Dr. Sóvágó László

Megnyitó

Hajdúszoboszló város önkormányzata és vendégszerető lakossága már hetedik alkalommal köszönti önöket a konferencia megnyitóján. El kell mondanom ennek a felkérésnek a történetét, amely valahogy így szólt: olyasfajta köszöntőt nem szívesen mondanék, amely arról szól, hogy Hajdúszoboszló milyen szép város, a harmadik legnépszerűbb turisztikai célpont, mert nem olyan időket élünk. Az ilyen kellemetlen gondolatoktól úgy lehet megszabadulni – mondtam a szervezőknek –, hogy ma ne is kerüljön rám sor. Azt mondták, hogy mindenki szabadon szólhat, ebben az országban szólásszabadság van, ezzel akarok élni.

Azzal kezdeném, hogy nem vagyok pedagógus és nem igazán értek a magyar oktatáshoz, de 22 éve a város egyik vezetőjeként élénken, félénken figyelemmel kísérem, hogy mi történik a magyar közoktatásban. Az elmúlt 22 évben aligha hangzott el már több ígéret, mint amit tettek a pedagógusoknak. Én elsősorban az intézményfenntartás, -irányítás néhány visszásságára szeretném felhívni a figyelmet és nem kívánnék mással foglalkozni, bár nem tagadom, hogy látom – mint újságolvasó ember – azokat a tendenciákat, amelyek bizony szembemennek a magyar oktatás hagyományaival, az Európában elfogadott szabályokkal és időnként a józan ésszel. Említhetném az iskolai oktatás korhatárának leszállítását, az idegen nyelv oktatásának háttérbe szorítását is.

Én nem a köznevelés megújításával – már a kifejezést is aggályosan fogadom – inkább a változtatásával kívánok elsősorban foglalkozni. Ha néhány szóban vázolnom kellene, hogyan értékelem az elmúlt egy év történéseit, mit látok kormányzati szinten, akkor a kapkodást, a szakszerűtlenséget, az előrelátás teljes hiányát rónám fel azoknak, akiknek egyébként itt kellene ülniük a teremben vagy legalábbis képviselőiknek, akik felelősek a magyar oktatás helyzetéért, azzal, hogy ez idáig fajult. Meghallhatják majd, hogy a konferenciát lezáró és egy párt színeiben felszólaló Pokorni Zoltán – ha azokat a nézeteit hangoztatja, amelyek a sajtóban és az újságban megjelentek, akkor – vélhetően még nálam is keményebb szavakat fog alkalmazni. Lehet, hogy ez a cél a többség számára elfogadható, a végrehajtás módja azonban a legelemibb elvárásokat sem teljesíti.

Megnéztem – mielőtt eljöttem – a köznevelésről szóló törvényt, amelyet tavaly decemberben fogadtak el és júniusban már módosították. Milyen törvényi fegyelem, stabilitásminta szolgált a törvényalkotóknak, ha a nem egészen hat hónappal a kihirdetését követően 41 szakaszban módosítja a jogszabályt. Lehet megfontolt előrelátásról vagy komolyságról beszélni, amikor alig fél év elteltével egy törvényt gyakorlatilag ki kellett cserélni?

Azt mondták júniusban az önkormányzatoknak, hogy csak cselekedni kell, mindenki tudja, mi a teendő, ehhez képest – saját magukat is cáfolandó – augusztus utolsó napjaiban jelent meg az a kormányrendelet, amely sok minden újat tartalmaz. Mellesleg megjegyzem, azok a szervezetek, amelyek megalapításáról most szó van, a köznevelési törvény tavaly decemberi elfogadásakor még a láthatáron sem voltak. Miként lehet úgy törvényt elfogadni, ha nem tudjuk, hogy kire bízzuk majd a törvény megvalósítását? Sehogy. Ismétlem, hogy szakszerűtlenség, kapkodás, előre nem látás jellemezte az egész folyamatot. Végre lehetett volna ezt hajtani, de így semmiképpen nem. Ilyen folyamat eredménye csak akkor lehet pozitív, ha – ahogy Bocskai is mondta – a Jóisten is velünk van.

Érdemi dolgokról is szeretnék szólni. Vendégként nem illene kritizálnom, de olyan időket élünk, hogy 22 év után nem ülhetek csupán egy rendezvényen és nem tehetek úgy, mintha minden rendben lenne. Lehet velem vitatkozni, bár azt gondolom, sok ember véleményét tolmácsolom itt most. A gyülekezés közben hallottam, hogy nincs ez még lefutva, szerintem meg igen: úgy végrehajtják, mint a pinty. Senkinek semmilyen kételye ne legyen. Erre illik az a magyar mondás, hogy „ha törik, ha szakad” …

Az érdemi észrevételeim: nem értek egyet azzal, hogy különösen az általános iskoláknak, de a gimnáziumoknak is két főnöke legyen. A szakiskoláknak és kollégiumoknak pontosan hány lesz, azt még nem mindenki tudja, magamat is beleértve, mert ahány helyen megfordultam, annyi véleményt hallottam. Állítólag elkerülnek tőlünk a szakiskolák és kollégiumok is. El nem tudom képzelni, hogy január 1-jétől hogyan fognak működni az itt maradó iskolák? Lesz, aki az iskola vezetőjének lesz a beosztottja (gondolom, ők lesznek a pedagógusok és az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódók) és lesz egy rész, akik nem az iskolához kapcsolódnak, ők a nem pedagógiai munkát végzők. Ez bohózatba illő, ki merem jelenteni. De felvethetnék olyan aktuális problémákat is, hogy: „Mennyiben felel az iskolaigazgató az önkormányzat felé, ha a közműköltségek lényegesen és indokolatlanul meghaladják a jogos mértéket?”, vagy „Mennyiben kell az udvarosnak szót fogadnia az igazgatónak?”, esetleg joga van azt mondani, hogy „az igazgató úr nem az én főnököm”. Nem is akarom színezni a problémákat, de hogy ezek mindennaposak lesznek, az biztos.

A pedagógusok a szellemiekkel járulnak hozzá a diákok neveléséhez, mi meg az anyagiakkal. El nem tudom képzelni, mi történik akkor, ha az oktatási intézmények szellemi vezetői elhatározzák, hogy valamilyen módon eszközöket akarnak beszerezni (mint például az interaktív táblákat korábban). Vajon az önkormányzat ezt végrehajtja? Vagy az állam ad hozzá pénzt? Egyre szegényebb világban mindenki keresi azt a lehetőséget amivel – bizonyos értelemben – könnyíteni tud a saját vagy egy egész közösség helyzetén. Amikor egyre több pénzt vesznek el, akkor a legtöbb önkormányzat keresni fogja annak a lehetőségét, hogyan tud kibújni az ilyen kötelezettségek alól, mert még ezer probléma fogja ezen kívül is terhelni, amiért teljes mértékben ő lesz a felelős, mert az oktatásnál mégiscsak mondhatja, hogy az állam is felelős.

Nem értek egyet azzal, hogy az oktatás színvonalát ki kell egyenlíteni. Azt gondolom, arra kell törekedni, hogy akiknek objektív okok miatt gyengébb teljesítményre van lehetősége, azokat felzárkóztassuk. Csak nem el akarjuk venni a jó előnyét, csak nem közepes embereket akarunk ebben az országban képezni? Ezt mintaként is el kell felejteni! Arra kell törekedni, hogy minél többet nyújtsunk. Ennek nem lesznek meg az objektív feltételei. Ezt nem a kormányzat hibájául rovom fel. Nem lesz objektív feltétele annak, hogy a leszakadókat, a gyengébbeket a jók szintjére emeljük. Ez súlyos pénzkérdés. Megjegyzem: nem hallottam olyan városról, ahol ne több pénzt vettek volna el az oktatás átszervezésének ürügyén az önkormányzattól, mint amennyi pénzbe eredetileg az oktatás akkor került, amikor azt maguk tartották fenn. Én lojális vagyok addig, amíg elveszik a normatívákat, meg az önkormányzati pénzekből annyit vesznek el, amennyi kiegészítette a normatívákat. De mihelyst egy fillérrel is többet akarnak elvenni, tiltakozom. Márpedig el akarják venni a többletpénzeket, minden várostól.

Hajdúszoboszlón a pedagógusok is jobban jártak – itt 200 000 Ft cafeteria volt még ebben az évben is, amelynek felhasználásáról a pedagógusok maguk döntöttek. Idegen nyelv oktatására több pénz jutott még mindig, itt van szabadidő szervező tanár még mindig. Közel 20 000 pedagógus van veszélyben.

A pedagógusfizetés nagyon felbosszantott, mert önöket az elmúlt 20 évben nem egyszer csapták be, most is. Úgy gondolom, hogy az országnak erre most nincs pénze, de úriember ilyenkor nem ígérget, viszont amit ígér, azt betartja, Nem kellett volna azt mondani: életpályamodell, béremelés. Tudták, hogy nem lesz erre pénz. Évek óta súlyos gond a költségvetés egyensúlyban tartása, a hiány mértéke. Azt gondolom, azért dobták be ezt, mert a sok rossz mellett legyen egy kis jó is, kábítsuk a pedagógusokat. Ezt én a politika hiteltelenségei közé sorolom, soha nem ígértem olyat, amit ne teljesítettünk volna, inkább kevesebbet ígértem. Akkor kellett volna ezt bedobni a köztudatba, mikor erre a pénzügyi fedezet biztosítva van.

Most befejezem, mondtam, hogy a szólásszabadság jogán fogok szólni, természetesen tudomásul veszem, hogy lesznek, akiknek ez nem tetszett, akik más véleményen vannak. Köszönöm.