Dr. Szvathné dr. Szalay Márta

Az OFI – TÁMOP-3.1.5 szekció összefoglalója

A szekcióban az alábbi előadások hangzottak el:

• Szakértő és szaktanácsadó – mi a különbség? – Dr. Pompor Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP-3.1.5 kiemelt projekt szakmai vezetője
• A szaktanácsadó segítő szerepe – Dr. Szabó Mária, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa
• A szaktanácsadás a TÁMOP-3.1.5 projektben – Petrovics Nándor, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa
• A továbbképzések hasznosulása a pedagógiai folyamatokban – Dr. Pompor Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP-3.1.5 kiemelt projekt szakmai vezetője

A Közreműködés a köznevelés megújításában című XIV. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia OFI TÁMOP 3.1.5 szekciójának résztvevőinek lehetőségük volt a szaktanácsadás megújítását érintő néhány szakmai kérdés kiscsoportban történő megbeszélésére. A véletlenszerűen alakult négy csoport a szaktanácsadói szolgáltatásokkal kapcsolatos elvárásokkal, a rendszer vélhető és várható újdonságaival, valamint a változással kapcsolatos várható ellenállásokkal foglalkozott.

Dr. Szabó Mária vezetésével csoportmunkában kerestük az alábbi kérdésekre a válaszokat:

• Szaktanácsadóként/pedagógusként mit vár el a megújuló szaktanácsadói rendszertől?
• Miben lesz más a megújuló szaktanácsadás, mint az eddigiek?
• Milyen ellenállásra lehet számítani?

A beszélgetések legfontosabb eredményei az alábbiakban összegezhetők.

• A pedagógusok elvárásaival foglalkozó csoport szerint fontos, hogy a szaktanácsadó adjon visszacsatolást a pedagógus munkájáról, tudjon mentori támogatást nyújtani pályakezdőknek és tapasztalt pedagógusoknak is. Adjon segítséget az új tantárgyak tanításához és az új tudások közötti eligazodáshoz. Segítse a pedagógusok szakmai tanulását pl. műhelymunka szervezésével, jó gyakorlatok terjesztésével és a pedagógusok önismeretének fejlesztésével. Ne csak az egyes pedagógust, hanem az intézményben megvalósuló fejlesztéseket és az intézményvezetést is tudja támogatni. A résztvevők kiemelten fontosnak tartják, hogy mindezt egy szakmailag elismert és felkészült szakember végezze.
• A szaktanácsadók elvárásairól beszélgető csoport szerint a szaktanácsadók számára fontos az országos lefedettség biztosítása, és az, hogy a szaktanácsadás megbecsült és igényelt szakmai tevékenység legyen. Ehhez fontos tudni, hogy milyen feltételeknek kell a szaktanácsadónak megfelelnie. A szaktanácsadói tevékenységekkel kapcsolatban a mentorálást és a koordinációt nevezték meg, és megfogalmazódott az intézményvezetés direkt és indirekt segítésének a szükséglete is. A szaktanácsadói munka minőségével kapcsolatban megjelent a szaktanácsadók „korrekt” kiválasztásának, a színvonalas, tág (pedagógus és tanácsadói szerepre is kiterjedő) szakmai képzésnek, az objektív mércének, és a szaktanácsadói munkára való reflektálásnak és visszacsatolásnak a fontossága. A szaktanácsadás megvalósítással kapcsolatban a résztvevők az órakedvezményt nevezték meg, illetve azt, hogy ugyanaz a személy szaktanácsadói és szakértői feladatokat is elláthasson.
• Arra a kérdésre, hogy miben lesz más az átalakult szaktanácsadói szolgáltatás, illetve miben fog eltérni az eddigiektől, viszonylag kevés, de fontos választ adtak a résztvevők. Ezek szerint változás lesz az országos irányítás. Megváltozik a pedagógiai intézetek szerepe. Változás még a szükségletalapúság, és fontosnak tartják a csoport tagjai, hogy a szaktanácsadás folyamatkövető legyen.
• A szaktanácsadói tevékenységgel kapcsolatosan a szakma különböző szereplőitől várható ellenállásokkal kapcsolatban a résztvevők kritikus elemnek tartották a szaktanácsadók szakmai felkészültségét, és azt a várható bizalmatlanságot, ami nemcsak a minden változással szembeni természetes reakció, hanem a szaktanácsadásnak a pedagógusok minősítésével való kapcsolatával szembeni ellenérzések megfogalmazódása. Nem látják a résztvevők, hogy milyen szerepük lesz a szakmai munkaközösségeknek a tanácsadásban, illetve hogyan kapcsolódik az intézmény belső pedagógus-értékelése a szaktanácsadói tevékenységhez.

A csoport tagjai szerint ellenállás inkább a pedagógusok, mint a szaktanácsadók részéről várható. Érdemes lesz felkészülni a szaktanácsadók negatív fogadására, amelyeket az olyan típusú mondatok jelenítenek meg, mint „Messziről jött ember azt mond, amit akar”, vagy „Elegem van, annyian voltak már itt”. Komoly akadálya lehet az eredményes szakmai segítésnek, ha az intézményvezetés úgy gondolkodik a szaktanácsadóról, hogy „Nincs rá pénz”, vagy, hogy „Ne írja felül, amit én mondok!”. Az ellenállás légkörében a pedagógusok nem lesznek őszinték, nem mondják el a szaktanácsadónak a problémáikat, ami jelentősen rontja a szaktanácsadás szakmai eredményességét. A szaktanácsadók felkészítésében komoly elemnek kell lennie az ellenállás kezelésének, hiszen a tanácsadó sem megy szívesen oda, ahol nem szívesen látják, és nem lehet eléggé eredményes az a munka, amelynek értelmében, hasznosságában nem hisz a megvalósító.

A nemzetközi szakértői elemzések személyre szabott, gyakorlatorientált szaktanácsadási rendszer bevezetését, illetve fenntartását is javasolják a pályán levő pedagógusok rátermettségének javítása érdekében. Ez egyéni szinten nem csak a minőségértékelést és a visszacsatolást, hanem az ehhez kapcsolódó szakmai továbbfejlődési javaslatok megvalósítását is jelenti, amely területek és funkciók a jól működő (sikeres) oktatási rendszerekben intenzív kapcsolatban állnak egymással. Ennek során először a szaktanácsadók feltárják a pedagógiai munka erősségeit és gyengeségeit, majd megfelelő szakmai továbbfejlesztési javaslatokat tesznek annak érdekében, hogy a kívánt részterületeken megfelelő javulás álljon elő a pedagógus munkájában. E rendszerekben tehát a pedagógiai munka értékelésének eredményeképpen az adott oktatási helyzethez és az adott pedagógushoz adaptált, személyre szóló fejlesztési tervek születnek.

Az OECD TALIS[1] nemzetközi tanár-kutatás eredményei szerint Magyarországon[2] alig néhány pedagógus maradt ki a szakmai értékelés valamilyen formájából, és megállapítható, hogy a magyar pedagógusok összességében pozitívan viszonyulnak pedagógiai munkájuk értékeléséhez. Ugyanakkor az értékelés jelenleg jellemzően megmarad az iskola keretei között, tipikus módja az általuk saját maguk számára kidolgozott belső teljesítményértékelési folyamatok működtetése. Legsúlyosabb problémaként azonosíthatjuk, hogy ezen folyamatokba ritkán vonnak be külső szakembert, aki a pedagógusok értékelését objektív módon képes látni, a fejlesztési problémákat objektív módon tudja azonosítani, főként attól tartva, hogy a kívülről érkező szakember közreműködése inkább minősítő jellegű lesz, és kevésbé támogató, fejlesztő célú. Ez a félelem vélhetően az 1985-ben megszüntetett szakfelügyeleti rendszerhez kötődő negatív emlékképekhez, illetve ahhoz köthető, hogy az azóta eltelt két évtizedben a pedagógusok „elszoktak” szakmai munkájuk külső értékelésétől.

A szakmai szolgáltatási rendszer meggyengülésének, a külső értékelés esetlegessé válásának másik következménye, hogy összemosódtak az iskolák körül lévő különböző külső szakemberek feladatkörei, ezért kiemelkedően fontos olyan fejlesztések indítása, amelyben világossá válik az iskolák és a pedagógusok számára, hogy a szaktanácsadó alapvető feladata az ő szakmai támogatásuk, fejlesztő célú segítésük, melynek egyik eszköze a fejlesztő értékelés. A szakmai támogató rendszernek viszont összhangban kell állnia a pedagógusok előmeneteli rendszerével, illetve a minősítési követelményekkel, hiszen a fejlesztés és támogatás célja, hogy a pedagógusok minél teljesebb mértékben, minél hamarabb teljesíteni tudják azokat a mesterségbeli tudásszinteket, amelyek szükségesek az előrejutásukhoz és pedagógiai teljesítményük elismeréséhez.

A törvényi szabályozás azonban önmagában nem elég. A stratégiai célkitűzések sorsa alapvetően a megvalósítás részleteitől függ, az implementáció egy-egy hibás lépése a szándékolttal ellentétes hatást is eredményezhet. Szükség van a bevezetett elemek hatásainak folyamatos monitorozására, hatásvizsgálatok készítésére, és ezek eredményei alapján a rendszer folyamatos javítására. Mindezek alapján szükséges egy új szaktanácsadói rendszer koncepciójának kidolgozása, és folyamatos, hatékony és célravezető működtetésének megvalósítása. A szaktanácsadói rendszernek koherens módon kell kapcsolódnia a pedagógus munka értékelési és továbbfejlesztési rendszeréhez.

Munkatársaim nevében is köszönöm a szekció munkájába bekapcsolódó kollégák együttműködését, aktív részvételét, értékes észrevételeit.

[1] TALIS (2009): Creating Effective Teaching and Learning Environments: First results from TALIS. OECD 2009. http://www.oecd.org/dataoecd/17/51/43023606.pdf
TALIS (2010): Teacher’s Professional Development Europe in international comparison. An analysis of teacher’s professional development based on the OECD’s Teaching and Learning International Survey (TALIS). Luxembourg: Office for Official Publications of the European Union.

[2] Sági Matild: A pedagógusok szakmai továbbfejlődésének hazai gyakorlata nemzetközi tükörben, http://tamop311.ofi.hu/kiadvanyok/erok-eredok-120424/pedagogusok-szakmai