Dr. Bodnár Éva

A tanárképzés tartalmi és szerkezeti átalakítása
(tervek és lehetőségek)

Üdvözlök mindenkit!

Az én szerepem ma, hogy bemutassam az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP-4.1.2.B projektjét. A projekt címe: „A tanárképzés tartalmi, szerkezeti átalakítása”.

Röviden bemutatom, hogy milyen háttértényezők járultak hozzá ezen projekt kiírásához. 2013 nyarán írta ki a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség azt a pályázatot, mely a tanárképzés szakmai, módszertani és szerkezeti megújítását, valamint a pedagógusképzés NAT-hoz való jobb alkalmazkodását célozta. A pályázat négy alkomponensből áll és a célja, hogy a megújuló pedagógusképzést szakmailag, módszertanilag továbbfejlessze, a megújuló köznevelés igényeihez igazítsa.

A projekt hátterében álló tényezők egyike az állam fokozott szerepvállalása a köznevelésben, amely számos szerkezeti és tartalmi változást is indukál, amelyre a pedagógusképzésnek is reflektálnia kell. Nem csak a NAT-ra vagy a kerettantervek változására gondolunk itt, hanem arra is, hogy a pedagóguspálya népszerűsítése és az életpályamodell megjelenése mentén fontos lenne felkészíteni a pedagógusképzésben megjelenő hallgatókat, hogy milyen feladatok várnak rájuk, illetve, hogy ezek a feladatok milyen hatással lesznek a későbbi életükre, kialakítva ezzel a pedagóguspálya karriermenedzsmentjét.

A kiírás hátterében továbbá az az elvárás áll, amely a társadalom megújulását részben az oktatástól reméli. Mindannyian tudjuk, hogy az oktatásba fektetett idő, pénz és energia hozzájárul a tudásalapú társadalomhoz, a képzettebb munkaerőköz, ezáltal a foglalkoztatás növekedéséhez, bővítéséhez. Egyértelműen látható, hogy ez nem megy pedagógusok nélkül.

Ha nincsenek, szakmailag felkészült pedagógusok, akik tudják, hogy mit és hogyan tanítsanak, akik megfelelő módszertani jártassággal rendelkeznek a mai netnemzedék tanítására, akkor hiába bármiféle törekvésünk az oktatás, nevelés megújítására, azok gyakorlatilag kárba mennek. Tehát fontos lenne, hogy a pedagógusképzés reflektáljon ezekre a változásokra. A reflektáció első lépése az állam részéről érkezett mindazzal, hogy visszavezette az osztatlan tanárképzést a felsőoktatásba. Több elemzés mutatja, hogy a pedagógusképzés területén a Bologna rendszerű képzés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Éppen ezért a most visszavezetett osztatlan tanárképzési szakok, lehetőséget teremtenek arra, hogy a pedagógusképzés megújulva, de mégis a hagyományokra építve segítse a pedagóguspálya népszerűségének helyreállítását, a pálya presztízsének javítását, a tanári szakmai profilok tisztább kirajzolódását.

Emellett talán a legfontosabb, hogy megújul a pedagógusképzés gyakorlati háttere is. Az osztatlan tanárképzéshez sorosan tartozik egy egyéves gyakorlati képzés. Itt az új képzési rend szerint az utolsó évet a köznevelésben, mentor mellett töltik a hallgatók, a tanárjelöltek, így aztán ténylegesen szakmai tapasztalaton keresztül érzékelik azt, hogyan lehet a képzés során tanultakat hasznosítani.

A TÁMOP-4.1.2.B konstrukció ezt igyekszik támogatni. Különösen fontos, hogy a projektben történő fejlesztések reflektáljanak arra, hogy a gyakorlati képzéshez kapcsolódóan milyen fontos változtatásokra van szükség. Kiemelkedik a gyakorlóiskolák kérdése, amely kapcsán elmondható, hogy az utóbbi időben csak néhány nagy tanárképző egyetemnek volt gyakorlóiskolája. Az új rendszernek a folyományaként ennek meg kell változnia, hiszen minden tanárjelöltnek iskolában kell egy évet eltölteni. Fontos lenne, hogy legyen ott megfelelő felkészültségű felkészítő tanár. És itt most nem a vezetőtanárokra gondolok, akik a szakmai tudást, módszertant át tudják adni, hanem az új törvény értelmében mentort rendelünk minden egyes pedagógusjelölt mellé, így a mentor szerepe lesz az, hogy a szakma csínjára-bínjára megtanítsa a hallgatókat úgy, hogy ők utána a való életben tudják ezeket alkalmazni.

Ezen a háttéren született meg ez a TÁMOP-4.1.2.B pályázati konstrukció és ennek négy alkomponense. Jómagam az első komponensről fogok részletesen beszélni, de természetesen kitérek majd a többire is.

A komponensek közül az első az országos koordinációs és támogató komponens, amelyre az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet pályázott sikeresen. Feladata a többi komponensben zajló fejlesztések összehangolása, a párhuzamosságok kiküszöbölése, illetve a szakmai hálózatosodás felé törekvő összhang kialakítása, megalapozása. Különösen fontos mindez azért is, mert minden egyes pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményben zajlanak fejlesztések, de ezek kissé elszigetelten működnek. Az utóbbi 10 évre az volt jellemző, hogy egy-egy konferencián találkoznak a kollegák, de igazából szakmai együttműködések nem nagyon voltak. Az is az egyik célja a TÁMOP-4.1.2.B projektnek, hogy megpróbálja a hálózatosodást, illetve a szakmai együttműködéseket végre újra visszahozni a pedagógusképzésbe.

A második komponens, a módszertani és képzésfejlesztési komponens. Itt három nyertes konzorcium van a pályázati kiírás nyomán, az első az ELTE és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem konzorciuma, az ő feladatuk a NAT-hoz kapcsolódó tartalmak a fejlesztése, illetve az ahhoz kapcsolódó szakokhoz a képzési kimeneti követelmények fejlesztése, koordinálása. A másik nyertes konzorcium a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az Óbudai Egyetem a konzorciuma. Ők a mérnöktanárképzés és a humán szolgáltatási szakmai tanárképzésnek a megújítását kapták feladatul. A harmadik nyertes a Budapesti Corvinus Egyetem, a Széchenyi István Egyetem, a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem konzorciuma. Szerepük a gazdasági szakmai tanárképzés, a művészeti és az agrár szakmai tanárképzés, valamint az ember és társadalom műveltségi területek megújítása.

A pályázati kiírás harmadik komponense a mindegyik konvergencia régióban föllelhető és pedagógusképzéssel foglalkozó egyetemek támogatását tűzte ki célul. Konkrétan a tanárképző központok működésére, fejlesztésére, a szakmai munka megújítására nyertek a konvergencia régiók pedagógusképző egyetemei forrásokat.

A pályázati koncepció negyedik komponense a hátrányos helyzetűeket segítő gyakorlati képzéseket javító fejlesztések támogatása. Ebben a komponensben a Miskolci Egyetem nyert támogatást arra, hogy a jó gyakorlataik mentén megmutassák azt, hogyan kellene a halmozottan hátrányos helyzetű területeken dolgozó pedagógusoknak hatékonyabb módszertani szakmai fejlesztéseket biztosítani, hogyan lehetne hatékonyabban információkat átadni.

A pályázat kiírója egyrészt a szakmai módszertani megújulásban látja a fejlődést, mindez azt jelenti, hogy a képzési kimeneti követelményekhez kapcsolódóan leginkább a módszertani megújulást várják el. Ebben benne foglaltatik az, hogy a digitális nemzedéknek valahogyan megpróbáljuk megfeleltetni az új anyagokat, illetve benne van az is, hogy a módszertani jó gyakorlatokat megpróbáljuk összegyűjteni és mindenki számára elérhetővé és használhatóvá tenni. A második nagy fejlesztési irányvonal a tanárképző központok fejlesztése. A felsőoktatási törvénynek megfelelve tanárképző központok jöttek létre azokon az egyetemeken, ahol legalább két pedagógus szakot indítanak, és mivel ehhez kapcsolódóan a törvény arról nem rendelkezik, hogy hogyan lesz a tanárképző központok működtetéséhez forrás, hogy milyen működési feltételek között és hogyan tudnak majd működni, így a konvergencia-komponensben nyertes pályázatok ezen feltételek kialakításához a szervezeti struktúra kialakításához nyerhettek el támogatást. A szerveződések nyomán úgy néz ki, hogy számos modell van a tanárképző központok szervezeti struktúrájára, azaz mindenki megfelel a törvényességnek, de igazából nincs egy általános modell, amely minden egyetemen hasonlóképpen oldaná meg a szakmai és a pedagógiai–pszichológiai modulok között oktató intézetek és tanszékek együttműködését, erre minden egyetem másfajta struktúrát talált ki, ami nehézkessé teszi a terület szabályozását és működtetését is. Többek között ezért van szükség arra, hogy a központi fejlesztések segítsék a tanárképző intézményeket, egy megfelelő működési rend kialakításában, ezzel is szolgálva azt a célt, hogy a pedagógusképzés valóban megújuljon a köznevelés elvárásainak is megfelelve.

A harmadik pillér, amelyet a kiíró fontosnak és támogatandónak tartott, ez a szakmai hálózatok kialakítása. És itt nemcsak arról beszélünk, hogy a pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményeket várjuk ebbe a hálózatba, hanem egyértelműen az a cél, hogy minden egyes köznevelésben dolgozó kolléga, aki egy pici affinitást érez arra, hogy akár kutatásokban, akár bármiféle módszertani fejlesztésben részt vegyen, az bekapcsolódhasson. A 2015 tavaszára elkészülő fejlesztés egy olyan felület kialakítását célozza, amelyet kutatási kataszternek neveztünk el. Ez a kataszter mind a pedagógusképzéshez kapcsolódó kutatások, mind a köznevelési, módszertani jó gyakorlatok számára kereshető felületet, megjelenést biztosít. A kataszterbe mind a köznevelésből mind a szakmai szolgáltatóktól, mind a felsőoktatásból érkeznének információk, hogy milyen irányba haladjunk, milyen irányvonalak körvonalazódnak a szakmai kutatások területén, hogyan lehetne jobbá tenni a pedagógusképzést.

A projekt negyedik ága a pedagógusképzés gyakorlati, képzési idejéhez kapcsolódik. Mivel az osztatlan tanárképzésekhez egyéves gyakorlati képzés illeszkedik, így sokkal nagyobb intenzitású és változatosabb feladatokat fog jelenteni mindez mindenkinek, aki a gyakorlati képzésben részt vesz. Éppen ezért jó lenne, ha meg tudnánk határozni olyan minőségbiztosítási szempontokat, hogy mely iskolák lehetnek gyakorló helyek és mely tanárok lehetnek mentorok, kik azok, akik képesek arra, hogy megfelelő szakmai, módszertani tudás birtokában segítsék a pedagógus hallgatókat.

Az utolsó két pontban tulajdonképpen a pedagógusképzéssel, illetve a pedagógiai központoknak a feladatával próbált meg, vagy arra próbál reflektálni a kiíró – meg kell jegyezni, hogy ha pici kritikával lehet illetni, ez a legkevésbé kidolgozott része a pályázati kiírásnak, és különbözőképpen fogják fel a konvergencia régióban dolgozó és pályázatot nyert egyetemek, hogy hogyan fogják ezt megvalósítani. Mindenesetre az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek az a dolga, hogy megpróbálja összehangolni ezeket a különálló fejlesztéseket, hogy abból valóban az egész pedagógustársadalom profitálhasson. A pályázati kiírás fontos eleme a képzők képzése, amely, reflektál arra a furcsa helyzetre, hogy a felsőoktatásban, a szakmai képzést tanító kollégák nagy része nem rendelkezik pedagógus végzettséggel. Ez azt jelenti, hogy a szakmájuknak kiváló professzorai és tudósai, de hogy módszertanról legtöbbjük csak minimálisan tanult formális keretek között. Így aztán az egyik ilyen fontos cél, hogy megpróbáljunk olyan apró képzéseket bevinni az egyetemekre, hogy ott a nem pedagógusképzésben résztvevő kollegák igenis tanuljanak új módszertani megközelítéseket, kipróbálhassák a módszertani fejlesztések új területeinek alkalmazhatóságát a saját szakmai területükön is, segítve azt, hogy hogyan lehetne megfogni az egyetemi hallgatókat.

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet projektjében vállalt feladatokat részletezve azt mondhatjuk el, a legfontosabb, hogy összegyűjtsük azokat az információkat, amelyek a különböző komponensekben nyertes egyetemeknél jelentkeznek. Feltérképezzük és megosszuk, hogy hol, milyen fejlesztések és kutatások találhatók. Az egyes egyetemek fejlesztéseit, tantervi ajánlásait, képesítési követelményeit megpróbáljuk a magyar képesítési keretrendszerhez igazítani. Fontos feladat, hogy az egyetemek képzési kínálata és annak tartalma illeszkedjen a NAT-hoz, emellett jelenjen meg egy átláthatóság és illeszthetőség az egyes szakokhoz kialakított képzési kimeneti követelményekben. Kifejezetten fontos a tanárképzés szakmai profiljainak megújítása. Külön kiemelendő feladatkör a szakmai gyakorlat vagy a tanítási gyakorlathoz kapcsolódó feladatok sora. Ennek egyik fontos eleme a gyakorlatvezető mentortanárokhoz kapcsolódó felkészítések kialakítása, egy kiválasztási rendszer kidolgozása. A mostani felkészítések szerteágazókat. Érdemes lenne meghatározni olyan kötelező tartalmakat, amelyeknek mindegyik képzésben meg kell lennie ahhoz, hogy utána az illető jó mentor lehessen, hiszen nem mindegy, hogy milyen mentor kezébe kerül az a pedagógushallgató, aki egy évig ott fog az iskolában tanítani. Külön vita van arról a pedagógusképzésben, hogy vajon ennek a mentornak most szakmailag is fel kell készíteni a pedagógusjelöltet, vagy csak módszertani és személyiségfejlesztő feladatai vannak. Ez a vita nem dőlt el, így az OFI-nak az egyik legnagyobb feladata, hogy koordinálja az egyetemek eltérő nézeteit. Azt is tapasztaltuk, hogy még egyetemeken belül is külön vita folyik arról, hogy a mentor most szakmai mentor legyen, vagy pedig egy „általános” mentor. Különösen fontos lenne a gyakornoki képzéssel kapcsolatosan, ha lenne arra lehetőség, hogy az előző pályázati időszakban a BMGE és az NYME által megkezdett fejlesztések folytatódhatnának azzal az adatbázissal kapcsolatosan, amely azt mutatta meg, hogy az országban milyen pedagógusképző szakmai gyakorlati helyek vannak, tehát hova mehet el a pedagógusjelölt tanítási gyakorlatra, és hogy mely iskolák fogadnak és milyen területen tanárjelölteket. Ezt a hálózatot jó lenne továbbvinni azért is, mert vannak olyan pedagógusképzési területek, ahol viszonylag kevés tanár van (lásd fizika, kémia szakok), illetve nagyon népszerű szakok is. Igazán hallgatóbarát lenne, ha a tanárjelölt tudna választani, hogy mely területek felé, hová szeretne, melyik országrészbe menne gyakornoki időszakában. A rendszer azt is megmutathatná, hogy hol vannak szabad kapacitások. Mindez fontos az egyetemnek is, hiszen nem minden egyetemnek van gyakorlóiskolája, így az egyetem is tudná, hogy hová helyezheti ki a hallgatót, hogy ott biztos háttér, megfelelő szakmai kapacitás legyen.

És végül, de nem utolsó sorban bemutatnám azt a feladatot, amely az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézethez leginkább illeszkedő feladat, amely nem más, mint az intézményi együttműködések bővítése és összehangolása. Ehhez kapcsolódóan létrehoznánk egy kutatási katasztert. Ez a kutatási kataszter a pedagógiai könyvtárnak a bázisán működhetne, és hármas célja lenne.

Az első feladata, hogy összegyűjtse a tanárképzésben dolgozó felsőoktatási intézmények szakmai profiljait, képzési kimeneti követelményeit és pedagógus-továbbképzéseinek a rendszerét. Ha valaki el szeretne menni egy továbbképzésre, akkor meg lehessen nézni, hogy hol, mely egyetemek, milyen továbbképzést hirdetnek. Azok a továbbképzések milyen tartalommal, milyen oktatói gárdával vagy szakembergárdával működnek. Mindennek a figyelembevételével megkönnyíthetnénk az egyetem és képzés választását. Mindez egészséges versenyt teremtene a képzőintézmények között.

A második ága egy olyan kutatási adattár lenne, amelyben a 2000-es évektől megjelennének a pedagógusképzéssel kapcsolatos kutatások, azoknak az eredményei, a feldolgozásuk. Nagyon szeretnénk, ha az adatbázisaik is ott lennének. Pontosan azért, hogy ilyen másodtartalmak elemzésével bárki, bármilyen keresztelemzéseket, statisztikákat végezhessen. Emellett akár új kutatásokat lehetne elindítani ezen a kutatási adatbázis hátterén.

A kialakított felület harmadik területe egy kutatói kataszter lenne, ami azt jelentené, hogy nemcsak a felsőoktatásból, hanem a köznevelés területéről is csatlakozhatnának azok a kollegák, akiknek fejlesztéseik és jógyakorlataik vannak, akiknek ötleteik vannak a változásokra. Tehát egy ilyen jó gyakorlattárt is szeretnénk létrehozni, amelyhez érdemes lenne megnyerni a majdani mestertanárokat, hogy ők is részesei legyenek mind a felsőoktatás, mind a köznevelés és a pedagógiai intézetek kutatásainak, fejlesztéseinek. A felületen való kereshetőség lehetővé teszi az intézmény és rendszerek közti együttműködéseket.

A pedagógusképzés megújítása szerintem azon múlik, hogy látjuk-e, megmutatjuk-e mit csinálnak mások, tudnak-e együttdolgozni a felsőoktatás és köznevelés szereplői a pedagógusképzés megújítása érdekében.