Dr. Kaposi József

A kerettantervek és helyi alkalmazásaik

P 06 Kaposi József

A két évvel ezelőtt, ugyanitt megtartott konferencián beszéltem először nyilvánosan a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatos elképzelésekről, azokról az oktatáspolitikai szándékokról, melyek a Nat újrafogalmazását indukálták. Ma pedig – megítélésem szerint – utoljára fogok a kerettantervekről beszélni úgy, hogy azok még nem kerültek a nyilvánosság elé. A kerettantervi rendelet tervezete várhatóan még a mai napon megjelenik az EMMI, majd azt követően az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján, és ugyanott olvashatóak lesznek a rendelet mellékletét alkotó, különböző iskolatípusokra, tantárgyakra vonatkozó kerettantervek is.

E kitüntetett alkalom óhatatlanul a visszatekintés lehetőségét is magában hordozza, így kézenfekvő, hogy beszámoljak arról, ami az elmúlt időszakban a tartalmi szabályozás területén történt. Erre egyébként az is feljogosít, hogy intézetünk – az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet – lett az a háttérintézete a minisztériumnak, amely az oktatási rendszer tartalmi fejlesztését – legyen az a köznevelés vagy a pedagógusképzés területe – koordinálja, szakmailag irányítja.

A Nemzeti köznevelésről szóló törvény a tartalmi szabályozás tekintetében olyan fontos célokat jelöl meg, mint a nemzeti összetartozás és a társadalmi szolidaritás erősítése; a közszolgálati garancia kiterjesztése a tartalmakra; az értékelvű, nevelőközpontú pedagógiai gyakorlat általánossá tétele. E célok, szándékok meg is jelennek a tartalmi szabályozás alapját jelentő Nemzeti alaptantervben, amelyet idén tavasszal fogadott el a kormány. Ezek megvalósítása kereteként a köznevelési törvény továbbra is fenntartja a kétpólusú, háromszintű tartalmi szabályozást (Nat, kerettanterv, helyi tantervek), továbbá e szabályozó eszközökön keresztül igyekszik biztosítani a tartalmi területek és a tanulmányi idő országos egységesítését.

Vegyük sorra, milyen lényegi elemek jelentek meg az újítás szándékával a Nemzeti alaptantervben:

  • a nevelési-oktatási rendszer küldetésének, értékközvetítő feladatának újrafogalmazása (lásd: tizenkét fejlesztési terület – nevelési cél);
  • a műveltségközvetítés és tudásépítés egységének megteremtése (itt utalhatunk a kilenc kulcskompetenciára; a műveltségterületek kiegészítésére közműveltségi tartalmakkal);
  • a gyakorlatorientált és a testi-lelki segítő tevékenységek központba állítása; és összességében
  • az a törekvés, hogy a fejlesztés és az ismeretátadás komplex és kiegyensúlyozott folyamatban valósuljon meg.

A jóváhagyott, új Nemzeti alaptanterv a közműveltségi elemek felsorolása ellenére sem nevezhető tartalomközpontú hagyományos tantervnek, hiszen középpontjában – miként az eddigi alaptantervek esetében is – továbbra is a tanulók fejlesztésének terve áll. Párhuzamosan érvényesülnek benne a hagyományos elvárások és az ún. modernizációs elemek (például: erkölcsi nevelés; nemzeti identitás, hazafias nevelés; médiatudatosság; gazdasági és pénzügyi nevelés). Értékelvű, ugyanakkor tudásfelfogásában eklektikus, nagyon sokféle megközelítés, felfogás párhuzamosan jelenik meg benne, így nem lehet tisztán valamelyik nevelésfilozófiához vagy tudásfelfogáshoz kötni.

A Nemzeti alaptanterv minden vonatkozásban fejlesztés-centrikus, így a helyi tantervek és azok iskolai gyakorlati alkalmazása tekintetében is. A Nat változása nem rendezte át a tartalmi szabályozás korábbi szintjeit és műfajait, továbbra is egyszerre van jelen a központi és a helyi tanterv, ráadásul ez utóbbinak a továbbra is jelentős szabályozó funkciója van, például a szabad órakeretek felhasználásában és a tantárgyi kerettantervek kiválasztásában.

Mielőtt részletesen bemutatnám a kidolgozott kerettantervi rendszert, szólnék röviden a kerettantervek készítésének hátteréről, menetéről, folyamatáról. Itt is szeretném megköszönni mindenki segítségét, aki részt vett a kerettantervek elkészítésében, mert az ő közreműködésük nélkül nem tudtuk volna ilyen rövid idő alatt teljesíteni azt, aminek eredményeként kész kerettantervekről szólhatok most. Két évvel ezelőtt indultak el a Nat átdolgozásának munkálatai, és jelen pillanatban nemcsak jóváhagyott Nemzeti alaptantervről beszélhetünk, hanem a kerettantervek is elfogadás előtt állnak. Azt hiszem, mindenki által belátható, hogy az elmúlt két évtizedben ilyen rövid idő alatt, ilyen sok szereplő bevonásával nem folyt még tantervi fejlesztés, ráadásul ilyen intenzív és sokirányú jogszabály-alkotási és az alapstruktúrákat is változtatni szándékozó oktatáspolitikai környezetben.

Ezért is érdemes áttekinteni azt az erőteret, amelyben a kerettantervek készültek. Ezt az erőteret alapvetően az alábbiak határozták meg:

  • az oktatáspolitikai elvárások;
  • a tantervfejlesztők, kutatók szakmai szempontjai; illetve
  • a későbbi felhasználók gyakorlata és igényei.

Milyen elvárásokat fogalmazott meg az oktatáspolitika a kerettanterveket illetően? Elsősorban a fejlesztési területek – nevelési célok érvényesítését; az iskolai szintű tantervi tervezés és tanulásszervezés kötöttebb szabályozását; ugyanakkor az egységesség és a differenciáltság garantálását (10%-os szabad keret) is; valamint a tartalmi egység biztosítását a helyi tantervírási feladatok részleges átvállalása révén. Fontos szempont volt továbbá az ismeretek és a fejlesztési követelmények összehangolt és szakszerű beépítése a helyi tantervekbe, illetve a fentiek összessége révén a nemzeti köznevelés rendszerszerű működtetése tartalmi vonatkozásban is.

A tantervfejlesztőkkel szembeni szakmai elvárások közül lényeges megemlíteni:

  • az általános hazai és nemzetközi tantervfejlesztési trendek érvényesítését (pl. kompetencia-térkép, kulcsfogalmak rendszere);
  • a nagyfokú tanulási-eredményességi különbségek, problémák kezelésére vonatkozó megoldási alternatívákat;
  • az új, interaktív módszertani kultúra és a korszerű tanulásszervezési elemek támogatását;
  • a tantárgyközi kapcsolatok erősítését és utoljára, de nem utolsósorban a tanulói fejlesztés várt eredményeinek konkrét, fejlesztés-központú megfogalmazását.

Az intézményi szereplők a maguk „felhasználói” szempontjai alapján priorizálták elvárásaikat:

  • az iskolák eddigi innovatív eredményeinek, helyi értékeinek, gyakorlatának megőrzését;
  • a választási lehetőségek és nagyfokú varibialitás iránti igényt;
  • a helyi tantervírói képességek, ismeretek figyelembe vételét;
  • a tanulói teljesítmények iskolai értékelésének segítését.

Új elemként rögzíthető az a széleskörű szakmai és társadalmi részvétel igény, amely a tantervfejlesztői munkába való bekapcsolódás iránt jelentkezett. (Például: az MTA a természettudományi tantervek készítésébe, illetve civil szakmai szervezetek részvétele az új tartalmakat megjelenítő tantervek kidolgozásában – családi életre nevelés, lovas kultúra, sakk).

A készítés folyamatát és tartalmát az is természetszerűleg befolyásolta, hogy minden résztvevő tudta, hogy a készülő dokumentum nem egy lesz a kerettantervek közül, hanem az első, amely az új Nemzeti alaptantervre épül és markánsan jeleníti meg a jelenlegi oktatáspolitikai prioritásokat. Ebből adódóan nemcsak arra kellett figyelemmel lenni, hogy domináns és mintaadó jelleggel bírjon, hanem azt is szem előtt kellett tartani, hogy olyan makroszintű szabályozási dokumentum készüljön, amely nagyrészt betölti a helyi tanterv funkcióit is. Tehát olyan részletezettségű, amely lehetővé teszi a mikroszintű alkalmazását is, ugyanakkor széleskörű választási és variációs lehetőségeket is teremt. Mindemellett olyan dokumentum, amely alapja lehet a következő évek rendszerszintű és irányítottabb tankönyv- és taneszköz-fejlesztésének. Vagyis képes a tantárgyi tartalmak területén az eddigi modernizációs törekvések integrálása mellett (például: társadalomismeret, egészségtan) új kezdeményezéseket is támogatni, innovációs folyamatot generálni, különösképpen az újonnan megjelenő fejlesztési, tartalmi területeken (pl. sakk, családi életre nevelés, lovaskultúra).

2011 novemberében ebben a sokféle szempontot, érdeket ütköztető erőtérben kezdődtek el a kerettantervek megírását megalapozó kutatások, illetve a feladat elvégzésére vonatkozó tervezések – negyven-ötven fő bevonásával. A korábbi Nat-hoz kapcsolódó kerettantervek, illetve a jelenleg még érvényes helyi tantervek alkalmazásának vizsgálata a „21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció” című TÁMOP 3.1.1. projekt egy szakaszaként, kutató-fejlesztő és elemző munka keretében valósult meg. A munka eredményeként létrejött szakmai háttéranyagok, fejlesztési eredmények alapozták meg most nyilvánosságra kerülő kerettantervi rendszert és azok dokumentumait.

2012 márciusában – azaz a Nat elfogadását megelőzően – már megkezdődött a munkafolyamat második szakasza. Létrejöttek a műveltségterületi – ezen belül az egyes tantárgyi bizottságok –, amelyek a Nat kihirdetését követő hónapokban dolgozták ki azt a megközelítően négyezer oldalas dokumentum részleteit, amelyek többszöri lektorálására, illetve szerkesztésére az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet újabb szakembereket, tanácsadókat bízott meg. E szakasz folyamán összességében körülbelül száznyolcvan szakember (pedagógiai szakértők, tantervfejlesztők, gyakorló pedagógusok és intézményvezetők) dolgozott a kerettantervek létrehozásán. Külön kiemelendő az EMMI és a Magyar Tudományos Akadémia közt létrejött megállapodás, amelynek eredményeként az emelt szintű természettudományos kerettantervek kidolgozása középiskolai tanárok, kiváló természettudósok és akadémikusok együttműködésével történt.

A munkálatok a mai nappal a nyilvánosságra kerüléssel sem zárulnak le, hiszen folyamatban van a nemzetiségi, illetve a sajátos nevelési igényű tanulók nevelését és oktatását megújító kerettantervek készítése, valamint egyes választható tantárgyak kerettanterveinek kidolgozása (például: Családi életre nevelés; Pénzügyi és gazdasági ismeretek; Vállalkozzunk!; Sakk, Lovaskultúra).

Tekintsük át az új kerettantervi rendszer struktúráját, jellemzőit! Két fő részből áll, melyek közül az első az adott iskolafokozat általános céljait, tantárgyi rendszerét, illetve évfolyamonként és tantárgyanként az éves óraszámot tartalmazza; a másik rész pedig a tantárgyi kerettanterveket. Ez a struktúra lényegében a 2000-ben elfogadott kerettantervet követi.

Ami a kerettantervek konkrét tartalmát illeti, az alábbi szerkezeti egységeket azonosíthatjuk be:

  • a Bevezetést, amely magába foglalja az iskolatípusok (illetve pedagógiai szakaszok) tantárgyi rendszerét és a heti minimális óraszámokat;
  • a tantárgyi kerettanterveket (egy- vagy kétéves ciklusokban); és
  • a kötelező, illetve szabadon választható, valamint emelt óraszámú tantárgyak dokumentumait.

A kerettantervek hagyományos, már-már megszokott elemei mellett a most készülő változatban megjelennek új vonások is. A hagyományos elemek közé az alábbiakat sorolhatjuk:

  • az adott iskolafokozaton, illetve iskolatípusban folyó nevelés-oktatás általános célrendszerének, tantárgyi struktúrájának meghatározását;
  • a Nat műveltségterületi anyagainak tantárgyakba rendezését;
  • a tartalmi területek közötti felosztás, a tanulmányi időkeretek egységesítését, szabályozottabbá tételét;
  • a tantárgyak minimálisan kötelező óraszámainak évfolyamonkénti meghatározását.

Új elemként megjelenek a dokumentumban:

  • a Nemzeti alaptanterv fejlesztési területeinek – nevelési céljainak és kulcskompetenciáinak beépítése a tantárgyi tartalmakba;
  • a tagolt iskolaszerkezetből adódó különbségek nyílt vállalása mellett az egységesítés szempontjainak érvényesítése (óraszámok, nyelvtanulás, szakiskola);
  • a nevelési-fejlesztési feladatok hangsúlyosabbá tétele különösképpen a humán tantárgyakban;
  • a képzési tartalmakba ágyazott kompetencia-fejlesztés (lásd a kulcskompetenciák); illetve
  • egyes tantárgyak esetén bizonyos választási lehetőségek (például: emelt szint (tagozat) vagy más szempontú feldolgozási alternatíva) felajánlása.

Ha a tantárgyi kerettanterveket tekintjük át, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az új és a megszokott elemek szervesen összekapcsolódnak. Ilyenek:

  • az egyes tananyagegységek, témakörök, témák részletes feldolgozása;
  • az egyes tantárgyak tematikai egységeiben az elsajátítandó ismeretek, illetve az ismeretelsajátítás szerves részét képező szükséges fejlesztési követelmények rögzítése;
  • az ezek tanításához-tanulásához, feldolgozásához szükséges előzetes tudás körvonalazása;
  • a követelmények teljesítéséhez szükséges óraszámok ajánlása, rögzítése;
  • a fogalmi műveltség rendszerszerű, folyamatos fejlesztését szolgáló, kulcsfogalmi háló elemeinek felvázolása;
  • a más tantárgyakkal összefüggésbe hozható kapcsolódási pontok – akár az ismeretek, akár a fejlesztések vonatkozásában – felvetése, illetve
  • az egy-, illetve kétéves szakaszolás; valamint a fejlesztési szakasz várható eredményeinek, az elvárható követelmények megfogalmazása.

A kerettantervek iskolatípusokra és iskolai szakaszokra történő tagolódásában sem történt változás. Továbbra is

  • az alsó tagozat (1–4. évfolyam),
  • a felső tagozat (5–8. évfolyam),
  • a négyévfolyamos gimnázium (9–12. évfolyam),
  • a hatévfolyamos gimnázium (7–12. évfolyam),
  • a nyolcévfolyamos gimnázium (5–12. évfolyam), illetve
  • a szakközépiskola (9–12. évfolyam) és
  • a szakiskola (9–11. évfolyam) a lehetséges alkalmazási terepei a kerettanterveknek.

Speciális kerettantervek is készültek, ezek közül a legismertebbek az Arany János Program (Arany János Tehetséggondozó Program, Arany János Kollégiumi Program), a sportiskolai kerettantervek és a nyelvi előkészítő (NYEK) kerettantervek.

A későbbiekben a teljessé váló miniszteri rendelet további szabadon választható tantárgyi kerettantervekkel (Lovaskultúra, Sakk, Családi életre nevelés, Vállalkozói ismeretek, Gazdasági és pénzügyi kultúra) egészíti ki az eddigieket, amelyek készítésébe civil szervezetek mellett híres személyek is bekapcsolódtak (például: a sakk kerettantervébe Polgár Judit).

Az összesített óratervi táblázat jól mutatja, hogy miként alakulnak az óraszámok a különböző iskolatípusok és pedagógiai szakaszok esetén (az alsó és felső tagozaton, a nyolc-, a hat- és a négyévfolyamos gimnáziumok, valamint a szakközépiskolák esetén).

Látják, hogy az egyes iskolatípusokban a tantárgyak és a minimális óraszámok az első nyolc évben alig különböznek. Ez a rendszer egységesítését szolgálja, ugyanakkor természetesen van különbség az egyes tantárgyi kerettantervek között, ez jelenti a differenciálódást. A szakközépiskolában nincs második idegen nyelv kötelező jelleggel, de nem zárható ki, hogy legyen, ha szükséges. A természettudományi tárgyak kerettantervének van egy olyan változata a szakközépiskola számára, ahol az utolsó év óraszáma kevesebb, mint az itt szereplő. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a szakközépiskola – a szabad órakeret felhasználásával – a gimnázium számára előírt természettudományos kerettantervet válassza.

Az egyes iskolatípusok tantárgyi rendszerét és óraszámait mutatják a táblázatok[1], ezért nem térnék ki részletesen rájuk. Annyit talán érdemes elmondani, hogy új elemként megjelenik például a gimnázium 11-12. évfolyamán kötelezően a művészetoktatás, és a szakközépiskolában is van arra szándék, hogy legyen valamilyen művészeti tárgy, az iskola profiljának megfelelően.

Végezetül arra térnék ki, hogy a helyi tantervi adaptáció során milyen szempontokat kell figyelembe venni, illetve a munka során milyen lépéseket érdemes beazonosítani.

A legfontosabb sarokkő a Nemzeti köznevelési törvényben megjelenő óraszám. A törvény 6. számú melléklete kétféle óraszámot jelenít meg, az egyik a tanuló heti óraszáma, a kerettantervekben ezek jelennek meg a rendelkezésre álló órakeretnél. A második soron megjelenik az osztályok heti időkerete, ami a fakultációra, csoportmegbontásra stb. felhasználható időkeret és láthatóan sok esetben megduplázza azt az órakeretet, amit a törvény egy tanuló számára előír, mint lehetőséget.

1. táblázat: Tanulói heti óraszámok - osztályok heti időkerete[2]

 

Évfolyamok

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

tanuló heti óraszáma

25

25

25

27

28

28

31

31

35

36

35

35

osztályok engedélyezett heti időkerete

52

52

52

55

51

51

56

56

57

57

58

58

A törvényben előírt óraszám mellett figyelembe kell venni a Nemzeti alaptanterv előírásait, a kerettantervben megjelenő kötelező tantárgyak minimális óraszámait. Látják, hogy évfolyamonként van 10%-os szabadon felhasználható órakeret, amelynek felhasználása helyi döntésre vár. Szeretném Önöket tájékoztatni arról is, hogy az egyes tantárgyak kerettantervekben is van 10%-os ki nem töltött óramennyiség, mely szintén felhasználható a helyi adaptációnál. Mivel a kerettantervek két évre készültek, azt is látnia kell egy intézménynek – ha az adott tárgyat nem egyszerre akarja tanítani több évre bontva, akkor – hogyan bontsa évekre ezeket az órákat. Van olyan tantárgy, ahol ez egyszerűbb, van, ahol átgondoltabb feladatot jelent.

Vegyük sorra, miről és miként dönthetnek a nevelőtestületek a helyi alkalmazás során! Egyfelől dönthetnek a szabad órakeretekről, például úgy, hogy a kötelező tantárgyak óraszámát megemelik, és nem emelnek be semmilyen választható tantárgyat. Másfelől dönthetnek szabadon választható ajánlott tantárgy bevezetéséről; emelt óraszámú tantárgyi kerettanterv alkalmazásáról; az iskola gyakorlatában korábban kidolgozott és/vagy használt tantárgyi tanterv beépítéséről; vagy akár saját új tantárgy/tantárgyak alkotásáról;

A fentieken túl az iskolák dönthetnek úgy is a tantárgyi kerettantervek helyi alkalmazása során, hogy nem írnak elő további tananyagot (helyi jelentőségű tartalmakat) tematikai egységenként, hanem az egyes tematikai egységek között osztják el a rendelkezésre álló időkeretet.

Szeretném felhívni a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy az egyes tantárgyak óraszámainak helyi meghatározásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a tantárgyak közötti koherencia lehetőleg megmaradjon, és teljesülhessek azok az elvárások, melyek a kétévfolyamos ciklus végére megfogalmazódtak.

Összegzésként szeretnék utalni arra, hogy – ahogyan ezt már többen megfogalmazták – a tantervkészítés az egyensúlyteremtés művészete. Ezzel a sokféle – oktatáspolitikai, szakmai, intézményi – érdeket összehangolni próbáló feladattal kellett megküzdeniük a kerettantervek készítőinek munkájuk során, és ezt az egyensúlykeresési attitűdöt javasolnám az iskoláknak is akkor, amikor helyi tantervükben döntenek tantárgyakról, óraszámokról és nevelési-oktatási célkitűzéseikről, mert ezzel teremthető meg a kiegyensúlyozott tantárgyi rendszer.

Előadásomat egy friss hírrel szeretném lezárni: miszerint hogy a kerettantervek néhány perce már nyilvánosak. Az OFI honlapján nemcsak a kerettanterveket olvashatják el, hanem – egy külön erre a célra kialakított véleményező felületen – a dokumentumokkal kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat is elküldhetik 2012. október 25-ig. Jó tanulmányozást kívánok Önöknek!

Köszönöm a figyelmet!

 

[1] http://www.ofi.hu/hirek-aktualitasok/kaposi-jozsef-2012-10-09-121010

[2] Forrás: 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről – 6. melléklet