Vitéz Gyöngyvér

IKT alapú konstruktív pedagógia a gyakorlatban - workshop

vitezgyongyver szekcio

A Digitális Tudásbázis Rendszer /SDT/ és a konstruktív pedagógiai módszerek kapcsolata

A Digitális Tudásbázis rendszer innovatív, hiánypótló szerepet tölthet be a mai magyar oktatásrendszerben, hiszen a pedagógus-társadalomban ma még az elektronikus információszerzés igencsak gyermekcipőben jár.

Ez a tartalomfejlesztési program szemléletváltásával igyekszik a tanítás-tanulás folyamatának minden igényét kielégíteni:

  • szervesen illeszkedik a NAT követelményrendszerébe, hiszen célja, hogy az összes NAT által meghatározott műveltségi terület összes tananyagát tartalmazza,
  • a tanárok és diákok számára egyaránt hozzáférhető elemeket tartalmaz, ezért a tanítás-tanuláshoz szükséges információk egyszerű logikus keresőrendszerével segíti munkájukat,
  • a megtalált tananyagelemek, ismeretanyagok tetszés szerint tematikus tartalmi egységekké rendezhetők, újraszerkeszthetők, átírhatók, archiválhatók,
  • az SDT keretrendszer megfelelően „alázatos”, hiszen módszer-független, a pedagógus szakmai elhivatottságát, felkészültségét veszi alapul. Bármely iskola, bármely módszeréhez használható, adaptálható.

A rendszer logikája, rugalmassága miatt jól felhasználható a kooperatív tanítási módban, jelentősen megkönnyítve ezzel a pedagógusok mindennapi munkáját, hiszen:

  • a tanár és diák kreativitásának nem szab határt
  • a kooperatív és differenciált módszer kiinduló gondolata az, hogy minden tanuló és osztály más, ezért más felkészülést is igényel. Nem lehet központi tanmenettel, óravázlatokkal szabályozni, behatárolni, mivel minden tanítási helyzetben más-más reakciókat válthat ki. Ezért szerencsés az egységekre lebontott ismeretanyag, hiszen ebből választva bármilyen útvonal megszerkeszthető, az ismeretszerzés folyamata, és a benne lévő elemek és módszerek bármikor módosíthatók
  • a pedagógusokat az SDT által felkínált módszertan segíti, de a pedagógus is segítheti mások munkáját azzal, ha a jól bevált pedagógiai, didaktikai fogásait a „Közkinccsé tétel” lehetőségével mindenki számára elérhetővé teszi.
  • ez igen fontos a kooperatív módszerekben, hiszen nem csak a gyerekektől várható el az órai kooperálás, hanem a pedagógusok egymással kooperálva segíthetik a sikeres munkát. Az SDT adatbázis segítségével nem kell évről évre ugyanahhoz a témakörhöz új feladatokat „legyártani”, elég elővenni a régit és a gyermekek igényeire szabni.

Az SDT-vel segített kooperatív tanítási mód jelentősége két meghatározó pilléren nyugszik:

  1. Konstruktív tanítási-tanulási folyamat
  2. Digitális Tudásbázis Rendszer

1. Kagan-féle kooperatív tanulás

A Kagan-módszer együttműködésen alapuló tanulásszervezés az egyéni különbségek tiszteletben tartására törekszik. A tanítás-tanulás folyamatában kettős cél érvényesül:

  • tantárgyi cél, mely az adott tananyagból kiindulva a kognitív-tudásbeli képességeket fejleszti
  • szociális cél: a tanulók felelős szerepeket kapnak, illetve az adott tananyagot különböző együttműködésen alapuló tanulásszervezési módszerekkel sajátítják el, melynek során fejlődnek társas készségeik is.

A kooperatív-együttműködésen alapuló tanulásszervezés, a csoportban való tanulás legmagasabb szintjén áll. Ennél a tanulásszervezési módnál a legerőteljesebb a csoporttagok egymásrautaltsága, tehát az elsajátítandó tananyag mellett a tanulók egyéb társas viselkedési normát, együttműködési készséget sajátíthatnak el. Ezeknek a készségek-képességeknek a meglétét a tanár nem elvárja, hanem a különböző kooperatív módszerekkel megtanítja. A hagyományos csoportmunka ezzel szemben lazább köteléket teremt a tanulók között, a feladat elvégzésének sikere nem feltétlenül függ minden résztvevő munkájától.

Az együttműködésen alapuló tanulásszervezés alapelvei

Az alapelvek együttes érvényesülése nélkül nem beszélhetünk együttműködő tanulásról.

A négy alapelv (Spencer Kagan szerint):

a) párhuzamos interakciók:

A tanulás során a tanulók között egyidejű interakciók zajlanak, ezáltal az egy diákra jutó aktív részvétel ideje sokszorosa a hagyományos módszereket alkalmazó tanóráénál.

b) egyéni felelősség:

A csoport feladatának megoldásához az egyénnek hozzá kell járulnia a saját részfeladatának megoldásával. Az egyén felelősséggel tartozik a csoportnak. A csoport tagjai tudják, ki milyen mértékben járult hozzá a csoportsikerhez. Minden csoporttag a feladat pontosan meghatározható részéért vonható felelősségre.

c) építő egymásrautaltság:

Az egyének vagy az egyes csoportok fejlődése pozitívan összefügg egymással, ha az egyik diák fejlődéséhez szükséges a másik diák fejlődése, ha az egyik csoport sikere egy másik csoport sikerét is jelenti.

d) egyenlő arányú részvétel:

A diákok a feladatokban egyenlően (a képességeik szerint) vesznek részt, melyet a szerepek elosztásával és a munkamegosztással érhető el.

2. Problémaalapú tanulás:

E tanítási mód a tantárgyi tudás átadásán túl, a problémamegoldó, együttműködési készségek fejlesztését célozza meg. A problémaalapú tanulás a diákok önálló kutatásaira, informatikai ismereteire, lényeglátására épít, illetve célja ennek fejlesztése. A pedagógus leginkább irányítóként, tanácsadóként jelenik meg. A problémaalapú tanulás arra tanítja meg a diákokat, hogyan tanuljanak. A diákok kooperatívan, csoportokban dolgoznak, a való világ problémáinak megoldásait kutatva, miközben kifejlesztik azokat a képességeket, amelyekkel a leghatékonyabban tudják irányítani önmaguk tanulását. A problémaalapú tanulás célja, hogy a készen kapott tudás helyett a tudás eléréséhez használjuk képességeinket. A módszerrel tanuló osztályokban a kontextus feltérképezése közben tanulják meg a diákok azt, hogyan válik a tanulás a tudáskeresés folyamatává. A diákok kifejlesztik a kritikus gondolkodás képességét, amely által állandóan össze tudják kapcsolni azt, amit olvasnak azzal, amit az így szerzett információval akarnak kezdeni. A diák iskolai és iskolán kívüli hatékony tevékenységén múlik a probléma sikeres megoldása, a tananyag elsajátítása. A gyerekek csoportokban való együttműködése lerövidíti a feladat megvalósításának időigényét, illetve a résztvevők szociális, szövegalkotási készségeit fejleszti.

A probléma alapú tanulás leginkább új tanulásszervező módszer, amely az eddig tanult konstruktív pedagógiai módszereket használja fel, alkalmazza úgy, hogy a tananyag elsajátítandó problémaként jelenik meg.

A módszer alkalmazásának alaplépései:

  1. A feladat meghatározása
  2. Információkeresési stratégiák kidolgozása
  3. Adatok, információk elérésének meghatározása (helyszín)
  4. Az információ felhasználása, probléma megoldása
  5. Szintézis készítése
  6. Értékelés

3. Pedagógiai projekt

Valamely összetett, komplex, gyakran a mindennapi életből származó téma; a témafeldolgozáshoz kapcsolódó célok, feladatok meghatározása, a munkamenet és az eredmények megtervezése; az eredmények bemutatása.

A projektmódszer egy sajátos tanulási egység, amelynek középpontjában egy probléma áll.

A feladat nem egyszerűen a probléma megoldása vagy megválasztása, hanem a lehető legtöbb vonatkozásnak és összefüggésnek a feltárása, amely a való világban az adott problémához organikusan kapcsolódik. Minden projekt végtelen és egyedi, hiszen a problémák nem elvontan jelennek meg, hanem a gazdag valóságukban. Nincs két egyforma projekt, hiszen más környezetben, más gyerekek, más tanárok dolgoznak rajta.

A projektmódszer a tanulói tevékenységek tudatos tervezését igényli. A tervezés két fő szinten kell történjen: Az első az egész folyamatra vonatkozik, amely során meghatározott ismeretekhez és képességekhez kívánjuk eljuttatni a tanulókat. A másik szint az egyes projektek megtervezését jelenti, amelyhez a tanári motiváció és segítség tudatos jelenléte szükséges.

Lényeges vonása, hogy megszűnik a verbális képességek fölényhelyzete, az eltérő képességek egyenértékű szerephez jutnak a közösen választott feladat közös megoldásában.

Kooperativitása a tanári és tanulói szerepek különbözőségének érvényesülése mellett valósul meg, a tanár irányító szerepe az együttműködésben szinte észrevétlenül működik, a közös tervezésben, cselekvésben és ellenőrzésben érvényesül.

A végrehajtandó feladat sokszínűsége biztosítja a közös alkotáshoz való hozzájárulás sokféleségét. Minden külön módszertani erőfeszítés nélkül lehetővé teszi, hogy a résztvevők a korábbi élményeik, tapasztalataik, tehetségük és ambícióik szerint válasszanak részfeladatot.

A projektmódszer átlép a hagyományos oktatáson, az iskola falain, élet közeli problémákból indít, és minden résztvevő mindenféle tapasztalataira épít:

  1. Csoporttémák megbeszélése, kiválasztása.
  2. Mini témák /altémák kiválasztása, kiosztása (tanári irányítással, vagy csoportkonszenzussal).
  3. Kommunikációs csatornák megbeszélése, e-mail, fórum…
  4. Csoportok kommunikációjának megtervezése: hogyan?, milyen gyakorisággal célszerű az információkat átadni?, illetve fix időpontokat célszerű meghatározni a mini témák készültségi fokának leellenőrzése miatt. (ezt elsősorban a feladatfelelős ellenőrzi).
  5. Csoportos beszélgetés a mini témákról, illetve azok bemutatása.
  6. Csoportbemutatók előkészítése, mini témák egymáshoz illesztésével.
  7. Csoportbemutatók.
  8. Észrevételek, értékelés.

4. Az ellenőrzés, értékelés kérdése

A konstruktív tanulásszervezési módok esetében a pedagógusok értékelő magatartásának és a tanulók önértékelésének jellemzője a pozitívumokra való támaszkodás, az elért sikerek, eredmények megerősítése.

A differenciált - az egyéni készségeket, képességeket figyelembe vevő -, teljesíthető tevékenység biztosítja az örömteli, kudarc nélküli tanulás lehetőségét. Ugyanakkor az elért teljesítmény értékelésekor nem hagyható figyelmen kívül az adott kisiskolás aktuális teljesítőképessége, az, hogy saját lehetőségeit mennyire használta ki a munka, a feladat elvégzése érdekében.

A tévedések megbeszélése, kijavítása közösen történik. A hibák elfogadása, a tanulási folyamat részeként való kezelése a biztonság érzését nyújtja, mentesíti a gyerekeket a szorongástól.

Cél, hogy az értékelés során a pedagógus:

  • ne csak minősítsen, hanem fejlődési állapotról is beszámoljon,
  • számba tudja venni, hogy a tanuló az előző szintjéhez, önmagához mérten mennyit fejlődött,
  • megjelenjék, hogy a gyerek saját lehetőségeit mennyire aknázta ki.

Az értékelési szempontok összetettek, nem egy-egy tantárgyra, hanem a gyermek egész személyiségének fejlődésére koncentrálnak.

Tartalmazzák:

  • a tanulást befolyásoló tényezők fejlettségének,
  • a tanulási technikák szintjeinek,
  • a kommunikációs és olvasási képességek,
  • a számolási és matematikai képességek,
  • a művészeti és mozgásos tevékenységek

értékelését, és

  • érzelmi életének,
  • társas kapcsolatainak

fő jellemzőit.

SDT informatika-módszertani képzés

Demo óra

 

Idő:                             45 perc

Téma:                           Informatika / Informatika Digitális Oktatási segédanyag / információ / információ (foglalkozás)

Tantárgyi cél:               Az információ, mint ismeretszerzés forrása

Szociális cél:                 Együttműködés-, kommunikáció fejlesztés, társas kapcsolatok                   fejlesztése

Korcsoport:                   14-15

Óra típus:                     Új anyag feldolgozó óra

Tematika:

  1.  Ráhangolás:
  • Szomatikus (érintés) észlelés:

Közösségépítés (körbeülünk, varázszsák kb. 25. elemmel, 15 másodpercenként továbbadni, továbbadás után az egyének lejegyzik a saját találatukat, de nem mondják el, mikor vége a körnek, akkor összehasonlítjuk az egyéni találatok számát az összes találat számával => ugyanannyi idő alatt az egyéni megoldások száma kisebb csoport megoldások.

Mottó: 20 agy többet tud, mint egy!!!

A csoportvezető kiszed mindent a zsákból, közösen elemzik, mit találtak el a leggyakrabban, miket a legritkábban, mi az, amit illetve senki.

Érdemes a tárgyak tulajdonságait elemezni, melyek a tipikus formájú, tapintású tárgyak.

Konklúzió: csoport megoldás sokkal jobb lesz, mint az egyéni.

  • Hangészlelés:

A résztvevők becsukják a szemüket a csoportvezető különböző zajokat kelt, amiket a többieknek ki kell találniuk, és leírniuk. (kopogás, tárgyak összeütése, ... vagy SDT-ből: villamos, hajó,…hangjának felismertetése)

  • Hang információ (páros rajzolás):

A pár egyik tagja kap egy képet, a pár másik tagja neki háttal ül, papírral és ceruzával a kezében.

A feladat célja: szóbeli instrukciókkal magyarázza el, mit lát a képen, és rajzoltassa le a párjával.

Szabály:

Visszakérdezhet a rajzoló.

Rajzolás közben a másik rajzát nem láthatják.

A rajzoltató irányokat, arányokat, méreteket, és geometriai formákat mondhat, nem mondhatja ki, mi van a képen. (tanítva tanulás technikájának előkészítése)

  1. Csoportalakítás és szerepek kiosztása (ember-mozaik módszer)
    A résztvevők szétdarabolt képrészleteket húznak egy borítékból pl.: (CD, festmény, étel, parfüm, gyurma) => 3-5 fő legyen egy csoportban.
  1. Az SDT- tananyagban található két szöveg az információ típusairól.
    Ezt háromféle módon érdemes feldolgozni:
    1. Mozaik: szöveg részeket a tanár 4 részre osztja: (a: szag-, b: íz-, c: hang-, d: képi és audiovizuális információ). Majd ezeket kiosztja. Mindenki a saját részét elolvassa, majd megtanítja.
    2. Páros szövegfeldolgozás: az egyik szöveget a tanár bekezdésekre bontja, a,b,a,b,… -vel betűjelekkel megjelöli.
      TIP (tanári utasítás): A párok egyszerre olvassák az első „a” bekezdést, majd olvasás után a az „A” jelű pár felmondja a „B” ellenőrzi. Következő lépés: A pár mindkét tagja egyszerre elolvassa az első „b” bekezdést, majd olvasás után a  „B” jelű tag felmondja, az „A” ellenőrzi. A feladat menete addig folytatódik, amíg végeznek a szöveggel.
    3. Háromlépcsős interjú: szöveg részeket felosztom 4 részre: (a: szag-b: íz) és (c: hang-d: képi és audiovizuális). Majd ezeket kiosztom, saját részüket elolvassa. A felmondás módja a következő:

1

A

nyil1

B

Interjú

 

C

nyil2

D

Interjú

2

B

nyil1

A

Interjú

 

D

nyil2

C

Interjú

3

A(B-t)

nyil3

B(A-t)

Pletyka

 

C(D-t)

nyil4

D(C-t)

Pletyka


4. Ellenőrzés

a) Csoporton belül

A (előadó) tanulók egymásnak egy-egy ellenőrző kérdést küldenek, a kérdést küldő ellenőrzi a válaszok helyességét.

b) Csoportok között

A csoport kiválasztja a legjobban sikerült kérdést és azt elküldi a másik csoportnak. Közös megoldás megfogalmazása után visszaküldik a választ a kérdező csoportnak, akik ezt ellenőrzik, értékelik.

Tanári ellenőrzés {a végén} ”Diákkvartett” módszerrel:

A tanár kérdéseket fogalmaz meg a következő módon:

„Győződjetek meg arról, hogy a csoport minden tagja tudja a választ arra a kérdésemre, hogy ...” {csoporton belül}! Majd a  tanár húz egy csoportszámot és egy betűjelet (Csoport/gyerek Pl.: 1-es asztal A-jelű tagja), ez a tanuló válaszolja meg a feltett kérdést!. Akkor sikeres a csoport, ha minden kérdezett sikeresen válaszol.

Fogalmak:

Kompetencia: tantárgyakon átívelő feladat {együttműködés: türelem, tolerancia, egymásra utaltság, tanítva tanulás, kommunikáció fejlesztés, szókincs (szaktárgyi) fejlesztés, aktivizálás}

  1. Konstruktiv pedagógiai szemlélet:
    1. Kooperatív tanulásszervezés
      • Kooperatív módszerek:

szerepek kiosztása (időfigyelő, feladatfelelős, szóvivő, jegyző),

időkitöltő: az elkészült csoport keresse meg a foglalkozást az SDT-n,

staféta (szóforgó),

páros rajzolás,

mozaik,

páros szövegfeldolgozás,

háromlépcsős interjú,

feladatküldés csoporton belül,

feladatküldés csoportok között,

teszt,

csoportos értékelés.

Szempontok:

  • Mennyire volt érdekes a feladat?
  • Mennyire volt érthető a feladat?
  • Sikerült –e a szabályokat betartaniuk?
  • Sikerült –e az időkereteket betartaniuk?
  • Milyen volt a hangulat a csoporton belül?
  • Mit javasolnál annak, aki nem vett hatékonyan részt a csoportmunkában?