Petránné Képes Gizella

A konzultáció összefoglalása

A konzultáció témái:  –   Mérés-értékelés az óvodában?

                                 –   Tehetséggondozás az óvodában

                                 –   Egyéb aktualitások

A résztvevők száma:  52 fő

Az előadásokat követően élénk szakmai vita alakult ki a témában.

• Az egyik szekció résztvevő elismerését fejezte ki a bemutatott modellről, illetve a két megvalósító óvoda tehetséggondozó munkájáról. További sikereket és kitartást kívánt további munkájukhoz.
• Radicsné Pintér Ilona, a bátonytenyerei óvoda vezetője/köz­oktatási szakértő elmondta, hogy óvodájukban az Óvodai Nevelési Országos Alapprogramjának megfelelve a játékon keresztül fejlesztik a gyermekeiket, úgy, hogy a felzárkóztatás és a tehetséggondozás megfelelő aránya érvényesül. A kompetencia alapú óvodai programnak köszönhetően változatos módszerekkel fejlesztik óvodásaikat, felrúgva a frontális foglalkoztatás hangsúlyát. Kéri: „ne százfelé menjünk el az óvodai tehetséggondozásban, hanem egy irányba, ahol legyen helye a mikro­cso­portos és egyéni tehetséggondozó munkának”.
• Dr. Bakonyi Anna felhívta a szekció részt vevőinek figyelmét, hogy az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja szigorú szabályozást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az óvoda nyitva tartási idejében csakis óvodapedagógus foglalkozhat az óvodába járó gyermekekkel, ezt az óvodai tehetséggondozó munka folyamatában is be kell tartani.
• Nagy Jenőné az Óvodapedagógusok Országos Tehetségsegítő Tanács elnökeként elmondta, hogy az Óvodai Tehetséggondozó Rendszer működése során ez az elv prioritást kap, ezért is hangsúlyozta előadásában: van elég idő arra, hogy a megfelelő humán feltételek biztosítottak legyenek az óvodákban működtetni kívánt tehetséggondozó műhelyek munkájához.
• Dr. Bakonyi Anna elismerően szólt a bemutatott modellek intervenciós szemléletmódjának érvényesüléséről, egyben elmondta, hogy egyetért Radicsné Pintér Ilona óvodavezető hozzászólásával. A kompetenciaalapú óvodai programban kiemelt hangsúlyt kap a gyerekek szükségletei szerinti fejlesztés, az érzelmi nevelés és a tehetséggondozás. Ő is kifejtette, hogy meg kell találni az egyéni fejlesztés és a műhelymunka helyét az óvodák nevelési rendszerébe. Ebben a folyamatban az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának alapelveit, nevelési feladatait kell szigorúan betartani valamennyi bevezető, alkalmazó óvodának.
• A három előadó elmondta, hogy rendszerükben ez az arány teljes mértékben megfelelő. Eladásaikra hivatkozva ismét hangsúlyozták, hogy tehetséggondozó rendszerük alapelve: minden gyermekben ott rejlik a tehetségígéret. Valamennyi óvodás gyermeket 3-5 éves koráig azonosítanak, azt követően valamennyi 5 éves gyermekük részt vesz valamelyik tehetséggondozó műhely munkájában. Tehetséggondozó munkájuk csakis így lehet eredményes és hatékony.

A részt vevők között nagy vita kerekedett arról, hogy minden óvodás gyermeket tehetségígéretnek tekinthetünk-e?  Illetve feltették a kérdést ki a tehetséges gyermek?

• Az egyik résztvevő elmondta, hogy Ő öt éve szerezte meg a tehetséggondozó szakvizsgát, amikor is az akkor szerzett ismeretei szerint a tehetség csak nagyon kevés gyermek esetében jelentkezik, és ezeknek a gyermekeknek a tehetséggondozása egyéni fejlesztéssel biztosított.
• Nagy Jenőné elmondta, hogy az elmúlt 5 év alatt változott a tehetségígéretekkel kapcsolatos felfogás, vagyis, ahogyan azt az előadásában is többször hangsúlyozta: az óvodában jó adottságokkal rendelkező tehetségígéretekről, tehetség gyanús óvodás gyermekekről beszélünk. Az előadásában bemutatott rendszer (Renzulli-Mönks Tehetségmodellre épülő óvodai tehetséggondozás) jól szemléltette, hogy ennek megfelelően egy gyermek sem marad ki a tehetségműhelyek munkájából.
• További vita alakult ki arról, hogy lehet-e a gyermekeket különböző tehetséggondozó műhelyekbe sorolni?
• Smizsánszkyné Marján Ida óvodavezető/közoktatási szakértő felhívta a szekció résztvevőinek figyelmét, hogy a történelem is bebizonyította mindenki számára, hogy az igazi tehetségek igazán akkor váltak hatékonnyá, eredményessé, ha az azonos érdeklődésű tehetségek csoportba szerveződtek (képzőművészek, írók stb.). Ennek megfelelően az előadók által bemutatott rendszer hatékonyan és eredményesen szolgálja a tehetségígéretekkel való tehetséggondozó munkát a bevezető és alkalmazó óvodákban.

Sajnos a szekció munkájára szabott idő véget vetett a szekcióvitának, ami az esti vacsoránál, a folyosói beszélgetések során folytatódott tovább.

Szekcióvezetőként megköszöntem a kollégák aktív együttműködését.