Dr. Princzinger Péter

A köznevelési rendszer
átalakításának folyamata

Engedjék meg, hogy előadásomat egy rövid átlagos felhasználói szintű IKT kompetencia bemutatóval kezdjem. Az előadásom címe sokkal többet sejtet, mint amiről valójában beszélni fogok. A köznevelési rendszer átalakításának folyamatát, ha képzeletben leszűkítenénk a közoktatási rendszer intézményeinek átalakítására, akkor is sokkal nagyobb, mint amiről beszélni fogok, hiszen ebben a témában legalább négy különböző előadást kellene megtartani önöknek. Kellene egy olyan előadást tartani, hogy milyen jogalkotói lépések szükségesek ahhoz, hogy az intézményrendszer átalakításának a keretei meglegyenek. Arról is kellene egy előadás, hogy maga az átállás hogyan fog működni, ezen belül arról, hogy a Klebersberg Intézet hogyan áll fel, a tankerületi igazgatóságok hogyan szerveződnek meg, maga az új fenntartói struktúra hogyan jön létre. Egy harmadik előadásban arról kellene beszélni, hogy az Oktatási Hivatal mint az oktatási ágazat végrehajtó szerve milyen feladatokat lát el ebben az átalakítási folyamatban. Végül arról is szót kellene ejteni, hogy a TÁMOP 3.1.10. kódszámú pályázat – a Helyi tanügyirányítás fejlesztése címmel – hogyan támogatja ezt a folyamatot.

Miniszteri biztos úr feladta nekem a labdát, amikor a tegnap és a holnap dimenzióban mutatta be a tervezés kereteit. Nekem arról kell beszélnem, hogy mi van ma, hogyan váltjuk aprópénzre a 2007–2013-as periódus utolsó két évében a magas szinteken megfogalmazott célokat, hogy a mainál eredményesebb, hatékonyabb és méltányosabb közoktatási rendszere legyen ennek az országnak 4–5 éven belül. Nyilvánvalóan sokan, sokféle előadást tartották már ebben a témában: nevezetesen, hogyan lesz a köznevelés, a közoktatás rendszere a mainál eredményesebb, hatékonyabb. Biztos, hogy nem önmagában az állami fenntartásba vétel az a program, vagy feladat, ami ezt egymagában meg fogja oldani, viszont az is biztos, hogy jelentős mértékben hozzá fog ehhez járulni.

Engedjék meg, hogy első körben arról beszéljek, hogy a TÁMOP 3.1.10. projekt szakmai tartalma hogyan alakult, hogyan módosult, majd ezt követően arról számolnék be, hogy a TÁMOP 3.1.10. hogyan indult el, mit fogunk ebben a programban elvégezni. Harmadszorra arról szeretnék szólni, hogy ebben a programban milyen formában, hogyan számítunk majd önökre.

Hogyan született a TÁMOP 3.1.10. program, hogyan alakult annak a tartalma? Ha visszaemlékeznek azok, akik egy évvel ezelőtt itt voltak, ezen a fórumon, ugyancsak én tartottam egy – inkább közigazgatás-szervezési, oktatási jogásztól elvárható – előadást arról, hogyan fog átalakulni a fenntartói struktúra. Akkor csak abban voltunk biztosak, hogy egy olyan új típusú fenntartói logikát szeretnénk érvényesíteni a magyar közoktatásban, amelynek a kulcseleme valami olyasmi, hogy azok a döntési jogkörök, melyeket a közoktatási intézmények fenntartásával kapcsolatban a korábbi jogi szabályozás jellemzően a települési önkormányzatokhoz telepített, eggyel magasabb tervezési-logikai szintre kerüljenek. Ezt a magasabb szintet hol tankerületnek, hol másnak neveztük, ma már tankerületnek hívjuk, mely egy olyan oktatásszervezési, -igazgatási egység, ahol egy járás földrajzi határain belüli köznevelési feladatok ellátását kell az államnak megterveznie. Egy járás földrajzi keretei közötti összes tanulóra, és az ott működő összes iskolára vonatkozóan kell intézményhálózat-mű­köd­tetési és -fejlesztési tervet készíteni.

Ez a központi gondolat megmaradt, az elmúlt egy évben csak erősödött. Annyi a változás, hogy az 1–1,5 évvel ezelőtti információink még arról szóltak, hogy ezek a tankerületek vagy megyei koordinációban, vagy megyei koordináció nélkül, de a megyei kormányhivatalok struktúrájába fognak beleilleszkedni. Az a körülmény változott, hogy a kormány úgy határozott: egy olyan fenntartói szerkezet jöjjön létre, amiben egy – az Emberi Erőforrások Minisztériuma felügyelete alatt álló – intézmény lesz az, amelynek a kötelékébe tartoznak majd valamilyen jogi megoldással ezek a tankerületek.

Amit hangsúlyozni szeretnék az az, hogy az alapgondolat, nevezetesen, a tankerület, mint közigazgatás szervezési szint, nem változott. Ez azért fontos, mert a TÁMOP 3.1.10.-es projekt projektjavaslata, amelyet a nyár folyamán hagyott jóvá a kormány, a tankerületre, a tankerületi struktúrára épült. Azt még akkor nem tudtuk, hogy a tankerület a projekt kimeneti eredménye lesz-e, magyarul, hogy a projekt felmérési eredményeiből fog-e kiesni az az információ, hogy hol célszerű megvonni egy tankerület határát. Végül kiderült, hogy nem ez, hanem az lesz a helyzet, hogy a projekt számára a tankerület egy bemenő adat, nevezetesen egy konkrétan ismert intézménylista, ilyen értelemben a projekt számára adott az optimalizáció kerete. A projektben azt kell megvizsgálni, hogy egy tankerületben – mely jogilag egy járásnak felel meg – az ott élő tanulók létszámára és a demográfiai adatokból az elkövetkezendő évekre megismerhető tanköteles korú új belépők létszámadataira, illetve az ott működő közoktatási intézményekre és az ott dolgozó pedagógusok létszámára tekintettel mi az optimális intézményszerkezet, mi az optimális intézményszám.

Ebből az első blokkból azt kell megjegyezni, hogy sokat változott az oktatáspolitikai elképzelés az állami átvétellel kapcsolatban, de a központi elem – a tankerület –, amely köré az optimalizációs elképzelések felépültek, nem változott meg, tehát ebben az értelemben a projekt – és az Oktatási Hivatal feladata – könnyebb is lett, hiszen ez egy bemenő adat, nekünk erre a tankerületre kell az optimalizációs javaslatokat, számításokat elkészíteni és megtenni.

A második részben nézzük azt, mi az, amit a projekt eddig megcsinált és mi az, amit ezután fog végrehajtani. Kívülről nézve akár úgy is tűnhet, hogy milyen jó, hiszen ha a kormány szándéka az, hogy jöjjön létre egy állami, közoktatási intézményfenntartó központ, és EU-s forrás is rendelkezésre áll a tanügyigazgatás újragondolására, akkor ez a két dolog érjen valahogy össze és ebből a fejlesztési forrásból jöjjön létre ez a fenntartói struktúra. Ez így nem fog működni annál az egyszerű EU-s követelménynél fogva, hogy normál közjogi közigazgatási állami alapműködési feladatot EU-s forrásból nem lehet finanszírozni. Annak a pénznek nem az a célja, hogy az állam normál működéséből fakadó kiadásokat kipótolja, a költségvetést tehermentesítse, hanem hogy a korábbiaknál korszerűbb struktúrák megtervezését, előkészítését, tehát fejlesztési célt finanszírozzon. Ebben az értelemben tehát a TÁMOP 3.1.10-es projekt nem tudja pénzzel támogatni sem a Klebersberg Intézet felállítását, sem a működési költségeinek a megteremtését, sem magának a tankerületi struktúrának a kialakítását. Amit a projekt meg tud tenni az az, hogy képzési tevékenységekkel, információkkal, adatokkal, elemzésekkel és ügyfélszolgálati támogatással tudja segíteni az új fenntartói struktúrában érdekelt valamennyi szereplőt – akár a Klebersberg Központot is. Ennek megfelelően a projekt célja tulajdonképpen nem más, mint strukturált, egységes módszertannal történő információgyűjtés és ezeknek az információknak olyan mélységű és olyan struktúrában történő bemutatása, végső soron a miniszter felé, amely alkalmassá teszi arra, hogy ebből döntéseket lehessen hozni. Ezt a bonyolult dolgot röviden úgy nevezzük, hogy köznevelési fejlesztési terv, amely megyénként készül el jövő év tavaszán. Ezekből a köznevelési fejlesztési tervekből lehet majd kiolvasni, hogy milyen mutatók alapján milyen intézményátszervezési döntéseket lehet meghozni. A köznevelési fejlesztési terv nem fogja megmondani, hogy az átszervezéseknek milyen lesz az iránya és mélysége. A köznevelés fejlesztési terv az ország összes köznevelési intézményére vonatkozóan egységes módszertannal felvett és egységes szerkezetben feldolgozott adatokat fog tartalmazni a döntéshozók számára. Az pedig már a politika döntése lesz, hogy ezekből mi az, amit már 2013 szeptemberére végre kíván hajtani és mi az, amit esetleg későbbi időpontra halaszt. Tehát ebben az értelemben nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a TÁMOP 3.1.10.-es pályázat a tények, a valóság bemutatásával fogja támogatni a megyei köznevelési fejlesztési tervek előkészítését és nyilván a köznevelési fejlesztési tervekből a fenntartói döntések meghozatalát.

Hogyan fog ez elkészülni? Naivitás lenne feltételezni, hogy ezek a köznevelési fejlesztési tervek maguktól, varázsütésre el fognak készülni. Ebből következőleg, amire most – az idő előrehaladtára tekintettel – lehetőség van: az Oktatási Hivatal az Educatio Nonprofit Kft. közreműködésével – első körben a központi adatbázisban nyilvántartott, ma is létező adatokból kiindulva, ezeket az adatokat viszonylag szűk körben, intézményi, illetve fenntartói adatokkal kiegészítve, pontosítva – 20 db olyan elemzést fog letenni az asztalra 2013 április-májusában, amelynek segítségével megítélhető, hogy mik a legnagyobb különbségek intézmény és intézmény, település és település, járás és járás között. Ezek egyszerű, naturális mutatók segítségével megállapíthatók és nyilván ezeknek nem lehet olyan következménye, hogy az intézményhálózat 2013 szeptemberére drámai módon átalakuljon. Az én megítélésem szerint az adatgyűjtésre és az adatok elemzésére rendelkezésre álló idő, az adatok mennyisége és minősége azt teszi lehetővé, hogy egy józan korrekciót hajtson végre az oktatáspolitika 2013 szeptemberére.

Végül: Önök hogyan tudnak bekapcsolódni ebbe a munkába? Egy ilyen felmérés elképzelhetetlen anélkül, hogy járásonként, megyéként, tankerületenként helyi tereptapasztalattal, helyi ismerettel rendelkező kollégák ne vegyenek benne részt. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen munkát nem lehet úgy megszervezni központilag, hogy az Oktatási Hivatal – mint a projekt kedvezményezettje – szerződést köt 6-8000 szakértővel, hiszen ezek munkáját koordinálni kell. Önmagában már munkaszervezési szempontból is lehetetlenség ezt így elvégezni. Tehát kellenek közreműködő szervezetek, olyan szervezetek, amelyek egy-egy megyére vagy régióra – vagy esetleg járásra – vetítve elvégzik azt a munkát, amit az előbb úgy említettem, hogy a központi adatbázisokban rendelkezésre álló információknak a szükséges adatokkal való kiegészítése és ezeknek az adatoknak a feldolgozása, elemzése, amely végső soron megyei fejlesztési tervvé válik. Ebben az értelemben az önök közreműködésére ott számítunk, hogy azoknak a szervezeteknek, amelyeket igénybe fogunk venni ennek a munkának az elvégzéséhez lesz szükségük önökre. A cél nem az, hogy ebből a fejlesztési forrásból 8-10, a piacon lévő vállalkozást támogassunk, hanem hogy értelmes eredménye szülessen a munkának, ami azt jelenti, hogy ezek a szervezetek – akik saját maguk is rendelkeznek valamilyen erőforrással – külső erőforrásra, szakértőkre lesznek utalva. A feltételezésem az, hogy önök nélkül ezt a munkát nem tudják elvégezni. Ezt mi úgy tudjuk irányítani, hogy mikor majd azok az ajánlati felhívások megjelennek – amelyek arról szólnak majd, hogy az Oktatási Hivatal keresi azokat a közreműködő, lebonyolító szervezeteket, amelyek ebbe a munkába be akarnak kapcsolódni –, akkor velük szemben a műszaki-szakmai alkalmassági kritériumokat úgy fogjuk meghatározni, hogy ott a szakértelem, az igénybevett szakértők „mennyiség és fölkészültség szerint” meg legyenek határozva. Ebben az értelemben én azt ígérem önöknek, hogy önök nem fognak kimaradni ebből a munkából. Az fog kimaradni, aki nem jelentkezik. Ennél vannak nyilván sokkal közvetlenebb formák is. Talán nem ismeretlen önök előtt a Tanévnyitón üzembe helyezett oktatas.hu portálunk, ahol a 3.1.8.-as és a 3.1.10.-es projektünkhöz is közvetlenül tettünk közzé a szándékuk kifejezésére vonatkozó felhívást, mert komolyan gondoljuk azt, hogy ilyen mélységű, ilyen horderejű változtatást nem lehet végrehajtani a szférában gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezők együttműködése nélkül.

A másik, amit minden ilyen konferencián el szoktunk mondani, hogy nem gondoljuk, hogy a zsebünkben van a bölcsek köve, semmilyen olyan tapasztalatot, semmilyen olyan jó gyakorlatot, amit esetleg más, a saját működési területén már kipróbált, nem akarunk feltalálni újra, használni szeretnénk ezeket a tapasztalatokat.