Závogyán Judit

A TÁMOP 3.2.2. kedvezményezettek szerepe a TÁMOP 3.1.4. fenntartási időszakában. A leendő referenciaintézmények
(TÁMOP 3.1.7.) előminősítésének tapasztalatai

Szeretettel köszöntök mindenkit a Békés Megyei Tudásház és Könyvtár valamennyi dolgozója, valamint a TÁMOP 3.2.2. dél-alföldi regionális iroda dolgozói nevében.

Furcsa itt állni vezetőként akkor, ha megszólal a szakma és megszólalnak azok az emberek, akik előkészítik a pályázatokat, majd megszólal egy olyan ember, aki az operatív munkában vett részt és látja azokat a folyamatokat, tényeket, adatokat, amelyeket nem lehet megmásítani, hiszen azok már megtörtének. Elkészült a referencia-intézmények eljárásrendje, a TÁMOP 3.1.4. pályázatok támogatása megtörtént és mindenki azt kérdezi, hogyan tovább?

Azt tudom mondani a jelen lévőknek, hogy én egy szemüvegen keresztül tudom nézni ezt, mindösszesen a dél-alföldi régiónak a számai, tényei és rendszerei tükrében. Amiket én most be fogok mutatni, azok regionális számok és ábrák lesznek, de előre is elnézést kérek azoktól, akik más régióból jöttek, ugyanis mi valóban egy hálózatot képviselünk, de ebben a hálózatban minden régió külön-külön fogalmazta meg azokat a célokat, rendszereket, eszközöket, amiben megvalósította az itt elmondott pályázatokhoz kapcsolódó tevékenységeket és egyéb dolgokat.

Nagyon fontos számunkra, hogy a TÁMOP 3.2.2. tulajdonképpen egy hálózatot épít. Milyen hálózatot építünk? Közoktatás-fejlesztési hálózatot, azt a hálózatot, amelyet már rég elkezdtek azok a fejlesztések, amelyek már 2000 óta elindultak. Úgy gondolom, ezeket a téglákat egymásra lehet rakni és nem csinálunk semmi mást, mint feltérképezzük azokat a közoktatási intézményeket, amelyek elemkészletében és összekötő szabályaiban kialakítunk egy olyan struktúrát, amelyekben különböző rendszerek, kapcsolódási pontok vannak. Ezek már eddig is voltak, csak eddig személyes kapcsolatokon alapuló kapcsolódási pontok voltak.

Ez a hálózat miért fontos? Úgy gondolom, hogy egy nálunk sokkal jobb tudóstól kellene ezt megkérdezni, aki azt kutatta a közoktatásban is. A társadalmi stabilitások akkor fordulnak elő, akkor jönnek létre, ha a társadalom hálózatba rendeződik. Granovetter már elmondta, mikor egyetemista volt, hogy minden közoktatási intézményben, minden osztálytermi folyamatban láthatók azok a szoros kapcsolatok, amelyek itt az ábrán is láthatók egy-egy osztályban.

Ezekben az osztálytermi folyamatokban vannak olyan kapcsolatok, melyek nem az osztály folyamataiban láthatók, hanem külön-külön. Mit jelentenek ezek nálunk, a hálózatban? Semmi mást, mint ami a célunk és a feladatunk, hogy a régiókban lévő közoktatási intézményeket feltérképezzük és azokat a kis pontokat, melyek a közoktatás erősségei lehetnek, az itt látható erős kapcsolatok mentén – legyen az akár egy iskola, vagy akár egy megye, vagy egy olyan régió, ahol közös kapcsolatok vannak – hálózatba rendezzük.

A pedagógusok eddig is megcsinálták ezeket a kapcsolatokat, hiszen számos ilyen vagy hasonló konferencián, kinn a folyosókon építettük a kapcsolatokat, címeket cseréltünk egymással, utána non formális módon felhívtuk egymást, információkat gyűjtöttünk, megoldásokat keresve problémáinkra. Ezek voltak azok a gyenge kapcsolatok, amelyek itt az ábrán is láthatók. Az ilyen gyenge kapcsolatok segítik az embert napi operatív munkájában is.

Hogy necsak indirekt kötődjenek ezek a kapcsolatok, ezért próbáljuk most a közoktatási hálózatot úgy alakítani, hogy ezek a gyenge láncszemek olyan szinten kapcsolódjanak össze – akár intézménytípusonként, akár hálózati tanulásként, akár megyénként –, hogy a gyenge kapcsolatokból később erős kapcsolatok alakulhassanak ki. Fontos megemlíteni ebben a hálózati tanulásban azt, hogy nem lehet kizárni az emberi kapcsolatokat belőle. Az érzelmeknek is benne kell lenniük, ne csak a tudományosság tartozzon hozzá.

Ma arra vállalkoztam, hogy megpróbálom ezt a rendszert bemutatni a dél-alföldi régió keretében, amelyhez néhány országos adattal is rendelkezem. A felépítést mutatja a következő ábra.

A TÁMOP 3.1.1 központi programmal közvetlen kapcsolatban dolgozzuk ki hét régióban a 3.2.2. közoktatás-fejlesztés hálózat-koordinációjának azokat a standardjait, kritériumait, eszközeit, módszereit, ahogyan azt végre fogjuk hajtani. Az Educatio Kft. munkatársai, a hét régió szakmai vezetőivel dolgozzák ki ezeket a standardokat. Természetesen operatív módon csatlakozunk az intézményi fejlesztésekhez, amelyek a 3.1.4., a 3.1.8. vagy a 3.2.2., de bármelyik pályázatot említhetném, amelyeket az itt ülő kollégák valamelyike ismer a fejlesztésekből.

Az országos lefedettség hét régióban történik, mindegyikben egy szakmai vezető van. Soha nem történik standard vagy kritérium nyilvánosságra hozása, anélkül, hogy a központi programmal, az Educatio Kft.-vel és a hét szakmai vezetővel egyeztetnének.

Hogyan lehet a régióban együttműködni? Én is azt gondoltam kezdetben, hogy a regionális szintek területileg nagyok, míg két hónappal ezelőtt – én szarvasi lakos vagyok – jött egy kínai delegáció Szarvasra, hogy testvérvárosi kapcsolatot szeretne létesíteni. Szarvas tizenhatezer lakosú, a testvérváros pedig 9 millió, ez egy kisvárost jelent ott. A régió most akkor kicsi vagy nagy? Ebben az együttműködésben, a hálózati rendszerben nagyon fontos az, hogy földrajzilag is tartozzunk egymáshoz és tudjuk a szabályokat. A dél-alföldi régió közoktatás-fejlesztése így néz ki:

• Békéscsabán van a központi iroda, a Békés Megyei Tudásház és Könyvtárban;
• két konzorciumi tagunk van: Csongrád megyében Szegeden és Bács-Kiskun megyében Baján.

Valamennyi régióban hasonló a felépítés. Mindenütt van egy döntés-előkészítő, javaslattevő testület, amely a döntésekben segít, a régió előrehaladást támogatja a közoktatás fejlesztést illetően.

A kiemelt programhoz mindegyik régióban tartozik egy összekötő, kapcsolattartó, koordinátor – nálunk Krájcsovicz Ágnes. Köszönjük a koordinátorok munkáját, mert sokat segítenek abban, hogy a felülről jövő kezdeményezések eredményesek lehessenek operatív szinten.

A mi célunk az, hogy valamennyi közoktatási intézményi típust – óvodát, általános iskolát, középiskolát, művészetoktatási intézményeket, kollégiumokat, nevelési tanácsadókat, tanodákat, felsőfokú oktatási intézményeket – megkeressünk, hiszen a közoktatás fejlesztése akkor lehet eredményes, ha valamennyi típust bekapcsolunk ebbe a rendszerbe, az együttgondolkodásba. Ha ezt nem tudjuk megtenni és csak típusonkénti hálózati tanulásról tudunk beszélni és a horizontális tanulás nem valósul meg, akkor nem fogjuk tudni átvinni azokat az elveket, célokat, feladatokat, amit szeretnénk, hogy a fejlesztések­nek a közoktatási rendszeren átívelő eredménye legyen.

A mi projektünk általános célja nem más, mint versenyképes intézményeket felkutatni, a megújulni tudó pedagógusokkal együtt megnézni azokat a jó gyakorlatokat, felfedezni azokat az új innovációkat, amelyeket eddig megtettek. A legfontosabb célunk: alkalmazható tudással rendelkező gyerekeket engedni a munkaerőpiacra. Ebben a hálózat csak úgy tud segíteni, ha a gyenge kapcsolatokat, amik eddig indirekt működtek, most struktúrába helyezve, egymás mellé rakva, fejlődést mutatva, megpróbálja rendszerezni. A közoktatás fejlesztésben mintaadó szereplőket kapcsolatba hozza egymással.

Úgy gondolom, hogy eddig is voltak az intézményekben megoldásra váró problémák. Egy nagyon ügyes és talpraesett intézményvezető mindig meghallotta a nevelőtestület szavát, meglátta a problémákat és azokra azonnal reagált. Vagy EU-s pénzzel, vagy hazai forrásból vagy pénz nélkül. Azért mert muszáj volt ezeket a problémákat megoldani, ugyanis az intézmény nem működhetett volna, ha nincs egy innovatív megoldó nevelőtestület, ha nincs egy vezető, aki látja ezeket a problémákat. Ezt úgy hívjuk ma, hogy intézményi innováció.

Ha már megcsináltuk azt, hogy az intézményi problémákra megoldást kerestünk és azt gondoljuk, hogy ezt már két éve jól tudjuk használni, partnereink megelégedéssel vannak eziránt, a nevelőtestület, a fenntartó és a szülők is támogatják újításainkat, akkor egy fantasztikus dolgot hoztunk létre. Van egy országos tudásbázis – a http://kosar.educatio.hu –, amelybe fel lehet tölteni a jó gyakorlatokat. Lehet, hogy vannak még ma is olyan intézmények, melyek ugyanezzel a problémával küzdenek, de még nem oldották meg ezeket a feladatokat, ott van egy közös tudás, amiből nyugodtan lehet szemezgetni, van már olyan intézmény, aki megoldotta, nyugodtan adaptálhatom a saját intézményemre, nem kell kitalálnom.

Ha úgy gondolja a nevelőtestület, hogy a jó gyakorlataiból van annyi – legalább kettő –, hogy ő referencia-intézmény legyen, mások számára is mintaadó, akkor ugyanezen a felületen jelentkezhet a referencia-intézményi minősítésre.

A következő lépcsőfok az a TÁMOP 3.2.2. rendszerében, hogyha már vannak referencia-intézmények, amelyek azt mondják, hogy mintaadóan tudnak olyan lehetőségeket biztosítani mások számára, akkor egy fejlesztő műhelyen keresztül nagyon jó tudják ezt továbbfejleszteni, módosítani, változtatni.

A dél-alföldi régióban abból indulunk ki, hogy a horizontális tanulás célrendszere nem lehet más, mint az intézményi fejlődésből fakadó dolog, azaz az intézményi munkaközösségek fejlődése. Ha ez megtörténik, az intézményben tudnak teamben dolgozni a nevelők, akkor a munkaközösségek közötti együttműködésből, innovációból referencia-intézmény alakulhat ki. Ha ez megtörténik és egy városon belül több ilyen intézmény van, akkor az intézmények közötti kapcsolatok is létrejöhetnek, elsősorban intézménytípusoknak megfelelően. Ha ezek megvannak, akkor úgy gondolhatjuk, hogy ezt a fejlesztést nem elég saját intézménytípusban megcsinálni, hanem a típusok közötti átjárhatóságot, a hálózati horizontális tanulást is meg kell szervezni. Ha elkezdtek valamilyen fejlesztést az óvodában, akkor annak átívelését szeretnénk látni a középiskoláig. Itt még nem tartunk, nagyon lassú a fejlődés.

Szeretném bemutatni, hogy a dél-alföldi régió hol tart a hálózatépítésben. A békéscsabai, a szegedi és a bajai irodákhoz kapcsolódott valamennyi közoktatási intézmény, amelyik a dél-alföldi régióba tartozik. Ez minden régióban hasonlóan szerveződik a regionális központok vonzáskörzetében. Utána kistérségi koordinátorokat szerveztünk, akik egy-egy intézményhez kapcsolódnak, ahol egy olyan ember ül, aki segíti azt a munkát, amit az intézmények kistérségi szinten szeretnének.

22 szakértőnk, 79 referencia-intézményünk van, ahol már a helyszíni szemlék is megtörténtek. Ezenkívül 14 fejlesztő műhelyünk működik, és most vagyunk abban a fázisban, amikor a szolgáltatókkal együttműködési megállapodásokat kötöttünk (ezekhez a szolgáltatásokhoz nem kizárólag a pedagógiai szolgáltatásokat sorolom, beletartoznak a civil szervezetek, a közművelődési intézmények, azok is, akik közvetetten segítik a közoktatási munkálatokat). Nagyon fontos az, hogy a dél-alföldi régióban található valamennyi kistérségben található kistérségi koordinátor, aki segítheti az intézmények munkáját. Ez azért fontos, mert a központi iroda úgy tudja ezeket a feladatokat ellátni, ha van egy meghosszabbított keze, aki ott van a kistérségben, jól ismeri ezeket az embereket, közvetlen ott tud segíteni.

A „jó gyakorlat” olyan innovatív folyamat, cselekvés, módszer, eszközhasználat együttese, ami az intézményi gyakorlatban megtapasztalható. Az intézmény dokumentációjában megjelenik, és két éve tudják ezt használni, valamint szolgáltatni is képesek.

Nagyon érdekes volt, amikor kidolgoztuk ezeket a standardokat, akkor a jó gyakorlatnak a kritériumrendszerét is kidolgoztuk – az Educatio Kft. és a régiók szakmai vezetői közösen. Nagyon örülünk annak, hogy sok olyan intézmény van az országban, amelyek jó gyakorlatát meg lehet nézni, amelyek mások számára is mintaadók lehetnek.

Ezek azok a jó gyakorlatok, amelyek regisztrálásra kerültek. Tapasztaljuk azt, hogy ez egy nagyon nagy merítés ahhoz képest, amit mertünk remélni. Régióvezetőként magam is úgy gondoltam, amikor már 200-nál voltunk a jó gyakorlatok számát tekintve, hogy nem létezik, hogy valaki még jó gyakorlatot fog feltölteni. A legtöbb jó gyakorlat feltöltése a nyári szünetben történt. Mi, akik pedagógusok vagyunk és a hivatásunknak tekintjük ezt, nagyon fontosnak tartottuk, hogy a mindennapi munkában lehet, nem volt erre idő, de ha azt akarom, hogy az intézményemben folyó változtatások, innovációk országos szintű eredményeként szerepeljen ebben a bázisban, akkor mégis a szabadidőmből szánok erre időt. Megkétszereződött a jó gyakorlatok száma. Nagyon köszönöm az intézményvezetőknek és azoknak, akik ezt megtették, ugyanis ezt a közös tudást Magyarországtól senki nem tudja elvenni. A legnagyobb eredményeket ott tudjuk elérni, mikor megmutatjuk osztálytermi szinten, hogy mit tudunk.

Ezt a diát azért vetítem ki, mert ezt a 368 nyilvános jó gyakorlatot összesen 124 intézmény töltötte fel. Azt lehet látni, hogy megyei szinten a megyei eloszlás nagyon jó arányú. A megyék inspirálják egymást.

A dél-alföldi régióban tíz fejlesztő műhelyt terveztünk, egy nagyon jó projektvezetőnk van, és a szakmai vezetőnk meg tudta győzni a projektvezetőt, hogy nem elég a 10 fejlesztő műhely, 14-re lenne szükség. Miért? Mert a fejlesztőműhelyeket, a referenciatípusok köré szerveztük, azon intézmények közül, akik már a referencia-intézményi eljárásban pozitív előminősítést kaptak. Nem akartunk kihagyni egyetlen pozitív előminősítést kapott referencia-intézményt sem, így minden olyan referencia-intézményt, aki azonos területen szeretett volna működni, jó gyakorlattal rendelkezik, bevontunk a fejlesztőműhelyekbe. A fejlesztőműhelyek létrehozása úgy történt, hogy a hálózati tanulás biztosítása volt az egyik legfontosabb feladat. Nagyon fontos cél volt a paradigmaváltás elősegítése, további célok: a fejlesztések feltérképezése, összehangolása, illetve az egymásnak való tudásátadás.

A fejlesztőműhelyek kialakításakor mindenki arra törekedett, hogy mindhárom megyében egységesen legyenek, egyik megyére se legyen eltolódás, továbbá a fejlesztőműhelyek vezetői mellett legyen hat olyan állandó tag, aki mindig jelen van ezeken a foglalkozásokon. Így – a 2010 szeptemberétől 2011. március 31-éig tartó a projektben – hét olyan fejlesztőműhelyt tudunk megvalósítani, amelynek a produktumait majd mindenki számára elérhetővé válnak, nyilvánosságra kerülnek.

Első körben a TÁMOP 3.2.2 szakértőinek kellett volna segítenie a 3.1.4.-es pályázatokat. Nem voltak kinn a szakértők, a 3.1.4.-es nyertesek ott álltak és nem tudtak, mit csinálni. Ilyenkor egy fejlesztéskoordinációs központnak az a dolga, hogy azonnal megkeresse azokat a HEFOP-nyerteseket, akik segítséget tudnak nyújtani, akik az iskolák kapuit ingyen kinyitják és megmutatják a TÁMOP 3.1.4 nyerteseinek, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Ebből lettek utána a jó gyakorlatok, utána a referenciaterületek, majd így alakultak ki a fejlesztőműhelyek. Azt is fontosnak tartottuk, hogy az állandó tagok is mindhárom megyéből legyenek jelen a fejlesztőműhelyekben, így 77 intézmény 14 műhelyében 91 taggal dolgozunk. Települési szinten is és intézményi szinten is az egyensúlyra törekedtünk mindhárom (Bács-Kiskun, Csongrád és Békés) megyében.

Az elindított műhelyek:

1. Befogadó pedagógiai gyakorlat (TÁMOP 3.3.3.)
vezetője: Tiszainé Rudner Judit – Békés megye – Körösladány

2. EGYMI (TÁMOP 3.1.6)
vezetője: Szerencsés Terézia – Bács-Kiskun megye – Kiskőrös

3. Játékos tanulásba ágyazott képességfejlesztés
vezetője: Ferenczyné Kerekes Edit – Bács-Kiskun megye – Kecskemét

4. Saját fejlesztésű programok (mesevarázs, ünnepvarázs)
vezetője: Hepp Attiláné – Csongrád megye – Makó

5. Környező világ tevékeny megismerése (ökoiskola – zöld óvoda)
vezetője: Bernschütz Judit – Bács-Kiskun megye – Baja

6. Játékos tanulásba ágyazott képességfejlesztés (óvoda–iskola átmenet)
vezetője: Csányi Istvánné – Békés megye – Vésztő

7. Tanulóközpontú oktatásszervezési módszerek alkalmazása
vezetője: Papp Gyöngyi – Békés megye – Békéscsaba

8. Infokommunikációs technológiák alkalmazása
vezetője: Orosz László – Békés megye – Orosháza

9. Saját fejlesztésű programok (ált. isk.)
vezetője: Dr. Szil Elemérné – Csongrád megye – Szeged

10. Gazdasági kultúra fejlesztésében mintaadó
vezetője: Pálfi István – Békés megye – Békéscsaba

11. Saját fejlesztésű programok (középiskola)
vezetője: Dr. Nagyné Bánfi Judit – Csongrád megye – Hódmezővásárhely

12. Szaktanácsadói
vezetője: Fekete Gabriella– Békés megye – Kétegyháza

13. Szolgáltatói
vezetője: Józsa Ildikó – Bács-Kiskun megye – Kecskemét

14. AMI
vezetője: Forrainé Kószó Györgyi – Csongrád megye – Hódmezővásárhely

Azt várjuk a TÁMOP 3.1.4 nyertes intézményeitől, hogy az a rengeteg saját innováció, amit most feltöltöttek portálra, kerüljön be a jó gyakorlatok közé két év múlva. Ha lehet, akkor az intézmény két év múlva válassza ki azokat a referenciaterületeket, amelyekben mintaadó és szolgáltatni kész szeretne lenni, és csatlakozzon egy fejlesztőműhelyhez. A dél-alföldi régióban 65 nyertes van, 226 feladat-ellátási hellyel. Ha a jó gyakorlatokról készített térképen megnézem ezeket, itt láthatóan adottak a feltételek horizontális és a hálózati tanulás kialakulásához.

Nagyon nagy szerepet szánunk ezeknek az intézményeknek a hálózati tanulásban. Ezek az intézmények számomra – mint szakmai vezető számára – azok a világítótornyok, amelyektől érdemes és kell is tanulni.

Egyszer, egy előadáson egy szolgáltatónak volt egy elég furcsa megjegyzése. Annyira bántott, hogy nem hagytam akkor sem szó nélkül. Azt mondta, hogy a referencia-intézmények azok a közoktatási intézmények, amelyek magamutogatók. Magát megmutatni eredményesen az tudja, aki mögött van tartalmi fejlesztés, van nevelőtestület, van egy innovatív vezető és egy olyan fenntartó, aki mindezeket támogatni tudja, valamint egy olyan program, ami ezt országosan megtámogatja. Ha ez az összes tényező így összejön, akkor gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy az építkezésnek nincsenek akadályai. Az intézményvezetők tudják, hogy ezeket a fejlesztéseket hogyan lehet elérni, hogy ez a fejlesztés nagyon lassan indul el, de ha beindul, akkor öngerjesztő lesz. Én ugyanezt érzem a referencia-intézményeknél. Amikor megnyílt a http://kosar.educatio.hu felület, nem tudtuk pontosan, hogy mi különbözteti mega referencia-intézményeket a többiektől, de közösen alkottuk meg az Educatio Kft.-vel ennek a kritériumrendszerét, amelyben az elsődleges szempont a minőség lett.

A kritérium így szól:

Egyedi, más intézmények számára is példaértékű, működésében koherens, gyermekközpontú pedagógiai, szervezeti innovációval, gyakorlattal rendelkező és ezt szolgáltatásaiban publikálni, valamint átadni képes intézmény.

A minősítési folyamat nagyon fontos része, hogy az intézmény önként regisztrál és bejelentkezik erre a felületre. Miután ez megtörtént, akkor a TÁMOP 3.2.2 regionális szervezete együttműködési megállapodást köt az intézménnyel a szolgáltatás tartalmáról és idejéről. Az intézmény ezt követően tölti fel az online felületre a szükséges információkat, és az eljárásrend szerinti dokumentumot postázza az Educatio Kft. részére. Mikor az előminősítés (ennek két szakasza van, a formai és a szakmai) és a helyszíni látogatások is megtörténnek és eredményesek, továbbá a TÁMOP 3.1.7 kódjelű pályázat is zöld utat kap, akkor ezek az intézmények abból a forrásból tudják fedezni a vállalt felkészülési tervük végrehajtását.

A 2010. október 15-ei állapot alapján 337 – ebből 79 tartozik a dél-alföldi régióhoz – referencia-intézmény jelölt esetében zárult pozitívan a helyszíni szemle. Ez a szám még folyamatosan változik. Aki úgy gondolja, hogy referencia-intézmény szeretne lenni, folyamatosan lehetősége van a jelentkezésre.

Szakmai vezetőként nagyon örülök annak, hogy ez a lefedettség a megyei szinten is nagyon jó, a 79 intézmény 28–28–23 arányban oszlik el a régió megyéi között.

A következő diagramokon bemutathatom, hogy Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megyékben milyen a hálózati lefedettség. Valamennyi intézménytípusban van referencia-intézmény jelölt. Ez a jelenlegi állapot. Most még nem áll számos hézagot (0 a diagramon) láthatunk, de két év múlva – a TÁMOP 3.1.4 saját innovációkra építve – ki fognak nőni azok az intézmények, akik majd kitöltik ezeket a hézagokat.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy kistérségi szinten is legyen meg a lefedettség, hiszen a lokális tanulás is nagyon fontos. De nem ez a cél, a minőség a cél. Büszke vagyok például az orosházi kistérségre, ahol kistérségi szinten sikerült megvalósítani a horizontális tanulást.

Végül néhány mondat az előminősítésekkel kapcsolatos tapasztalatainkról. A dokumentumelemzésnél, a feltöltött dokumentumokban található leírások vagy egyeztek azzal, amit a helyszíni szemlén láttunk, vagy pedig nem, de a nem jelenthetett sokkal jobb eredményt is a dokumentumokból kiolvashatónál. Volt olyan intézmény, aki a helyszíni szemlén 11 pontot kapott és volt, aki 10 ponttal többet. Ilyen különbségek is vannak az intézmények között.

Az intézmények között nagyon nagy a különbség, ezért az intézményfejlesztési terv alapján megvalósuló képzések során nagyon nagy felelőssége lesz a képzőknek abban is, hogy ezeket a különbségeket megpróbáljuk kiegyenlíteni. Azon el kellene gondolkozni, hogy a helyszíni szemlék általában egy adott helyzetet mutattak.

A pedagógiai szolgáltatókkal és a civil szervezetekkel nagyon szeretnénk közös kapcsolatot kialakítani. „Továbbra is hiszem és vallom, hogy a megosztott tudás hatalom” és hogyha az itt ülők ezt továbbadják, akkor jó eredményeket fogunk elérni a közoktatás fejlesztésének területén.

Köszönöm a figyelmet.