Dr. Köpeczi-Bócz Tamás

Közoktatási és szakképzési feladatok
a közfoglalkoztatás tükrében

A közfoglalkoztatás lehetőséget biztosít egy olyan helyzetre, ahol, úgy gondoljuk, hogy részben a közoktatási szakértők, részben a közoktatási intézmények számára nyílhatnak olyan új lehetőségek, amelyek szorosabb együttműködést követelnek, értéket mentenek és értéket teremtenek.

A Türr István Képző és Kutatóintézet (TKKI) egy régi-új intézmény; akik a területen jártasak – és Önök pontosan ilyenek – azok tudják, hogy a képző­köz­pontok az országban immár 16 éve léteznek. Működésük első szakaszában, azaz az 1990-es évek első felében, egy teljesen világos logika alapján, világbanki finanszírozással, egy helyileg felépülő, új gazdasági struktúra számára történő humánerőforrás-fejlesztés céljából hoztak létre ezt az állami intézményrend­szert. Közben a gazdaság átalakult, megtanultuk, hogy a szükségletek betöltése nem olyan egyszerű. A képzőközpontok iránya változott, eleinte sokféle képzés láttak el, sokan vitatták, hogy fenn kell-e tartani azokat. Gyakorlatilag az elmúlt év nyarán lett egyértelmű, hogy ennek a fennálló intézményrendszernek a felzárkózást kell szolgálnia.

Ennek megfelelően ez év elején magának az intézményrendszernek egy felnőttképzési tevékenységet végző szervezetből a felzárkózást segítő intéz­mény­rendszerré kellett átalakulnia. Ha a tevékenységi struktúráját nézzük, akkor 20–30%-ban hagyományos felnőttképzési tevékenységet végez, a többi feladat pedig valamilyen módon a társadalmi felzárkózás segítéséhez, elsősorban koordinálásához kapcsolódik. Területi alapon szerveződő intézményről beszé­lünk, melynek az a célja, hogy az adott térségben meglévő szereplőknek segítsen a hiányzó tapasztalatok, tudások, kapacitások megteremtésében, illetve – ha ezek már megvannak, akkor – a szereplők együttműködésének haté­ko­nyab­bá, eredményesebbé tételében.

Ennek megfelelően kerül a közoktatás és a szakképzés tevékenységünk fóku­szába. Az új intézmény a korábbi regionális képzőközpontok összevonásával, központi költségvetési szervként jött létre 2011. július 1-jén. Megalakulásának elsődleges oka a társadalmi felzárkózás ágazati politika elfogadása, amelynek végrehajtásához intézményrendszerre is szükség van.

A közoktatási és szakképzési területen a TKKI nem „iskolaként” vagy fenntartóként működik, hanem az egyes megyékben meglévő erőforrások, kapacitások együttműködésen alapuló jobb kihasználását segíti elő. Alapvetően módszertani szolgáltatás és olyan háttérszolgáltatás lenne a megvalósítandó feladat, amely a jó gyakorlatot és együttműködést hivatott segíteni.

Területileg elsősorban a hátrányos helyzetű kistérségekben végezzük feladatunkat. A 174 kistérségből ma 94 hátrányos helyzetű. Ez azt jelenti, hogy a kistérségek feléről beszélünk, az ország népességének közel harmadáról, azaz valamivel több, mint 3 millió embert érint. Tehát ez a 94 kistérség az, amely elsődleges célterülete intézetünknek.

Emellett természetesen egyéb programokra is van lehetőség, példának hoznám fel a foglalkoztatási és lakhatási feltételek együttes javítását: jelenleg Ózdon két telepen indítunk mintaprogramot, de további három helyszín is bekerült a programunkba. Ezek a kezdeményezések kifejezetten roma programok, alapvetően olyan területeken, ahol a lakókörnyezet szegényes, egyszerűen fogalmazva: ahol „cigánytelepek” találhatóak. Mindenütt a helyi szereplőkkel közösen indítottunk el programokat.

A Kormány május 20-án kötött egy keretmegállapodást az Országos Roma Önkormányzattal. Ezen keretmegállapodás sok számszerűsített célkitűzést is tartalmaz, ezek közül jó néhányat nekünk kell programszinten megvalósítanunk, koordinálnunk. Mindemellett szeretném leszögezni, hogy bár vannak olyan programok, melyek tisztán roma programoknak tekinthetőek, a többségük nem az: legtöbbjükben hátrányos helyzetű, de nem roma emberek is részt vesznek. A programok különböző munkavégzésre készítik fel a résztvevőket, összekötve helyi közösségépítéssel, egészségügyi és oktatási szolgáltatásokkal.

Kifejezetten a köznevelésről szóló törvényhez kapcsolódóan: melyek azok az elemek, ahol a Türr István Intézet megjelenik? Az Integrált Pedagógiai Rendszer továbbvitelére kapunk megbízást jövő év elejétől. Ennek keretében iskolai munkába integrált és azon kívüli szolgáltatások fejlesztését, segítését fogjuk ellátni. A kapcsolódó pedagógus-továbbképzéseknél a tevékenységkörbe integrált megoldásokat választjuk, azaz nem a pedagógust ragadjuk ki napi feladatellátásából, hanem „coaching” szerű megoldásokkal és hálózatszervezéssel segítjük, támogatjuk őt.

A mi feladatkörünk elsősorban nem az, hogy képzési szolgáltatást biztosítsunk, hanem a meglévő jó együttműködéseket támogassuk. A problémaközösségeket beazonosítsuk és kommunikációjukat elősegítsük.

Az előző előadáson elhangzott, hogy mi várható 5, 10, 20 év múlva. A mi és az Önök feladata pedig az, hogy jövő januártól, vagy jövő szeptembertől – az átalakuló környezetben is – ugyanolyan eredményesen végezzük a munkánkat, mint eddig. Ez költségekkel jár, amely nemcsak pénzügyi terheket jelent, hanem jelentheti azoknak az erőforrásoknak az elveszítését is, amelyek most a rendszerben vannak, továbbá jelentheti azoknak a társadalmi katasztrófáknak az elkerülését is, amelyek előtt állunk.

Az egyik bennünket is érintő változás a hároméves, duális „jellegű” szakképzés ismételt bevezetése. Most nem az elmélet és a gyakorlat, a közismeret és a szakmai ismeret arányával kapcsolatos kérdésekbe szeretnék belebonyolódni. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ebben az iskolatípusban a legnagyobb a lemorzsolódás, itt van szükség a legnagyobb és legerősebb pedagógiai munkára. Ennek elmaradása esetén nyilvánvaló következmény lehet a pályakezdő munkanélküliség megnövekedése. Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy a képzésüket majd megoldja a vállalat, hiszen a legtöbb helyen nincs meg az ehhez szükséges vállalati kultúra, vagy ha meg is van, az egy független szegmens, ahova nem szívesen engedik be a gyerekeket. Tehát nem az a feladatunk, hogy szakiskolai képzéseket szervezzünk, hanem elsősorban azoknak az intézményeknek nyújtsunk segítséget, amelyeket a jogszabályok a feladatellátásra kijelölnek (iskolák, kormányhivatalok, önkormányzatok stb.)

A tankötelezettségi korhatár markánsan érinti a társadalmi felzárkózás területét. Általános iskolai tanulmányokra vonatkozóan 16 éves kor felett már csak felnőttoktatás szervezhető, amely alapvető és kikerülhetetlen problémát jelent. Vannak olyan társadalmi csoportok, ahol ez súlyos következményekkel járhat, itt részben a fiatal korban anyává váló lányokra gondolunk, de a probléma sok más célcsoportnál megjelenik. Az iskolák és a fenntartó, valamint előbb-utóbb a helyi közösség ezzel a problémával önmagában nem tud megbirkózni. Az országot járva, intézményvezetőkkel, polgármesterekkel beszélve, ezt az akadályt a mindenütt a legégetőbb problémák között szokták megemlíteni.

A szakiskolai kötelező beiskolázás megszüntetése hosszabb távon segítheti a szakiskolai képzés minőségének javulását, rövidebb távon azonban olyan fiatalok szorulnak ki a szakképzés lehetőségéből, akik számára ezzel minden más intézményes tanulási és munkalehetőség is bezárul.

A szakiskolai 9–10. évfolyam 20%-ának évtizedek óta tartó lemorzsolódása társadalmi katasztrófa, amelyre vonatkozó állami beavatkozások elengedhetetlenek. Ennek megfelelően három fő prioritást és három fő beavatkozási területet próbáltunk megfogalmazni, amelyeket célszerű lenne területi alapon is kidolgozni.

• Az első ilyen a szakképzés eredményességének javítása, Főként külső pedagógiai eszközökkel, megfelelő támogató környezettel, a gyakorlati képzés színvonalának emelésével.
• A második – mely részben a művészeti oktatást érinti – a tehetségek felkutatására vonatkozik, amely egy kiegyenlítő funkciót kell jelentsen. Azokat a gyerekeket, akik rosszabb tárgyi feltételek között tanulnak vagy élnek otthon családjukban, ha valamiben valóban kiemelkedően tehetségesek, feltétlenül támogatni kell.
• A harmadik pedig a hátrányos helyzetű fiatalok esélyegyenlőségének biztosítása.

Ennek megfelelően a működésünket meghatározó jogszabályok területi felzárkózási koordinációs feladatokat adnak intézményünknek. Ezeket a feladatokat azonban nem kizárólag mi akarjuk ellátni, hanem a munkaerő-piaci szereplőkkel, a magánképzőkkel, a felnőttképzést folytató iskolákkal, oktatási szolgáltatókkal, felsőoktatási intézményekkel közösen próbáljuk megvalósítani, helyi együttműködő közösségek formájában.

Az új köznevelési törvényben konkrétan a HÍD-program járulhat hozzá e célok eléréséhez, ezért azt gondolom, hogy ez az elsődleges terület, ahol a legtöbb segítséget nyújthatjuk azoknak az intézményeknek, amelyek akár a felzárkózásban, akár más területeken már nagy tapasztalatokkal bírnak. Amint ez az elgondolás végleges formát ölt, egészen pontosan meg tudjuk mondani, hogy hol és milyen beavatkozásokkal segíthetünk.

Azt már bizonyosan látjun, hogy a közfoglalkoztatás rendszere január 1-jétől százezres nagyságrendben fog megmozgatni olyan embereket, akik egyébként inaktívak voltak. Felnőtt, alacsony iskolai végzettségű emberek tömegéről beszélünk, akik a közfoglalkoztatásban részt fognak venni. Életükben jelentős változások lesznek hiszen, igazodniuk kell egy szabályrendszerhez, együtt kell dolgozniuk társaikkal, teljesítményüket értékelni fogják stb. Így azzal a javaslattal éltünk, hogy „ne engedjük el” ezeket az embereket anélkül, hogy bizonyos kompetenciafejlesztést ne próbáltunk volna meg számukra adni. A jelenleg érvényben lévő megállapodásunk alapján ez azt jelenti, hogy ezek az emberek a 94 térségben egy héten egy napot tanulással fognak tölteni: a tanulás célja az alapkompetenciák fejlesztése mellett az adott térségben szükséges életvitelhez kapcsolódó ismeretek átadása is. Ez a fejlesztés nagy tömeget érint, akiknek eddig ilyen szolgáltatás nem biztosított senki. Tervünk részben a felnőttek bevonása a képzésbe, de a családjuk, gyermekeik is részt vehetnének különböző támogatott programokban, amelynek mindenképpen egy-egy helyi intézmény adna helyet, pedagógusok bevonásával.

Olyan kollégák bevonását tervezzük, akik már eddig is vettek részt ilyen jellegű továbbképzéseken. 1000–2000 pedagógus végzettségű kolléga számára szeretnénk ezzel partnerséget nyújtani, akik akár átszervezésből adódóan, akár átmeneti foglalkoztatási programmal, akár jelenlegi tevékenységük mellett is el tudják ezt a feladatot látni. Annak függvényében, hogy hol és milyen létszámmal indulnak ezek a programok, kerülne sor az ő bevonásukra, természetesen a szükséges felkészítés biztosítása mellett. Ezekre a programokra terveink szerint a TKKI igazgatóságain lehet majd jelentkezni.

Intézmények jelentkezését is várjuk erre a feladatra, az elképzelések szerint ugyanis a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó képzések jellemzően az adott térségben található iskolákban, illetve más szolgáltatóknál fognak megvalósulni. Van, ahol kísérleti jelleggel már október 1-jén elindultak ilyen jellegű képzések. Ez általában azt jelenti, hogy 4-5 település közösen indít egy csoportot, ennek megfelelően történnek a felkészítések.

A program, tehát részben felnőttoktatás, részben egy annál tágabb, de ahhoz kapcsolódó komplex társadalmi fejlesztés, mely nagyszabású és széles partnerségen kell, hogy alapuljon.  A megvalósítást természetesen a fejlesztések folyamatos nyomon követésével és értékelésével tervezzük megvalósítani.