Dr. Fehérvári Anikó
A Tanárképzés, tanártovábbképzés
szekció összefoglalója
A szekció fókusza a tanári munka minőségének javítása volt. Az első részben a tanárképzés kiválasztási folyamatával foglalkozott a szekció, bemutatva a legfontosabb nemzetközi tapasztalatokat és a hazai induló kiválasztási rendszer első tapasztalatait. Ebben a részben két beszámoló hangzott el, Fehérvári Anikó és Kállai Gabriella előadásában.
A tanárjelöltek kiválasztásával kapcsolatos nemzetközi trendek négy fő csoportba sorolhatók. Vannak országok, amelyek a tanárképzés kezdeti szakasza előtt végeznek szűrést, máshol a tanárképzés kezdeti szakaszában, a harmadik csoportban azokat az országokat találjuk, ahol a válogatást a tanári munka engedélyeztetése kapcsán végzik, és a negyedik csoportba azok tartoznak, amelyek a tanári állásra való kinevezés kapcsán szelektálnak. Néhány ország gyakorlatában a kiválasztás többlépcsős mechanizmust jelent.
A nemzetközi tapasztalatok között a finn példa került kiemelésre, melyből megtudhattuk, hogy Finnországban igen nagy társadalmi presztízse van a tanár szakmának, így a képzésbe nagy a túljelentkezés. A nagy elismertség hátterében több ok is meghúzódik. Egyrészt a legjobb képességű és legtehetségesebb diákok választják a tanári hivatást. A hetvenes évek óta egyetemi szintre emelték a képzést – még tanítóképzést is, így minden képzési szinten fennáll a tudományos karrier lehetősége (doktori képzés). Másrészt szoros az együttműködés a szaktárgyi és a pedagógiai ismeretek oktatását végzők között, vagyis együttműködés és koordináció alakult ki a különböző karok között. Harmadrészt a tanárképzés kutatás alapú.
Kállai Gabriella előadása az osztatlan tanárképzés pályaalkalmassági vizsgálatának első kutatási tapasztalatait mutatta be. A szelekció problémakörével a magyar tanárképzés rendszere is szembesül, időről-időre felszínre kerül a szűrés szükségességének kérdése. A pedagógusképzés teljes vertikumát tekintve, a hazai óvó- és tanítóképzők több évtizedes múltra visszatekintő gyakorlattal rendelkeznek e területen. A magyarországi tanárképzés átalakításával 2013-tól megváltozott a kiválasztás mechanizmusa is. A 2013/14-es tanévben induló osztatlan tanárképzések kapcsán a felvételi eljárás részeként kötelező jelleggel szóbeli alkalmassági vizsga került bevezetésre, amely a jogalkotó szándéka szerint a magyar tanárképzés minőségének javítását szolgálja. 2013-ban a felsőoktatási felvételre jelentkezők közül 1331 fő adta be jelentkezését az újonnan indult osztatlan tanárképzésre első helyen. Ugyanakkor azoknak a jelentkezőknek is alkalmassági vizsgát kellett tenniük, akik nem első helyen ugyan, de osztatlan tanárképzésre jelentkeztek. A beérkezett válaszok alapján, a vizsgán megjelenők közül (az alkalmassági vizsgára ugyanis nem mindenki ment el) becslésünk szerint legfeljebb húsz főre tehető az alkalmatlan minősítést kapott jelöltek száma. A vizsgán a résztvevők közel 100%-a (99,7%-a) szerepelt sikeresen.
A szekció második részében már a pályán lévő pedagógusok munkájának minőségi javításával foglalkoztak a résztvevők. Először Hunya Márta előadását hallgathattuk meg: Az intézmény és a pedagógus szerepe, felelőssége a folyamatos szakmai fejlődésben címmel.
Az előadás a szakmai életutat végigkísérő reflektív magatartásról, a pedagógusok szakmai fejlődésének változatos módjairól szólt. Hangsúlyozta, hogy a pedagógus tanulásának hatással kell lennie az osztálytermi gyakorlatra, illetve az óvodában folyó komplex fejlesztő munkára is. A továbbképzést a fejlődés egy lehetséges, megújulási folyamatban lévő tanulási formaként értékelte. hangsúlyozta, hogy a képzés megválasztásakor összhangot kell teremteni a pedagógus egyéni fejlődési igényei, az egyén és az intézmény fejlesztési szükségletei, valamint a rendszerszintű szükségletek között. A pedagógus-továbbképzési rendszer megújulásának eredményeként a továbbképzésekhez kapcsolódva várhatóan beépülnek a pedagógusok szókincsébe az „előzetes tudásra épülő”, a „folyamatba ágyazott”, a „moduláris” és a „blended” jelzők, valamint az olyan kifejezések, mint a „követő támogatás”. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által a TÁMOP 3.1.5. projekt keretében fejlesztett képzések mindegyikére több is jellemző ezek közül.
A szekció befejező előadását Fazekas Ágnes prezentálta. Témája egy olyan felsőoktatásban zajló programfejlesztés, szakvizsgával járó továbbképzési lehetőség, amelynek célcsoportjai a kutatók-fejlesztők. A leendő képzés célja curriculum fejlesztők számára az oktatási rendszer sajátosságainak, és az implementációs folyamatok jellegzetességeinek bemutatása, amely hozzájárulhat a fejlesztési folyamatok helyi szintű megvalósításának nagyobb hatékonyságához.
