Dr. Aáry-Tamás Lajos

Oktatási jogok

Oktatási Jogok Biztosának Hivatala

1055- Budapest, Szalay u. 10-14.
Telefon/fax: (06-1) 473-7097, 332-6727
e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Az oktatási jogok biztosa

• elősegíti az oktatás résztvevőit (tanárokat, diákokat, oktatókat, hallgatókat stb.) illetve azok közösségeit megillető, oktatással kapcsolatos állampolgári jogok érvényesítését,
• működése során kizárólag az oktatási miniszternek tartozik felelősséggel.

Ki tehet panaszt?

• egyedi ügyben az oktatás bármely résztvevője (tanuló, szülő, pedagógus, hallgató, kutató, oktató, valamint ezek közösségei) panaszt emelhet, amennyiben úgy véli, hogy jogait sérelem érte, illetve jogsérelem veszélye áll fenn.

Mikor fordulhatunk az oktatási biztoshoz?

• ha a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket - a bírósági eljárás kivételével- már kimerítettük,
• ha a sérelmezett határozat vagy intézkedés nem régebbi egy évesnél.

Milyen ügyekkel fordulhatunk hozzá?

• ha egy határozat, intézkedés, illetve ezek hiánya oktatási jogokat sért, illetve a jogsérelem közvetlen veszélyét idézi elő,
• az oktatásban résztvevők közösségeinek (pl. diákönkormányzat, iskolaszék, ta
• nári kar) jogai az egyéni jogsérelmekkel azonos védelemben részesülnek.

Hogyan fordulhatunk hozzá?

• írásbeli illetve szóbeli kérelemmel,
• a kérelemben foglaljuk össze röviden panaszunk lényegét, és csatoljunk minden, az üggyel kapcsolatos dokumentumot,
• kérhetjük nevünk bizalmas kezelését (elhallgatását).

Mi történik a panaszunkkal?

Az oktatási biztos köteles minden beadványt megvizsgálni.

Elutasítja a beadványt, ha:

• azt nem az arra jogosult nyújtja be,
• az egyéves határidő lejárta után nyújtjuk be,
• a kérelmező nem merítette ki a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket,
• az ügyben bírósági eljárás indult vagy jogerős bírósági határozat született,
• az adott ügyben az oktatási jogok biztosa már eljárt, és a beadvány nem tartalmaz új tényeket,
• az név nélkül érkezik,
• az ügy nem tartozik az oktatási biztos hatáskörébe (ez utóbbi esetén értesíti a kérelmezőt, hogy mely más szervhez fordulhat).

Alaposnak ítélt kérelem esetén egyeztetést kezdeményez:

• a beadványban foglaltakat nyilatkozattételre elküldi annak az intézménynek vagy magánszemélynek, aki a sérelmezett döntést hozta, illetve elmulasztotta,
• a feleket írásban felkéri álláspontjaik közelítésére és a kérdés rendezésére.

Megegyezés hiányában személyes egyeztetésre hívja a feleket.

Amennyiben az intézmény vagy magánszemély a jogsértést vagy annak veszélyét saját hatáskörében nem szünteti meg, az oktatási biztos kezdeményezi annak megszüntetését. Ez akár telefonon, faxon vagy e-mailen is történhet.

Amennyiben az oktatási biztos úgy véli, hogy a kezdeményezés nem vezetett eredményre, ajánlást fogalmaz meg az intézmény és annak felügyeleti szerve felé.

Az oktatási jogok biztosa hivatalból is vizsgálatot indíthat, ha egy jogszabály, intézkedés vagy annak elmulasztása súlyos vagy az állampolgárok nagy csoportját érintő jogsérelmet okoz.

 

A rólunk szóló rendelet.

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala működését a 40/1999. (X. 8.) OM rendelet szabályozza.

 

Hogyan fordulhat hozzánk?

Személyesen: /előzetes bejelentkezés alapján/: Budapest, V. ker. Szalay u. 10-14.

Levélben: Oktatási Jogok Biztosának Hivatala 1055 Budapest, Szalay u. 10-14.

Telefonon: (06-1) 473-7097

Telefaxon: (06-1) 332-6727 

E-mailen: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

TISZTELT OLVASÓ!

„A jogalkotó 1999-ben úgy döntött, hogy célszerű egy olyan intézményt létrehozni, amelyet a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítése után meg lehet keresni azért, hogy az oktatási jogok érvényesítésében segítséget nyújtson. Az Alkotmány 70/F. és 70/G. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. Ezt a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

Öt év elteltével úgy határoztunk, hogy a hozzánk érkezett ügyekből készítünk egy válogatást, amely segítségére lehet a pedagógusoknak, tanulóknak, szülőknek, hallgatóknak, oktatóknak és kutatóknak abban, hogy felismerje a jogsértő helyzeteket, jogorvoslatot keressen, javasoljon és kezdeményezzen. A jog ehhez segítséget nyújthat, de nem pótolhatja az együttműködést. Nem törekedtünk arra, hogy mind a négyezer ügyet bemutassuk. Igyekeztünk olyan válogatást készíteni, amelyet a mindennapok során használni lehet és alkalmas a tájékozódásra. Mindez nem jelenti azt, hogy rangsort állítottunk volna fel az ügyek között. Számunka minden panasz azonos jelentőséggel bír, ennek megfelelően is járunk el.

Az ombudsman-típusú intézmények egyik sajátossága, hogy az állam hozza létre azért, hogy az állampolgárokat védje az állami hatóságokkal szemben. Az oktatási jogok biztosan estén további sajátosság, hogy nem elsősorban az állami hatóságok, hanem a közszolgáltatást nyújtó oktatási intézmények jogsértő döntéseit, intézkedéseit vizsgálhatja. Következésképpen az oktatási jogok biztosa mindig a gyengébbek oldalán áll, akiket a jog és nem a politika eszközeivel véd. Hatékonyságát – személyes kvalitásain túl – a politikától való függetlensége határozza meg.

Annak érdekében, hogy az oktatási szereplők bizalommal forduljanak ahhoz az intézményhez, amelytől érdemi segítséget várnak jogaik érvényesítéséhez, páratlan és tisztességes eljárást kell lefolytatni. A panasz kivizsgálásakor minden esetben nyilatkozatot kérünk a másik féltől is, csak ezután alakítjuk ki jogi álláspontunkat, amelyből ki kell derülnie, hogy minden lényeges elemet figyelembe vettünk és elemeztünk. Minden esetben arra törekszünk, hogy érvelésünk a jogban kevésbé jártas állampolgár számára is – érthető, ugyanakkor jogilag megalapozott legyen. Ez csak úgy valósítható meg, ha az eljárásban csak jogi szempontokat mérlegelünk, és nem tesszük lehetővé, hogy egyéb érdekek befolyásolják tevékenységünket.

Az ombudsman-típusú intézmények jellemző intézkedési lehetősége a kezdeményezés, illetve az ajánlás megfogalmazása. Ezekhez nem kapcsolódik jogi kényszer, vagyis a megszólított intézmények nem kötelesek az abban foglaltakat végrehajtani. Eljárásunknak végig tekintettel kell lennie erre a sajátosságra. Az egyik legfontosabb teendők, hogy tanulói jogokról, pedagógusjogokról, szülők jogairól párbeszédet folytassunk. Az egész folyamatnak azt a célt kell szolgálnia, hogy a felek sajátjuknak érezzék az eljárás eredményeként megszületendő kezdeményezés, illetve ajánlás tartalmát, elfogadják a javasolt – az egyeztetés folytán az ő közreműködésükkel létrejött – megoldást, és azt önként, jogi kényszer nélkül valósítsák meg.

Nem az a baj, ha az oktatási intézményekben konfliktusok keletkeznek, hanem az, ha ezek feloldására nincs lehetőség és szándék. Az ilyen esetekre dolgoztuk ki eljárásunk különleges elemének, a személyes egyeztetésnek az elveit. Ezek alkalmazásával a konfliktusban érintettek közreműködésünkkel, együttesen tárják fel az eset körülményeit. A mi szerepünk az, hogy biztosítsuk a hatékony megbeszélés kereteit és megvilágítsuk az ügy jogi hátterét. Az egyeztetést úgy szervezzük, hogy a feleknek elegendő ideje legyen egymás véleményének meghallgatására. A személyes egyeztetés elősegíti, hogy jogsértés megállapítása esetén közösen találjuk meg az orvoslás lehetséges formáit, így a konfliktusban érintettek hozzájárulhatnak a megoldáshoz. Rajtuk is múlik tehát, hogy milyen megállapodás születik, azt a sajátjuknak érezhetik. Meggyőződésünk, hogy az ilyen egyeztetés növeli az önkéntes jogkövetés valószínűségét, hiszen a közösen kialakított álláspont tartósabb eredményre vezethet, mint egy olyan hatósági határozat, amelynek jogi kényszerrel szereznek érvényt. A konfliktuskezelés ezen kulturált és hatékony formája megteremtheti az igényt, hogy az oktatási intézmények helyen is kialakítsanak hasonló fórumokat. A hozzánk eljuttatott ügyekből az a következtetés feltétlenül levonható, hogy a legtöbb jogsértéshez társul a méltóság sérelme is. A személyes egyeztetés intézményét azért tartjuk hatékony eszköznek a konfliktusok feloldásában, mert lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy méltóságuk sérelme nélkül záruljon az ügy. Ezért továbbra is különös gondot kívánunk fordítani arra, hogy az általunk lefolytatott eljárás végén minden érintett úgy érezze, megérte odafigyelni a másik félre, megérte közösen megtalálni a jogszerű megoldást, érdemes volt a másik fél jogainak tiszteletben tartásával feloldani a konfliktust. Ennek a kultúrának a képviselete az intézményekben is kedvező légkört teremthet. A következő években a fentebb vázolt elvek és értékek mentén kívánjuk folytatni tevékenységünket.

Folyamatos feladatunknak tekintjük ismertté és könnyen hozzáférhetővé tenni az általunk nyújtott szolgáltatást. Az éves beszámoló közzététele mellett a nyomtatott és az elektronikus sajtó útján is rendszeresen tájékoztatjuk a nyilvánosságot. Számos sajtótermékben jelent meg tanulmány, előadás vagy tájékoztatás munkánkról, ügycsoportokról, tapasztalatainkról. Hivatalunk a www.oktbiztos.hu címen az interneten is elérhető magyar és angol nyelven, illetve a legfontosabb információk a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvén, továbbá az Európai Unió nyelvein is hozzáférhetők. Itt is megtalálhatók éves beszámolóink, az érdeklődők tájékozódhatnak rendezvényeinkről, a hivatal munkatársairól, elérhetőségeinkről. Hivatalunk honlapja, elektronikus levélcíme ismertségének növekedését jelzi, hogy 2000-ben a panaszok mindössze öt százaléka érkezett e-mail útján, 2001-ben ez az arány megközelítette az egyharmadot, 2002 óta a beadványok több mint fele érkezett elektronikus formában. Annak érdekében, hogy vak és gyengénlátó oktatási szereplők is igénybe vehessék hivatalunk eljárását, a tevékenységünkről szóló összefoglaló tájékoztatót, valamint az éves beszámolóinkat elkészítettük Braille-írásos változatban is. Folytatjuk azt a gyakorlatot, hogy évente két-három alkalommal kétnapos kihelyezet hivatali ügyintézést tartunk, ahol civil szervezetek a segítőink. Fórumokon találkozunk pedagógusokkal, diákokkal, szülőkkel valamint egyetemi, főiskolai hallgatókkal. Panasznap keretében tesszük lehetővé, hogy a helyi lakosok találkozhassanak velünk, személyesen tehessék fel az oktatással kapcsolatos kérdéseiket.

A hivatal függetlenségét, a hozzánk forduló személyes adatainak védelmét szolgálja, hogy a hozzánk érkező panaszokat elkülönített rendszerben iktatjuk, amelybe rajtunk kívül senki nem tekinthet be. A hozzánk érkezett leveleket a központi postabontó érintetlenül továbbítja, azokat hivatalunkban bontjuk fel.

Munkánk kezdete óta különös gondot fordítunk arra, hogy a hivatal függetlensége a jogszabályi keretek között teljese mértékben érvényesüljön. A 2002. esztendőben néhány ponton változott az oktatási jogok biztosára vonatkozó jogi szabályozás. A kormányváltást követően az Országgyűlés módosította a közoktatási törvényt. Ennek egyik eleme, hogy az oktatási jogok biztosának személyére a miniszter tanácsadó testülete, az Országos Köznevelési Tanács (OKNT) tesz javaslatot. Az oktatási miniszter feladata is változott e kérdésben, ugyani az OKNT javaslatára nevezi ki és menti fel az oktatási jogok biztosát. A közoktatási törvény módosítását a hivatal széleskörű függetlensége irányába tett első lépésnek tartjuk, tekintettel arra, hogy az oktatási miniszter megosztotta a kinevezés jogát a szakmai szervezeteket tömörítő tanáccsal, korlátozva ezáltal korább döntési szabadságát. A pályázati eljárás eredményeként az OKNT a posztot betöltő jelöltnek szavazott további bizalmat és javasolta őt a miniszternek, aki a javaslatot elfogadta, és az oktatási jogok biztosát megerősítette hivatalában. Az igazi nyertesek azonban a tanulók, tanárok, szülők, oktatók, hallgatók, akik megérdemlik, hogy megerősített jogbiztos segítse oktatási jogaik érvényesítését. A jogalkotó szándékán múlik, hogy további garanciákkal biztosítja-e az oktatási jogok biztosának függetlenségét, az ehhez szükséges tapasztalatokat rendelkezésre bocsátjuk.

A bizalom egyértelmű jele, hogy a régi-új oktatási biztos a korábban elkezdett munkáját folytathatja. Közös érdek, hogy általános bizalom övezze hivatalát, mert a jog ebben a közegben tud érvényesülni. Ez nemcsak a hétköznapok munkájával, hanem az oktatási szféra valamennyi szereplőjével folytatott folyamatos párbeszéddel alakítható ki, amelynek nincs, de nem is lehet napi politikai tartalma. Ám komoly politikai, demokratikus üzenete mégis van: a jog uralmának elfogadása.

Az állampolgár jogait védő intézmény-hálózat egy fejlett demokráciában mindig bonyolult. A bírósági út végső eszköz a viták eldöntésére, ám hosszadalmas, drága és a nyilvánosság elve miatt kevésbé diszkrét. Az utóbbi években örvendetesen növekedett azon intézmények száma, amelyek az állampolgárok jogainak jobb érvényesítését hivatottak elősegíteni. A betegjogi képviselők, a gyermekjogi képviselők, a „nép ügyvédei”, a gyermekjogi miniszteri megbízott intézménye, a közvetítők, egyes civil szervezetek mind-mind a hatékony jogvédelmet hivatottak ellátni. Egyre közelebb kerülnek az érintettekhez, és olcsóbb, diszkrétebb és gyorsabb eljárások segítségével, útmutatással, felvilágosítással segíthetnek a konfliktusok kezdeti szakaszában közvetíteni, a feloldásban közreműködni. Az országgyűlési biztosokkal is kialakult szakmai kapcsolata van a hivatalnak, számos esetben kezdeményeztük vizsgálatukat, vagy javasoltuk a hozzánk fordulóknak, hogy vegyék igénybe az országgyűlési biztosok eljárását és tekintélyét, ha ügyünk intézéséhez ez látszott célszerűnek.

A hatóságok, intézmények és civil szervezetek együttműködése arra szolgál, hogy az állampolgár ügyében gyorsan meg lehessen találni a legmegfelelőbb segítséget. Ha a címzett intézmény eljárhat, szolgáltatást nyújt az állampolgároknak. Amennyiben erre nem terjed ki a hatásköre, iránytűként tájékoztatást nyújt a beadványozónak, kihez fordulhat segítségért. Az állampolgár pedig eldöntheti, hogy a felkínált lehetőségek közül melyiket kívánja igénybe venni. Az együttműködés bizalmat kelt az állampolgárban, okkal érezheti, hogy az intézmények érte vannak és nem fordítva. Az egyén és az állam számára egyaránt kifizetődő ez a bizalom. Szabad társadalomban – ahol a jog uralma érvényesül – az együttműködésnek nincs alternatívája. Ez egy közös tanulási folyamat, amelybe hivatalunk öt éve kapcsolódott be azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mi is hozzájáruljunk az oktatási intézmények demokratikus működéséről, az oktatás és a jog viszonyáról szóló párbeszédhez. Fontosnak tartjuk, hogy megismerhessük az Ön véleményét, észrevételeit, ezért arra kérjük, ossza meg azokat velünk.”

Budapest, 2004. december 1.                                                              Aáry-Tamás Lajos

„Az utóbbi öt esztendőben sokkal többet hallunk az oktatási jogokról, a demokrácia alapvető érdekeinek megjelenéséről az iskolában, egyetemen. Az oktatás szereplőinek érdeklődését jól jelzi, hogy az elmúlt esztendőben nagyon sokan kerestek meg bennünket tájékoztatást kérve jogaikról, lehetőségeikről. Még nem tudják, hogy sérültek-e jogaik, még nem kérnek eljárást, ám ismerni szeretnék a jog szabályait, mielőtt felelős döntést hoznak ügyükben. A tájékoztatás, az információk, szabályok átadása kiemelkedő fontosságú az oktatás világában. A tájékoztatáshoz való jog az oktatási jogok alapja. A közoktatásban a szülők – amint gyermekük eléri a tankötelezettségi kort – nem mérlegelhetnek szabadon, beíratják-e gyermeküket iskolába vagy sem. Az Alkotmányban rögzített tankötelezettség miatt – annak fennálltáig – a gyermeknek iskolába kell járnia. A művelődéshez való alkotmányos joghoz ily módon kapcsolódik egy alkotmányos kötelezettség, a tankötelezettség. Ezért kap különös jelentőséget a tájékoztatás, és nemcsak az iskola kiválasztásakor, hanem a tanulói jogviszony végéig. A szülők – gyermekeikkel együtt – az ország második legnagyobb közszolgáltatásának igénybevevői. Ezért illetik meg őket jogosultságok. A pedagógusok pedig a közszolgáltatást nyújtják, ezért ők a kötelezettek e viszonyban. A közszolgáltatást jogszabályok és helyi normák alapján szervezik, a pedagógusok ezek alapján hozzák meg a döntéseket, akár napjában több alkalommal. Ez azt feltételezi, hogy a pedagógusok ismerik a vonatkozó szabályokat. Amennyiben az oktatási szereplők nem ismerik a rájuk vonatkozó szabályokat, megítélésük szerint nem is képesek felelős döntéseket hozni.

Az iskolára vonatkozó legfontosabb szabályok ismertetésével, intenzív tájékoztatással számos vita megelőzhető. A tájékoztatás ugyanis nemcsak a szülőket és a diákokat védi. Amennyiben a szülő kimerítő tájékoztatást figyelmen kívül hagyva hoz döntést, nincs jogalapja a pedagógusra hárítani a felelősséget. A jogszabályok egyértelművé teszik hol van a család és az iskola felelősségének határvonala. Ezt az oktatási szereplők csak a jogszabályokból és az ezek alapján megalkotott helyi normákból ismerhetik meg. A jog zsinórmértékül szolgál a viták rendezéséhez. Ha az érintettek ismerik e szabályokat, demokratikus keretek között oldhatják fel konfliktusaikat. A jog ismerete és alkalmazása nélkül a viták rendezésének az alapja a hatalom, a pozíció, az indulat, az erkölcs, az ízlés lesz. Számos magánvitát lehet ezen értékek mentén lefolytatni és lezárni, de nem a közszolgáltatásban! A demokrácia egyik alappillére a jog uralma. Az iskola, az egyetem pedig a demokrácia része. Itt is érvényesülniük kell mindazon elveknek, értékeknek, amelyeket immár tizenöt éve vallunk és alkalmazunk az életünk számos területén. A közoktatás és a felsőoktatás közügy, tehát a demokratikus közjogi vita részévé kell válnia. Ha a vita kizárólag az oktatáspolitikusok és a pedagógusok között zajlik, az lehet érdekes, termékeny is akár, mégis kimaradnak belőle azok, akiket leginkább érint: a gyermekek, a szülők vagy a leendő szülők. A választópolgárok maradnak ki, akik beleszólhatnak abba, hogy képviselőik a rendelkezésre álló helyi, országos vagy uniós pénzeket hogyan használja fel a különböző közszolgáltatások megszervezésére és működtetésére, feladatok ellátására.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás sajátos módon érinti az oktatást. A terület ugyanis nemzeti hatáskörben marad. Nekünk, magyaroknak kell végiggondolnunk milyen oktatást szeretnénk, nekünk kell meghoznunk a döntéseket. Nem kötnek bennünket EU-szabványok, szabályok, irányelvek, nem kell átvennünk közösségi normákat. E korlátlan szabadság azonban nem feledtetheti velünk, hogy az oktatásból kikerülő fiataloknak, diplomásoknak az Európai Unió kereskedelmében, szolgáltatásaiban, iparában, mezőgazdaságában, közigazgatásában kell dolgozniuk, alkotniuk, versenyezniük és megélniük. Ezért közügy az oktatás. Amikor a tanuló tiltakozik a testi fenyítés ellen, amikor a szülő sérelmezi a beígért angol tanítás elmaradását, amikor nem akar engedni az eltanácsolásnak, amikor a pedagógus sértőnek találja a harmadik szakértő kirendelését (hátha az talál valamit, ami elegendő a felmentéséhez), amikor a GYES-en lévő egyetemi hallgató felszólal, ha tőle költségtérítést kívánnak beszedni, akkor jogai védelmén túl jobbá, de legalábbis jogszerűvé akarja tenni a közszolgáltatást. A jogszerű oktatás a minimum. Attól még nem biztos, hogy jó az is az oktatási intézmény vagy az oktatási rendszer. Ám jogállami keretek között lehetetlen olyan közszolgáltatást szervezni, amely jó ugyan, de jogszerűtlen. Az oktatásról sokan, sokszor fogunk vitázni. Minél többen és minél többet vitázunk, annál közelebb juthatunk a jó megoldásokhoz. De a hangsúly mégis a vitán van. Nem attól vagyunk ugyanis demokraták, hogy megtaláljuk a megoldásokat, hanem attól, hogy folyamatosan keressük azt. Számos esetben tapasztaljuk, hogy az intézményekben nincs mód vitázni, mert nem bíznak egymásban az oktatási szereplők. Ezért nincs is közöttük együttműködés. Az ilyen esetekben a sérelmeket elfojtják, ezért később azok hevesen, érzelmektől telítetten, szinte a megoldás reménye nélkül törnek a felszínre. Ahol azonban legalább alkalomszerűen mód van a vitára, helyrehozhatatlan károk, sérelmek ritkábban keletkeznek. Az érdekek természetesen különbözhetnek, a megoldások is, az ahhoz vezető utak is. A vita akkor értelmes, ha információk birtokában vagyunk és közös célunk a jó megoldások folyamatos keresése, a rossz döntések korrekciója a jog keretein belül, a jog szabályainak betartásával. Ezen vitáknak azonban van egy fontos feltétele: bíznunk kell abban, hogy a másik félnek is ugyanazok a céljai. Ez pedig bizalom nélkül nem megy.

Gyakran tapasztalják az intézmények, hogy egyedül maradnak egy-egy fontos problémával. A fiatalok egymás közötti erőszakos cselekményei, a kábítószer- és alkoholfogyasztás, a HIV/AIDS terjedése, a szexuális felvilágosítás hiánya, a szegénység mind, mind olyan ügyek, amelyekben segítséget kell kérni. A hatóságok, a jogvédők, a kutatók, a rendőrök, az orvosok és nem utolsósorban a civil szervezetek komoly tapasztalatokkal rendelkeznek e témákban. Ha megtalálják az együttműködés formáit, akkor sem az iskolák, sem a családok nem maradnak magukra. A fiatalokat érintő fontos társadalmi problémák kezelésére sem a helyi, sem a nemzetközi költségvetésen nem lesz több pénz. Az európai strukturális alapokban viszont van. Ám csak a széleskörűen együttműködő partnerek pályázhatnak sikerrel. Az Európai Unión belül az együttműködésnek nincs alternatívája.

Öt éve, megalakulásunk óta küldetésünknek tekintjük, hogy a szülőkkel, diákokkal, pedagógusokkal, hallgatókkal, oktatókkal és kutatókkal közösen jogszerűvé tegyük az oktatási intézmények működését. Eljárásunkkal az együttműködést segítjük, elfogadtatva az iskolapolgárokkal, egyetemi és főiskolai polgárokkal, hogy bízhatnak a jog uralmában, bízhatnak az intézményekben, hiszen az intézmények vannak a polgárért és nem fordítva. Ha a kezdeményezéseink, ajánlásaink nyomán az intézmények orvosolják az okozott jogsérelmet, máris sokak bizalmát nyerték el. Amennyiben az intézmények számos ügyben együttműködnek egymással az állampolgárok érdekében, úgy megsokszorozzák a bizalmat. Az ilyen intézményekkel és intézményekben értelme van a vitának, a nézőpontok, érvek ütköztetésének. Ott meghonosodnak a demokratikus értékek, elvek és az oktatási szereplők egyre kevésbé érzik kiszolgáltatottnak magukat. A jog pedig nem ellenségünk, hanem értékes segítőjük lesz.”

Budapest, 2005. március 31.                                                                Aáry-Tamás Lajos

 

Az oktatási jogok biztosának beszámolója

2004. évi tevékenységéről

Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatalának feladatairól és működtetésének szabályairól szóló 40/1999. (X. 8.) OM rendelet (a továbbiakban: Ojbr.) előírja a számunkra azt a kötelezettséget, hogy tevékenységükről évente beszámoljunk az oktatási miniszternek. Fontosnak tartjuk, hogy e beszámoló közzététele által a nyilvánosságot is tájékoztassuk működésünkről. Hivatalunk 1999. december 1-jén kezdte meg működését, ötödik beszámolónk a 2004. január 1-jétől 2004. december 31-éig terjedő időszakban végzett tevékenységünket mutatja be.

„Ha a vadász fegyvert fog a nyúlra, a nyúl pártján vagyok, ha a nyúl a káposztába harap,  a káposztáén.”   Benedek Elek