Dr. Cs. Nagy Gábor

Az Általános iskola, középiskola, szakiskola
szekció összefoglalója

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Konferencia!

Kedves Kolleganők és Kollegák!

Evidenciának tartom, mégis abból indulok ki összegzésem során, hogy a szakértői tevékenység központi funkciója

• a köznevelési, szakképző intézmények működése, tevékenységrendszere hatékonyságának előmozdítása,
• a jogszerű és minőségelvű nevelő-oktató munka külső támogatása.

Országos konferenciasorozatunk XVI. eleme a köznevelés tartalmi és szervezeti változásainak áttekintése, a továbblépés új elemeinek felvillantása jegyében szerveződött és ezt – mostmár elmondhatjuk – teljesítette is.

A plenáris előadásokkal szerves egységet alkotott a szekció munkája; így – megítélésem szerint – nagyobb létszámú jelenlétet érdemelt volna a konferencia résztvevői részéről, amit a következő megállapításokkal szeretnék alátámasztani.

Négy előadást hallhattunk, amelyeknek egyaránt voltak tartalmi és tanulásszervezési komponensei.

Pethő Judit osztályvezető (az Oktatási Hivatal munkatársa) a felsőoktatási felvételi folyamat jogszabályban rögzített elemeinek áttekintése mellett részletesen ismertette a 2015. évi általános felvételi eljárás időbeli ütemezését, a potenciális jelentkezők tennivalóit és azokat az új tényezőket, amelyeket már most, a mérlegelés fázisában fontos tudniuk az érintetteknek. Így például azt, hogy

• 2015-ben változik, emelkedik az ún. bejutási minimális ponthatár: az alapképzésbe jelentkezők esetében 260-ról 280-ra, míg a felsőoktatási szakképzésre pályázóknak 220-ról 240-re;
• „többletpontok” (nyelvvizsgáért, emelt szintű érettségiért, előnyben részesítésért stb.) csak ennek elérésekor biztosíthatók;
• új követelmény, hogy a Sporttudományi Egyetem testnevelés-sportedző szakára jelentkezőknek emelt szintű érettségit kell tenniük testnevelésből,
• lehetséges, hogy az ideinél (16) több területen fog előírni magasabb „belépő” pontszámot a miniszter úr és
• szó esett még a – sokak által hibásan/hiányosan értelmezett – állami ösztöndíj-rendszerről is.

A reflexiók részben kérdések (a természettudományos tantárgyak figyelembe vétele, a sportteljesítmények elismerése, stb.), másrészt kritika formájában (a hazai felsőoktatási keretszámok csökkentése, a „kiszorítás” éppen ellentétes a fejlett országokban érvényesülő tendenciával) jelentkeztek a szekció munkájában.

A további előadások közös vonása volt, hogy

• azokat az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai tartották és
• olyan – 2013 szeptemberében indított és 2015. január 31-ig tartó – fejlesztési programokról szóltak, amelyek napjaink iskolai gyakorlatával kapcsolatos jogszabályi és tartalmi követelményeinek teljesítését szolgálják.

Ezek révén egy – a jelenlévők számára legalábbis – új fogalmat tanulhattunk meg: a „részvételi kutatás-fejlesztés” fogalmát, aminek az a lényege, hogy – a megfelelő elméleti/tudományos háttér biztosítása mellett – a projektbe bevont iskolák pedagógusai maguk tervezik meg a fejlesztés, a modulok minden elemét.

Nos, ebben a vonulatban Kőpatakiné Mészáros Mária és Mayer József tartották a bevezető előadást Egész nap az iskolában? Kutatástól a gyakorlatig együtt 43 iskolával címmel és az egyik jelenlévő kollega megállapítása szerint „a tandem jól működött”. Megtudtuk, hogy az ENI-AF projektben – az EU 2020 stratégiájához is igazított módon – a korai iskolaelhagyók arányának csökkentését is elősegítve kidolgozták

• a különbözőség elfogadását, az egyéni fejlesztést preferáló módon, hét elemből álló elméleti alapon;
• az egész napos iskola foglalkozásainak modul-rendszerű működését úgy, hogy a 43 bevont iskola pedagógusai (megfelelő háttértámogatással, képzések birtokában) maguk dolgozták ki a modulok részletes leírását.

A program megvalósítása során erős hálózat alakult ki; 2015. január 31-e után mindenki számára hozzáférhetővé válnak a modul-leírások és – kemény kritériumok teljesítése révén – bázis-iskolai státus is létrejöhet.

A jelenlévők reflexiójának lényege egyfelől az elismerés (és egyidejűleg a megismerés igénye), másfelől annak a határozott megfogalmazása volt, hogy ennek a résztvevői kutatás-fejlesztésnek meg kellett volna előznie az országosan kötelező érvényű, 16 óráig tartó benntartózkodás általános bevezetését az iskolarendszerben.

A szünet utáni blokk két előadása

• tovább építette a közreműködői kutatás-fejlesztés megvalósításának bemutatását és
• tartalmában szervesen kapcsolódott egymáshoz is.

Néder Katalin témavezető Az ökoiskolák nevelési-oktatási programját ismertette, míg Könczey Réka szakmai vezető Tanítás a fenntarthatóságért címmel adott áttekintést a köznevelési intézményrendszernek a záruló ENSZ évtizedben kialakult lehetőségeiről.

Az ökoiskolai programot 10 partnerintézményben valósítják meg a komplexitás érvényesítésével. Ez is a pedagógusok által kimunkált modulokból építkezik azzal a nem titkolt szándékkal, hogy azok bármely magyar iskolában bevezethetők legyenek. 2015. január 31-e után ennek a fejlesztésnek az elemeit is nyilvánossá, elérhetővé teszik.

A fenntarthatósági előadás rendkívül korszerű fogalomtárra épült, nagyon mai (21. századi) szellemiséget tükrözött, meggyőző/érzékletes diagramokkal, táblázatokkal segítette az elköteleződést a felelős gondolkodás és cselekvés iránt. A globális adatok, trendek mellett a magyarországi jellemzők is szóba kerültek, így például az, hogy

• 2013 óta árnyaltabb, négyosztatú fenntarthatósági tevékenységrendszert hagyott jóvá a kormány;
• rendkívül nagy szórást mutat a köznevelési intézmények „ökoiskolai aktivitása”: van olyan térség, ahol minden ötödik, de olyan is, ahol csak minden huszadik magyar iskola tartozik ebbe a körbe.

Mindent egybevetve aktuális és informatív, igényes, ugyanakkor jó légkörű, nyitottságot tükröző és a mindennapi iskolai gyakorlatot elősegítő fórum részesei lehettünk, amelynek alapján az a határozott ajánlás fogalmazódott meg a szervezők felé, hogy jövőre is legyen iskolai szekció a Közoktatási Szakértők Országos Konferenciáján.