Petránné Képes Gizella
Óvodai nevelés szekció összefoglalója
Az „Óvodai nevelés” szekcióban a konferencia szellemiségének megfelelve – a nevelés témakörében - a magyar óvodai életben jelen lévő két aktuális témát igyekeztünk megvitatni.
Sajnos a rendelkezésünkre álló idő, a kétszer 45 perc nagyon kevés volt, de azért sikerült a tapasztalatainkat, gondolatainkat megosztani egymással.
Az első téma aktualitását a 2010. szeptember elsejétől – a dr. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár Úr által is „fantasztikusnak” minősített – Óvodai nevelés országos alapprogramjának azon egyik, módosított eleme adta meg, mely szerint: „A teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozások mindegyikét óvodapedagógusnak kell tartania…” (a többször módosított 137/1996. (VIII.28.) Kormányrendelet „Az óvodai élet megszervezése” fejezet 3. pontja.) Ezen nagyon egyértelmű jogszabály ellenére a magyar óvodák jelentős többségében jelen vannak a külső szakemberek által vezetett külön foglalkozások.
A szekció pontos témája: A módosított Helyi Óvodai Nevelési Programok „kihívásai” a mindennapi óvodai életben: az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes, fejlesztő óvodai légkör biztosítása…! „különórák” az óvodában?”
A vitánkban minden résztvevő kifejtette véleményét, melynek lényege a következő:
Valamennyi magyarországi óvodának meg kell felelnie a Közoktatásról szóló törvény 24. §. 1. bekezdésében megfogalmazott jogszabálynak, amely kimondja: az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozások keretében folyik.
Az óvodai nevelés folyamatában egyformán fontos a reggeli, délelőtti, délutáni időszak, az óvodában minden percben nevelünk. Fontossági szempontból nem szabad különbséget tennünk az egyes napszakok tevékenységi rendszerében, hiszen pl. a délutáni időszakban több lehetőségünk adódhat az egyéni fejlesztésre stb. Óvodai nevelésünk tervszerű, folyamatos, komplex.
Az óvodai nevelés kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek – és csakis neki – a kompetenciája, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelve az óvoda teljes nyitvatartási idejében nevelje, fejlessze a reá bízott gyermekeket.
Az óvodapedagógusoknak, az óvodás gyermekek védelmét szem előtt tartva, a gyermekek mindenekfelett álló érdekét biztosítva kell megteremtenie a derűs, harmonikus, szeretetteljes óvodai fejlesztő légkört. Ebbe pedig semmiféle módon nem fér bele a „különórák, foglalkozások” rendszere, hiszen ezzel zaklatottá tesszük gyermekeink életét.
Óvodás gyermekeink érdekében merjünk nemet mondani azokra a külön foglalkozásokra, melyet nem óvodapedagógusok tartanak, hiszen ezek nem biztosítják óvodásaink számára az életkori és egyéni sajátosságaiknak megfelelő, a szabadjáték prioritását érvényesítő harmonikus óvodai fejlesztő légkört.
A világhírű magyar óvodapedagógia értékeit csakis úgy őrizhetjük meg, ha bízunk saját kollégáink szakmaiságában és nem engedünk az óvodás gyermekek érdekeit és jogait sértő, a külön foglalkozásokra vonatkozó igényeknek.
Mindezekkel együtt a szekció résztvevői kifejtették, hogy az óvodai nyitvatartási időn túl helyt lehet adni a szülői igényeken alapuló, külön foglalkozásoknak. Természetesen ezeket úgy kell szervezni, hogy az megfeleljen az intézmény alapító okiratában leírtaknak, továbbá ne sértsük meg a gyermekek jogait azzal, hogy napi 10 óránál többet vesz részt irányított intézményi nevelésben.
A szekciónk másik témája is jelentős szakmai vihart kavar több mint 10 éve a magyar óvodák életében. Ez pedig nem más, mint: Van-e helye az informatikai nevelésnek az óvodában?
„Érvek, ellenérvek az óvodai informatikai nevelésről…” címmel Nagyné Szabó Etelka a Budapesti XVII. kerületi Csicsergő Óvoda vezetője tartott vitaindító előadást. Ennek első részében az óvodavezető asszony, az elmúlt 15 év nemzetközi és hazai kutatásaira, szakirodalmára építve sorakoztatta fel az érveket és ellenérveket az óvodai informatikai nevelésről.
Prezentációja második részében színes képekkel illusztrálva mutatta be azt az utat, amely során az általa vezetett óvodában kiépítették az informatikai nevelés rendszerét.
Az óvodavezető asszony hangsúlyozta: csakis tudatos, alapos felkészüléssel, a tárgyi és személyi feltételek megfelelősége mellett indulhatunk el a bevezetés útján. Mindig tartsuk szem előtt az óvodás gyermekeink életkori sajátosságainak megfelelő szabadjáték prioritását.
A szekció részvevői között volt, aki továbbra is amellett voksolt, hogy nincs szükség az óvodában az informatikára. A többség azonban a következő véleményt alakította ki: Mai rohanó – sokszor „vágtató” – világunkban az óvodás gyermekeink nagy része többet tud az informatika világáról, mint a vele foglalkozó óvodapedagógus. Páli Judit szavait szabadon idézve: Nem az a kérdés, hogy hány éves kortól vonjuk be az informatikát a nevelés folyamatába, hanem a „HOGYAN”- t kell megtalálnunk. Erre láttunk egy követhető példát az óvodavezető asszony által bemutatott XVII. Kerületi Csicsergő Óvodából.
Nem szabad megfeledkeznünk az óvodai informatikai nevelés szükségességéről a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek körében sem. Ezek a gyermekek csak az óvodában találkozhatnak az informatikai eszközökkel, esélyegyenlőségük biztosítása csakis úgy lehet eredményes, ha ebbe a világba már óvodás korban bevezetjük őket, így nem fognak kudarcot szenvedni azon iskolás társaikkal szemben, akiknek otthonában természetes napi szükségletként jelenik meg az informatika világa.
A szekcióban problémaként fogalmozódott meg, hogy az óvóképzésben meg kell kapnia a megfelelő helyét az óvodai informatikai nevelés módszertanának.
Végül, ezúton köszönöm meg a szekció tagjainak aktív együttműködését, az Önök figyelmét!
