Merklné Kálvin Mária

A közoktatási intézmények hatósági ellenőrzésének eljárásrendje és eszközrendszere

 

Tisztelt Hölgyeim, és Uraim, kedves Kollégák!

A fent látható címhez képest egy szűkebb területét fogom ismertetni a hatósági ellenőrzéseknek, hiszen a közoktatási intézményekben az OKÉV-en kívül más hatóságok is végezhetnek ellenőrzést. Én most az OKÉV hatósági ellenőrzéseiről fogok Önöknek beszélni.

Négy alapvető jogszabály határozza meg a mi ellenőrzéseinket. A közoktatási törvény 95. A § (4) bekezdése, amely a 2003. évi törvénymódosítással került be, azokat a területeket jelöli ki, amelyeket az OKÉV-nek joga és kötelessége ellenőrizni. A közoktatás irányítójának azt szándékát tükrözi ennek a jogszabálynak a megjelenése, hogy a közoktatási intézmények ellenőrzése váljon rendszeressé, és váljon egy hatóság feladatává. A hatósági ellenőrzés lefolytatásának módját a 2004. novemberétől hatályos eljárásjogi törvény, a KET határozza meg. A normatív állami hozzájárulás igénylése megalapozottságának vizsgálatáról a mindenkori költségvetési törvény, illetve a közoktatási törvény végrehajtásáról szóló 20/1997-es kormányrendelet rendelkezik.

Mi is a hatósági ellenőrzés? Azon jogosítványok összessége, amelynek birtokában egy hatóság ellenőrzést végezhet egy intézményben. Az OKÉV hatósági ellenőrzéseivel kapcsolatban a már korábban említetteken kívül számos jogszabály rendelkezik. Nem azt és nem akkor vizsgálhatnak a köztisztviselők, amit és amikor akarnak, hanem vagy a tanév rendjében előírva, vagy pedig az OKÉV saját munkatervében megtervezetten végezhetik ezt a feladatot.  Hatósági ellenőrzéseink célja - minden esetben - elsősorban a jogsértések kiszűrése, valamely hatósági határozatban foglaltak végrehajtása. Tehát mi, mint hatóság, minden esetben a jogszabályoknak való megfelelést vizsgáljuk az intézmények működésében, és nem értékelhetjük az azokban folyó szakmai munkát. Nem elhanyagolható ezeknek az ellenőrzéseknek a preventív hatása sem, amely a későbbiekben,  számadatok alakulásában fog igazán megmutatkozni és tükröződni.  Mindenképpen nagyon fontos az, hogy az ellenőrzést végzők nem elsősorban azzal a céllal mennek egy intézménybe, hogy ott az intézményt jól megbüntessék, hanem hogy feltárja az előforduló hiányosságokat, mulasztást, helytelen gyakorlatot. Nem történhet meg az, amit az egyik napilapban olvastam egy felháborodott hangú levélben, hogy miután az iskolai dolgozatokat nem lehet haza vinni és otthon kijavítani, hanem azt az iskolában kell elvégezni,  ha az OKÉV éppen akkor ellenőriz amikor azok a dolgozatok nincsenek ott az iskolában, akkor azonnal 50 ezer forint büntetést fog kiróni erre az intézményre. Vagy ha megtörténik, olvasható a cikkben, hogy a pedagógus hóna alatt a dolgozatokkal belép az irodába, szól a telefon, leteszi az asztal sarkára a dolgozatokat, felveszi a telefont, és történetesen az OKÉV éppen jelen van és ellenőriz, azonnal 50 ezer forintra meg fogja büntetni az intézményt. Hasonló történet, hogy minden létszám feletti tanuló miatt 50 ezer forint  büntetést fogunk kiszabni. A művészeti iskolákkal kapcsolatban azt lehetett hallani, hogy az OKÉV-nek az ellenőrzései során 800 millió forintot kell visszafizetetni ezekkel az intézményekkel. Általában ezek olyan rólunk elterjedt történetek, amelyeknek egyike sem történt meg természetesen.

Az OKÉV hatósági ellenőrzési területeit a közoktatási törvény 95. A §-a írja elő. 2003-ban 6 területet határozott meg, 2004-ben 1, majd 2006-ban 2 újabb terület is bekerült. Ezek a területek: az alkalmazási feltételekre, a kötelező tanügyi dokumentumok vezetésére és valódiságára, a maximális osztály- csoportlétszámra, a gyermek- és tanulói balesetvédelemre, a tanulói óraterhelésre, az egyenlő bánásmód követelményeire, az állami vizsga megszervezésére, lebonyolítására, a nem állami, nem helyi önkormányzati fenntartók költségvetési támogatása igénylésére vonatkozó rendelkezésekben és a minimális (kötelező) eszköz- és felszerelési jegyzékben foglaltak megtartása.

Az ellenőrzés legfontosabb alapelvei a jogszerűség és az egységes eljárás. A jogszerűséget, ahogyan az előbb is mondtam már, a különböző jogszabályok betartása  biztosítja, melyeket minden köztisztviselőnek kötelessége betartani aki ellenőrzést végez,  és akkor ezzel már azt is megmondtam, hogy ezeket a hatósági ellenőrzéseket minden esetben köztisztviselők végezhetik, és végzik is. Az OKÉV-ben harminc köztisztviselő végzi ezt a munkát, és amikor később mondok intézmény számokat, akkor megláthatják, hogy bizony nem kevés munka ezt elvégezni.

Az egységes eljárást az ellenőrzés kidolgozott szakmai anyaga biztosítja. Egyrészt az eljárásrend, amelynek betartása kötelező minden köztisztviselő számára. Másrészt pedig egy speciális jogszabályi útmutatót készítünk minden esetben, hiszen a különböző intézmény típusokra különböző jogszabályok vonatkozhatnak, amelyeknek az ismerete is kötelező természetesen a köztisztviselők számára.

A hatósági ellenőrzés során minden megállapítás jegyzőkönyvben kerül rögzítésre. Ez a jegyzőkönyv tartalmaz adatlapokat, segédtáblákat, kérdéslistákat, és természetesen tartalmazza az ellenőrzést végzők megállapításait is. Tartalmazza továbbá az ellenőrzésben érintettek észrevételeit is, melyet szintén a helyszínen tehetnek meg. Kétféle módon zárulhat egy helyszíni ellenőrzés, vagy úgy, hogy a jegyzőkönyvet lezárjuk, elolvashatják az érintettek, észrevételeket fűzhetnek hozzá, majd átadjuk az intézmény vezetőjének, jelenlévő fenntartójának, akiknek természetesen jogukban áll az ellenőrzés minden pillanatában jelen lenni. Ezen kívül joguk van tudni azt, hogy a hatóság mit ellenőriz náluk, milyen dokumentumok vizsgálata alapján. Minden esetben előzetesen értesítjük az érintetteket arról, hogy mit kérünk előkészíteni, mire odaérkeznek az ellenőrzést végzők. Ha nem tudjuk lezárni a jegyzőkönyvet, nagyon egyszerű problémák miatt, például nincsen fénymásolási lehetőség, (hiszen ezek a jegyzőkönyvek több példányban készülnek, előfordulnak 100-120 oldalas jegyzőkönyvek is, ha egy intézményben akkora a tanuló létszám, hogy nagyon sok adatlapot kell kitölteni, nagyon sok mellékletet kell csatolni), abban az esetben 5 napon belül megküldjük az érintetteknek azokat aláírásra. A jegyzőkönyvet megkapja az intézmény vezetője, fenntartója és a Magyar Államkincstár. Az OKÉV ellenőrzést végző regionális igazgatósága, és a Központi Főigazgatóság irattárába is bekerül egy-egy eredeti példány.

Az ellenőrzés eredményeképpen határozat formájában intézkedik az OKÉV főigazgatója. A határozat többféle lehet. Azokban az esetekben., amikor kisebb jogszabálysértéseket, helytelen gyakorlatot tapasztalunk, felhívjuk az intézményvezetők figyelmét a hibák kiküszöbölésére egy határidő kijelölésével. Utóellenőrzés keretében megvizsgáljuk, hogy valóban megszüntették-e a jogsértő állapotot. Súlyosabb jogszabálysértés esetén, vagy nagyon gyakori jogszabálysértés esetén, sok hiba, mulasztás esetén felügyeleti bírság kiszabásáról intézkedhet az OKÉV főigazgatója. Ennek a legfelső határa esetenként 100 ezer forint lehet.  Nemrégiben hallottam egy iskolában, hogy az általam vezetett ellenőrzés során, egy faluban 450 ezer forint felügyeleti bírságot szabtunk ki egy intézményre. Ez a történet ugyanabba a körbe tartozik, amit az előadás elején az újságcikkel kapcsolatban mondtam. Amikor a normatív állami hozzájárulás igénylésének megalapozottságát ellenőrizzük, azokban az esetekben együtt kell működnünk a Magyar Államkincstárral. Minden esetben - akár tapasztaltunk jogszabálysértést, akár nem - a Magyar Államkincstárat értesítjük, tájékoztatjuk, ennek az eljárásnak a lefolytatásáról, eredményéről. Voltak olyan vizsgálati időszakok, amikor közösen végeztük a helyszíni ellenőrzéseket a Kincstárral. Ezek most lezárultak, és a következő időszakban az OKÉV önállóan fog ellenőrizni. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a normatíva igénylés nem volt megalapozott, vagy esetleg többletigénylés fordult elő, javasoljuk a Kincstárnak a normatív állami hozzájárulás felülvizsgálatát. Abban az esetben is megtesszük ezt, - mert így tartjuk korrektnek - amikor azt tapasztaljuk, hogy egy intézményfenntartó kevesebb tanuló után vette igénybe a normatív állami hozzájárulást, mint azt jogszerűen tehette volna.  Azt tapasztaljuk, hogy a Kincstár helyt ad a mi megállapításainknak, és módosítja a határozatait, pótlólag finanszírozza ezeket az intézményeket.

Ha a jogsértés típusa olyan, hogy olyan további vizsgálatra van szükség, amelyben az OKÉV-nek nem hatásköre, akkor más hatósághoz fordulunk. Fordulhatunk többek között az Ügyészséghez, a főjegyzőhöz, az ÁNTSZ-hez, vagy éppen szabálysértési eljárást indíthatunk.

Az ellenőrzés módja dokumentumok elemzése, ha nagyon szűkszavú akarok lenni. Azt kell megvizsgálnunk, hogy a működés dokumentumai a jogszabályi előírások betartásával készültek-e el, valódiak-e, a nyilvántartások vezetése folyamatos, naprakész-e. Nem vizsgálhatjuk azt, hogy egy intézmény milyen szakmai sikereket ért el, hiszen ez nem tárgya a hatósági ellenőrzéseknek.

A dokumentumokat ellenőrizhetjük a helyszínen, de megtehetjük azt is, - ha olyan dokumentum, ami másolható, könnyen továbbítható és nem jelent túlzott terhet az érintettek számára -, hogy bekérjük.

Mit is keresünk mi ezekben a dokumentumokban?

A működés dokumentumai közül egyik legfontosabb minden intézmény esetében az alapító okirat. A nem állami fenntartású intézmények esetében a működési engedély az a dokumentum, amely a jogszerű működés egyik biztosítéka. Vizsgáljuk, hogy ezek a dokumentumok hatályosak-e és tartalmaznak-e minden olyan tevékenységet, amit az ellenőrzött intézmény végez. A működési engedély esetében, az is lényeges szempont, hogy az illetékes jegyző, vagy főjegyző nyilvántartásba vette-e ezt a bizonyos intézményt. A pedagógiai program helyi tantervét abból a szempontból vizsgáljuk, hogy (megint csak nem szakmai szempontból, hiszen azt már tanügy igazgatási szakemberei a fenntartó megbízása alapján megtették) az intézménytípusra előírt évfolyamszámmal tervezték-e meg az intézményben az oktatást. Vizsgáljuk a Házirendet is, hiszen ellenőrzünk olyan intézményeket is, amelyekben térítési díj ellenében nyújtanak szolgáltatásokat, mint például a kollégiumok vagy az alapfokú művészetoktatási intézmények. Ezeknek az intézményeknek házirendjükben szabályozni kell a térítési díj befizetését, és visszafizetését.

Az alkalmazási feltételek vizsgálatakor elsősorban a tantárgyfelosztást vizsgáljuk, abban az előírt tartalmat keressük. A pedagógusok kötelező feladatait, kötelezően ellátandó feladatait tartalmaznia kell  ennek a dokumentumnak, amelyet azután összehasonlítunk az órarenddel, hogy valóban annyi órában folyik-e az oktatás, mint amennyit a tantárgyfelosztás tükröz.

A tanügyi nyilvántartások között vizsgáljuk a tanulók törzslapját, amely közirat, nem selejtezhető. Éppen ezért minden olyan döntést, amely a tanulókra vonatkozik, jogszabályban előírt záradék formájában tartalmaznia kell. Nemcsak a tanulók adatait kell felvezetni rá, hanem minden rájuk vonatkozó döntést, ilyen lehet például a tanulmányi idő lerövidítése, a tanulmányok befejezése, a tanulói jogviszony megszűnése. Rögzíteni kell azt is, hogy egy térítési díj megfizetése ellenében igénybe vehető oktatási formában a szolgáltatást valaki ingyenesen veszi igénybe, természetesen nem azt kell beírni, hogy a tanuló hátrányos helyzetű, hanem azt, hogy ingyenesen veheti igénybe az oktatást, és meg kell jelölni a döntés alapjául szolgáló jogszabályt. A törzslapon még egy nagyon fontos adatnak kell szerepelni minden tanuló esetében, egy tizenegy jegyű számnak, az oktatási azonosító számnak. Ez szám a 2005/2006. tanévben került bevezetésre, több problémákat is okozott. Sok alapfokú művészetoktatási intézmény – ahol a tanulók nem a tankötelezettségüket teljesítik -  azt jelezte hogy nem tudta a KIR – ből lekérni vagy a  tanulóktól begyűjteni ezt a számot. Ennek a tanulói adatnak normatíva vonzata van, hiszen a 20/1997-es kormányrendelet alapján csak az után a tanuló után igényelhető költségvetési támogatás, aki rendelkezik ilyen azonosító számmal. A 11/1994-es MKM rendelet a törzslapot nevesíti a tanügyi nyilvántartások közül, amelyen mindenképpen szerepelnie kell ennek az adatnak.

Vizsgáljuk a beírási napló meglétét és tartalmát is. A beírási naplóban két nagyon fontos adatra vagyunk nagyon kíváncsiak, a tanulói jogviszony kezdetére, és végére. Hiszen ez bizonyítja azt, hogy egy tanuló egy intézményben jelen van, a létszámba beszámítható.

Óvodák esetén a felvételi és mulasztási napló, iskolák esetén az osztály-, a foglakozási és csoport naplók vezetését ellenőrizzük. Ezekben a nyilvántartásokban kell rögzítenie az intézménynek a tanulók névsorát és vezetni haladásukat, mulasztásukat. A vizsgálat szempontjából fontos a mulasztások vezetése, hiszen bizonyos mértékű igazolatlan mulasztás olyan jogkövetkezménnyel jár, amely hatással van a tanulói jogviszony fennállására is.

A 20/1997-es kormányrendelet előírása szerint a fent nevezett három nyilvántartásban egybehangzóan kell szerepelnie a tanulók adatainak ahhoz, hogy utánuk jogszerűen lehessen normatív állami hozzájárulást, támogatást igényelni.

Az alapfokú művészetoktatási intézményekben a szülői nyilatkozatokat is vizsgáljuk, egyrészt a meglétét másrészt hogy azok tartalma jogszabályi előírásoknak megfelelő-e.

Egyéb dokumentumok vizsgálatára is sor kerül, például az alkalmazási feltételek ellenőrzése során a munkajogi dokumentumok ilyenek. Az előírt végzettség és szakképzettség meglétére is kiterjed az ellenőrzés, ezért a Továbbképzési program és a Beiskolázási terv is a vizsgálat tárgyát képezi.

A hatósági engedélyek közül a csoport létszám emelésére vonatkozó, vagy az eszközjegyzékben foglaltak teljesítésének elhalasztásáról szóló hatósági határozatot.

Amennyiben sajátos nevelési igényű tanulókat oktató intézményben vizsgálódunk, akkor a szakvélemények meglétét és tartalmát is ellenőrizzük.

Az eszközjegyzékben foglaltak teljesítésének ellenőrzése során eszközbeszerzési ütemtervet, a különböző bérleti szerződéseket is meg kell vizsgálnunk.

Mint azt már az előadás elején is említettem, az OKÉV 2004 óta végez egy bizonyos előírt területen folyamatosan és rendszeresen hatósági ellenőrzéseket, amelynek során a nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartók normatíva igénylésének a megalapozottságát vizsgálja.

2004-ben egy nagyon pici mintán, 43 intézményben vizsgálódtunk minden egyes normatíva típusra, tehát mind a 3. számú, mind a 8. számú melléklet költségvetési jogcímeire kiterjedően. Igyekeztünk minden intézménytípusból, minden fenntartó típusból bevonni ebbe a vizsgálatba. Az ellenőrzés eredményeképpen 140 millió forint jogtalanul igénybevett normatív állami hozzájárulás és támogatás felülvizsgálatára tettünk javaslatot a Magyar Államkincstárnak.

2005-ben egy teljes gazdasági évre terjedt ki az ellenőrzés, amely két tanévet érintett. Az intézményfenntartók - a nem állami, nem önkormányzati szférában - ettől az évtől kezdődően évente két alkalommal, február elsején és szeptember 15-én igényelhetnek költségvetési hozzájárulást. Mindkét igénylési időszakban 70 - 70 intézményben végeztünk ellenőrzést kizárólag az alapnormatívákra kiterjedően.

Ebben a két hetvenes mintán történő ellenőrzésben mutatkozott meg talán az a preventív hatás, amire utaltam az előadás elején. Míg tavasszal 203 millió forint, ősszel már csak 25 millió forint felülvizsgálatára tettünk javaslatot a Kincstárnak.

2006 tavaszán teljes körűen, helyszíni ellenőrzés keretében vizsgáltuk nem állami, nem helyi önkormányzati fenntartású alapfokú művészetoktatási intézmények normatív állami hozzájárulása igénylésének megalapozottságát 259 intézményben. Az ellenőrzés eredményeképpen közel 300 millió forint jogtalanul igénybevett normatíva felülvizsgálatára tettünk javaslatot a Kincstárnak.

2005. 2005. tavaszán 25 enyhe értelmi fogyatékos tagozatot működtető általános iskola vizsgálatára került sor szakmai ellenőrzés keretében, közoktatási szakértők bevonásával. A lefolytatott szakmai ellenőrzés következményeképpen az OM előírta az OKÉV számára, hogy a szakmai ellenőrzés következményeként, a tapasztalt hiányosságok miatt 7 intézményben végezzünk hatósági ellenőrzést 2006. tavaszán. Az érintett területek: az egyenlő bánásmód követelményeire, az alkalmazási feltételekre vonatkozó rendelkezésekben foglaltak megtartása, a csoport létszám határok betartása, illetve a csoport szervezés elvei és gyakorlata. A vizsgált hét intézmény közül öt esetében intézkedett az OKÉV főigazgatója felügyeleti bírság kiszabásáról, két esetben pedig figyelemfelhívással élt.

2006 januárjában a költségvetési törvény 120.§-a írta elő az OKÉV számára az alapfokú művészetoktatási intézmények ellenőrzését, amely nem a munkatervünkben megtervezett feladat volt. Az említett jogszabály előírta, hogy az alapfokú művészetoktatási intézményeket teljes körűen ellenőrizze az OKÉV, a teljesítés határidejét pedig 2006. június 30-ra állapította meg. 2006. januárjában, a KIR adatközlése alapján, közel 870 alapfokú művészetoktatási intézmény működött ebben az országban. A már korábban is említett köztisztviselői létszámot, és az OKÉV teljesítőképességét figyelembe véve szűkíteni kellett az ellenőrzésbe bevontak körét. Az a döntés született, hogy mivel a normatív állami hozzájárulás igénylését a nem állami, nem helyi önkormányzati fenntartású intézményekben ellenőrizhetjük, ezért ezeket az intézményeket teljes körűen vizsgáljuk, egyéb hatósági ellenőrzési  területeken pedig megkezdjük az önkormányzati intézmények ellenőrzését is.

259 nem állami fenntartású intézményben, két területen vizsgálódtunk, egyrészt a normatíva igénylés megalapozottságát, másrészt az intézmények 20%-ában az alkalmazási feltételeket vizsgáltuk.

20 intézményt választottunk ki az önkormányzati szférában. A kiválasztás szempontjai voltak a területi elhelyezkedés, a telephelyek száma, az oktatott művészeti ágak száma, a tanulói létszámok. Minden megyében egy intézmény került kiválasztásra. A húsz intézmény 64 telephelyet működtetett, tehát, ha a helyszíni ellenőrzések számát tekintjük, akkor ez 84 helyszínnek az ellenőrzését jelentette. A kiválasztott intézményekben négy területet vizsgáltunk: az eszközjegyzékben foglaltak teljesítését, létszámhatárok betartását, az előírt foglalkozási idő biztosítását, az alkalmazott pedagógusok végzettségét, szakképesítését, az alkalmazás feltételeit.

Összességében 78 intézményben vizsgáltuk az alkalmazási feltételeket és a következőket tapasztaltuk: a vizsgált intézmények 56 %-ában fordult az elő, hogy az alkalmazottak nem rendelkeztek az általuk oktatott tantárgy oktatásához az előírt, megfelelő szakképesítéssel; 60 %-ában az alkalmazás módja nem volt megfelelő, például igen gyakori volt a vállalkozói szerződéssel történő alkalmazás. Ennél is gyakoribb volt az óraadók nyolc, vagy annál több órában történő foglalkoztatása. Felhívnám a figyelmet, hogy a kötelező óra 40 %-ánál kevesebb órában jogszerű az alkalmazás, a 8 óra már pont a 40 %.

Az erkölcsi bizonyítványok hiánya is meglehetősen nagy számban fordult elő, annak ellenére, hogy az alkalmazás feltétele, hogy valaki büntetlen előéletű és cselekvőképes legyen. A büntetlen előéletet az erkölcsi bizonyítvány meglétével lehet bizonyítani.

A pedagógus azonosító szám meglétével, nyilvántartásával kapcsolatban is tapasztaltunk hiányokat. Ezt a számot ugyanúgy, mint a TAJ számot, vagy adószámot fel kell vezetni a pedagógusok személyi anyagára.

Az önkormányzati fenntartású intézményekben ellenőriztük az eszközjegyzékben foglaltak betartását. A 20 vizsgált intézményből 11-nek a fenntartója halasztási engedéllyel rendelkezett 2008-ig, vagy 2007-ig a teljesítést illetően. Ezekben az intézményekben azt vizsgáltuk meg, hogy az ütemtervnek megfelelően haladnak-e a beszerzésekkel. Általában azt tapasztaltuk, hogy elvégezték a tervezett beszerzéseket. A problémát inkább azt jelentette, hogy a 2004-ben vagy az után indított művészeti ágak és tanszakok oktatásához  nem rendelkeztek az előírt feltételekkel, tehát tulajdonképpen jogsértő módon indították be az oktatást.

Az ellenőrzés eredményeképpen az OKÉV, a következő intézkedéseket tette:

A közel háromszáz vizsgált intézmény közül 66-ban tapasztaltuk azt, hogy minden rendben van, a jogszabályi előírásokat betartva működnek. Ezekben az intézményekben a helyszíni ellenőrzés befejeztével a jegyzőkönyv átadásával, és egy értesítő levéllel le is zártuk a vizsgálatot.

96 intézményben fordultak elő kisebb mulasztások, az ő esetükben figyelemfelhívással élt az OKÉV, határidőt szabott ki a jogellenes állapot megszüntetésére, és felhívta az intézmény vezetőjének figyelmét a hibák, jogsértések kiküszöbölésére.

93 esetben szabott ki felügyeleti bírságot az OKÉV főigazgatója, amelynek összege közel 5 millió forint volt, és még egyszer hangsúlyozom, hogy ez az összeg nem lehet magasabb esetenként 100 ezer forintnál. Az ellenőrzés során sehol sem fordult elő az, hogy ennél magasabb összegű büntetést kapott egy intézmény, és nem is fordulhat elő a továbbiakban sem, egészen addig, amíg ez a jogszabály nem módosul.

140 esetben kerestük meg a Magyar Államkincstárat azzal az indítvánnyal, hogy vizsgálja felül az intézmény fenntartó által igénybe vett normatív állami hozzájárulást. 130 esetben tapasztaltunk többletigénylést, 86 esetben aluligénylést. Mint azt korábban említettem, mindkét esetben megkerestük a Magyar Államkincstárat, finanszírozás szüneteltetésére, vagy visszavonására, illetve a pótlólagos finanszírozás érdekében.

Egy esetben fordultunk az ügyészséghez, két esetben pedig a működési engedély kiadójához, a főjegyzőhöz, mert az OKÉV-nek nincs hatásköre további vizsgálatokat végezni ezen intézmények működésével kapcsolatban.   

Mint minden hatósági ellenőrzés során, ebben az esetben is volt jogorvoslati lehetőségük az érintetteknek. 9 esetben éltek is ezzel a jogukkal, fellebbezéssel fordultak a határozatokban foglaltak ellen, az Oktatási és Kulturális Miniszterhez. Hét esetben fordult elő, hogy a másodfokon eljáró minisztérium helyt adott az OKÉV megállapításainak, tehát elutasította a fellebbezést. Egy esetben a vizsgálat egy részének a megismétlésére utasította az OKÉV-et, így új ellenőrzést folytattunk le az intézményben, amelynek során számos jogsértést tártunk fel, emiatt felügyeleti bírság kiszabására került sor.

Az ellenőrzések során általános tapasztalat volt, hogy az intézmények együttműködtek velünk, a köztisztviselők pedig igyekeztek segítőkészek lenni. Amikor tanügy-igazgatási problémával fordultak hozzájuk az intézményvezetők vagy fenntartók, akkor igyekeztek tájékoztatást nyújtani. A 2004. óta lefolytatott hatósági ellenőrzések között egyetlen esetben fordult elő, hogy azért került sor eljárási bírság kiszabására, mert egy fenntartó akadályozta az ellenőrzés lefolytatását. Az ellenőrzésben érintett fenntartó élt fellebbezési jogával a 600.000.-Ft összegű eljárási bírság megfizetése ellen. A másodfokon eljáró Oktatási és Kulturális Minisztérium az ő esetében is elutasította a fellebbezést.

Összegezve: egy hatóságnak, a jogszabályoknak való megfelelést kell vizsgálnia. Ez az oka annak, hogy az ellenőrzés eredményeképpen hozott határozatban, bármennyire is azt látjuk, hogy az intézmény törekszik a jogszerű működésre, nem írhatjuk azt, hogy szándékában állt jól működni, azt kell leírnunk, amit a helyszíni ellenőrzés időpontjában tapasztaltunk. A határozatban azt sem tudjuk értékelni, amikor az intézmény az ellenőrzés után azonnal megkezdi a feltárt hiányosságok a pótlását, nekünk mindig a pillanatnyi állapotot kell vizsgálnunk, mert a jogszabályok ezt így írják elő.

Azt is tapasztaltuk, hogy az intézmények vezetői és fenntartói ezzel nem minden esetben értenek egyet, annak ellenére, hogy belátják azt, hogy szükség van rendszeres kontrollra a magyar közoktatás rendszerében.

Az ellenőrzések során szerzett tapasztalatok alapján bekerülhetnek új szempontok az eljárásba, vagy éppen kikerülhetnek belőle olyanok, amelyek nem voltak feltétlenül szükségesek. Ahogy korábban mondtam, az ellenőrzések preventív hatását mutatja, az a tapasztalat, hogy ahogy haladtunk időben előre az intézmények ellenőrzésében, és jutottunk el egyre több, és több intézménybe, egyre kevesebb hibát, jogsértést találtunk. Például egyre több pedagógusnak volt erkölcsi bizonyítványa, ami lehetséges, hogy annak is köszönhető volt amit az egyik intézményben láttunk, hogy egy picike kis cetli volt a naplóban, amire ceruzával felírta valaki, hogy „Hozzátok az erkölcsi bizonyítványt, mert jön az OKÉV!”.

Azt gondolom, hogy az ellenőrzésben érintetteknek és az ellenőrzést végzőknek közös érdeke az együttműködés az intézmények jogszerű működése érdekében. A közoktatásért felelősséget érzők részéről jogos elvárás az iskolával kapcsolatban, hogy jogszerűen működjön, törekedjen az előírt személyi és tárgyi feltételek biztosításával végezni oktató-nevelő munkáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.