Bihall Tamás

Új szabályozás a szakképzésben

A kamarát az elmúlt 20 évben sikeresen eveztük egy olyan pozícióba, hogy a szakképzés szempontjából meghatározó jelentőségű lett. A legnagyobb alázattal közelítjük az oktatás ügyét. A kamarában nincs olyan ember, aki azt gondolná, hogy nem a magyar oktatásügy lenne a legfontosabb a magyar gazdaság szempontjából is. Nyilván más kérdés, hogy vannak olyan állításaink, amelyekkel vitatkozni fognak, de úgy gondolom, hogy ezek megvitatása fontos dolog. Tudatában vagyunk annak a feladatnak, amellyel a kamara meg fog birkózni a következő években. A kamarában igen jelentős számú munkaerő áll rendelkezésünkre, több mint 200 fő az országban, akik a szakképzés feladataival birkóznak meg naonta. Több ezer az olyan szereplő száma vállalati, szakértői szinten, akik segítik a kamara vezető testületeinek munkáját. Pozitív tartalmú előadással készültem. A prezentációm néhányuknak ismert lehet már, de igyekszem szóbeli kiegészítőkkel frissíteni.

Tegnap este érkezett meg a magyar delegáció Belgiumból, ahol a Szakmák Európa Bajnoksága zajlott és öt magyar arany-, egy ezüst- és egy bronzérem született, valamint két kiválósági érem, páratlan teljesítmény. De egy percig sem gondolom, hogy ebből azt kellene leszűrnünk, hogy a magyar szakképzés bizonyított és ott vagyunk Európa élmezőnyében. 23 nemzet csapata jelent meg, 400 versenyzővel, helyezésünket tekintve Németország, Ausztria, Hollandia, Franciaország közvetlen közelében. A kamarai érzetünket erősíti, hogy ettől az évtől kezdve teljes körben kamarai felelősség ezeknek, a versenyeknek a szervezése. Három célkitűzést fogalmaztunk meg ezzel a versennyel kapcsolatban. Az egyik, hogy ez a verseny segítse a szakma presztízsének a növelését, segítse azt, hogy a társadalom egy tudat- és szemléletváltáson menjen keresztül. Ne higgyünk annyira a diploma mindenhatóságában, „egy jó szakma felér egy diplomával” szlogenünket szeretnénk érvényesíteni. Szeretnénk, hogyha ezeknek a versenyeknek a szintje egy tükör lenne arra nézve, hogy hol tart ma a magyar oktatási színvonal, melyek azok a pontok, amelyeket erősíteni kell. Az is fontos szempont a kamarában, hogy a szponzorokat állítsuk a szakmák mögé, hiszen itt komoly felkészítést, komoly anyagi, technikai, technológiai támogatást kell kapni, hogy ilyen szinten szerepeljenek a gyerekek.

Megkerülhetetlen, hogy a szakképzés okán legalább egy tábla erejéig ne foglalkozzak a gazdaság helyzetével, mely mindenki előtt ismert. A foglalkoztatási tábla a legbeszédesebb, itt arról van szó, hogy ilyen mutatók mellett Magyarország éppen 10 százalékponttal marad el a hasonló adottságú Csehország mögött. Megkerülhetetlen, hogy az egymillió új munkahelyről beszéljünk, ennek a realitása 2012-ben, 2013-ban nem sok jóval kecsegtet. Vállalati versenyképességről, társadalmi haladásról sem beszélhetünk ilyen típusú foglalkoztatási mutatók mellett. A 2008 óta jelen lévő válság az életünk része lett. Új alkalmazkodási kényszerek jelennek meg. Ezt mind a gazdaság egyes területeinek, mind az oktatásügynek tudomásul kell vennie, ehhez kell az életet igazítani. A szakképzés a közoktatásnak az a területe, amely a legszorosabb összefüggésben áll a gazdaság igényével. Nem véletlen az, hogy a kamara hosszú évek óta hangoztatja, hogy baj van a szakképzéssel.

A kamara nem most került az asztalra, nem friss szereplők vagyunk, éppen 15 éve mondjuk konzekvensen, világosan a szakképzésben, amely a munkaerőpiac számára a legközvetlenebbül fontos dolog, mi az, ami miatt ez a szakképzés nem szolgálja jól a gazdaság érdekeit. Azt látom, hogy ebben a kamara valóban erőteljes pozíciót nyert. A szakképzés ügye legyen olyan, amely a gazdaság igényeihez, a társadalmi fejlődéshez és a benne élők, a tanulók életesélyeinek javításához járulhat hozzá.

2000-ben készítettük el az első anyagunkat, mely a Nemzeti fejlesztési szakképzési kezdeményezés címet viselte. 2005-ben készítettünk egy szakképzési stratégiát. Az első anyag dokumentumából szeretném Benedek András professzor urat megemlíteni, aki együttműködő és támogató partnerünk volt. Nagy tisztelettel gondolunk Kiss Péter volt munkaügyi miniszterre, aki ennek az egész folyamatnak a kormányzati lendületét adta meg 2002-től folyamatosan. A korona a 2010-es kormány–kamara megállapodásban öltött testet, amikor a kamara olyan tartalmi, fejlesztési feladatokat és lehetőségeket kapott, amelyekkel érdemben tudja a szakképzés ügyeit átalakítani. Rajta vagyunk a helyes úton.

Fő célkitűzéseink közé tartozik a gyakorlati óraszámok növelése. Egyszerűen megközelítve: a festőnek festenie, a szakácsnak főznie kell. Ki kell találnunk, hogy ehhez milyen elméleti, közismereti struktúra, kerettanterv kell. Szó sincs arról, hogy a közismereti tantárgyak óraszámai drasztikusan csökkentek volna. Szeretném visszautasítani, hogy akár a kamara, akár a vállalatok abban lennének érdekeltek, hogy félművelt robotokat hozzanak be az iskolából az ipar zónájába. A válság arra fog minket figyelmeztetni, hogy a konkrét szakmai tudást értékeli fel a világ, ebbe az irányba kell minden egyes lépést elmozdítani, mellesleg a felsőoktatásban is. Az én koromban az általános iskolában még voltak gyakorlati foglalkozások, ezeket vissza kell állítani.

A szakmai záróvizsgáztatás átalakítása – ahogy én látom – teljesen rendben van. Az OKJ rendszer átalakítása bonyolult folyamat, ebből jót nem lehet csinálni. Egy jóval gyakorlatiasabb, jóval átláthatóbb, a vállalatok számára kezelhetőbb struktúrát sikerült kialakítani. A kamara szempontjából alapkérdés, hogy van-e annyi vállalat, vállalkozó, aki képes ezt a rendszert kiszolgálni. Ma 6–8000 cég foglalkozik Magyarországon tanulóneveléssel. Ezt húszezerrel kellene emelni, hogy ne legyenek fennakadások. Dolgozunk ezen.

Az előrehozott szakmunkásképzéssel kapcsolatban egy régi fogalmat szeretnék tisztázni: azt a több mint egymillió – általános iskolát is alig elvégzett – embert, az iskolai programokból lassan és nehezen kikerülő embereket a munkaerőpiac közelébe kell hozni, ennek a legbiztosabb útja a szakmunkásképzésen keresztül vezet, ezt nem lehet megkerülni.

Új időszámítás lesz a magyar szakképzésben 2013-tól: 8 + 3 éves a szakmunkásképzés, készek vagyunk bármilyen javaslatra. Ha van olyan szakma, amely a szakiskolai képzésben igényel több időt és ennek a költségvetési kereteit is meg lehet határozni, akkor ez a 8 + 3 év 8 + 1 + 3 vagy valamilyen technikával növelni lehet, ebben nem zárt a kamara.

Rendkívül fontos a kerettantervek megfelelő illesztőképessége. Ha a többféle kerettanterv nem kapcsolódik jól össze, nem szolgálják jól egymást, az számos problémát vet fel. Miközben vita van a szakközépiskolák rendszeréről is. Ez fel fog erősödni az állami tulajdonlással. Nyomatékosan fogjuk kérni, hogy a Klebelsberg Intézeten belül legyen egy kamara és NGM által kontrollált szakmai vezetés, amely külön veszi a szakiskolákat és a szakközépiskolákat is a gimnáziumoktól és az általános iskoláktól. Fontosak a tanterületi vezetők, fontosak a személyi kapcsolatok, amelyekkel ezt az ügyet jól lehet kezelni. A szakközépiskolákról azt gondolom, hogy nem a gimnázium, a szakoktatás része, itt kell megtalálnunk a technikus képzést, azt a szintet, amire a magyar gazdaság vágyik, azt a középvezetői garnitúrát, amelyek az elmúlt évtizedekben elvesztek.

Összefügg ez a felsőfokú szakképzés kivezetésével is, amit a felsőoktatás magához szólított. Hogy jól tette-e, nem tudom, de az biztos, hogy pénz nincs, a szakképzési alap finanszírozási ereje nem szolgálja a felsőoktatási szakképzést. A kamara technikuspárti, tehát ha valahol tartalmilag ütközik az felsőoktatási szakképzés és a technikusi képzés, akkor a kamara egész biztosan a technikusi képzés mellett voksol. Már csak azért is, mert van lehetőségünk a felsőoktatási törvényben beleszólni abba, hogy milyen akkreditáció történjen az felsőoktatási szakképzésben, vagy milyen ne. A kamara készen áll az ilyen feladatok kivitelezésére az ország teljes felületén. Június 4-én volt egy fontos parlamenti döntés. Mi csak azt szerettük volna kezdeményezni, hogy legyen egyfajta garancia arra, hogy az általunk megnövelt gyakorlati óraszámok nem faraghatók le. 33%-ot mondtunk, pontosan kiszámítható és mérhető.

A 9. évfolyamon történő tanuló vállalati tanműhelyben történő oktatását a német vállalatok kezdeményezték. Itt szeretném elmondani, hogy azt a problémát is meg kell oldani, hogy ha valahol jól működő iskolai tanműhelyek alakultak ki, az egyáltalán nem rossz dolog, hogy akkor nem erőltetjük mindenáron a vállalati oktatást, nézzük meg hogyan lehet az átjárást megteremteni az iskolai és a gyakorlati vállalati felület között, akár az oktató tanárok cseréjével is.

A szintvizsga kötelezettsége a számonkérés. A tudását minden alkalommal meg kell mérni, ha arra a pontra ér.

Nézzük, hogyan alakul az órakeret számának alakulása. Az eredeti hároméves kamarai elképzelésünkben 959 óraszámban gondolkoztunk, ebben is egyeztünk meg akkoriban a NEFMI-vel. Ebből lett 1300, a 2 + 2-hez képest szerény csökkenés. A német modellben kilenc évfolyamos az általános iskola, egy biztos, a gyakorlati szakképzésben meghatározott időtartamot ehhez biztosítani kell.

Szeretnék beszélni az iskolák számára fontos RFKB-MFKB ügyről. A Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságban a kamara adja az elnököt, és a kamara látja el a titkársági feladatokat. Szeretnénk egy olyan stabil szakmai felmérés alapján dönteni, ahol egyszerre jelenik meg a gazdaság igénye, az iskolák képessége, nem szeretnénk megengedni azt, hogy hagyományos iskolai képzések mellett előálljon valaki, hogy ezt vagy azt akar oktatni, mert az divatos. Ha ebben közmegegyezés született és elfogadja a minisztérium, akkor jogszabályban jelenik meg.

Egyre nagyobb számban vesznek át iskolákat, oktatási intézményeket az egyházak. Én majdnem rendszeres tárgyalásokat folytatok a görög katolikus egyházzal, a katolikus egyházzal, a református egyházzal, az evangélikus egyházzal is. Fontos ez a szerepvállalás. Ha az MFKB azt mondja, hogy a gazdaság számára fontos szakmák ezek, akkor ebben a körben kell a szakmai képzést megvalósítani, hiszen a munkaerőpiacnak erre van szüksége.

Felnőttképzés: idén ilyen döntést nem hoztunk.

Néhány statisztikai adatot szeretnék megmutatni: ezt a saját kutatóintézetünk készítette. Arról szól, hogy a válság ellenére javult a saját szakmában a tanulók elhelyezése. Elképesztő számokkal dolgozunk, melynek oka részben lemorzsolódás, részben a pályaelhagyás. Minden eszközzel erősíteni kell a saját szakmában való elhelyezkedést. Erőteljesen javult a presztízs. Ez korábban nem volt benne az első háromban.

Három fontos mondat:

• A szakmája miatt sosem kellett szégyenkeznie.
• A szakmája miatt az emberek felnéznek önre.
• A szülei büszkék önre, amiért ezt a szakmát választotta.

Javult az elhelyezkedők aránya, javult a képzőhelyek megítélése is. Látom körvonalazódni azt a szakképzési elitet, amelyre a magyar szakképzés fejlesztését a következő időkben szeretnénk alapozni.

SZKTV – Szakmai tanulmányi versenyünket adott év áprilisában tartjuk meg. Már 5. éve szerveztük 2012-ben, megkaptuk az Európai és a Világ szakmai versenyének jogát. Érdemes megnézni, hogy egyes szakmákban milyen eredmények születettek Belgiumban a most tartott versenyen. Példamutató csapat, példamutató helytállással, kiváló szakértőkkel, felkészítőkkel – öröm volt nézni.

Lassan már kötnünk kell a szponzori szerződéseket, a tanulókat is készítjük már fel. Lehet, hogy ezen lesz majd még változás, meg kell nézni, hogy a magyar gazdaság szempontjából melyek a fontos szakmai területek, hol áll a szponzoráció leginkább rendelkezésre. Van néhány szigorított feltétel, például: a gyerekeknek valamilyen szintű angol nyelvtudással kell rendelkezniük, mert a feladatokat angolul kapják meg.

A következő évben jóval nagyobb erőfeszítéseket szeretnénk tenni a pályaválasztással és a pályaorientációs feladatokkal kapcsolatban. Meg fogják majd tapasztalni, hogy kamarai kollégák jelennek meg az oktatási hivatalokban, intézményekben, iskolákban, annak érdekében, hogy a szülőknek, pályaválasztó gyerekeknek reális elképzelése legyen egyes szakmákról.

Ősszel a parlament elé kerül a felnőttképzési törvény, amelynek koncepciójában kamaránk is közreműködött. Komoly szigorítások lesznek, és remélem, hogy a kamarának komoly szerepe lesz a feladatok elvégzésében.