Oláh Vera
A köznevelési adatok felhasználásának új dimenziói
szekció összefoglalója
A köznevelési adatok felhasználásának új dimenzióiról tudott meg sok érdekességet az a viszonylag kisszámú, 20–25 érdeklődőt vonzó szekció, ahol az Oktatási Hivatal Projektigazgatóságának vezető szakmai munkatársai adtak elő. Két, 2012 óta zajló európai uniós projekt szolgált alapul a szekció témájának, a Helyi oktatásirányítás fejlesztése, az új intézményszerkezet kialakításának előkészítése (TÁMOP 3.1.8.) és a XXI. századi közoktatás fejlesztése, koordinációja II. szakasz (TÁMOP 3.1.1) egyik nemrég indult kutatás-fejlesztése.
Az első előadó, Menner Ákos az adatok újszerű informatikai feldolgozásának elveit és kialakuló gyakorlatát ismertette a szakértői munka támogatásának érdekében. Kiindulva a 2013-as megyei köznevelés-fejlesztési tervek tapasztalataiból felülvizsgálták az elkészítés módszertanát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a többszáz-oldalas dokumentumok elkészítéséhez informatikai megoldásra van szükség. A valid adatok, továbbá az egyenszilárdság, vagyis annak érdekében, hogy ugyanazokból az adatokból ugyanazokat a következtetéseket lehessen levonni, kidolgozták azt a rendszert, amelynek alapja egy adattár, amely az intézményvezetők, szakértők számára készül. Részei például az intézményeket vizsgáló szakértők informatikai támogatását megvalósító automatizált elemző, az MFT JET, azaz a megyei fejlesztési tervek javaslat előállítás támogatója, valamint az IVIO térinformatikai megjelentető modul, mely a lehetséges hatások virtuális megjelenítésére szolgál. A rendszer használata új munkastílust vár majd el a szakértőktől.
A prezentációt követően több részletre is rákérdeztek a jelenlévők. Szó esett a szakértői munka szabálykészletének megalkotási munkáiról, és a gyors hatásvizsgálatokhoz szükséges indikátorrendszer kidolgozásáról. Ez utóbbi volt a részletes témája a következő előadásnak, melyet Hollósi Géza tartott. Az indikátorok a tényfeltárás, a helyzetelemzés eszközei, melyeknek a fejlesztési tervek szolgálatába állítva, elégséges mértékű és megbízható információt kell szolgáltatniuk. Az indikátorrendszernek biztosítani kell az egzakt tanfelügyeletet. Alkalmazásával fontos szerep hárul a szakértőkre és az intézményekre, mely során elvégzik az indikátorértékek elemzését és előértékelését .
Az indikátorok új, részletesen megindokolt és példákkal ismertetett kategorizálása a minőségbiztosítás érdekében fontos. Szintén a minőségbiztosítás érdekében jött létre az a kutatás, amelyről az utolsó előadó, Fábián Mária számolt be. Most folyik a jó gyakorlatok, a kiemelkedően innovatív nevelési-oktatási intézmények és a szakmai szolgáltatók minősítésének nemzetközi példái alapján a hazai – most kialakulóban levő rendszer – felmérése és javaslatok kidolgozása a minősítési eljárásokra. Ma már a köznevelésben is elterjedt a jó gyakorlat (best practice) fogalma, azonban nem mindenki érti ugyanazt alatta. Az Oktatási Hivatal, az Educatio és az OFI több közös projektjében is kulcsszavak a bázisintézmény, a referenciaintézmény; fontos, hogy a pedagógiai szakmai szolgáltatókkal együttműködve ezek azonos értékeket jelentsenek. Erről az alapról indult a bemutatott kutatás, melyet követően a résztvevők arról beszélgettek, hogyan lenne érdemes a különböző, ám hasonló témájú TÁMOP projektek, illetve a konzorciumi partnerek eredményeit beépíteni a mostani vizsgálatokba.
