné teszi ezt a képzési részt. Szerencsére nem így történt. Egyrészt a jogszabályokat, a tanterveket is beleértve nem vagy nagyon felületesen ismeri a pedagógusok többsége, másrészt az életpályával kapcsolatos lehetőségek és feladatok megbeszélésekor kifejezetten hasznos, ha olyan résztvevők is vannak, akik már átestek a minősítési folyamaton. Számukra a visszatekintő, lehiggadt reflexió lehetőségét nyújtja, míg a többiek számára autentikus forrásnak számítanak.

A koncepció megalkotása során a fenti jellemzők mellett kialakult az ofis képzésfejlesztés általános protokollja is. Ezt belső képzés és sok-sok konzultáció során igyekeztünk megosztani más projekteken dolgozó kollégáinkkal is, és reméljük, hogy a jövőben is érvényes marad. Ez azt jelenti, hogy minden képzést egy fejlesztőcsoport készít, akik folyamatosan együttműködnek, nem osztják fel egymás között a képzés témáit, hanem kooperatív munkában fejlesztenek. A képzésfejlesztő csoport minimum háromtagú, kell benne lennie a képzés célcsoportjának megfelelő fokon tanító – tantárgyi képzések esetében azonos szakos – pedagógusnak, valamint legalább egy, az akkreditációs eljárást ismerő, képzésfejlesztésben gyakorlott szakembernek.

A képzésfejlesztés meghatározott sorrendben, meghatározott dokumentumok fejlesztését jelent. Először a szinopszis készül el, amely tartalmazza a képzés általános paramétereit (pl. célcsoportját, óraszámát, azt, hogy milyen formában valósul meg), valamint tervezett témaköreit és módszereit. Ennek elfogadása után kerül sor az alapítási kérelem kidolgozására. Még ennek benyújtása előtt elkészül a képzői kézikönyv, amely részletesen tartalmazza a képzés minden lépését, és módszertani útmutatót ad a megvalósításhoz, valamint tartalmazza a szükséges egyéb segédanyagokat (pl. a nyomtatandó feladatokat) is. Azért fontos, hogy még az akkreditációs folyamat megkezdése előtt elkészüljön, mert gyakran ennek írásakor derül ki valamilyen anomália, például hogy valamire nem elég az idő vagy nem logikus a tevékenységek sorrendje.

A képzői kézikönyv mellett a bemutatandó diasorok szolgálják a képzés színvonalas megtartását, fenntartható disszeminációját. Minden diasort elkészítettünk, ezek szerepe és helye világosan kiderül a képzői kézikönyvekből. A képzőknek használniuk kell ezeket, de annyit módosíthatnak rajtuk, amennyit a csoport előzetes tudása vagy saját képzői biztonságuk megteremtése indokol.

Általában a képzői kézikönyvvel párhuzamosan, de mindig annak alapján készül a résztvevői munkafüzet, amelyben követhető a tematikai egységek és a feladatok sorrendje, helyet biztosít egyes feladatok elvégzésére, felsorolja, követhetővé teszi a távoktatásos feladatokat, és helyet biztosít a feladatokkal kapcsolatos reflexiók megfogalmazására is. Ezt a résztvevők nyomtatják ki, de használhatják számítógépen, digitális formában is.

Amikor ezek a dokumentumok elkészülnek, sor kerülhet az online tanulási környezetben a „kurzus” kifejlesztésére is. A Moodle környezetben ez a képzés rokonértelmű megnevezése. Minden kurzus elején megtalálható a képzés általános ismertetője és a konkrét képzés ismertetője is, valamint a letölthető munkafüzet és a bevezető teendők. A képzés megkezdése előtt hozzáférést kell kapniuk a résztvevőknek, ki kell tölteniük a profiljukat, ami azt jelenti, hogy írniuk kell magukról néhány mondatot, és fel kell tölteniük egy portré fényképet is, hogy személyesebbé váljon a távoktatás is. Képzésenként eltérő időtartamot, egy-két hetet, de legalább néhány napot kapniuk kell a tananyaggal és az egymással való ismerkedésre, a motivációs teszt kitöltésére, a munkafüzet letöltésére és kinyomtatására.

A felület felépítése tükrözi a képzés felépítését, témáról témára, feladatról feladatra vezeti a résztvevőket, és tartalmaz minden szükséges utasítást. Az indítási jog átadásával a kurzus teljes csomagját megkapja az indító, a csomagban az összes segédanyag is megtalálható a felületre feltöltve. Az online környezet használata minden képzés esetében egyaránt kötelező az indító, a képző és minden résztvevő számára.

A képzésfejlesztési protokoll fontos eleme, hogy a képzéseket csak olyan képzők tarthatják, akiket az OFI felkészített. Ezek a felkészítések 20 vagy 30 órásak, a jelentkezés feltétele volt a legalább 120 órányi képzői tapasztalat, a távoktatásban képzőként vagy résztvevőként szerzett tapasztalat, és az adott témában való felkészültség, jártasság. A felkészítésen megismerték a képzés felépítését, módszereit, kipróbáltak néhány feladatot, tanították egymást. Online tevékenységeket is kellett végezniük, és ki kellett próbálniuk a tutorálást, vagyis az online tevékenységek irányítását, a beadott feladatok véleményezését is.

Az újszerű elemek fogadtatása

Próbaképzéseken, a képzők felkészítésén és a tanulmány írásakor éppen folyó néhány „valódi” pedagógus-továbbképzésen gyűjtöttünk visszajelzéseket. Az alábbi ábra a képzők felkészítésein kapott visszajelzésekről készült, ötfokú skálán kellett értékelniük a felkészítést az egyes szempontok szerint. Érdekes módon a képzés anyagának (nem a fent ismertetett újszerű elemeknek az) újszerűsége kapott legalacsonyabb értéket. A képzők esetében talán érthető ez, hiszen jelentkezési feltétel volt a képzés szakterületén való jártasság. Büszkék vagyunk arra, hogy a felkészítők (többnyire a fejlesztők) szaktudását nagyon magasra értékelték.

Kutatás is kapcsolódott a képzésfejlesztéshez, interjúk készültek a fejlesztőkkel, a leendő képzőkkel, majd a képzőkkel és a résztvevőkkel, és kérdőíves formában is gyűjtöttünk információkat. A kutatás elsősorban minőségbiztosítási jellegű volt, de fókuszban állt az újszerű elemek fogadtatása is. Ezek szerint az online eszközökkel támogatott képzések térnyerése általános tendencia a világban. Ehhez a magyar közoktatásnak is gyors ütemben fel kell zárkóznia. Ezt a célt jól szolgálja a kifejlesztett innovatív képzési csomag, melyet hasznosnak, a tartalmat és a módszereket tekintve is progresszívnek tartanak a válaszadók. A folyamatba ágyazottság és a rendszerszemlélet a program fontos erénye. A képzések illeszkednek a kerettanterv változásaihoz és a pedagógus életpályamodell elemeihez.

13. ábra: Elégedettség a képzők felkészítésén (összesített)

Az online zajló folyamatok eszköze a Moodle-portál, ami a képzések sikerességének egyik záloga, de csak akkor, ha a megfelelő digitális kompetenciákkal nem rendelkező résztvevők segítséget kapnak valamilyen formában a hiányosságok pótlására. A kapott információk alapján az a közvélekedés rajzolódik ki, hogy a Moodle-tartalmakhoz történő hozzáférést jóval hosszabb időre igényelnék a résztvevők, mint azt a jelenlegi program lehetővé teszi. Az online támogatású jelenléti képzések hatékony megvalósításának előfeltétele, hogy a jelenléti alkalmak előtt legyen idejük a résztvevőknek az online felületet előzetesen tanulmányozni és az online valamint offline képzési alkalmak között teljen el megfelelő mennyiségű idő.

A képzések kulcsfontosságú szereplőit, a trénereket a felkészítők és a pedagógus-továbbképzések résztvevő is hiteles, jól felkészült, a „diákjaikat” partnerként kezelő szakembereknek tartják. Többen megfogalmazták, hasznos lenne, ha a projekt lezárultát követően is biztosított lenne valamilyen szakmai szupervízió a képzők számára.

Általános vélekedés, hogy az utánkövetés a képzés fontos eleme. A résztvevők egyöntetűen nagyon pozitívan fogadták, nagy segítségnek tartják későbbi munkájukban. A tudásmegosztás, a szakmai kommunikáció, a tapasztalatok és főként a jó gyakorlatok átadása lehet az erjesztő erő a képzési rendszer megújításának folyamatában. Összességében a tudásátadás terén a résztvevők pozitív attitűdökkel rendelkeznek. Ezt megerősíthetné a Moodle fórumának továbbélése, mert félő, hogy ennek híján újabb érintkezési formák csak nehézkesen fognak kialakulni és a tartalmak is elvesznek.

A jövő

A projekt keretében megvalósuló ingyenes pedagógus-továbbképzések október-novemberben folynak az Educatio közbeszerzést nyert partnerei, a Pedagógiai Oktatási Központok és néhány felsőoktatási intézmény szervezésében. Ezek a tanulmány írásának napjaiban zárulnak. Néhányat meglátogattunk, és számos nehezítő körülmény miatt aggodalommal várjuk a visszajelzéseket. Mégis az érdekel bennünket a legjobban, hogy mi lesz a képzések sorsa a jövőben. Reményeink szerint a POK-ok és talán néhány felsőoktatási intézmény, esetleg más , erre alkalmas intézmények, szervezetek is átveszik a indítás jogát az OFI-tól, mi pedig képesek leszünk megfelelni a képzések minőségbiztosításához kapcsolódó feladatoknak. Én személyesen is szívesen fogadom a visszajelzéseket.

[1] Hunya Márta: Reflektív pedagógus – reflektív gyakorlat. OFI, 2015 http://ofi.hu/publikacio/reflektiv-pedagogus-reflektiv-gyakorlat

[2] Mentori feladatokra felkészítő képzés

[3] A kép forrása: www.pmu.se