Pongrácz László

Kétszintű érettségi 2005

(221)Pongrácz

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

2005 májusában a függöny fölgördült, és most itt az idő, hogy szóljak néhány szót ennek a tapasztalatairól.

Természetesen ebben a 35 percben olyan sok mindent nem lehet elmondani, de igyekszem majd szelektálni, és arra koncentrálni, ami talán kevésbé ismert, azaz az érettségi eredményeire.

Milyen módon tudott megfelelni a tavaszi érettségi vizsga az elé támasztott követelményeknek? A legfontosabbnak azt tartom, hogy a vizsgakövetelmények jogszabályban rögzítettek, nyilvánosak és ismertek. A feladatsorok, szóbeli tételek vajon megfeleltek a jogszabá­lyokban leírtaknak? Nos, ez elenyésző kivételtől eltekintve, bizonyíthatóan így volt.

A következő kérdés, vajon az új vizsgarendszer kínálta nyitottsággal, az előrehozott vizsgákkal, a kiegészítő, ismétlő vizsgákkal mennyire éltek a vizsgázók. A tapasztalatok szerint igencsak éltek ezekkel a lehetőségekkel. Előrehozott vizsgát több mint tizennégyezren tettek Magyarországon. Ez meglehetősen nagy szám. A többi vizsgafajta 4–5 ezres nagyságrendben fordult elő. Ne felejtsük el azonban, hogy az előrehozott vizsgák relatív nagy száma elsősorban annak tudható be, hogy a 12. évfolyamot sikertelenül zárók is vizsgázhattak előrehozott módon.

Ami szintén új elem, a magyar vizsgáztatás történelmében sohasem volt, hogy először – legalábbis az emelt szinten – valósult meg a független vizsgáztatás. Középszinten is közelítettünk ehhez, mivel most már a vizsgatárgyak legnagyobb részének az írásbeli része központi követelmények alapján zajlott.

A következő elvárás nyilván az objektivitás volt a vizsgarendszerrel szemben, amelyet – mi, akik ebben a szakmában dolgozunk, pontosan tudunk – soha nem fogunk elérni. Az objektív vizsgarendszert a pedagógiában még nem találták föl. Ez a törekvés úgy gondolom, hogy minden korábbi évnél, és minden korábbi érettségi vizsgánál erősebben valósult meg. Majd az adatok megmutatják, hogy mennyire. Remélem, hogy Önök is úgy fogják látni, hogy ez az irány jó.

Az új típusú értékelési rendszer is most debütált. Azt gondolom, nehezen szokják meg, főleg a szülők, hogy a vizsga eredménye nem egy ötfokú skálán, hanem – az ennél sokkal finomabb különbségek kimutatására alkalmas – a százalékos értékskálán jelenik meg. Remélem, rövidesen mindenki megérti – és ebben segít az is, hogy az érettségi egyben felvételi is, és ott nem a jegyek, hanem a százalékos eredmények számítanak –, hogy a minősítés osztályzatokban való megjelenítése nem szükséges.

Vajon, be tudta-e tölteni az érettségi azt a szerepét, hogy a felvételi versenyt kezelje, olyan adatokat, vizsgaeredményeket produkáljon, amelyek kellőképpen árnyalt képet adnak a teljesítményekről? Az adatok azt mutatják, hogy erre az érettségi képes volt. Az egy másik kérdés, hogy a felvételi rendszer ezeket az adatokat hogyan használta föl a szelekcióra. Azt gondolom, hogy az eredmények jóval finomabb szelekcióra is lehetőséget adtak volna egy másfajta felvételi pontszámítás esetén.

Néhány számadat:

A vizsgatárgyak száma középszinten 103, emelt szinten 73 volt. Ami érdekesebb, hogy az összesen mindössze 2000 hagyományosan vizsgázó diák 69 különböző vizsgatárgyból tett vizsgát. Ezek nem központi követelményekre épültek. Nagyrészükben még központi írásbeli tételek sem voltak.

Nem mindenki tudja, ezért külön mondom, hogy a magyar vizsgarendszerben – a kéttan­nyelvű iskolákban és a nemzetiségi iskolákban – idegen nyelven is lehet vizsgázni. Csak példaként, matematikából és történelemből középszinten 8 különböző nyelven vizsgáztak Magyarországon. Ez nehéz keresztje a vizsgarendszer szervezési oldalának, gondoljanak a fordításra.

Pillanatnyilag 222 különböző tételsor van a honlapunkon, természetesen a „megfejtésekkel” együtt. Mindez tavasszal 30 millió oldalnyi kinyomtatott anyagot jelentett. Sokan bírálják az új rendszert azzal, hogy rengeteg papírt termelt. Az aggódókat szeretném megnyugtatni. A nyomdai költségek elenyésző részét alkotják az érettségi összköltsé­gének. Az érettségi összköltségének két legnagyobb összetevője a központi szervezés tekintetében a tételkészítés és a személyi kifizetések, tehát a vizsga konkrét lebonyolításához kapcsolódó díjak.

Bizottságok: 108 tételkészítő bizottság működött, és működik ma is. Most már egy kicsit több, hiszen a vizsgatárgyak száma növekedett. Ezt a 108 bizottságot általában egyenként 5–10 pedagógus alkotja. És őket a mi 8 kollégánk igyekszik kiszolgálni az év teljes egészében. A vizsgabizottságok száma 3555. Ez a szám gyakorlatilag évek óta azonos, hiszen nincsen összefüggés a vizsgabizottságok száma és az érettségi rendszere között. Ezt inkább csak azért érdemes megemlíteni, ugyanis ehhez képest összesen 3900 érettségi vizsgaelnökünk van a listán. Tehát ezúton is szeretnék arra biztatni mindenkit, biztassák kollégáikat is, azok biztassák az ők kollégáikat arra, hogy legyenek vizsgaelnökök. Talán a multiplikátor-hatással följebb tornázhatjuk az érettségi elnökök számát.

Vizsgázott összesen 115 ezer fő.

Összesen 480 ezer tantárgyi vizsgát tettek.

Az emelt szintű vizsgák száma körülbelül 65500, hozzátenném, hogy ténylegesen ezek közül csak 24 ezret kellett megszervezni. A többi több tízezer a nyelvvizsga kiváltásos vizsgákból adódik. Ez a 24000 az a szám, amely a mostani hisztéria miatt lehet, hogy erősen meg fog nőni.

Érettségi bizonyítványt 84500 fő kapott, ennyi diák végzett eredményesen a 12., illetve a 13. évfolyamon.

Amit nem lehet sajnos kihagyni, az a biztonság kérdése. Ugyanis a tételeket tényleg ellopták. Ennek következtében a továbblépés egyik iránya, amely legalábbis a vizsgaszervezést illeti, a logisztika biztonságosabbá tétele. Ez minden ponton megtörténik. Talán egy olyan pont van, ahol erre igazán nincsen szükség, ez a nyomdai előállítás, mert ott olyan biztonsági előírások voltak, amelyek igazából tovább nem fokozhatók. Illetve csak azzal fokozhatók, hogy a szabályok betartását jobban adminisztráljuk. Mostantól nemcsak tény, hanem bizonyítható is a nyomtatási technológia zártsága.

Az iskolák számára leginkább érzékelhető beavatkozás ott történik, hogy a tételeket nem az iskolákban kell tárolni, hanem ezt a feladatot a körzetközponti jegyzőknek kellett fölvállalniuk. Ezek után a tételek egy zárt technológiai szállítással jutnak el a körzetközponti jegyzőkhöz. (Ez az őszi vizsgák esetében a napokban történik majd meg.) Az iskolák ott, ezekben a jegyzői irodákban először ellenőrizhetik a nekik küldött csomagokat. Ez az ellenőrzés tavaly is megvolt, csak helyben, az iskolában. Az iskolai ellenőrzés legutóbb 27 olyan hibát tárt föl, amely az érettségi vizsga megtartását az adott napon lehetetlenné tette volna. Tehát az ott megjelenő gyerekek nem tudtak volna vizsgázni. Ebből a 27 hibából egy volt csomagolási hiba, a többi 26 téves jelentkeztetésből adódott. Az ellenőrzésre tehát változatlanul szükség van. Ezek után a középiskola minden vizsganap reggelén bemegy a körzetközponti jegyzőhöz, és az aznapi tételeket onnan elhozza. Ezzel az iskolák őrzési feladatai lényegesen csökkennek, legfeljebb egy napi adagot kell őrizni, és azokat is csak rövid ideig. A tételbontás szabályai szigorodtak. Ez az igazgatók számára jelent egy jelentős pozitívumot. Ezzel az ő felelősségük egyrészt csökken, másrészt az ő, adott esetben vétlenségük sokkal könnyebben és jobban igazolható. Tehát az iskola a kényelmetlenségekkel együtt, vagy annak ellenére kedvezőbb helyzetbe kerül.

A tavaszi vizsgaidőszakban ezen intézkedések mellé fölzárkózik még egy, nevezetesen, hogy a kötelező tárgyakból és valószínűleg a két legnépesebb nyelvi tárgyból, angolból és németből kicsit más lesz a logisztika. Úgy kell elképzelni, hogy 48 órával a vizsga kezdete előtt dől el, hogy a rendelkezésre álló négy–öt tétel közül melyiket sorsolja ki a bizottság a tényleges fölhasználásra. Ettől kezdve egy zárt rendszerbe kerül az érettségi tétel, megtörténik a nyomtatás. A mi csomagolóink kitelepülnek a nyomdába, ott becsomagolják a tételeket, és a vizsga előtti napon eljutnak ezek a központi jegyzőkhöz. Ebből az iskolák semmit nem fognak érezni, hiszen ők ugyanúgy reggel elmennek a tételekért, és ott megkapják az aznapi adagot.

Néhány szót az emelt szintű írásbeli vizsgák javításával kapcsolatosan érkezett észrevételekről. Nem hiszem, hogy bármelyik tanár úgy dolgozna, hogy középszinten az iskolájában remekül javít, majd elmegy az OKÉV-be, és ott sorozatosan hibázik. Szó sincs erről. Lelkiismeretesek voltak a javítások, és éppen ezt bizonyítja, hogy összesen 10% volt az észrevételek száma. Vizsgatárgyakként – nyilván a vizsgatárgyak értékelési rendszerével arányosan, vagy attól függően – más-más volt ez a szám. Vajon sok ez, vagy kevés. Érezhették én azt gondolom, hogy ez nem sok. Amikor terveztük a rendszert, akkor gondolkoztunk, hogy mennyi várható. Az alapszám az lehetett, hogy hány észrevétel érkezett annak idején a közös írásbeli felvételi vizsgákon. Ez a szám 10% volt. Azt gondoltuk, hogy ez meg fog nőni, de alig-alig nőtt.  Hogy mégis van 10%, azt gondolom, hogy két dolognak köszönhető. Egyrészt nyilvánvaló, hogy lehetséges hiba a javításban. Különösen olyan vizsgatárgyak esetében, ahol vagy egy kicsit szubjektívebb, vagy éppen olyan mértékig szabályozott, hogy már túl bonyolult a javítás. A másik ok, hogy a diák természetes módon könnyebben tesz észrevételt egy olyan esetben, amikor annak, akinek címezi az észrevételt, számára ismeretlen. Az őt tanító pedagógus is tud segíteni ebben, esetleg biztatja is erre. Azt gondolom, hogy ez nem elítélendő cselekedet, sőt, természetes dolog. Én azt szeretném, hogy igenis a pedagógusok segítsenek a diákoknak abban, hogy megtalálják az esetleges olyan hibákat, amelyek bizonyíthatóan arról szólnak, hogy a javítás nem az útmutató szerint történik. Ezeket segítsenek megfogalmazni, és az észrevételeket nyugodtan adják be. Viszont azt is kérném, hogy arról beszéljék le a diákjaikat, hogy olyan észrevételt adjanak be, amely megalapozatlan. Például: „szeretnék még 3 pontot”. Természetesen nekünk ezeket is kezelni kell. Nincsen más választásunk, mint a teljes vizsgadolgozatot fölüljavíttatni, amelynek következtében az is előfordulhat, hogy a vizsgadolgozat pontszáma csökken. Hiszen az újrajavítás arra vonatkozik, hogy a javítási útmutatónak megfelelően történt-e a javítás, és ha ebben eltérés van, akkor az akármelyik irányban lehetséges.

Ami a vizsgák törvényességét illeti: a törvényességi kérelmek száma 132 volt az országban, és mivel egy ilyen kérelem mindig egy adott vizsgatárgy vizsgájával kapcsolatos, ezért ezt a számot 480 ezer vizsgához kell mérnünk, ami azt gondolom, hogy nem rossz. Pláne ha azt is elmondjuk, hogy ebből a 132-ből mindössze 30 olyan volt, amelyben a vizsgabizottság döntését meg kellett változtatni.

És akkor térjünk rá az ígért eredményekre, a teljesítményadatokra.

Az első a jegyek kérdése.

pongr

Azért írtam idézőjelbe, mert mindenki tudja, hogy ezek a jegyek már régen nem érvényesek sehova. A jegy csak arra való, hogy a szülő jobban érti, jobban megszokta. Igazából tudjuk, hogy a százalékos eredmények a lényegesek.

Egy érdekes aggregált adatot hadd vetítsek ki.

pongr1

Képzeljék el, hogy az összes kiosztott jegyet berakjuk egy kalapba, és megnézzük ezeknek a megoszlását. A régi vizsgarendszerben, 2001–2003-as átlagban ez volt a jegyek eloszlása. Amely a valószínűség nyelvére lefordítva körülbelül azt jelenti, ha ebbe a kalapba belenyúlok, akkor egyforma valószínűséggel húzok ki kettest, hármast, ötöst stb. Az új vizsgarendszerben ez a helyzet egy kicsit megváltozott.

pongr2

És ennek az új eloszlásnak én örülök. Mert nagyobb valószínűségűnek érzem azt a dolgot, hogy egy populációnak a teljesítménye úgy alakul, hogy kevesen nagyon gyengék, kevesen nagyon jók, és sokan vannak középen. Azt gondolom, hogy ezt már sok mérés bebizonyította. Az új vizsgarendszerben kiosztott jegyek ezt a tényt tükrözik.

Nézzük meg az emelt szintű jegyeloszlást is.

pongr3

Az emelt szinten vizsgázók 80%-a jeles eredményt ért el. Sokak szerint ez azt jelenti, hogy az emelt szintű vizsgák nem differenciáltak, mások szerint túlságosan könnyűek voltak.

Nézzünk akkor egy kicsit ezen adatok mögé. Nézzünk meg egy jóval finomabb skálát, az eredmények százalékos megoszlását! Először a középszint esetében. Mi van mögötte?

pongr4

Ez első ránézésre nagyon szépnek tűnik, egy normál eloszláshoz nagyon hasonló görbét rajzol. A hasonlót azért mondom, mert látjuk, hogy vannak ezen a görbén kis kiemelkedések. Érdemes megnézni, hogy hol! 40%-nál, 60%-nál és 80%-nál. Erre mondom én azt, hogyha nem lenne kötelező jeggyel értékelni a dolgozatot, akkor sokkal kevésbé éreznénk arra késztetést, hogy egy reálisan 39%-os teljesítményből 40-est próbáljunk csinálni. Az adatok egyszerűen megmutatják, hogy ez a gyakorlat még él. Ezért egyelőre senkit nem ostoroznék, mert volt ez az első alkalom. Sokáig tart az, amíg az embernek átalakul a szemlélete a vizsgáztatással kapcsolatban. És arra gondol ilyenkor, hogy „azzal, hogyha valakinek öt ponttal, kettővel, három ponttal többet adok, mint amit az igazi teljesítménye indokol, akkor azzal nemcsak neki használok, hanem ki tudja kinek ártok. Annak, aki reális teljesítményértékeléssel kapja ugyanazt a vizsgaminősítést. Ezt egyre inkább úgy gondolom, hogy meg fogjuk látni, meg fogjuk érezni, és ezért a vizsgáztatási-értékelési gyakorlatunk szép lassan bizonyosan változni fog. Versenyt kell kezelnünk, szépen lassan ehhez kell alkalmazkodnunk.

Nézzük meg az emelt szintet. Vajon, mi látszik az osztályzatok mögött, a teljesítmény százalékos eloszlás görbéjén, tehát a százalékos eloszlás görbéjében.

pongr5

Azt gondolom, hogy ez a grafikon meggyőző. Aki ezek után azt mondja, hogy aki jelest,  vagyis 60%-nál jobbminősítést  kapott az mind egyforma teljesítményt takar, az nagyot téved. Abban a 40%-os intervallumban a vizsgarendszer szelektált, nem is rosszul, éppen egy eléggé szép görbe szerint. Ez a 60–100%-os intervallum hat felvételi pontot osztott el. És az alatta lévő intervallum nyolcat. Tehát, majdnem a pontszám fele került a jelesek között elosztásra. Az érettségi vizsgarendszer igenis szelektált, még emelt szinten is, ahová nyilvánvalóan az idén különböző okokból azok mentek, akik erre alkalmasak is voltak. Gondoljanak bele, hogy vajon mi várható, hogyha a propaganda vagy hisztéria miatt az emelt szintre beözönlenek azok is, akik nem tudják azt jól teljesíteni. Ez a görbe szépen el fog tolódni bal felé, föltöltődik a bal oldala. És ott a 30%-nál, a 40%-nál lévő gyerekek majd becsapva érzik magukat. Változatlanul azt gondolom, hogy a karrierszakokra nem lehet emelt szintű vizsga nélkül menni, de az összes többire igen. Inkább abban kell a gyerekeknek tanácsot adni, hogy helyesen válasszák meg azt a felsőoktatási intézményt, ahová ők reálisan be tudnak jutni.

Nyilván az összes eddig bemutatott szép eredmény semmit sem érne, ha ezek az aggregált adatok az egyes vizsgatárgyakban különböző módon jelennének meg. Nézzünk vizsgatárgyankénti adatokat!

pongr6

Mindig sárgával látják a régi vizsgarendszerben a jegyeloszlást, majd pirossal az új jegyeloszlást, és ami mögötte van, a százalékos eloszlást. Általában érdemes arra figyelni, ha függőlegesen a sárgákat nézzük, hogy nagyon nehéz lesz két olyan találni, ami egymásra hasonlít. Ez azt jelenti, hogy a régi vizsgarendszer semmiképpen sem működött egységesen. Például a történelemben szinte egyenlő valószínűséggel találunk ketteseket, és ötösöket. És a középmezőny a legkisebb. Biztos vagyok benne, hogy a magyar diákok történelemtudása nem eszerint épült föl, vagy ha igen, akkor nagyon-nagy baj van. Akkor a tanítással van nagyon-nagy baj.

A következő az a matematika. A matematika az a vizsgatárgy, amelyikben meg kellett ismételni az érettségi vizsgát, de mint tudjuk, csak a vizsgázók körülbelül felének az esetében. A matematika vizsgáról összefoglaló adatot mondani nem valami szép dolog. Nézzük meg azoknak a jegyeloszlását, akik újra írtak.

pongr7

Látjuk, hogy igen magas a négyes, ötös aránya. Alig van valami esés az ötös esetében. Persze nézzük meg, hogy kik azok, akik az év végi jegyüket fogadták el.

pongr8

Íme! Most már talán érthetjük a dolgot. Egészen nyilvánvaló, hogy az a fele írta meg újra a matematika írásbelit, aki esélyesebb volt a jó eredményre. A feladatsor nem az ő számukra készült, hanem a teljes populáció számára. Azok számára is, akik ott vannak az alsó grafikonban. Tehát ennek alapján megítélni a matematika középszintű feladatsort nem helyes. Igen, könnyű volt azok számára, akik jók. De azt nem tudta megmutatni, hogy mennyire nehéz azok számára, akik a gyengébbek között, az alsó 50%-ban vannak. Hogyha mögé nézünk a ténylegesen megírt feladatsornak, természetes módon látjuk a függvényen azt, amit a jegyeloszláson is.

Gondolom, több tantárgy is érdekelheti önöket, ezért nézzünk még hármat. De ezeket már együtt, hiszen nem tudunk végigmenni az összes tantárgyon, hanem inkább azt kell megnéznünk, hogy hogyan működött az új érettségi.

pongr9

Mit lehet nézni? Lehet nézni a régihez képest. Látjuk ezeket a meglehetősen véletlenszerű jegyeloszlásokat régen. Ehhez képest az új rendszer minden tárgyban különböző mértékben, de mindig azonos tendenciát mutat. Nem is beszélve a százalékos eredményeloszlásokról. A két legnagyobb érték egyrészt az, hogy az adott vizsgatárgyak értékelése közelít a valóság tükrözéséhez, másrészt pedig, hogy a vizsgarendszer maga koherens, tehát, hogy a különböző tárgyakban azonos értékrendek tükröződnek, és ezek viszonylag homogén eloszlásokat eredményeznek.

Még három tantárgyat hadd mutassak. Talán azért is, hogy mutassak egy olyat, amiben nem teljesül ez.

pongr10

Ez ebben az évben a kémia középszintű vizsga volt. A vizsga után egy héttel a fejlesztők már láthatják ezeket az adatokat és a tételkészítők már elgondolkozhatnak azon, hogy az ő tárgyuk esetében miért lett más ez az eloszlás. Mi az, ami azt eredményezte, hogy a százalékos eloszlás szerint majdnem véletlenszerű az eredmények alakulása. Soha korábban erre nem volt lehetőség.

Van még mondanivalónk az emelt szintről is. Íme az emelt szintű eloszlások.

pongr11

Ezzel kapcsolatban is csak azt tudom mondani, hogy egyrészt észlelhető egy homogenitás, másrészt kimutathatóak, megtalálhatóak azok a vizsgatárgyak, ahol a feladatsorok nem működtek az elvárt módon.

A minap röppent fel az a hír, hogy némelyek erősen követelik a szóbeli vizsgarész arányának növelését az értékelésben. Akkor nézzük meg, hogy hogyan működnek az egyes vizsgarészek. Kezdjük a magyar középszinttel!

pongr12

Íme az írásbeli és a szóbeli eloszlás. Nézzük meg emelt szinten is! Mert, ugye középszinten a vizsgáztatók ismerik a gyerekeket, de emelt szinten nem ismerik. Vajon máshogyan működik?

pongr13

Nem működik máshogy. Ha elfogadnánk azt, hogy növeljük a szóbeli vizsgarész arányát, azzal csak azt mondanánk ki, hogy lemondtunk az objektivitás látszatáról is. És, hogy nem tantárgyspecifikus a görbe, engedjék meg, hogy átváltsak egy pillanatra a történelemre.

pongr14

A maximumhelyek egy kicsit tolódnak, de az eloszlások jellege nem változik. A grafikonok tehát a két vizsgarész, a vizsgáztatási módszer közötti különbséget jelzik.

Úgy vélem, és remélem, hogy jó úton járunk és ezt a tényt a részletesebb vizsgálatok is alátámasztják majd. Az út azonban még felfelé vezet, meredek, van még min dolgoznunk.