Dr. Balogh László

Pedagógus kompetenciák

baloghlaszlo

Tisztelt Elnök úr, kedves Kolléganők, Kollégák!

Nagy tisztelettel köszöntöm mindannyiukat, és köszönöm a szervezőknek, rendezőknek, hogy meghívtak, és lehetővé tették, hogy egy örökzöld slágerről mondjam el a véleményemet. A sláger régi, csak a cím új. Most pedagógus kompetenciákat emlegetünk, régebben más cím alatt szerepelt ez a problémakör, például a pedagógus szerep összetevői, a sikeres pedagógiai tevékenység feltételei stb. Erről van szó, és nyilvánvaló, hogy tükörbe kell néznünk és meg kell állapítanunk, hol léphetünk előre. Azt gondolom, emelt fővel, egyenes derékkal tehetik ezt a gyakorló pedagógusok. Nyilvánvaló, hogy lesz olyan elem, amit változtatnunk kell, de nem szabad elfelejtenünk, hogy itt nagyon komoly hagyományai vannak ennek kérdéskörnek. Szeretném itt a következő fél órában bizonyítani, egyfelől, hogy tényleg nagyon sok alapja van itt Magyarországon a pedagógiában annak, ami ma érték lehet e témakörön belül, és nyilván arra is szeretném a figyelmet felhívni, melyek azok az elemek, amelyekkel foglalkoznunk kell, és ahol lépnünk kell előre. Az idő változik, és több évtizede - szerencsémre vagy szerencsétlenségemre - részt veszek már ezen munkálatokban, és nyomon tudom követni, hogyan változott a világ néhány évtized alatt. Kelemen László professzor munkásságára többen is emlékezhetnek, ő már a '60-as években megfogalmazott sok pedagógus-kompetenciát, s lehetne sorolni további kutatókat az elmúlt fél évszázadból.

Miért is énekeljük most újra a dalt? - ezt szeretném felvillantani. Három olyan dolog van, ami most  lendületet, hátszelet adott annak, hogy ezekkel a kérdésekkel újra foglalkozzunk. Még egyszer hangsúlyozva azt, hogy aki a pedagógus pályán dolgozott, az mindig foglalkozott azzal, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a pedagógusi munkát, a gyerek fejlesztését. Azok is, akik képezték a pedagógusokat, próbáltak erre a kérdésre újra és újra érdemi választ adni. Az egyik dolog, hogy a bolognai szisztémára való áttéréssel kapcsolatban felmerült a tanárképzés reformjának a kérdésköre. A másik: ezelőtt három évvel alakult egy ideiglenes pedagógusképzési munkabizottság, ez foglalkozott ezzel a problémakörrel. Ennek én is tagja voltam, és így nyomon is tudtam követni, hogy most ezek az új tendenciák mit is jelentenek. Harmadik dolog: az is természetes, hogy a kihívások változnak, változik a világ, és nyilvánvalóan a közoktatás is más tendenciákat követel a pedagógusképzéstől, mint a korábbi években. A pedagógusképzésnek egyrészt gyakorlatorientáltabbnak kell lennie, olyan eszköztárral kerüljön ki a pedagógus a képzőhelyről, amellyel egyből hatékonyabban tud dolgozni, másrészt fontos az integráció is a szakmára való felkészítésben /szintek és tantárgyak közötti átjárhatóság/, s ugyancsak fontos új elem a pedagógus-szerepben a folyamatos önfejlesztésre való képesség, a szervezeten belüli és kívüli együttműködés, a befogadó, inkluzív magatartás és gyakorlat.

Menjünk tovább, röviden a fogalomértelmezéshez. Nyilván ez a fogalom előkerült más összefüggésben is már e konferencián, de hogy világos legyen, miről is beszélek, hogyan is használom ezt a fogalmat, a következőkben tekintsük át a főbb elemeket röviden. „A pedagógiai kompetenciák a tudás, nézetek, diszpozíciók, gyakorlati készségek ötvözetei, amelyek lehetővé teszik, hogy a pedagógus egy adott területen sikeresen elláthassa feladatát.”/Nahalka István: A kompetenciákról, bizottsági anyag, kézirat/

Főbb jellemzők:

  • az egyén pszichikus rendszerében létező struktúra,
  • gyakorlati tevékenységekhez kapcsolódó feltételek,
  • összekötik az értelmezést a hatékonysággal.

Ami teljesen evidencia, hogy az egyén pszichikus rendszerében létező struktúra is, hogyan is létezne ezen kívül. Ami fontosabb már nyilvánvalóan, hogy gyakorlati tevékenységekhez kapcsolódó feltételek ezek.

A következő szempont, hogy milyen struktúrája van a pedagógus kompetenciáknak:

  • Első szint: kompetenciacsoportok.
  • Második szint: konkrét kompetenciák.
  • Az egyes kompetenciákhoz kapcsolható készségek, képességek, ismeretek, attitűdök, értékek.

Ez megint egy változó nézetrendszer, itt Magyarországon azok, akik a fent említett bizottságban voltunk, vagy harmincan közoktatási szakértők, vezetők, illetve felsőoktatási szakemberek, megállapodtunk ebben. Ez teljesen logikus rendszer. Az első szint a kompetenciacsoportok, a második szint a konkrét kompetenciák. Nyilván, hogy össze lehet rendezni valahogyan, azért fontos az első szinttel indítani, hogy ne legyen csak az erdő, hanem nagyjából azon belül legyenek elhatárolható területek. A rendszer lényege a harmadik szint, ahol az egyes kompetenciákhoz kapcsolódó készségek, képességek, ismeretek, értékek, attitűdök fogalmazódnak meg. Ez az, ami már megfogható, megragadható a gyakorlati munkában is.

A kompetenciákhoz tartozó követelmények, ezek még talán többet elárulnak arról, hogy mi is a kompetencia fogalma, mint azt ott az előzőekben összegeztem. Mindhárom szinten tulajdonképpen ezt a hat követelménykritériumot fogalmazzák meg a pedagógiai kompetenciákról:

  1. Átfogóak legyenek.
  2. Segítségükkel el lehessen dönteni, hogy valaki képzett pedagógus-e vagy sem.
  3. Legyenek meghatározhatóak az adott személy erős és még fejlesztendő jellemzői.
  4. Ezek alapján legyenek kibonthatók a képzési területek, tantárgyak, tanegységek, főbb téma-körök.
  5. Legyenek hatással a képzés szemléletmódjára.
  6. Legyen adekvát mérési metodika.

Az egyik ilyen fontos kritérium, hogy átfogóak legyenek ezek a kompetenciák. Úgy gondolom, hogy teljesen evidens, az egész pedagógiai tevékenységet kell, hogy átfogják ezek a pedagógiai kompetenciák. Ebben is volt egyenetlenség, ha visszagondolunk a korábbi évtizedek pedagógiai gyakorlatára. A második ilyen alapvetően kritérium, hogy a segítségükkel el lehet dönteni, hogy valaki képzett pedagógus-e vagy nem? Ez egy nehéz problémakör. Eddig mi történt, hogyan döntöttük el a felsőoktatásban, hogy valaki képzett pedagógus-e, kaphat-e diplomát, odaengedjük-e a gyereket a közelébe? Tett egy államvizsgát, újabban már képesítő vizsgát, ahol többnyire a receptet mondattuk el a jelölttel, s ezt értékeltük. Jó, hogy volt gyakorló tanítás, ott produkált valamit a jelölt, de azért ennek a súlya nem volt igazán meghatározó. A probléma ott kezdődött, hogy amikor kikerült a tanár és oda került az első osztályába, ahol valamit csinálni kellett, közbeszóltak, rendetlenkednek a tanulók, nem tudta rávenni őket, hogy tanuljanak, megállt a tudománya. Akkor jött a baj, és kiderült, hogy igazából még sem tudott felkészülni arra, hogy ott ő egyedül működjön.  Következő, hogy legyenek meghatározhatók az adott személy erős, de még fejleszthető jellemzői is. Tehát, ne csak egy globális képpel tudjunk arra válaszolni, hogy tényleg pedagógus-e vagy nem, megállja-e a helyét a gyakorlatban?

Következő kérdéskör: a főbb tanári kompetencia csoportok. Ha könyveket vesznek kézbe, nem biztos, hogy ezeket a kompetencia csoportokat találják mindegyikben. Az alábbiak egy konszenzus eredményei a 15./2oo6. OM Rendeletben, ez szabályozza a tanárok képzését a jövőben. Az embernek az az érzése, hogy Magyarországon ezeket jelölte meg ez a rendelet a főbb tanári kompetencia csoportoknak, egy kicsit az is benne van, hogy ezekből hiány van. Nyilván más rendszert is lehetett volna kidolgozni, az alábbit rögzíti a Rendelet.

  1. A tanulói személyiség fejlesztése.
  2. Tanulói csoportok, közösségek segítése, fejlesztése.
  3. Pedagógiai folyamat tervezése.
  4. A tanulók műveltségének, képességeinek fejlesztése.
  5. Egész életen át tartó tanulás képességeinek kialakítása.
  6. A tanulási folyamat szervezése és irányítása.
  7. Hatékony pedagógiai értékelés - változatos eszköztárral.
  8. Szakmai együttműködés /széles körben/.
  9. Elkötelezettség a szakmai fejlődésben, önművelésben.

Fussuk végig, mindegyikről egészen röviden, bizonyítva, hogy itt tényleg hiányterületek jelennek meg döntően, nem olyanok, amelyekben eddig jók voltunk, ezek majdnem mindegyikében van gyenge pont a pedagógiai gyakorlatunkban. Az első a tanulói személyiség fejlesztése. Gondolom, hogy nem kell bizonygatnunk, ebben van lemaradásunk. Döntően még mindig a tudás, a képesség fejlesztése áll a középpontban, kevesebb energiánk, eszközrendszerünk van ahhoz, hogy a gyerekek személyiségjegyeit is fejlesszük. Nemcsak úgy általában, hanem nagyon konkréten megfogalmazva.  Második, amely ma megint egy kicsit „hiánygazdálkodásra” utal, ez a tanulói csoportok, közösségek fejlesztése. Emlékszünk rá, hogy a rendszerváltást megelőzően ez a középpontban állt, a közösség fejlesztése, csoportfejlesztés meghatározó volt a pedagógiai munkában. Utána fordult egyet a kocka a rendszerváltás táján, hogy gyerünk, az egyéni fejlesztésre, az egyéni differenciálásra koncentráljunk. Egy picit megfeledkeztünk a csoportfejlesztésről. Pedig világos, hogy társadalomban élünk, társadalomra készítjük fel a gyereket, egyfelől, másfelől a tanulás vagy az értékelés folyamatában vannak olyan feladatok, amelyeket csak csoportban lehet megoldani hatékonyan. Következő a pedagógiai folyamat tervezése, úgy gondolom, hogy erről nem igazán kell szólni, hiszen ez mindig is fontos dolog volt, s ha más-más szinten is, de ez realizálódott a pedagógiai gyakorlatban. Következő, ami úgy gondolom, hogy hagyományosan jól működött, a tanulók műveltségének, vagy tudásának, képességeinek fejlesztése. Ebben elég jók vagyunk, bár ha a képességek fejlesztését nézzük, akkor itt - éppen a méréseink is ezt mutatják, hogy még van tennivaló. A tudásban, az ismeretek átadásában jutottunk előre, de ebben kevéssé, kritikus pont, erről is hallottunk egy előző előadásban. Az egész életen át tartó tanulás képességének a kialakítása, ez egy nagyon gyenge pont a magyar közoktatásban. Nem csak az egész életen át tartó tanulási képesség kialakítása, hanem egyáltalán a tanulási stratégiák, technikák fejlesztése. Ha megvizsgáljuk, hogy a gyerekek hogyan tanulnak, milyen eszközökkel, akkor a gyerekek jelentős része reprodukáló, mechanikus módon tanul csak, a felszínen marad az információ feldolgozásában. Tisztelet megint a kivételnek, nagyon sok iskolában van ilyen fejlesztő program, senkit nem akarok bántani, sok minden történt már a rendszerváltást követően e tekintetben, de nagyon sok helyen magolós, biflázós stílus az, ami döntően meghatározza a gyerekek tevékenységét, egyéni, önálló tanulási tevékenységét. A következő a tanulási folyamat szervezése, irányítása, azt gondolom, hogy ez megint azok közé tartozik, ami hagyományosan érték a hazai pedagógiai gyakorlatban.  Sok minden történt a 7o-es évektől kezdve e területen, de nyilvánvalóan még ezt is tovább lehet finomítani. A következő a hatékony pedagógiai értékelés eszköztára, itt már nem is szólok, hiszen Vass Vili barátom minden fontos dolgot elmondott erről az előző előadásban. A következő a szakmai együttműködés, és nem véletlenül szerepel ott, hogy széleskörben... Ma már másabb a világ, és ki kell, hogy nyíljon az iskola falain túlra is a pedagógus is, ha hatékonyan akarunk gyereket nevelni, fejleszteni. És végül a kilencedik blokk, amiről szólni szeretnék, ez az elkötelezettség a szakmai fejlődésben, önművelődésben. Megint nem új dolog, szó nincs arról, hogy aki a pedagógus pályát választotta ezelőtt három évtizeddel, abban ne lett volna elkötelezettség... Nyilván más- fajta emberek is kerültek a pedagóguspályára, más motivációval, de nem ez utóbbi volt a jellemző. Azt hiszem, nem kérdőjelezhető meg, hogy aki a pozitív emberi értékeket próbálta „átvinni a túlsó partra”, az mindig is a pedagógus volt. No, lépjünk tovább, ez tehát az alapstruktúrája a pedagógiai kompetenciáknak, kiváló alap a fejlesztéshez, remélem, hogy nem fogják megváltoztatni egyhamar a Rendeletet.

A következő dolog, hogy a kompetenciákhoz bizonyos szakmai tudást, képességeket kell elsajátítani ezek hátterében , hogy biztos alapokra épüljön a hatékonyabb munka, annak a feltételei kialakuljanak. Mi az, ami kiemelt szerepet kap a pedagógusok képzésében, továbbképzésében? Aki 2009-ben bemegy az egyetemre a „master” /MA/ tanári programba, az már ezek szellemében kapja a képzést. Aki kint van a pályán, nyilván azoknak is egy tükör ez, amibe érdemes belenézni, a jelenlévő kollégáknak is. Nyilvánvaló, hogy a továbbképzéseken is ebbe az irányba kell menni, s vannak már nagyon jó próbálkozások erre. Melyek a főbb elemei ennek az OM-Rendeletben?

  1. Szakmai tudás
  • A tanulók, a tanulás és tanítás hatásmechanizmusainak kellő mélységű ismerete.
  • Szaktudományi, műveltségterületi, tantárgyi és tantervi tudás.
  1. Szakmai képességek
  • A tanulók megismerése és a tanulócsoportok kapcsolatrendszerének feltárása.
  • A tananyag szervezése és a tanítási folyamat tervezése.
  • Az osztálytermi munka szervezése /tanítás-tanulás, nevelés/.
  • Értékelési és ellenőrzési eljárások.
  1. Szakmai szerepvállalás, elkötelezettség
  • A szakmai szerepek elfogadása és gyakorlása.
  • Érték-elkötelezettség és szakmai attitűdök.

A szakmai képességeken és szerepvállalásokon kívül megint mi gyenge pont? Ilyen a tanulók megismerése, a tanulói csoportok kapcsolatrendszerének feltárása. Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy nagyon sok olyan pszichológiai módszer van, amit használhat a pedagógus is. Itt van egy ősi vita, amióta az eszemet tudom, a pszichológusok és pedagógusok között. A pszichológusok szeretnék kiszorítani a pedagógusok által használt módszerek közül azokat, amelyeket pedig használhatnának. Természetesen fel kell készíteni őket azok használatára. Biztosan van egy határ, a projekt teszteket nem szabad odaadni a pedagógusnak, de rengeteg olyan vizsgálati módszer van, amit föl lehetne használni. És e nélkül csak sötétben való tapogatózás a tanulói személyiség fejlesztése. A tananyag szervezésében, a tanítási folyamat szervezésében jó tapasztalatok, értékes hagyományaink vannak. Az osztálytermi munka szervezése, a tanítás-tanulás szervezése, ez már azt gondolom, hogy megér egy külön gondolatot is. A lényeg, hogy a gyerek tanuljon valóban az iskolában, ne csak üljön és hallgasson. Az értékelés megint visszaköszön, mint alapvető dolog. A harmadik fő elem a szakmai szerepvállalás, elkötelezettség, amelyen belül a szakmai szerepek nyilván gazdagabb rendszerben kell, hogy érvényesüljenek, mint eddig.

Melyek mindennek a pedagógusképzési konzekvenciái?

  1. A követelmények a hatékony pedagógusok munkájára épüljenek!
  2. A követelmények kompetenciákként kerüljenek megfogalmazásra!
  3. Az oktatás és az értékelés a kompetenciák alapján történjék!
  4. A jelölt haladását visszajelzésekkel irányítsák!
  5. A jelölt haladása a kompetenciák demonstrálásától függjön!

Mire is épülnek ezek a kompetenciák? Amire mindig, a hatékony pedagógusok munkájára, abból indultak ki, amikor próbálták megfogalmazni ezeket a kompetenciákat is. A lényeg, hogy ezek után a tanárképzés követelményei kompetenciákként kerülnek megfogalmazásra. Nem úgy, mint eddig, hogy mit kell megtanulnia elméletben a jelöltnek.  A következő dolog, hogy az oktatásban az egyetemen, főiskolán az értékelésnek a kompetenciák alapján kell történnie. A jelölt haladását visszajelzésekkel irányítjuk, nemcsak elméleti visszajelzésekkel, hanem konkrétan, gyakorlati szituációkban. Tehát, ez egy egészen másfajta szemléletmód, és másfajta gyakorlatot is kell kialakítani a felsőoktatásban. Mert a tanító, óvóképzésben is sokkal inkább megvoltak ennek az alapjai, ők előbbre jártak, de nyilván ott is van tennivaló. Az előrehaladás, ez is egy érdekes dolog lesz, a jelölt haladása a kompetenciák demonstrálásától függ a jövőben, minden bizonnyal jelentősebb lesz a szelekció a képzés során.

Végezetül problémák, tapasztalatok:

  • E képzés rendszerjellegű, bármely elem megváltozása az egészre hat.
  • Fokozott együttműködést kíván a felsőoktatás és közoktatás szereplői között.
  • Komoly gond a hallgatói teljesítmény értékelése.
  • A kompetencia-alapú képzés szemléleti keretet nyújt a megújuláshoz.

Nyilvánvaló, hogy ez még nem magyar tapasztalat, de külföldön már régóta képeznek kompetencia-alapon, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is. A szerencsénk persze, hogy sok olyan tapasztalat van, amit át lehet venni, természetesen jól át kell ezeket gondolni. Az a kiindulási pedagógusi kompetencia csoport, akiről szóltam korábban, lefedi a tevékenységet. Csak most már azon belül, minden egyes tevékenységet, elemet tovább kell bontani, aprópénzre, téglát-téglára rakva, az nagyon nehéz feladat lesz. A következő, evidens nyilvánvalóan, hogy a jövőben még nagyobb együttműködés kell a felsőoktatás és a közoktatás szereplői között, a pedagógus- tanárképzésben. Eddig is volt, de tudjuk, hogy most nagyot kell lépni, és a másik oldalnak is nagyon fontos szerepe lesz ebben, a közoktatásnak.  Nagyon komoly gond a hallgatói teljesítmény értékelése. Egyrészt azért is, hogy csak egy problémát említsek, mert hogy nehéz ezeket a konkrét követelményeket tetten érni. Eddig jeggyel osztályoztunk, most ezeket a kompetenciákat elég nehéz lesz jeggyel osztályozni.

Végezetül egy záró gondolatsor. Ahogy azt az elején is kifejtettem, a pedagógus-kompetenciák nem új dalt jelentenek, csak a címe új a dalnak, ez egy örökzöld sláger. Ezzel együtt is hiszem, hogy a dal címének a megváltozása, a kotta átírása új keretet fog nyújtani a tanárképzéshez, és tényleg kedvezően befolyásolja majd a pedagógus képzés gyakorlatát. Másfelől pedig azoknak a gyakorló pedagógusoknak a munkáját kedvezően befolyásolja, akik már kint vannak azzal a munícióval, amit megszereztek annak idején, amikor megkapták diplomájukat. Elengedhetetlen, hogy ne csak a képzés változzon, hanem akik a gyakorlatban kint vannak, megkapják a lehetőséget arra, hogy ezeket a kompetenciákat alakítsák, továbbfejlesszék. Kinek-kinek a gyakorlatában már kialakultak, használják ezeket, de ha belenézünk a tükörbe, biztosan találunk olyan elemet pedagógusi tevékenységünkben, amit csiszolni kell, fényesebbé tenni, vagy le is porolni.

Köszönöm szépen a figyelmet.