Teijo Koljonen

Minőség felügyelet nélkül Finnországban

Teijo Koljonen, Finn Országos Oktatásügyi Testület[1]

Finnország jelenlegi oktatási rendszereinek gyökerei az 1970-es évekbe nyúlnak vissza, amikor a régi párhuzamos oktatási rendszert megszüntették, és helyette egy mindenki számára egységes és ingyenes rendszert vezettek be. A reformok megvalósítása 1972–77 között zajlott. A régi rendszerben a tanulók a négyéves általános iskola tanulmányai után nyerhettek - vizsgák útján - felvételt a gimnáziumba, amely a felsőfokú tanulmányokhoz vezető egyetlen út volt. A gimnáziumokban a tanulókat tandíjfizetési kötelezettség terhelte.

Ezzel egyidőben a decentralizáció első lépéseiként a korábban állami vagy magántulajdonban levő gimnáziumokat önkormányzati tulajdonba vették, és az új rendszer iskoláivá alakították.

A reformok mögött rejlő okokat az időszak átalakuló társadalmi berendezkedésében lelhetjük fel. Az ipari fejlődésnek köszönhetően a termelés magasabb szakképzettséget és szaktudást igényelt. Az oktatás fejlesztésére, mint az ország gazdasági növekedésének egyik kulcsfontosságú tényezőjére tekintettek. A szakszervezetek szerepe megnövekedett az 1960-as és 70-es években. A szakszervezetek érdekeltsége azonban nemcsak a bérekre terjedt ki, hanem más társadalmi jogokra is, például az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokra. Az oktatásra ekkor már úgy tekintettek, mint amihez mindenkinek joga van, nem csupán a társadalom egy szűk rétege számára biztosított.

Az is a célok között szerepelt, hogy több tanuló számára tegyék lehetővé az oktatásban való részvétel folytatását a kötelező tanulmányok után, illetve a felsőoktatásban. Elérkezett az idő az oktatás tartalmának megváltoztatására, hogy demokratikus értékeket és hozzáállást közvetítsen.

A reform széles körben támogatásra talált, mert minden jelentős érdekcsoport: eltérő politikai nézetű emberek, munkaadók és munkavállalók képviselői, és természetesen szakértők, tudósok és tanárok bevonásával valósult meg. A politikai pártok érdekein túlmutató konszenzus hagyománya a mai napig fennmaradt, még ha a kormány meg is változik, az oktatás legfőbb alapelveit nem kérdőjelezik meg. Az alapvető értékek és az oktatás fő szemléletmódja az 1960-as évek óta változatlan.

Az oktatásügy reformjának következményeképpen a tanárképzést átalakították, hogy jobban megfeleljen az új oktatási rendszernek, emellett a tanárképzések elérhetőségét régiónként kiszélesítették. Az 1970-es évek végétől már minden tanár egyetemi képzésben részesül. Az alapfokú oktatástól kezdve felfelé a tanároknak bölcsészdoktori (Master’s degree) diplomával kell rendelkezniük.

A helyi közigazgatás fejlődése már az 1980-as években olyan színvonalat ért el, hogy képesek és készek voltak az oktatás szervezésében nagyobb felelősséget és önállóságot felvállalni. A decentralizáció ilyen alakulása az 1990-es években tovább erősödött. A közigazgatás költséges bürokratikus formáját könnyedebb rendszerekkel helyettesítették. 1972-ben például az önkormányzatok csupán a tanárok alkalmazásba vételéért voltak felelősek (részben). 2006-ban azonban már nagy mértékben önállóak, különféle adminisztrációs, pedagógiai és pénzügyi felelősségük is van, amely alatt értendő például iskolák alapítása, a helyi tanterv meghatározása, a tanárok alkalmazásba vétele, az iskolák költségvetésének megállapítása, osztálylétszámok meghatározása stb.

A finn oktatási rendszer egyik fő jellemzője a nyitottság a különböző irányú tanulmányi előmenetelek felé. Nincsenek zsákutcák, szabadon lehet választani a különböző fajtájú és szintű tanulmányok között. Például szakközépiskolai végzettséggel is be lehet kerülni az egyetemekre.

A finn iskolákban az 1990-es évek elején szüntették meg a szakfelügyelői rendszert. Az alapfokú (kötelező) oktatásban országos vizsgákkal sem találkozhatunk. Az egész oktatási rendszerben egyetlen vizsga található csupán: a középiskolai tanulmányok végén letett érettségi.

Felügyelet és vizsgák helyett, egész sor értékeléssel találkozhatunk mind országos, regionális és helyi szinten. Az értékeléseket felhasználják az oktatáspolitikai döntéseket elősegítő adatgyűjtésekhez, valamint alapot nyújtanak az információn és teljesítményen alapuló pályaorientációhoz. Az értékelések eredményeit az oktatási rendszer és a tanterv fejlesztésére használják, és magában a tanítási folyamatban is szerephez jutnak. Az értékelések hasznos eszközként szolgálnak az oktatásban fellelhető egyenlőség feltérképezésében, és a méltányosság, azaz az egyenlő esélyek megteremtésében. Az egyes iskolák értékeléséből szerzett ténymegállapításokat nem hozzák nyilvánosságra, hogy elkerüljék a méltánytalan rangsorolásokat.

Az alapfokú oktatás minden oktatást fenntartó szervezetének (önkormányzatnak) értékelnie kell tevékenységét. Ezt a szabályt 1999-ben foglalták törvénybe. Az önértékelések történhetnek önkormányzati, ám iskolai szinten is. A törvény azonban arról nem rendelkezik, hogy ezeknek az önértékeléseknek hogyan kell megtörténnie. A módszerek és a minták kiválasztása az oktatást biztosító szervezetek hatásköre. Az országos hatóságok tanácsadással és az eszközök kiválasztásával nyújtanak segítséget az önkormányzatoknak az értékelési folyamat során.

Például a következő tényezők szerepelhetnek itt:

• hatékonyság: az alapfokú oktatást elvégző diákok száma a korcsoport, osztálylétszám stb. százalékéban.
• eredményesség: a továbbtanuló diákok száma, tanulmányi eredmények stb.
• pénzügyi elszámoltathatóság: a költségvetés pontossága, egy tanulóra eső költségek stb.

Finnország hat tartományra oszlik. A Tartományi Állami Hivatalok adminisztratív teendői az elmúlt évtizedek során lecsökkentek. Azonban a területükhöz tartozó minden szolgáltatásról készítenek értékelést beleértve az oktatást is. Értékmegállapításaik céljait általánosabb szinten határozzák meg, ilyen például az oktatás hozzáférhetősége. Az itt kapott eredmények felhasználhatók többek között az adott terület iskolahálózatának kiépítésére vonatkozó döntések meghozatalánál.

Az oktatás értékelésének országos szintjén két jelentős szervezet található: az Oktatás Értékelési Tanács (Educational Evaluation Council), amelyet nemrégiben, 2003-ban hoztak létre, és a Finn Országos Oktatásügyi Testület (Finnish National Board of Education), melynek szerepe az értékelésben nagyobb múltra tekint vissza.

Az Értékelési Tanács felelős az oktatás értékelésének megtervezéséért, koordinálásáért, lebonyolításáért és fejlesztéséért. Ezen kívül saját értékelési folyamatokat is végez az általános, valamint a szakirányú oktatás, illetve a felnőttképzés területén (ilyenek voltak például a különleges nevelési igényűek oktatásának értékelése, gyógypedagógia, illetve a diák szociális szolgálatok értékelése 2004-ben).

Az egyetemek és műszaki főiskolák értékelése az önálló Finn Felsőoktatási Értékelési Tanács (Finnish Higher Education Evaluation Council) feladata.

A Finn Országos Oktatásügyi Testület (Finnish National Board of Education) hagyományosan az alapfokú és a középiskolai oktatás tanulmányi eredményeinek értékeléséért felelős. Kétévente szervez értékeléseket anyanyelv és matematika tárgyakból, a köztes években pedig egyéb tárgyakból (például angol 1999, hittan 2001, kommunikációs képességek 2003, természettan 2006).

Értékelési folyamatonként mások a célcsoportok: az alapfokú oktatás különböző évfolyamai vesznek részt az egyes értékelési folyamatokban, az iskolákat pedig statisztikai módszerek alapján véletlenszerűen választják ki. (Az egyes értékelési folyamatokban az iskolák 5–10 %-a kerül kiválasztásra.) Léteznek arra vonatkozó tervek, hogy egy bizonyos korú csoportot kövessen végig az értékelési folyamat ugyanazon tárgyból különböző tanítási ciklusok szakaszhatárainál (például a 2., 5. és 9. évfolyam végén).

A finn alapfokú és középiskolai oktatásban a tanárok a felelősek a diákok értékeléséért, osztályozásáért. Az országos vizsgák hiányának megvannak a maga előnyei:

• A tanárok szabadon választhatják meg tanítási módszereiket. Ennek következménye, hogy a tanárok szintén szabadon választhatják meg az osztályozás és az értékelés módszereit és technikáit, amelyek leginkább megfelelnek nekik, illetve saját tanítási módszereiknek.
• A folyamatos értékelés lehetővé teszi tanuló teljesítményének állandó megfigyelését, és a korai beavatkozást az esetlegesen felmerülő problémákba.
• Mivel a tanulóknak nem kell egy bizonyos vizsgára készülniük bizonyos időszakokban, tanárok így a tananyag tanítását szabadon tervezhetik, saját szakmai nézőpontjuk szerint.
• Mivel nem kell az országos vizsgákra koncentrálni, a tanárok a tanításra összpontosíthatnak, a tanulók pedig a tanulásra, s mindezt kevésbé feszült légkörben.

A diákok értékelésének iskolákon alapuló módszerét az országos vizsgákon alapuló értékelési folyamattal szemben ott érhetik kritikák, hogy kevésbé objektív. Az objektivitás erősítésének céljából az új finn Nemzeti Alaptantervben (2004) értékelési kritériumok találhatók a tantárgyak bizonyos évfolyamaira vonatkozóan. Ráadásul az országos értékelési folyamatban a tanárok által alkalmazott osztályozásokat is kiértékelik.

A finn oktatási rendszer alapköveit a következőképpen lehetne rendszerezni:

A méltányosság vagy másnéven egyenlő esély (equity) jelenti mind az oktatáshoz való egyenlő hozzáférhetőséget, mind pedig minden iskolában a korszerű tanulás egyforma lehetőségét a különböző társadalmi vagy etnikai háttértől, földrajzi helyzettől, a tanulók nemétől vagy a gazdasági helyzettől függetlenül.

Az autonómia azt jelenti, hogy a helyi közigazgatásnak joga van az oktatást úgy szervezni, hogy a helyi jellegzetességeknek leginkább megfelelő legyen. A hivatásos tanárok és az igazgatók autonómiával és innovációs lehetőséggel rendelkeznek, és támogatni kell őket a tanulás folyamatának fejlesztésére irányuló új módszerek kialakításában. A jó minőségű tanárképzés életbevágóan fontos elem.

A bizalom fontos előfeltétel egy olyan rendszerben, ahol se szakfelügyelői rendszer, se országos tesztek nincsenek az alapfokú oktatásban.

A finn oktatási rendszer támogatást, és nem kontrolt alkalmaz a tanítás és a tanulás folyamatának fejlesztése érdekében. A támogatási rendszer láncolata kiterjed egészen az országos hatóságoktól a helyi szervezetekig, a helyi szervezetektől az iskolákig, a tanárokig és a diákokig.

[1] A Finn Országos Oktatásügyi Testület (Finnish National Board of Education) a finn Oktatásügyi Minisztérium országos hatáskörű szervezete, amely a finnországi oktatás és szakképzés fejlesztéséért és értékeléséért felelős.