Wolfné dr. Borsi Julianna

Az oktatásfejlesztés stratégiai irányai 2020-ig[1]

Jó napot kívánok, szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit! Rendhagyó előadás megtartására vállalkoztam, mert az élet közbeszólt, Köpeczi úr nem tudott ma eljönni, de a téma olyan mértékig befolyásolja a teremben ülők és a köznevelés valamennyi szereplője következő éveit, cselekvési irányait, hogy azt gondoltam, megpróbálom megosztani Önökkel a legfontosabb dolgokat, amelyeket a 2014–20-as programozási időszakról tudni érdemes. Ebben a programozási időszakban én magam nem veszek részt közvetlenül a kormányzati programozási feladatok ellátásában, de az Intézetünk a köznevelés oldaláról támogatja ezeknek a feladatoknak az ellátását, ezért arra tudtam vállalkozni, hogy kiemelten a köznevelés területére vonatkozóan adjak Önöknek egy képet.

A tavalyi konferencián miniszteri biztos úr ebben a teremben jelentette be, hogy megkezdődtek a programozási feladatok a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan, és felvázolta azokat az irányokat, amilyen irányba Magyarország szeretne menni az oktatás területén. Ha ma itt lenne, akkor személyesen tudna beszámolni az eredményekről. Azokról az eredményekről, amelyek a tervezési folyamat első időszakát zárják le hamarosan. Várhatóan az ősz végén Magyarország kormánya megköti a partnerségi megállapodást az Európai Unióval, azaz megszületik az a dokumentum, amely alapján már részletekbe menően elkezdhetjük a tervezést. Halász Gábor előadása majd ki fog térni azokra a változásokra, amelyek az előző időszakokhoz képest újdonságot jelentenek a programozási időszak tervezési feladatait illetően, ezért én az előadásomban inkább az operatív program és annak a végrehajtási terveit meghatározó irányokról szeretnék beszélni. Az előadás során három témát szeretnék érinteni. Először a stratégiai keretekről, a tervezés irányait megalapozó dokumentumokról, majd magáról a partnerségi megállapodásról, az operatív programok szerkezetéről, a teljesítendő ország-indikátorokról szólok. Végül, harmadik témakörként magáról az emberi erőforrás operatív programról, rövid nevén az EFOP-ról ejtek szót.

A stratégiai tervezés első szakaszában alapvetően három hazai és két európai dokumentumot kell összhangba hozni egymással. Ez a három hazai dokumentum

• a köznevelés ágazati stratégiája, amely most sokkal inkább egy fejlesztési stratégia, mint ágazati stratégia, tehát alapvetően a fejlesztés irányait jelöli ki,
• a lifelong learning, vagy az egész életen át tartó tanulás stratégiája és
• a korai iskolaelhagyás megelőzésének stratégiája.

Az utóbbi kettőt tematikus stratégiának nevezzük, mert nemcsak a köznevelést érinti, de a köznevelés fogja össze ezt a munkát, viszont érinti a Nemzetgazdasági Minisztériumot, továbbá az EMMI-nek más területeit (szociális, egészségügyi, társadalmi integráció stb.) is. A három stratégiából kettő ex-ante feltétel, azaz a két stratégia elkészülte a feltétele annak, hogy az Európai Unió aláírja Magyarországgal a megállapodást. Ez a két feltétel a korai iskolaelhagyás megelőzésére irányuló kormányzati program kidolgozása és az egész életen át tartó tanulás stratégiai irányainak meghatározása.

A két európai dokumentumot pedig Önök már jól ismerhetik:

• az európai munkaprogram, EU 2020 néven emlegetett dokumentum, amely átfogóan szól az európai gazdasági növekedésről, és
• az oktatás–képzés 2020 program, amely kifejezetten a mi területünkre fókuszál.

A köznevelési stratégia gondolati vezérelveit, tehát azokat a stratégiai irányokat, amelyeket a kormányzat meghatározott, – azaz hova szeretne eljutni 2020-ig, milyen irányokat tart fontosnak – tegnap Kaposi úr előadásában is hallhattuk:

• a nagyobb állami szerepvállalás a minőség javítása, egyenletesebbé tétele érdekében,
• a közszolgálati szerep erősítése (ezt államtitkár asszony is minden előadásában hangsúlyozza),
• a tanulókra, az egyéni tanulói teljesítményekre fókuszáló kiegyensúlyozott nevelési-oktatási feladatok ellátása, illetve
• a pedagógus pálya presztízsének helyreállítása természetesen szintén a fókuszban van.

A gondolati vezérelvek mentén hosszú egyeztetési folyamatban, rendkívül részletes helyzetelemzés (SWOT) alapján két általános célkitűzés fogalmazódott meg, amelyek sorrendje sem véletlen. A minden gyerek optimális fejlődését biztosítani képes pedagógia áll a központban, tehát a tanuló, az egyén teljesítménye, a gyermekek személye a fontos, és ennek érdekében kell fejleszteni a köznevelés teljes rendszerét, amely legyen fenntartható, költséghatékony és eredményes. Másrészt a sikeres felnőtté válás is megjelenik az általános célkitűzések között, ami abból a szempontból beszédes, hogy jól köthető az európai elvárásokhoz, amely a foglalkoztatás bővítéséhez a közoktatást, mint eszközrendszert kívánja felhasználni. Ennek örülünk, mert azt jelenti, hogy nem öncélú a köznevelés, hanem a felnőtt életre készít fel.

A méltányosság fogalma is megjelenik az általános célkitűzésekben. A méltányosság rendkívül fontos, ám rendkívül összetett fogalom. A téma önmagában megérne egy önálló konferenciát, hogy mit is értünk méltányosság alatt, mi minden tartozik bele, és hogyan tudjuk elérni, hogy valóban méltányos legyen a köznevelés. Beleérthető, hogy minden gyerek kapja meg a saját szükségletéhez igazodó nevelést-oktatást, beleérthető többek között a tehetséggondozás, a felzárkóztatás, a befogadás. A méltányosság viszonylag tág lehetőséget biztosít arra, hogy a programozási időszak pályázati konstrukcióiban apró pénzre váltva, sokszínűen testesüljenek meg majd ezek a célkitűzések, és széles körben álljanak rendelkezésre pályázatok, amelyek az Önök munkáját közvetlenül tudják segíteni.

Az aprópénzre váltás első lépése, hogy az általános célkitűzéseket specifikus célkitűzésekre bontjuk, amelyek már kijelölik azokat a prioritási irányokat, amerre a köznevelés fejlesztése halad. A dián megjelenő hosszú címeket nem sorolom, de a specifikus célkitűzések között megjelenik az oktatásirányítás, a tartalmi fejlesztés, a pedagógus politika és az esélyteremtés, a tehetséggondozás támogatása. Második lépésként a specifikus célkitűzések beavatkozási területekre tagozódnak. Utolsó információm szerint a specifikus célkitűzések 11 beavatkozási területre lettek bontva, amelyet Önök hamarosan részleteiben is megismerhetnek, mert a köznevelési stratégia társadalmi, szakmai egyeztetése rövidesen megkezdődik. (Ezekről most nem tudok beszélni, mert a diasor erre nem tér ki.)

A korai iskolaelhagyás csökkentésére irányuló stratégia kidolgozása nemrégiben kezdődött meg, és jelenleg a helyzetelemzés készült el szeptember 30-ára, ezért ennek tartalmát egyelőre nem tudom részletesebben megosztani Önökkel. A stratégia első törzsszövegének október végére, november közepére kell elkészülnie. Ennek a stratégiának az elkészítésére az OFI kapta a felkérést a minisztériumtól. A harmadik hazai stratégiai dokumentum, a lifelong learning stratégia pedig azért nem szerepel a diasorban részletesen, mert az jobbára felnőttképzési területet érint, tehát ebben kevesebb a köznevelési kapcsolódási pont.

Áttérve a nemzetközi dokumentumokra, az EU 2020-as stratégiai célkitűzések esetén a két fő célkitűzésre, illetve indikátorra szeretném felhívni a figyelmet:

• a lemorzsolódási arányunkat kell csökkentenünk 10%-ra, illetve az alá, és
• el kell érni, hogy a 30–34 év közötti uniós lakosok legalább 40%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzen.

Ebből a két célkitűzésből a köznevelés területét közvetlen módon az első érinti. De a lemorzsolódási arányt 10% alá csökkentését nem szűken kell értelmezni, hanem minden olyan intézkedést annak érdekében kell meghozni, hogy a korai iskolaelhagyók arányának a csökkentése megtörténjen. Nem véletlenül fogalmaztam ezt sem így, hiszen nem a lemorzsolódási arányt, hanem a korai iskolaelhagyók arányát kell csökkenteni, ez a végső célkitűzése Magyarországnak, és ez tágabb értelmezési keretet biztosít a tervezéshez. És miközben ezt várja tőlünk az Unió, láthatták, hogy a köznevelési stratégiában ez a célkitűzés közvetlenül nem jelenik meg. Ennek oka, hogy a korai iskolaelhagyás csökkentését önálló stratégia célozza, amely szerves és szinergikus kapcsolatban áll majd a köznevelési stratégiával. Amíg azonban a köznevelési stratégia az ágazat fejlesztését teljes egészben szolgálja, azaz nemcsak az uniós tervezést, hanem a hazai tervezést is megalapozza, addig a korai iskolaelhagyás stratégiája kifejezetten arra a területre fókuszál, amelynek a fejlesztéséhez az Európai Szociális Alap hozzá kíván járulni forrásokkal. Az elfogadott stratégiákat a magyar kormány a partnerségi megállapodás megkötésével egy időben kívánja benyújtani az Uniónak, tehát ezeknek – a kormány által jóváhagyottan – november végéig el kell készülni. A partnerségi megállapodás megkötésére vélhetően majd a december folyamán kerül sor, tehát rendkívüli módon szorít bennünket az idő.

Magáról a partnerségi megállapodásról néhány gondolatot. Az EU 2020-as célkitűzések alapján a végső feladat a gazdasági növekedéshez való hozzájárulás. Ez nem új, hiszen a jelenlegi programozási időszaknak is ez a fő célkitűzése, viszont a következő időszakra vonatkozóan specifikálták ennek módját. Fenntartható, magas hozzáadott értékű termelésre és a foglalkoztatás bővítésére, befogadásra épülő gazdasági növekedést kell elérnünk. Ehhez kapcsolódóan Magyarország 2020-as célértékei között közvetlenül jelenik meg egy köznevelési rendszert érintő indikátor. Az EU 2020 az arról szól, hogy a gazdaságot kell növelni és a legversenyképesebb térséggé kell tenni Európát, javítani kell a foglalkoztatottsági mutatókon. Ebben az értelmezési keretben az a kérdés, ehhez mivel tud hozzájárulni az oktatás. A Nemzeti Reformprogram (NRP) kitüntetett helyzetbe hozza az oktatási szektort, hiszen a hazai fő célkitűzések és indikátorok között közvetlenül jelenik meg oktatási, ezen belül köznevelést érintő célérték: a lemorzsolódási arány 10% alá történő csökkentése. Ezzel az NRP azt jelzi, hogy a gazdasági növekedés elérésében kiemelten számít a köznevelési rendszer, az iskola munkájára és támogatására.

A célok alatt a dián szereplő piros színű doboz tömören fogalmazza meg a fő elvárást. Az alatta látható kék dobozok már azokat a specifikus célkitűzéseket tartalmazzák, amelyek nagyjából már az operatív programokat is kijelölik (az ábrán szaggatott vonal jelzi az OP-k kereteit). Az első két specifikus célkitűzés a gazdasági szereplők versenyképességének javítására, illetve a foglalkoztatási szint növelésére fókuszál. A kettő teljesülését együtt támogatja majd a gazdasági operatív program, amelyet a következő időszakban úgy fognak hívni, hogy GINOP. Nagy súllyal jelenik meg a következő időszakban továbbra is az energiahatékonyság, környezetvédelem, környezeti fenntarthatóság témakör. Ezen célok teljesülését legnagyobb súllyal a KEHOP rövidítéssel jelölt operatív program támogatja majd. Lesznek továbbra is térségi, területi fejlesztések, de tulajdonképpen a bennünket közvetlenül érintő specifikus célkitűzés az utolsó előtti, amely a társadalmi felzárkóztatást, népesedési kihívások kezelését és a jó állam program megvalósítását tartalmazza. A kapcsolódó operatív program az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program, röviden az EFOP nevet viseli.

A következő dián azt tudom megmutatni Önöknek, hogy milyen arányban tervezik felosztani a forrásokat a különböző operatív programok között, azaz melyik célkitűzés teljesülésére mekkora súlyt helyeznek. Köpeczi-Bócz Tamás diáin láthatják, hogy a források közel sem egyenletes mértékben vannak szétterítve az operatív programok között, a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program közel 40%-kal részesül a forrásokból. Jól látható, hogy a következő időszakban a források allokálása sokkal koncentráltabban történik, mint a megelőző időszakokban, a fejlesztési programok célzottabban kerültek meghatározásra. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program része közel 11%, amely kisebb, mint a jelenlegi arány, ugyanakkor ezen a területen is igaz, hogy a fejlesztések a fő célkitűzésre és az indikátorok teljesítésére fókuszálnak, és nem lesz egyenletesen szétterítve a forrás a köznevelési stratégiában megjelenő fejlesztési célok között.

További érdekessége az új operatív programoknak, hogy amíg a 2007–2013-as programozási időszakban a szociális alap és a regionális fejlesztési alap által finanszírozott programoknak külön-külön operatív programjuk volt,  az egyiket TÁMOP-nak hívják, a másikat TIOP-nak, a következő időszakban egy operatív programon belül jelennek meg a különböző fejlesztési területek, az EFOP-nak lesz olyan prioritási tengelye, amelyet az ESZA fog finanszírozni, és humán erőforrás fejlesztési programokat tudunk belőle megvalósítani, továbbá lesz olyan prioritás tengelye is, amely beruházási programokat finanszíroz, azaz ERFA forrású.

A tematikus célokra is érdemes rápillantani a következő dián! A célok között a 10-es az oktatás-képzés, ennek 6, azaz hat százalékos részesedése van a tematikus célkitűzések között. Anélkül, hogy bővebben belemennék a tematikus célok elemzésébe, nézzük inkább, hogyan épül fel az EFOP, milyen prioritástengelyeket azonosíthatunk a tematikus célkitűzésekhez kapcsolódóan. A dián Önök láthatják, hogy az EFOP öt érdemi prioritástengelyre tagozódik, amelyek közül az első kettő a befogadó társadalom fejlesztését szolgálja; ezeknek tervezéséért a társadalmi integrációs államtitkárság felelős. A két prioritástengely közül az egyik ESZA, a másik beruházási jellegű, azaz ERFA programokat tartalmaz a társadalmi integrációt, befogadást érintően. Miközben a társadalmi integrációs államtitkárság koordinálja ennek a két prioritástengelynek a tartalmi tervezését és programozási munkálatait, aközben szeretném hangsúlyozni, hogy több ponton jelennek meg ezen két prioritásban is köznevelési fejlesztések, hiszen ezen a területen a köznevelés szereplői közvetlenül is érintve vannak. Az 5. prioritásban a jó állam program is megjelenik egy kisebb részesedéssel, de a köznevelési rendszer fejlesztése szempontjából az EFOP két fő prioritástengelye a 3-as és 4-es számú. A hármas az oktatási infrastrukturális beruházásokat támogatja, a négyes prioritástengely a „Gyarapodó tudástőke” címet viseli, és a köznevelés ESZA típusú fejlesztéseit foglalja össze.

Ha megnézzük a köznevelési fejlesztések szempontjából legfontosabb prioritástengelyekhez kapcsolódó forrásallokációs táblát, akkor láthatjuk, hogy a diasor szerint a köznevelési beruházásokra hét évre összesen 60–65 milliárd forint terveződött jelen pillanatban. Érdekes összehasonlítási adat, hogy a 2007–2013-as időszakban erre a célra 150 milliárd forint körüli összeg volt tervezve. A negyedik prioritásban – a gyarapodó tudástőkében – a köznevelési fejlesztésekre tervezett összeg jelen pillanatban 70–75 milliárd forint. Összehasonlításul a 2007–2013-as időszakban ugyanerre 155–160 milliárd forint állt rendelkezésre. Itt szeretnék visszautalni az általam korábban mondottakra, hogy a források a korábbiakhoz képest koncentráltabban – sokkal inkább a közvetlen uniós célokhoz kötődően – kerülnek elosztásra, és nem lesz jellemző az „egyenletes terítés”. Természetesen ezek a keretösszegek még nem véglegesek, jelenleg is zajlanak az egyeztetések, ahogy ez a diasoron is látható. Az egyeztetések első körben várhatóan december végén zárulnak.

És végül vessünk egy pillantást a két prioritástengely tartalmi irányaira. Mindkettő, azaz az infrastrukturális beruházásokat és a humán fejlesztéseket tartalmazó prioritás is tartalmazza mind a közoktatási, mind a felsőoktatási szakterület fejlesztéseit, de keretei között jelennek meg az oktatást és képzést szolgáló kulturális intézmények fejlesztései is. A hármas prioritás beruházásaival szemben támasztott elsődleges követelmény, hogy támogassák az ESZA-típusú fejlesztések eredményességét. A köznevelés tekintetében tehát olyan beruházásokat tartalmaz, mint a nevelést segítő szolgáltatások lebonyolításához szükséges infrastrukturális fejlesztések (egész napos iskolai nevelés és a mindennapos testnevelés feltételeinek megteremtése), a minőségi oktatási környezet kialakítása (elsősorban a természettudományi, nyelvi és műszaki területen), vagy a nevelést segítő, nem formális többlet szolgáltatások nyújtásához szükséges beruházások. Emellett kiemelt támogatást kell, hogy kapjanak a legtöbb problémával küzdő, legalacsonyabb teljesítményt nyújtó intézmények, a minőségi és méltányos oktatás megteremthetősége érdekében.

A negyedik prioritástengely köznevelési vonatkozásait úgy foglalhatjuk össze, hogy alapvetően a TÁMOP programok folytatása jelenik meg, a kiemelt fejlesztési területekre fókuszálva. Az EFOP köznevelést érintő tartalmi területeinél visszaköszönnek a köznevelési stratégia specifikus céljai és beavatkozási területei. Ezen a ponton szinergikusan kapcsolódnak össze a hazai stratégiai dokumentumok az európai elvárás-rendszerrel, az úgynevezett ország ajánlásokkal, amelyek mentén a tervezés folyt. A tartalmi területek között elsősorban a korai iskolaelhagyás csökkentése jelenik meg – mint láthatják –, továbbá az alapkészségek fejlesztése (a képzettségi szint növelése érdekében), valamint a köznevelési rendszer esélyteremtő szerepének az erősítése. Fontos hangsúllyal jelenik meg a fejlesztések között a pedagógus életpálya és a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődését támogató beavatkozások tervezése, illetve a tartalmi és módszertani fejlesztések folytatása, amelyekről már az előbb szóltam. Mindezek mellett egy olyan irányítási környezet kialakítása, fejlesztése is tervezésre került, amelyek aktívan támogatják a köznevelés elé tűzött célok teljesülését.

Néhány szót az ütemezésről szólnék a végén, bár erről menet közben is beszéltem. November végéig tehát elkészülnek a stratégiai dokumentumok, és december végéig várható a partnerségi megállapodás megkötése. Ezt követően kezdődik meg a programozási időszak következő szakasza, amikor már végrehajtási szinten kezdődik a munka. Elhíresült nevén az akciótervek kidolgozása kezdődhet meg, majd a döntések azokról a konstrukciókról, amelyeket azonnal elindítanak. Itt már csak találgatásokba tudok bocsátkozni, de belső tapasztalati mércém szerint várhatóan nyár elején jelenhetnek meg az első új pályázati felhívások. Azt tanácsolom Önöknek, hogy kövessék az interneten ezeket a folyamatokat, nézzék a közzétett dokumentumokat a szakmai partnerségi, társadalmi egyeztetések során. Arra biztatom Önöket, hogy mondják el a véleményüket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!

[1] A konferenciára dr. Köpeczi-Bócz Tamás által összeállított prezentáció alapján, az összeállító felkérésére megtartott előadás szövege, illetve az eredeti diák alapján készült összeállítás.