Könczey Réka

Tanítás a fenntarthatóságért – a köznevelési
intézményrendszer a záruló ENSZ-évtizedben

Összefoglaló

A hivatalosan 2014 novemberében záruló Fenntarthatóságra Nevelés – ENSZ Évtized kapcsán a hazai köznevelési intézményrendszer trendjeit és lehetőségeit vizsgálta az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.

Bevezetés

A 2014-ben záruló Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedének általános célja, hogy a fenntarthatóság alapvető értékeit beépítse a tanulás minden területére, hogy olyan magatartásváltozásokat idézhessen elő, amelyek lehetővé tesznek egy fenntarthatóbb és mindenki számára igazságosabb társadalmat (UNESCO)[1] ^[2]. Az Európai Unió Tanácsa szerint a fenntarthatóságra nevelés (a továbbiakban: FN) legfontosabb szerepe az, hogy az egyéneket és a csoportokat felvértezze a tudatos választáshoz szükséges ismeretekkel, készségekkel és attitűdökkel, amely választásoknak köszönhetően a világot olyanná alakíthatják, illetve olyannak őrizhetik meg, amelyet ők maguk és a jövő nemzedékek egyaránt olyan helynek tartanak, ahol lehet élni és dolgozni. Az oktatási intézményeknek, a helyi közösségeknek, a civil társadalomnak és a munkáltatóknak mind kulcsfontosságú szerepük van az ilyen kompetenciák kifejlesztésében és előmozdításában.[3] Az ENSZ 2016–2030-ra tervezett új fejlesztési célkitűzései (az ún. SDG: Sustainable Development Goals) nemzetközi vitára bocsátott tervezete szerinti[4] cél: „elérni, hogy minden tanuló elsajátítsa a szükséges tudást és képességeket a fenntartható fejlődés előmozdítására ‒ beleértve a fenntartható fejlődés tanítását, és a fenntartható életmód, az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, a béke kultúrája és az erőszakmentesség, a globális állampolgárság és a kulturális sokszínűség megbecsülésének tanítását is, valamint a kulturális sokszínűség és a fenntarthatóság kulturális megértését is”.

Bármelyik célkitűzést elemezzük, a tanulás/nevelés a következő jellemzők (kritériumok) mentén tekinthető FN-nek:

• a fenntartható fejlődés alapelvein és értékein alapul;
• magába foglalja a fenntarthatóság mindhárom szféráját – környezet, társadalom és gazdaság – és a fenntarthatóság kulturális dimenzióját is;
• változatos pedagógiai módszereket alkalmaz, amelyek ösztönzik a részvétel alapú tanulást és a magasabb rendű gondolkodásra irányuló készségeket;
• ösztönzi az egész életen át tartó tanulást;
• helyileg releváns, és kulturálisan megfelelő;
• a helyi igényeken, megfigyeléseken és feltételeken alapul, de tudomásul veszi, hogy a helyi igények teljesítésének gyakran nemzetközi hatásai és következményei is vannak;
• ösztönzi a formális, a nem formális és az informális oktatást;
• elfogadja, hogy a fenntarthatóság fogalmának értelmezése időről időre változik;
• a tartalomra fókuszál, de figyelembe veszi a globális problémákat és a helyi ügyeket is;
• erősíti a közösségi döntéshozatalra, a toleranciára, a környezetgazdálkodásra, a munkaerő alkalmazkodó-képességére és az életminőség javítására irányuló képességeket;
• interdiszciplináris: egyetlen tudományterület sem tudhatja egyedül magáénak a FN-t, de minden tudományág hozzájárulhat a sikeréhez.

A fenti szempontrendszer sikeresen szolgálhatja a fenntartható fejlődés érdekében szükségesnek tartott legfontosabb kompetenciákat. A fenntarthatósági kompetenciákat sokan és sokféleképpen azonosították.

3. táblázat: Tanulási kompetenciacélok
az UNESCO Oktatás a XXI. századra c. stratégia alapján

A Római Klub 1972-es, 2002-ben megerősített megfogalmazásában (Meadows et al, 1972)[6] a fenntartható fejlődéshez elsősorban közös jövőképalkotásra, hálózatépítésre és hálózat működtetésére, igazmondásra, tanulásra (folyamatos tanulásra és alkalmazkodásra), valamint szeretetre és méltányosságra van szükség. Mindezek kompetenciaként is értelmezhetők, nemcsak iskoláskorra. A köznevelésben részt vevő tanulók fenntarthatósági kimeneti kompetenciáiról lásd Pálffyné (2014) elemzését.[7]

Helyzetelemzés

A fenntartható fejlődés megértéséhez, elfogadásához és „műveléséhez” az alábbi fogalmak bemutatása, és értelmezésük élményszerű és cselekvő gyakorlása mentén el lehet jutni, fiatal felnőtt és felnőtt tanulókat feltételezve:

• létfeltételek;
• szükségletek és igények;
• környezeti katasztrófák és katasztrófa-reziliencia;
• megújuló és kimerülő erőforrások;
• ökoszisztéma szolgáltatások;
• ökológiai lábnyom;
• a Föld túlnyomó részén túlnépesedés, 17 országban népességfogyás (2012-es ENSZ adatok alapján);
• éghajlatváltozás (folyamata, megelőzési és alkalmazkodási feladatok);
• leszakadó csoportok és társadalmi felzárkózás; a társadalmak strukturális korlátjai; az ember mentális korlátai; egyéni és közösségi döntések és cselekvések.

A köznevelés normatív feltételei: az Alaptörvény, a köznevelésről szóló törvény, a Nat-ról szóló kormányrendelet, illetve a pedagógusképzést szabályozó felsőoktatási törvény, annak végrehajtási rendelete és a tanári felkészítésről szóló EMMI-rendelet mind lehetővé teszik a magas színvonalú FN-t az óvodákban és iskolákban, minden évfolyamon.[8] A választható kerettantervek között a fenti kritériumoknak (FN kritériumok, melyek a kerettantervek létrehozásának nem voltak feltételei,) biztosan megfelel a Tanyapedagógia (1–8. évfolyam), a Bejárható Magyarország (5–8. évfolyam) és a Jelenismeret.[9] Az elmúlt évek sokféle pedagógiai segédanyag-fejlesztéséből a másolható jó gyakorlatokra,[10] valamint a XXI. századi iskolafejlesztésekhez kapcsolódó új tanulási modulokra érdemes folyamatosan figyelni.[11]

Mivel a fenntarthatóságra nevelés elsősorban kompetenciafejlesztés, az erkölcsi példamutatás és az értékrendnek megfelelő intézményi működés is fontos, a megfelelő tudományos tények, ismeretek átadása, a gyakorlati megvalósítás képességének fejlesztése mellett. A FN-ben alkalmazott ún. „egész intézményes” megközelítés sem ismeretlen Magyarországon. Az ökoiskola hálózat az „Environ­mental School Initiatives”, azaz a Környezeti Iskolai Kezdeményezések nemzetközi hálózat tagországaiban, így itthon is azonos elvek és módszerek alapján alakult ki. A két érintett tárca (jelenleg: EMMI, FM) együttműködésében évente meghirdetett Ökoiskola címpályázat és Zöld Óvoda címpályázat szerint minden olyan iskola ökoiskola, óvoda zöld óvoda lehet, amely

• elkötelezi magát amellett, hogy a lehető legjobban érvényesíti a fenntarthatóság pedagógiai és erőforrás oldali (működtetési, étkeztetési stb.) elveit; a fenntarthatóságot nemcsak ökológiai értelemben, hanem társadalmi-szociális és gazdasági vonatkozásaiban is kezelik;
• partnerségre építenek a diákokkal, szülőkkel és helyi szereplőkkel;
• a vezetés elkötelezett a fenntarthatósági értékek iránt; a környezettudatos szemlélet áthatja a nem pedagógus személyzet tevékenységét is.

Zöld Óvoda címet 2006 óta nyertek el az óvodák, ma mintegy 600 óvoda, az óvodák 15%-a rendelkezik hatályos Zöld Óvoda vagy Örökös Zöld Óvoda címmel, ahol az óvodások 20%-át nevelik. Az óvónők számára elérhetők zöld óvodai továbbképzések és jó gyakorlatok, valamint az FM bázisóvodákat is megnevezett. Az első Ökoiskola címet 2005-ben adták át. Ma 670 iskola, az iskolák 15%-a ökoiskola vagy örökös ökoiskola, ahol a tanulók 20%-a tanul. Több száz ökois­kolai modul, és néhány pedagógus-továbbképzés elérhető. A pedagógus alapképzésben a képzőhelytől függően különböző mértékben készülnek fel a fiatal pedagógushallgatók a FN-re, és ezen belül a zöld óvodai és ökoiskolai pedagógusi hivatásra.

Kitekintés

Elfogadva, hogy egyetlen tudományterület sem tekintheti magáénak az FN-t, várható, hogy egyre több és többféle pedagógus válik motiválttá már alapképzése során a fenntarthatósági kompetenciák folyamatos, élethosszig tartó fejlesztésére. Az ENSZ-UNESCO és az európai fejlesztési folyamatok révén a már végzett pedagógusok továbbképzése megtörténik, és várhatóan a köznevelési intézményrendszer számára a legjobb pedagógiai gyakorlatok frissülnek, az infrastruktúra, az épületek is alkalmazkodnak a harmadik évezred első századára várható környezeti és társadalmi feltételekhez.

Köszönet

A helyzetelemzés a Svájci–Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával megvalósuló, SH/4/5 kódszámú, Zöld Óvoda, Ökoiskola programok kiterjesztése c. projekten belül készült el.

[1] UNESCO: UN DECADE OF EDUCATION FOR SUSTAINABLE DEVELOPMENT (2005-2014) FINAL REPORT (2014), letölthető: http://unesdoc.unesco.org/images/0023/002301/230171e.pdf,
magyar nyelvű összefoglaló az évtizedről itt: http://www.ofi.hu/tudastar/tanulas/tanulas-090617#1

[2] UNECE ESD Stratégia (2009): letölthető: http://www.unece.org/fileadmin/DAM/env/esd/01_Typo3site/LearningFromEachOther.pdf,
magyarul itt: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=TF-Bagi-ENSZ

[3] EU Tanácsi Következtetései a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról, letölthető:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:327:0011:0014:HU:PDF

[4] Ld. Goal 4.: http://sustainabledevelopment.un.org/content/documents/1579SDGs%20Proposal.pdf

[5] Czippán, K.: A fenntarthatóságra nevelés céljai és feladatai Magyarországon (2011), letölthető:
http://beszamolo2011.jno.hu/cd/fuggelekek/5_fenntarthatosagra_neveles/fenntarthatosagra_neveles.pdf

[6] Meadows D., Randers J., Meadows D.: A növekedés határai harminc év múltán (2005)

[7] Pálffyné Nagy Éva: Az ökoiskolai tevékenységek szerepe a tanulók kompetenciáinak erősítésében (2014). In: Út az ökoiskola felé – módszertani segédanyag és útmutató leendő ökoiskoláknak. Szerkesztők: Könczey R., Szabó M., Varga A., Szerzők: Tóthné Timár-Geng Cs., Pálffyné Nagy É., Molnár Z., Lendvai J. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2014, Budapest, p. 25-26., letölthető: http://www.ofi.hu/sites/default/files/attachments/ut_az_okoiskola_fele_-_modszertani_segedanyag_es_utmutato_leendo_okoiskolaknak.pdf

[8] Részletek az UNECE ESD nemzeti jelentésben, melynek megjelenési helye:
http://www.unece.org/env/esd/implementation.html

[9] Letölthetők itt: http://kerettanterv.ofi.hu/index.html

[10] Ld. itt: https://iskolataska.educatio.hu/index.php/jogyakorlatotlet/jogyak_lista/1412609631.edu

[11] Megjelenésük 2015-ben várható itt:
http://www.ofi.hu/3-alprojekt-neveles-oktatas-fejlesztese-komplex-pilot-programok .