Pongrácz László
Az érettségi vizsgarendszer „működése”
a pedagógusok véleménye tükrében
Ahogyan azt tavaly megígértem Önöknek, 2014 tavaszán a középiskolák teljes körét megcélzó kérdőíves felmérést folytattunk le. A felmérés során a működő érettségi vizsgarendszerrel kapcsolatban kérdeztük meg a pedagógusok véleményét.
Az elektronikus kérdőívet az igazgatókhoz juttattuk el (1260 telephelyre), és ők továbbították azt az adott intézmény szaktanáraihoz. Az igazgatók 58%-a továbbította a kérdőíveket, így azok 5213 szaktanárhoz jutottak el. A kérdőív minőségét dicséri, hogy a kérdőívet megkapó tanárok 91%-a azt ki is töltötte, így 4770 tanár véleménye összegződik a válaszok elemzésében.
A kérdőív két részből állt. Az első 32 kérdés a vizsgarendszer alapkérdéseiben kért állásfoglalást a kollégáktól, míg a második rész a válaszadó tanár szakjának megfelelő (összesen 11 vizsgatárgy), az adott vizsgatárgy követelményeire és vizsgamodelljére vonatkozó, vizsgatárgy-specifikus kérdéssor volt.
A jelen előadás tárgya a vizsgarendszer alapkérdéseire vonatkozó tanári válaszok rövid bemutatása.
Az összetétel abszolút számarányainál azonban lényegesen többet mond, hogy a válaszadók szakma szerint összetétele miként viszonyul a pedagógusok általános szakmai összetételéhez. (Lásd előző dián)
Láthatjuk, hogy a matematika-, a történelem- és az informatikatanárok különösen aktívak voltak, míg az angol-, a fizika és a testneveléstanárok a számarányuknál kisebb aktivitást mutattak.
A szaktárgyi összetételnél talán még beszédesebb a válaszadók tanítási gyakorlat szerinti összetétele:
Mint látható, a válaszadók között a legnagyobb súlyt a 25 év feletti gyakorlattal rendelkező kollégák képviselik.
A kérdőívben minden esetben egy-egy állítást fogalmaztunk meg, és a válaszadóknak az 1–5-ig terjedő skálán kellett megjelölniük, hogy mennyire értenek egyet azzal. Az ábrákon a bal oldalon található az állítást elutasítók, jobb oldalon pedig az azzal maximálisan egyetértők aránya. Az átlagértékeket minden ábrán árnyalja a tanítási tapasztalat szerinti bontás.
Jelen előadás tárgyát a vizsgarendszer alapkérdései közül a következő dián olvashatók képezik:
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy mennyire támogatják vagy utasítják el a kollégák a középiskolától független felsőoktatási felvételi vizsgákat a jelenlegi pontszámítási rendszer alternatívájaként.
Mint látható a pedagógusok nagyobb része utasítja el a felvételi vizsgákat, mint amennyi azokat támogatja. Az elutasítás különösen a tapasztaltabb generációk esetében az erősebb, és a tanítási tapasztalattal párhuzamosan csökken. Mindenesetre ez a bizonytalanság egy más szempont szerinti vizsgálatot is indokol. Ez pedig a tanárok szakja. E szerint a kollégákat három csoportba osztottuk, Az egyikbe az egyértelműen humán, a másikba a reál, a harmadikba az egyéb (informatika, matematika, testnevelés) tárgyakat tanítókat soroltuk. Az átlag kialakulása szempontjából természetesen az sem mellékes, hogy az egyes kategóriákba hány válaszadó tartozik, így ezt is megjelenítettük az ábránkon.
Ezeken a grafikonokon még szembeszökőbb mindhárom kategóriában a bizonytalanok aránya és az is, hogy mindemellett a két szélső vélemény között az elutasítás javára a kettes szorzó mindhárom kategóriában kimutatható.
Az egész kérdőívben követtük azt a módszertani gyakorlatot, hogy ugyanazt a kérdéskört több szemszögből feltett kérdések tükrében is megvizsgáltuk. Ezt a módszert alkalmaztuk e problémakörrel kapcsolatosan is. A következő kérdés is az előzőhöz hasonlóra kérdez rá, ám most nem a felvételi, hanem az érettségi, illetve a középiskolai eredmények oldaláról.
Látható, hogy a pedagógusok számára ismertebb, egyértelműbb kontextusban felvetve a kérdést, jóval határozottabb vélemény fogalmazódik meg a felvételi vizsgákkal szemben a középiskolában megszerezhető eredmények (azaz a jelenlegi rendszer) javára.
Ugyanerről tanúskodik a szaktárgy-csoportok szerinti bontás is, de változatlanul hangsúlyozni kell a bizonytalanok magas arányát is.
A korábbi vizsgarendszerrel szemben markáns különbség, hogy ma az érettségi vizsgakövetelmények mindenki számára egyformák. Ez csak látszólag evidens tény, hiszen még most is hallani a múltat e tekintetben visszasíró véleményeket.
Nos, a válaszadó kollégák nagy többséggel kiállnak az egységes követelmények mellett, az ezzel ellentétes vélemény alig-alig mérhető.
Az előzőnél kissé alacsonyabb arányban, de meggyőző többséggel képviselik a szaktanárok a két vizsgaszint szükségességét.
Figyelemre méltó az a jelenség, mely szerint a kérdésben a megosztottság a gyakorlati évek számának csökkenésével nő. Ennek magyarázatára lehetnek teóriáink, ám a jelen kutatás erre nem tud tényszerű magyarázatot adni.
Figyelemre méltó az a következetesség, ahogy a pedagógusok képviselik, hogy a kötelező vizsgatárgyak esetében a vizsgakövetelmények teljesítésére való felkészüléshez az alapóraszámnak elegendőnek kell lennie. Legalább ennyire meglepő azonban, hogy a választható vizsgatárgyak tekintetében is ugyanezt gondolják, holott ez a legtöbb vizsgatárgy esetében ma lehetetlen, megvalósulása pedig a többnyire a vizsgakövetelmények tartalmi kiürüléséhez vezetne.
Elsöprő többséggel képviselik a szaktanárok a szóbeli vizsgák szükségességét.
Ez az egységes vélemény a szóbeli vizsgák jövője szempontjából megnyugtató. A tanárok valószínűsíthetően tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a jó verbális készségek milyen nagy jelentőséggel bírnak a munkaerő-piaci helytállás szempontjából, és azzal is, hogy a szóbeli vizsgák ténye a szóbeli készségek fejlesztése szempontjából milyen jelentőséggel, motivációs erővel bír.
Hasonlóan gyakran felmerülő kérdés, hogy az érettségi vizsgáknak az iskolától független, külső vizsgáknak, vagy a középiskolákban, a vizsgázó saját szaktanárai által lebonyolított vizsgáknak kell lenniük. A válaszadók a leghatározottabban visszaigazolták, hogy helyeslik az emelt szintű vizsgák függetlenségét, ám ragaszkodnak a középszintű vizsgák helyi lebonyolításához.
Mivel a kutatás az érettségi rendszerről szólt, olyan kérdés nem volt, hogy a középszintű vizsga helyi lebonyolítása és a felvételi pontszámok objektivitása közötti kapcsolatról mi a pedagógusok véleménye.
Örök kérdés, hogy sok vagy kevés az öt kötelező vizsgatárgy. Erről a pedagógusok véleménye – amelyet két egymást követő kérdés kapcsán volt alkalmuk közölni – a jelenleg működő rendszert erősíti meg.
Az utóbbi években többször is felmerült annak igénye, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzéséhez egy kötelező természettudományos tárgyból minden vizsgázónak kötelező legyen vizsgát tenni. Az ezzel kapcsolatos kérdésre a pedagógusok válaszainak megoszlása látszik a következő oldal első diáján.
Bár a válaszok többségében elutasítják a kötelező természettudományos érettségit, ám a vélemények sokszínűsége indokolja az adatoknak a szaktárgy-csoportok szerinti áttekintését is.
A válaszok megoszlása nem meglepő. A humán szakosok egyértelműen elutasítják, a reálszakosok egyértelműen támogatják a kötelező természettudományos érettségi bevezetését, azonban a köztük lévő számbeli különbség az „átlag szintjén” eldönti a kérdést. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a „semleges” kör – bár véleményében kiegyensúlyozottabb képet mutat – szintén inkább elutasítja a bevezetést.
A döntéshozókban és a laikus közvéleményben is a korábbi években többször igényként merült fel a választható vizsgatárgyak számának, kínálatának csökkentése. Felmérésünk azt mutatja, hogy a pedagógusok jelentős többségben támogatják a vizsgarendszer sokszínűségét, a kínálat megtartását.
Az alábbi táblázatban röviden összefoglaltam az érettségi vizsgarendszer kulcskérdéseiben kinyilvánított – korábban már részletezett – pedagógusi véleményeket.
Mindezek után szeretném hangsúlyozottan felhívni a figyelmüket arra, hogy most csak a kérdőíves vizsgálat általános kérdéseire adott tanári válaszok összefoglalását látták, és azt sem teljes körűen.
Az Oktatási Hivatal honlapján hamarosan megjelenő tanulmány igazi aranybányát jelenthet az érdeklődő szaktanárok számára kollégáiknak az érettségi vizsgatárgyuk vizsgájával kapcsolatos véleménye megismerésében.
