Paszkoszné Kulcsár Andrea

Az óvoda helye és szerepe
a mai magyar köznevelési rendszerben

pka0

Tisztelettel köszöntök minden kitartó kollégát. Őszintén megtisztel a jelenlévők érdeklődése az előadásom témája iránt. Különösen azért mert általánosnak mondható az a tünet, amely szerint a közoktatás/köznevelés rendszerének történetiségét áttekintve mind az oktatásirányítók, mind az oktatáskutatók figyelmét az alap- és középfokú oktatás kérdései kötik le – jellemzően és elsősorban. Bár vannak kivételek, de ezt támasztja alá az a tény is, hogy mind a szabályozásban, mind a kutatásokban, és nem utolsó sorban a fejlesztésekben is „az iskolában születik a gyermek” szemlélettel szembesülhetünk. Ugyanakkor, ha jól belegondolunk és a nevelési-oktatási intézmények rendszerét egy képzeletbeli piramison próbáljuk elhelyezni, akkor az óvodai nevelést kétségtelenül a piramis legszélesebb talapzatán szemléltethetjük, mintegy annak csúcsához vezető megalapozó és a későbbi eredmények tekintetében nélkülözhetetlen színterét a köznevelésnek.

Ma már szinte az általános műveltéghez tartozó kérdés az, hogy ki, mikor, hol és mi célból alapította az első kisdedóvó intézményt. Az már azonban az óvodai szakemberek körében is kevésbé ismeretes, illetve kerül említésre, hogy az óvoda feladat és hatáskörének, továbbá működésének, fenntartásának kérdései, csak 63 éves múltját követően nyert kodifikációt 1891-ben. Ekkor vált írott szabállyá az a kitétel is, miszerint „az elemi népiskolák feladatául megjelölt tanításnak a kisdedóvás körében nincs helye”[1]. Ez az elvárás azóta is fennmaradt, ugyanakkor érvényesülése a végrehajtásban sajnos még ma is hagy maga után kívánnivalót. Ennek elemzésére természetesen most nem térek ki.

Amikor az óvoda intézményére gondolunk, azt érthető módon a köznevelés rendszerében elhelyezve igyekszünk értelmezni. Az óvodai nevelés helyét azonban mégsem a köznevelés, hanem a közigazgatáshoz kapcsolódó közérdekűnek minősülő feladat-ellátásból, pontosabban annak intézményrendszeréből közelíthetjük meg a mai előadás témáját tekintve.

Mint ismeretes a közigazgatás egyik fő feladata a különböző közösségi szolgáltatások (pl.: ivóvízellátás, közegészségügy, nyilvántartások, közoktatás/köznevelés, közútépítés, villamos- és gázenergia szolgáltatás, bel- és külbiztonság stb.) megszervezése. Az ezek körébe tartozó dolgok közös jellemzője – bár országonként változik –, hogy korunkra a legszámosabbá váltak valamennyi országban. Így például az információs hálózat kiépítése csak az utóbbi évtizedekben vált alapszükségletté, a közoktatás is csak a fejlettebb országokban foglalja magába az alap- és középfokú oktatást, a fejletlenebbekben az csupán az alapfokúra terjed ki. A közszolgáltatás, jellegéből eredően a lakosság egészét vagy annak egy részét érintő, alapvető és alapszükségleteket kielégítő, tehát tömeges méretű szolgáltatást jelent. A közszolgáltatások körében a közigazgatás egyrészről közhatalmi jelleget ölt, másrészről gazdasági természetű, anyagi jellegű ami azt jelenti, hogy a közigazgatás vagy létrehoz olyan intézményeket, közintézményeket (például: óvodákat, művelődési intézményeket, könyvtárakat, iskolákat), amelyeken keresztül közszolgáltatást lát el, vagy közszolgáltatások ellátásával versenyszférában működő cégeket, vállalkozókat bíz meg (az óvoda esetében gondoljunk például a köznevelési szerződéssel közszolgáltatásba bevont, óvodai neveléssel összefüggő közfeladat ellátásra, amelyhez egyrészről a közigazgatás állami költségvetésből biztosít forrást, másrészről bizonyos mértékben ellenőrzési jogkör gyakorlására is jogosulttá válik). Az állam, illetve az önkormányzat mint fenntartó a közintézetekkel szemben jogosult a létesítés, átszervezés, megszüntetés jogával élni, költségvetését megállapítani, a vezetői felett kinevezési-, megbízási-, munkáltatói jogkört gyakorolni, a működését szabályozó dokumentumokat jóváhagyni, a működését folyamatosan ellenőrizni, egyben köteles a szükséges feltételeket biztosítani. Ez jól ismert az óvoda létesítése, fenntartása, működése kérdésében is.

Lényeges kiemelni a közintézetek és a közüzemek sajátosságát, ami nem más, minthogy azonos feltételekkel biztosít hozzáférhetőséget a közszolgáltatásban.

A közigazgatás önmagában nem tudna eleget tenni a közszükségletek kielégítésében reá háruló feladatok és feltételek teljesítésének és persze működésképtelenné válnának a közintézetek is anyagi források hiányában. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a 2013. január 1-jétől bevezetett feladatfinanszírozási rendszerben, az egy óvodás gyermekre jutó 500 000 Ft/éves kiadásból 431 469 Ft fedezetet biztosít, igénylésre alapozottan az állami költségvetés. Ezt az összeget a helyi önkormányzatok saját forrásból egészítik ki akkor is, ha saját fenntartásukban-, és akkor is, ha külön jogszabályban kapott felhatalmazással más óvodafenntartó bevonásával tesznek eleget az óvodai nevelés megszervezésére előírt közfeladatuk végrehajtásának. Korábban ez a forrásmegosztás az állam részéről 189 000 Ft-ot tett ki egy óvodás gyermek/év viszonylatában.

Nem elmerülve a közszolgáltatások szervezésének- és a közigazgatás alapintézményeinek rendszerében, de meg kell említeni, hogy a közigazgatás az államigazgatást (központi igazgatást) és az önkormányzati (területi, helyi) igazgatást egységbe foglalva szervezi meg a közfeladatait az ún. paraadminisztratív (közüzem, közintézet, köztestület, közalapítvány és ide tartozik a magánszervek által ellátott közszolgáltatások megszervezésének módja is) szerveken keresztül kapcsolatot teremtve a lakossággal. A felsorolt paraadminisztratív szervek közül az óvoda vonatkozásában a közintézetek (szociális, kulturális közintézetek), azon belül a kulturális közintézet emelendő ki.

pka1

Ki kell hangsúlyoznom, hogy közszolgáltatások megszervezésére kötelezettséget kizárólag törvény írhat elő. Az óvodai nevelés megszervezésének kötelezettségéről a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdés 6. pontja rendelkezik. Az óvodai nevelés megszervezésének részletszabályait a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény (a továbbiakban: köznevelési törvény) és annak végrehajtási rendeletei rögzítik.

A köznevelési törvény felhatalmazásával a helyi önkormányzatok az óvodai neveléssel összefüggő közfeladatainak többféle módon is eleget tehetnek, így

  • saját intézmény fenntartásával,
  • más önkormányzattal kötött feladat-ellátási szerződés útján,
  • intézményfenntartó társulással,
  • magánintézmény fenntartóval kötött-, továbbá
  • egyházi fenntartóval kötött köznevelési szerződés útján (a köznevelési törvény 74. § (3) bekezdés értelmében, ha a köznevelési közfeladat ellátása vallási, világnézeti szempontból elkötelezett nevelési, nevelési-oktatási intézmény fenntartójával kötött köznevelési szerződés útján valósul meg, a szerződés megkötése nem mentesíti a feladat ellátásra kötelezett önkormányzatot a feladat-ellátási kötelezettsége alól azon gyermekek tekintetében, akiknek a szülei nem akarják vallási, világnézetileg elkötelezett óvodába járatni a gyermeküket).

Az óvodai nevelés helyben történő megszervezésére abban az egy esetben keletkezik kötelem, ha a helyi önkormányzat közigazgatási területén legalább nyolc óvodáskorú korú gyermek rendelkezik lakóhellyel és a demográfiai adatok alapján feltételezhető, hogy ez a létszám legalább három évig fenn is marad, és a szülők ezt (írásban) igénylik is (a köznevelési törvény 89. § (1) bekezdés előírásával).

Az óvodai neveléssel összefüggő szakágazati irányítás az Emberi Erőforrások Minisztériuma Köznevelésért Felelős Államtitkársága hatáskörébe tartozik. Ezen a ponton szükséges felhívnom a figyelmet arra, hogy a családi napközi minden félreértés ellenére a Szociális, Család és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság hatáskörébe utalt felhatalmazás, ennél fogva a családi napközi nem része a köznevelési intézményrendszernek.

Az óvoda intézménye azonban a köznevelés rendszerének szerves részét képezi, azon belül is a nevelési-oktatási intézmények alatt definiálható intézménytípus.

Nézzük meg, melyek az óvodai nevelés közszolgáltatással összefüggő alapfeladatai:

  • teljes óvodai életet átfogó tevékenységek rendjében az óvodapedagógiai feladatok, amelyet törvényben előírt szakképzettséggel, végzettséggel láthat el óvodapedagógus munkakörben foglalkoztatott;
  • a nevelőmunkát (pedagógiai munkát) segítő feladatok (a gondozói tevékenységekben segítő dajka, az óvodapedagógus asszisztenseként közreműködő pedagógiai asszisztens);
  • az integrált neveléssel összefüggő feladatok (a köznevelési törvény 74. § (1) bekezdés alapján), amelyeket a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek nevelése esetében a köznevelési törvény 3. melléklete szerint fejlesztő pedagógus, sajátos nevelési igényű gyermek esetében, a fogyatékosság típusának megfelelő szakirányon végzett gyógypedagógus láthat el pedagógus munkakörben foglalkoztatva;
  • az 500 főt elérő óvodai gyermeklétszámtól óvodapszichológusi feladatok ellátása (hatályos: 2013. szeptember 1-jétől az Nkt. 61. § (3) bekezdés alapján). Az óvoda gyermeklétszáma alatt az óvoda valamennyi feladat-ellátási helyén a nevelési év kezdő napján megállapított összlétszámot kell érteni.

A négy alapfeladat ad tehát választ egyben arra a gyakran feltett kérdésre is, hogy ki alkalmazható az óvodában és annak feladat ellátása finanszírozott-e központi költségvetési forrásból. Alapvetésként abból szükséges kiindulni, hogy a foglalkoztatott jogszabályban előírtak szerint rendelkezzen a munkakör betöltéséhez szükséges szakképzettséggel és végzettséggel, továbbá azt a feladatot lássa el, amelynek végzésére alkalmazták. A pedagógiai asszisztens például nem bízható meg az óvodapedagógus feladat- és hatáskörébe utalt óvodapedagógiai feladatokkal és nem foglalkoztatható óvodapedagógus munkakörben sem. A pedagógiai asszisztenssel szemben – ahogy a dajkával szemben sem – a köznevelési törvény nem ír elő külön szakképesítési követelményt. A dajka alkalmazása legalább nyolc általános iskolai végzettséghez, a pedagógiai asszisztens pedig legalább érettségivel megszerzett iskolai végzettséghez kötött.

Az óvoda működését, az óvodai nevelőmunkát megalapozó jogszabályok

A teljesség igénye nélkül, a legfontosabbakat emelem ki.

Törvények:

  • Az alapítás, a fenntartás (a fenntartói jog mindig magába foglalja a működtetés jogát is), a működés keretszabályait, köztük az óvoda feladat és hatáskörét, a nevelési-oktatási intézményekben pedagógus-munkakörben alkalmazottak végzettségi és szakképzettségi követelményeit, a csoportlétszámra vonatkozó határokat, a központi költségvetési forrásból finanszírozott nevelőmunkát segítők létszámát, az óvoda időkeretét, a teljes óvodai életet átfogó tevékenységek rendjében, a gyermekekkel közvetlenül eltöltendő kötött foglalkozási időt, az óvodában kötelezően alkalmazott vezetők létszámát, (….) a már hivatkozott 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről.
  • Az óvodai feladatellátás végrehajtását megalapozó mindenkori költségvetési törvény (jelenleg hatályos: a 2012. évi CCIV. törvény Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről) a finanszírozás szabályai vonatkozásában.
  • Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény.
  • A nevelési-oktatási tevékenység folytatására vonatkozó szabályok megszegésére kiterjedően a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (pl.: a kötelezően vezetendő óvodai nyomtatványok vezetésével, a csoport szervezésére, létszámának meghatározására vonatkozó előírásokkal, az adatszolgáltatási kötelezettséggel, a gyermekbalesetek megelőzésére vonatkozó előírásokkal, az iskolai végzettséget igazoló, illetőleg az államilag elismert szakképesítést tanúsító bizonyítványok kiállítására, nyilvántartására, tárolására vonatkozó előírásokkal, (…) kapcsolatosan)

Kormányrendeletek:

  • Az óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Óvodai lapprogram), amely az óvodai nevelés szakmai tartalmi kereteit rögzíti, egyben fenntartótól függetlenül érvényesítendő szakmai jogi, minőségi jogi keret. A Korm. rendelet bevezetésével és alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat továbbra is az oktatásért felelős miniszter jogosult rendszeresen, de legalább ötévenként értékelni és szükség esetén a Kormánynál annak módosítását kezdeményezni.
  • A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28) Korm. rendelet a köznevelés információs rendszeréről, a pedagógusok állandó helyettesítési rendszeréről, a köznevelési intézményben térítésmentesen, valamint térítési díj ellenében biztosított köznevelési feladatokról, az illetékes kormányhivatal által folytatott hatósági ellenőrzés tárgyköreiről, a köznevelési törvény szerinti egyes közhiteles nyilvántartásokkal összefüggő bizonyítási eszközökről (…).

Miniszteri rendeletek:

  • A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet.
  • A nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve 17/2013. (III. 1.) EMMI rendelet (alapító okirat szerint nemzetiségi óvodai nevelés esetében a pedagógiai program megírásában és végrehajtásában)
  • A Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet (nem hagyható figyelmen kívül az alapító okirat szerint a pedagógiai program megírásában és annak gyakorlati végrehajtásában).

Az említett jogszabályok közül az Óvodai alapprogramot emelném ki, amelynek bevezetésével és alkalmazásával a tapasztalatokat továbbra is az oktatásért felelős miniszter jogosult, illetve köteles rendszeresen, de legalább ötévente értékelni az általa létrehozott tanács közreműködésével, és szükség esetén annak módosítását a Kormánynál kezdeményezni. Erre az elmúlt évben került sor, amelynek eredményeként megújult a Korm. rendelet tartalma, így ennek jogkövetkezményeként 2013. augusztus 31-ig az óvodáknak is át kellett vezetniük a változásokat a pedagógiai programjukban.

Amint már említettem, az Óvodai alapprogram hatálya óvodafenntartótól függetlenül, valamennyi óvodai nevelésben részesülő gyermekre kiterjed. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ugyanazon elvárható alapelvekre, alapvető szakmai értékekre, minőségi keretre alapozva szerezhetők meg azok az ismeretek, sajátíthatóak el azok a képességek, amelyek majd alkalmassá, értetté teszik a gyermeket, az iskolai évek megkezdéséhez. A gyermek nem az óvodában, hanem az iskolában érik iskolássá, az iskolai évek alatt.

Az Óvodai Alapprogram alátámasztja:

  • Az óvodás gyermek számára törvényben biztosított rugalmas iskolakezdés érvényesítését.
  • Az óvodapedagógus felelősségét, széleskörű módszertani szabadságának érvényesülését, a vele szemben elvárt szakmai követelmények teljesülésében.

Az Óvodai alapprogram a gyermekkel szemben támasztott keretkövetelmények meghatározásában alapoz:

  • a gyermek egyéni sajátosságaira és eltérő fejlődési ütemére, valamint
  • a teljes óvodai életet magában foglaló tevékenységek, foglalkozások rendjében a szabad játékba, a játékba, azon belül a szervezett tanulási tevékenységekbe ágyazott tevékenységközpontú, differenciált nevelés érvényesítésére.

Az Óvodai alapprogram és annak keretében kidolgozott óvodai pedagógiai program, mint egy alapvető szakmai követelmény teljesül az óvodapedagógia gyakorlatában, mégpedig az előírt személyi és tárgyi feltételek, valamint a köznevelési törvényben előírt óvodai időkeret finanszírozásával. Az óvodai alapfeladat ellátásban nem előírt, ugyanakkor az óvoda pedagógiai program elfogadásával támogatott tevékenységek megvalósulását, helyi szinten kiegészítő és minden gyermek számára ingyenesen elérhető tevékenységeket a fenntartó önerőből, helyi döntésre alapozottan finanszírozva valósíthat meg.

Miként határozható meg az óvoda funkciója, célja,
az óvodai nevelés feladata?

Az óvoda óvó-védő, szociális, nevelő és személyiségfejlesztő funkciót tölt be. Célja a gyermek személyiségfejlődésében, az eltérő fejlődési ütem figyelembe vételével a hátrányok csökkentése.

Az óvodai nevelés feladata, a gyermek elsődleges tevékenységére, a játékra alapozott ismeretek elsajátíttatása, képességeinek, gondolkodásának, kreativitásának, együttműködésének fejlesztése. Mindez olyan szerteágazó, egymásra épülő, egymással összefüggő, komplexen érvényesülő tevékenységekre épülve valósulhat meg, amely az óvodás korú gyermek életkori sajátosságaira alapoz és az óvodai nevelés teljes időtartamára kiterjed.

Melyek az egymást átölelő tevékenységi formák az óvodai nevelés folyamatában:

  • a verselés, mesélés;
  • a művészetek körébe tartozó ének, zene, énekes játék, gyermektánc;
  • rajzolás, festés, mintázás, kézimunka tevékenységek;
  • a mozgás, amely teljesen új tartalmat kapott az Óvodai alapprogram szövegében;
  • a külső világ tevékeny megismerése körébe értendő környezetismereti és matematikai ismeretek elsajátítását megalapozó, segítő tevékenységek.

Az óvodai tevékenységekben megvalósuló „tanulás” elsődleges célja az, hogy az óvodás gyermek képességei fejlődjenek, tapasztalatai bővüljenek, és azok rendszerbe rendeződjenek.

Az ismeretek elsajátíttatásában „a tanulást” támogató környezet megteremtése során figyelemmel kell lenni a gyermekek előzetes élményeire, tapasztalataira, ismereteire.

Melyek az óvodai tevékenységekben megvalósuló „tanulás” lehetséges formái?

  • az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása);
  • a spontán játékos tapasztalatszerzés;
  • a játékos, cselekvéses tanulás;
  • a differenciált, illetve csoportos foglalkozás, ami tulajdonképpen nem más, mint egy szervezett tevékenységi/tanulási keret.

Az az új előírás, amely az Óvodai Alapprogramban az óvodai élet megszervezése alatt került meghatározásra, az 5–35 perces csoportos foglalkozások tervezésével, szervezésével, azt a követelményt foglalja magába, ami szerint a gyermek figyelemkoncentrációja, együttműködési készsége az óvodás kor végére fokozatosan el kell, hogy érje a 35 perces időtartamot.

Az óvodapedagógus kötött munkaideje nem ebből képzendő le, ahogy azzal sajnos néha egyes értelmezésekben találkozunk. Egy pillanatra szükséges is itt megállnom és kitérnem arra is, hogy az óvodapedagógusok országos szakmai ellenőrzésében, illetve a minősítő vizsga és a minősítési eljárás folyamatában foglalkozás látogatásként előírt két óra időtartam – ami a gyakorlatban megvalósulhat kétszer egy órában is –, az óvodai napirend szerinti teljes óvodai életet átfogó foglalkozások rendjében megszervezett tevékenységek megfigyelését jelenti, a teljes óvodai időkeretben és nem az imént hivatkozott, a gyermek figyelemkoncentrációjában, együttműködésében három éves pedagógiai tevékenységgel elérendő 5’ és 35’ perces időtartamot.

Mit is foglal magába az óvodai nevelés időkerete?

Az óvodai nevelés időkerete az óvodai nevelés közszolgáltatással összefüggő alapfeladat ellátásához szükséges időkeretet öleli fel, amely kéttényezős és 61 órában finanszírozott a központi költségvetésből.

Ez egyrészről tartalmazza a teljes óvodai életet magában foglaló tevékenységekre, foglalkozásokra fordítható időt, amelyben tulajdonképpen meg kell valósulnia az óvoda pedagógiai programjában foglalt szakmai követelményrendszer. Ez az idő 50 órában finanszírozott az állami költségvetésből.

Amennyiben visszaemlékszünk a közszolgáltatással összefüggő óvodai nevelés alapfeladatainak elemeire, akkor értelemszerű, hogy az integrált óvodai neveléshez is szükséges időkeretet meghatározni. Ezt az időt a köznevelési törvény 8. § (3) bekezdése 11 órában írja elő. Ebben az időkeretben valósulhat meg a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek fejlesztő, valamint egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkoztatása. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek nevelése esetében a köznevelési törvény 3. melléklete szerint fejlesztő pedagógus, sajátos nevelési igényű gyermek esetében, a fogyatékosság típusának megfelelő szakirányon végzett gyógypedagógus alkalmazásával (szükség szerint teljes, vagy részmunkaidőben). A 11 órában foglalkoztatott szakember feladat ellátásához igényelhető központi költségvetési támogatásra a jogosultságot – igénylésre alapozottan – tehát nem a finanszírozott létszám alatt kell keresni.

Ki és milyen szakképzettséggel és végzettséggel, milyen óraszámban láthatja el a gyermekekkel közvetlen foglalkozásokkal, tevékenységekkel összefüggő nevelési feladatokat?

A válasz, hogy óvodapedagógusi végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező pedagógus, akinek a heti teljes munkaideje 40 óra, ebből a gyermekekkel közvetlenül eltöltendő kötött munkaideje heti 32 óra.

A heti 40 óra teljes munkaidő és a heti 32 óra kötött munkaidő között fennmaradó heti 8 órából 4 órával maga rendelkezik az óvodapedagógus, amellyel nem kell elszámolnia, azaz a munkaidő-nyilvántartásban sem érintett ez az idő, 4 órában pedig a köznevelési törvény 62. § (8) bekezdés felhatalmazásával elrendelhető számára:

  • nevelést előkészítő, azzal összefüggő egyéb pedagógiai feladat elvégzése;
  • nevelőtestület munkájában való részvétel (pl. belső továbbképzésen, nevelőtestületi értekezleten való részvétel);
  • gyakornok szakmai segítése (a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendeletre figyelemmel), továbbá
  • eseti helyettesítés elvégzése (a helyettesítés szabályainak figyelembe vételével).

A 4 órában elrendelhető feladatok végrehajtásában csak abban az időben kell az óvodapedagógusnak az óvodában tartózkodnia, ha azt az éppen elrendelt feladat szükségessé, indokolttá teszi. Az elrendelhető 4 óra időből elrendelt időt a munkaidő nyilvántartásban természetesen meg kell jeleníteni.

Gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy miként biztosítható a vezetői feladatok ellátásában meghatározott, a gyermekekkel közvetlenül eltöltendő heti foglalkozási idő (a köznevelési törvény 5. melléklete szerint) és az óvodapedagógiai feladat ellátásban kötelezően előírt heti 32 óra idő között ellátatlanul maradó feladatokhoz szükséges személyi feltétel.

A válaszban a költségvetési törvényből kell kiindulni, amely a vezetői órakedvezmény miatti pedagógus többletlétszám finanszírozásához biztosít forrást, igénylés alapján. Ez azt jelenti, hogy az ellátandó heti kötött munkaidő ismeretében ki kell számolni a heti teljes munkaidőt, amelyen részmunkaidőben foglalkoztatható óvodapedagógus. A szükséges óvodapedagógus létszámot tehát minden esetben ennek figyelembevételével kell meghatározni. (Pontos jogszabályi hivatkozás: Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény 2. melléklet II. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK EGYES KÖZNEVELÉSI ÉS GYERMEKÉTKEZTETÉSI FELADATAINAK TÁMOGATÁSA fejezet 1. pont Óvodapedagógusok, és az óvodapedagógusok nevelő munkáját közvetlenül segítők bértámogatása alcím alatt, „A támogatás számítása a következő” felsorolás b) pont)

Az óvodában alkalmazott vezetők (köznevelési törvény 1. melléklet szerint) kötelező létszámával összefüggésben arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy intézményvezető nem lehet kettő az egyben. Gondolok itt arra, hogy az intézményvezető (értsd: óvodavezető) az óvodában nem bízható meg tagintézmény-vezetői feladatok ellátásával is, a tagintézmény-vezető nem lehet egyben intézményvezető-helyettes is. Az intézményvezető-helyettes vezetői feladatai alá azonban tartozhat az óvoda alapító okirata szerint telephelyként megnevezett óvodai feladat-ellátási hely. Arról, hogy egy óvodai feladatellátási-hely csupán telephely, vagy tagintézmény jogállású, az óvoda fenntartója jogosult dönteni. A tagintézmény jogállásában tagintézményenként biztosítani kell a tagintézmény-vezetőt és gyermeklétszámtól függően a tagintézményvezető-helyettest. Abban a kérdésben, hogy milyen esetben kell tagintézményként megjelölni egy feladatellátási-helyet, a köznevelési törvény szabályai az irányadók.

Mely életkorra terjed ki az óvodai nevelés?

A ma hatályos jogszabályok alapján a gyermek számára hároméves kortól jogosultság, a helyi önkormányzatoknak azonban kötelezettsége az óvodai nevelés megszervezése hároméves kortól – a már korábban kifejtett összefüggésekre alapozottan.

2014. szeptember 1-jétől az óvodai nevelés a gyermek számára hároméves kortól már kötelezettségként jelenik meg. Ettől a határnaptól az életkorban kiterjesztő hatályú óvodakötelezettség 3–4 éves korban családi napköziben is teljesíthető. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy az a gyermek, aki felmentést kap az óvodai nevelésben való részvétel napi 4 órányi kötelezettsége teljesítése alól, akkor családi napközivel jogviszonyt is kell, hogy létesítsen.

Az óvodai felmentés szabályairól annyit érdemes tudni, hogy a jelenleg hatályos előírások szerint – a közoktatási törvény 69. § felhatalmazásával – az ötéves, óvodai nevelésre kötelezett gyermek felmenthető a mindennapi óvodába járás alól. A felmentéssel az óvodai jogviszonya azonban nem szűnik meg, ami azt jelenti, hogy a gyermek az óvoda valamennyi programján, foglalkozásán, tevékenységében, ünnepén az óvoda napirendje szerint és a házirendjében foglalt szabályok betartásával részt vehet.

A 2014. szeptember 1-jétől hatályba lépő óvodakötelezettség teljesítése alóli felmentéssel együtt már a gyermek óvodai jogviszonya is megszűnik. Az ötéves gyermek pedig nem menthető fel az óvodakötelezettség teljesítése alól.

Az óvodai nevelés a köznevelési törvényben meghatározott tankötelezettség kezdetéig tart.

Ki és miben dönthet a gyermek tankötelezettsége kérdésében?

Az óvodavezető – a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 21. § felhatalmazása alapján – a gyermek fejlettségéről kiállított, iskolaérettséget tanúsító igazolás kiállításával. Az óvodavezető dönt a hatodik életévét augusztus 31-éig betöltő gyermek óvodai nevelésben való további részvételéről is. Ebben az eljárásban a döntést elsősorban a gyermek fejlődését nyomon követő dokumentumok, a gyermeket nevelő óvodapedagógusok és a szülők véleménye alapozza meg, ami folyamatos kapcsolattartást feltételez az óvodai nevelés éveiben.

Az iskolaigazgató az iskolai jogviszony létesítésének eljárásában a felvételről dönt. Döntését az óvodavezető által kiállított, a gyermek fejlettségét tanúsító igazolás tartalma – ha a gyermek sajátos nevelési igényű, vagy beilleszkedési, tanulás, magatartási nehézséggel küzd, akkor a szakértői bizottság véleménye – alapozhatja meg. Az iskola igazgatója a felvételről írásbeli értesítéssel, elutasítás esetén pedig határozattal dönt.

A Szakértői Bizottság szakvéleményben foglaltak szerint dönt:

  • az augusztus 31-éig hetedik életévét betöltött gyermek további egy évig óvodai nevelésben való részesüléséről,
  • ha a gyermek nem járt óvodába, és
  • ha a vizsgálatot az óvoda vezetője vagy az iskola igazgatója kezdeményezi.

A szülő dönt:

  • Egyetértési jogkörében eljárva és jogszabály szerint jogorvoslati jogának gyakorlásáról. Egyetértéséről írásban, jogorvoslat kérdésében jogszabályban meghatározottak szerinti formában dönthet.

A Kormányhivatal dönt:

  • a gyermek hatéves kora előtt a tankötelezettség megkezdéséről, a szülő írásbeli kérelmére és a szakértői bizottság javaslatára alapozottan (a szakértői bizottság a gyermek fejlődéséről vezetett dokumentumot kikérheti az iskolaérettség megállapítása céljából, amelyet az óvoda vezetőjének rendelkezésre kell bocsátania).

Nézzük meg mit is jelent az óvodakötelezettség teljesülésében a családi napközi jogállása:

  • A családi napközi létesítése nem kötelező közszolgáltatási feladatellátása a helyi önkormányzatoknak, mint ahogy az, az óvodai nevelés megszervezése.
  • Nem része az ingyenes közszolgáltatásnak és nem része a köznevelés rendszerének.
  • Alapítására, működtetésére nagykorú, cselekvőképes, büntetlen előéletű személy jogosult, húszhetes kortól tizennégy éves korig a gyermekek ellátását biztosítva.
  • Funkciója: a gyermekjóléti alapellátás keretében megszervezett napközbeni ellátási formák egyike.
  • Hatásköre: a bölcsődei és óvodai ellátásban nem részesülő, továbbá az iskolai oktatásban részesülő gyermeknek az iskola nyitvatartási idején kívüli, valamint az iskolai napközit vagy tanulószobai ellátást igénybe nem vevő gyermek családi napköziben történő, nem közoktatási célú ellátása.
  • Az óvoda működésével (az óvodafenntartókkal) szemben jogszabályokban támasztott számtalan előírt garanciális szakmai, személyi, tárgyi, minőségi feltételnek való megfelelés közül mindössze arra kötelezett a fenntartója, hogy óvodás korú gyermeket felügyelete esetén óvodapedagógusi munkakörben foglalkoztatható szakembert is alkalmaznia kell, akinek figyelembe kell vennie az Óvodai alapprogram kereteit. Ez utóbbi előírás a gyakorlatra nézve azt jelenti, mintha a Nemzeti alaptanterv a Kerettanterv és a Pedagógiai program nélkül kerülne végrehajtásra.
  • Az itt foglalkoztatott pedagógusra nem terjed ki a köznevelésben pedagógus munkakörben foglalkoztatottakra kiterjesztő hatályú országos pedagógiai szakmai ellenőrzés, illetve a pedagógus előmeneteli rendszer.

Végül, de nem utolsó sorban az óvoda helyét nézzük meg a köznevelés ellenőrzése rendszerében:

  • Az óvodafenntartó helyi önkormányzatok felett, az óvodai neveléssel összefüggő kötelező közszolgáltatási feladatok ellátását befolyásoló döntésekre alapozottan törvényességi, illetve hatósági felügyeletet láthat el a területileg illetékes kormányhivatalok törzshivatala, azon belül is a Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály, a Hatósági Főosztály illetve az Oktatási Főosztály.

Az illetékes kormányhivatal, az általa elkészített és az oktatásért felelős miniszter részéről február 20-ig jóváhagyott éves munkaterv szerint jogosult hatósági jogkörben eljárni, és az eljárásban az óvodában ellenőrizni:

  • az egyenlő bánásmód követelményére,
  • a kötelező felvételre vonatkozó feladatok ellátására,
  • az óvodai csoportlétszámra, a gyermekek balesetvédelmére,
  • az alkalmazási feltételekre,
  • a kötelező tanügyi nyilvántartások vezetésére és valódiságára,
  • a minimális (kötelező) eszközök és felszerelések meglétére,
  • a köznevelési feladatok ingyenességére vonatkozó előírások teljesülését.
  • Az óvoda intézményében kötelező hatályú az országos pedagógiai szakmai ellenőrzés, amely az oktatásért felelős miniszter jogkörében eljárva valósulhat meg. Ezen eljárásban egységes szempontrendszer és értékelés szerint kerülnek ellenőrzésre az óvodapedagógusok (háromévenként), az intézményvezető és ott ahol a pedagógusok 60%-át ellenőrizték, maga az intézmény.
  • Az óvodafenntartó helyi önkormányzatok ellenőrizhetik az óvoda gazdálkodására, törvényes működésére, hatékonyságára, szakmai munkájának ellenőrzésére vonatkozó előírások teljesülését, a gyermekvédelemben tett Intézkedéseket. Évente egy alkalommal az intézményvezetőt is beszámoltathatják, a vezetői feladatainak ellátásáról, annak eredményességéről. Értékelhetik a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtását, a pedagógiai-szakmai munka eredményességét.
  • Intézményvezetői jogkörben eljárva lehetőségként hatalmazza fel a köznevelési törvény az óvoda vezetőjét a pedagógiai munkáért való felelőssége körében szakmai ellenőrzésre. Egyes alkalmazottak munkájának színvonala értékeléséhez külső szakértőt is bevonhat az óvodavezető.
  • Új jogintézmény, de az óvodában nem kötelező a létrehozása az intézményi tanács, amely, ha működik, akkor a köznevelési törvényben kapott felhatalmazással félévente egy alkalommal beszámoltathatja az óvoda vezetőjét, az intézmény működéséről. Az intézményi tanács az intézmény működésével kapcsolatos álláspontját írásban kell, hogy megfogalmazza és azt ilyen módon kell, hogy megküldje az óvodafenntartó részére.

Az óvoda intézményét a köznevelés rendszerében meghatározva, a közigazgatáshoz kapcsolódó közérdekűnek minősülő feladatellátás intézményrendszeréből levezetve ismerhettük meg. Ezen az úton kaphattunk választ az óvodai nevelés megszervezésével, fenntartásával, funkciójával, céljával, feladatával, szakmai-jogi kereteivel, finanszírozásának rendszerével, a jogosultak körével, és az ellenőrzés elemeivel kapcsolatosan vélelmezhető főbb kérdésekben. Természetesen vala­mennyi kérdés külön-külön is figyelmet érdemel, ugyanakkor az előadás tárgya ezt nem tette szükségessé és az időkorlát nyilvánvalóan lehetővé. Bízom abban, hogy még is átfogó képet nyújthattam az óvoda köznevelésben betöltött helyéről és szerepéről.

Köszönöm a megtisztelő és kitartó figyelmüket.

 

[1] 1891. évi XV. törvénycikk a kisdedóvásról I. Fejezet 1. §