Botárné Barcza Éva

A Halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket
oktató-nevelő intézményekkel kapcsolatos szakmai
szolgáltatások fejlesztése szekció összefoglalója

A szekcióülésen az érdeklődő szakmai közönség a projekt szakmai rendszerének működésébe három szempont alapján nyerhettek betekintést.

Dr. Hauser Zoltán szakmai vezető a projektbe bevont hátrányos helyzetű gyermekekkel és tanulókkal foglalkozó közoktatási intézmények és a felsőoktatási intézmények között kialakítható szakmai együttműködés lehetőségeire hívta fel a figyelmet.

A köznevelési intézmények és a felsőoktatásban tanuló pedagógushallgatók számára kölcsönösen hasznos lehet, ha a hallgatók a gyakorlati idő egy részét olyan köznevelési intézményben tölthetik, ahol magas a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók száma. Az együttműködés hozadéka a hallgatók számára a hátrányos helyzetű tanulók iskolai eredményességét növelő iskolafejlesztésben való részvétel, azaz a tapasztalati tanulás, az intézményi dolgozók számára pedig az emberi erőforrás bővítése, a „friss szem”, a naprakész hazai és nemzetközi elméleti ismeretek és a mindennapi nehézségeken túl látó, „külső szakértői” szemlélet beépítése a szervezeti tanulásba.

Székely Józsefné az intézményfejlesztési folyamatokért felelős alprojektvezető prezentációjában az óvodákban, iskolákban megvalósuló fejlesztési folyamatok szakmai tartalmát és szereplőit mutatta be.

A program komplex módon, rendszerszemlélettel közelít az intézményekhez. Egyrészt aktívan épít az intézmények belső szakmai erőforrására, a pedagógusok­ra, másrészt az intézményeket körbevevő, a gyermekek, tanulók, pedagógusok személyes társas kapcsolatainak, társas, társadalmi környezetének támogatását is igyekszik megnyerni. Ez utóbbi célt intézményenként egy fő lehetőleg a közvetlen célcsoportot jól ismerő mentorasszisztens foglalkoztatásával tervezi elérni. Az intézményi résztvevők, a mentorok öt fő terület gondozásáról és fejlesztéséről gondoskodnak, melyek a: módszertan, didaktika (intézményfejlesztés); kommunikáció; egészségmegőrzés és mentálhigiéné, konfliktuskezelés, tanulásmódszertan.

A program az intézmények önfejlesztésének támogatásával a hátrányos helyzet, az esélyegyenlőség megteremtésében jártas szakembereket, ún. koordinátorokat bízott meg. Az intézmények egyedi szükségletei és lehetőségei figyelembevételét biztosítja a kifejezetten az egy bizonyos intézménnyel foglalkozó koordinátor által, aki a közös munka tapasztalatait és eredményeit a területileg őt és a többi koordinátort összekapcsoló vezető koordinátorral osztja meg. A program, a létrejövő Eötvös József Pedagógiai Intézet, szakmai rendezvényekkel, pedagógiai szakmai szolgáltatások nyújtásával erősíti a közoktatási intézmények fejleszté­sének hálózatosodását.

A program projektmenedzsere Kovács Gábor a tanoda mint extrakurrikuláris, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók egyéni fejlődési szükségleteire reagáló, tanulmányi, szociális, kulturális és lelki segítséget nyújtó, inkluzív szemléletű pedagógiai rendszer jellegzetességeit és jelentőségét ismertette. Az iskolán kívüli programok jelentősége felbecsülhetetlen az esélyegyenlőség megteremtése érdekében fejlesztendő hátránykompenzációs tevékenységek szempontjából. Szellemisége a projekt céljaival azonos, hiszen aktív résztvevőként tekint a célcsoportot alkotó gyermekekre, fiatal felnőttekre, családokra és a velük kapcsolatban lévő közoktatásban dolgozó pedagógusokra egyaránt. A Türr István Képző és Kutató Intézet számára ez a partnerszemléletű, egyenrangú hozzállás az egyik fő vezérfonál a program megvalósítása során, a program eredményeként létrejövő Eötvös József Pedagógiai Intézet pedig szintén ezt a befogadó és a társadalmi integrációt fókuszba helyező szemléletet hivatott majd képviselni az általa nyújtandó országos szintű pedagógiai szakmai szolgáltatásainak által.