Dr. Benedek András

Új vonások a pályázatkezelésben és szakértésben

Dr Benedek András

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Kollegák!

Egyfelől köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok a pályázati műfaj néhány olyan vonásáról, amely a tágabb környezet hatásaihoz vezet el minket. Nem elsősorban a közoktatási szakértők-höz szólok, de általában szeretném a kultúrával és azzal a formálódó technikával kapcsolatos információkat megosztani Önökkel, ami a pályázatkezelés, a pályázattal kapcsolatos eljárások alakulásával függ össze. Ezt azért teszem, mert a mai világunkban a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférés egyre inkább a pályázatokhoz kötődik. Azok a klasszikus pályázati formák, amelyek a legutóbbi évtizedekben Magyarországon voltak, gyökeresen átalakulnak. Az Európai Uniós fejlesztési források megjelenése már a szakpolitikák szintjén érzékelhető. Az utóbbi évtizedben a pályázatok új generációi formálódtak, létrejöttek olyan típusú alapok, akár a KOMA-t is mondhatnám, vagy olyan típusú kezdeményezések, amelyek a pályázatírás, -értékelés és -lebonyolítás műfaját életszerűvé tették. A szakképzésben a világbanki kísérletre hivatkozott már Szenes úr.

A szakképzési világbanki program egy kicsit arról szólt, hogy hogyan lehet az iskolának egy meghatározott körét – ez százhetven intézmény – felkészíteni arra, hogy fejlesztő munkájukat a hagyományos finanszírozási rendszertől elkülönülve, különféle pályázatokban, projektekben szervezzék meg.

Az első, amiről röviden szeretnék szólni, hogy nem könnyű a lexikonok szintjén sem a pályázat definíciót kifejteni. Lexikonjaink általában tradicionálisan kezelik ezt a kifejezést.

A pályázatot az elhelyezkedéssel kapcsolatos eljárással, valamilyen pályaműnek a benyújtásával azonosítják. Ez a felfogás ma már a múlté. Egyre inkább látható, hogy a fejlesztési célok száma már oly mértékben növekedett, és a forráskorlát olyan típusú szelekciót tesz szükségessé, amely a pályázati eljáráshoz kapcsolható. Amennyiben ez a pályázati eljárás nem kellően objektív, nem kellően látható, akkor nagyon sok feszültség forrása lehet.

Az elmúlt tíz év történései azt mutatják, hogy elég spontán fejlődött Magyarországon a pályázati rendszer. Látni kell azt is, hogy a pályázat nem oldja fel önmagában azt a dilemmát, hogy korlátozott fejlesztési forrásokat akarunk szétosztani elvileg korlátlan számú jelentkező között. Nyilvánvaló, ha például egy oktatás-fejlesztési típusú pályázatra gondolunk, akkor többé-kevésbé korlátozható a jelentkezők száma. Akár intézményi szinten, akár pedagógus közösségek szintjén is vizsgálható a támogatási lehetőségek és az igények relációja. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy Magyarországon ma óriási fejlesztési éhség van, és ehhez képest a fejlesztési források korlátozottak. Így van ez minden fejlődő rendszerben. Az Európai Unió az elmúlt mintegy két évtized alatt hosszú és rögös úton alakította ki a pályázati struktúráit és építette ki az eljárásokat. Olyan technológiai elemek épültek be, amelyek egyfelől a szelektivitást meglehetősen felerősítik, másfelől a pályázati eljárásoknak az idejét hihetetlenül hosszúra képesek nyújtani. Mind a két problémával szembesülni kell. Egyrészt hogyan lehet olyan pályázati célokat, olyan pályázati eljárásokat kialakítani, ahol a támogathatóságnak reális esélyei vannak. Ez jelenleg az Európai Unióban egy úgynevezett „egyharmados szabályhoz” is köthető. Nevezetesen ha a fejlesztési célok kellően jól vannak definiálva, a potenciális fejlesztési igény körülbelül nem több, mint harmada annak, amit ténylegesen támogatásként hozzá lehet rendelni. A mai pályázati statisztikák azt mutatják, hogy ettől nagyon messze vagyunk. Nem ritka az, hogy több nagyságrendet is meghalad a pályázati igény.

A másik nagyon kényes kérdéskör és ezzel egy sajátos aspektusból külön is szeretnék szólni, hogy mennyi ideig tart a pályáztatás? Mennyi ideig lehet kiválasztani, pozícióba juttatni a nyerteseket? Mennyi idő alatt lehet megvalósítani a projekteket? Nos e vonatkozásban Magyarországon az elmúlt évek gyakorlata azt mutatta, hogy kritikusan hosszú ez az idő. Ennek a lerövidítése komoly igényként fogalmazódik meg. A források és az igények időbeli egymáshoz rendelése is a pályázati struktúrák lényeges jellemzője. Nem csupán szelektivitást kell biztosítani, s nem csupán a számosságot kell összeegyeztetni, hanem ha lehet, gyorsítani is kell ezt a rendszert. Hiszen látható, hogy az állam tradicionális finanszírozási rendszerén keresztül kellő gyorsasággal, kellő érzékenységgel nem képes reagálni. Vagyis az állami újraelosztás rendszerét, ha bárhol bővítjük, legyen az infrastruktúra-fejlesztés vagy akár humán infrastruktúrához kötődő korszerűsítés, a hagyományos struktúrákon keresztül –gondolok itt a normatív finanszírozásra, az intézmény költségvetési technikákra – nem lehet eléggé fejlesztésorientáltan működtetni. Ebből adódóan a pályázatok olyan kiegészítő mechanizmussal működnek, amelyekre az elkövetkezendő időszakban feltétlenül szükség lesz.

Szeretném felhívni a figyelmet egy „pályázati jéghegyre”. Általában a jéghegyet akkor szoktuk hasonlatként alkalmazni, amikor arra akarunk utalni, hogy van egy kisebb tömegű, látható része valaminek és van egy nagyobb, olyan tömege, amely víz alatt van, nem látható. A hasonlat lényege, hogy mégis ez határozza meg a jéghegy mozgását. Úgy vélem így van ez a pályázatokkal is. Magyarországon viszonylag széles körben kommunikáltak a kiírások, tehát jól jelennek meg a pályázatok. Addig minden ismert, amíg kiírnak egy pályázatot, felkeltik az érdeklődést, beindulnak a különféle reflexek. A pályázati kiírások, ha kellően jó színvonalúak, akkor a tevékenység struktúrára, projektekre, programokra vonatkozóan kellő információt adnak. Világos tehát, hogy mit kell megpályázni és azt milyen módon lehet megtenni. Nos körülbelül itt érünk el nagyon sokszor a jéghegynek azon metszetéhez, ami a vízfelszín közelében vannak. Ez után jönnek azok a nagy struktúrák, amiket a közvélemény nem lát. Ilyen szempontból a szakértők számára sem lenne káros, hogyha látják, hogy a teljes tömegben milyen komoly tevékenységek húzódnak meg. Mindenekelőtt a szelekció: a mai magyar pályázatoknak a szűkebb köre rendelkezik csak világos, szelekciós, értékelési, bírálati mechanizmus leírásával. Így a szelekció nagyon sokszor spontán alakul. Viszonylag hamarabb megvan a kiírási ötlet és a hozzákapcsolódó struktúra-vázlat, mint sem, hogy a szelekciónak a teljes algoritmusát leírnánk. Nem jó ez, vagyis láthatóvá kell tenni a szelekciós mechanizmust, tudni kell, hogy milyen szempontok szerint történik a pályázatok elbírálása.

A pályázatkezelés mechanikus volta elvileg az archiválástól kezdve, egy teljes körű feldolgozáson keresztül nagyon sok mozzanatot tartalmaz. Ezek a mozzanatok, még az európai uniós pályázatok első generációjánál is nagyon sokszor a támogathatóság pénzügyi feltételeinek függvényében határozzák meg a tényleges támogatások időpontját. Példák erre a kilencvenes évek elején a különféle Phare komponensek. Jelenleg a pályázatkezelésnek a gyorsítása elsősorban az idő függvényében fontos kérdés, hiszen számos esetben a pályázó elkötelezettsége az idő függvényében képes változni.

Az első internetes pályáztatási rendszer bevezetésével Magyarországon kifejezetten az volt a törekvésünk, hogy a több hónapos, esetenként féléves ciklusokat minél rövidebbé tegyük az új technológiák alkalmazásával. Az értékelés, döntés mindenkor kritikus eleme a pályázati struktúráknak. Az elmúlt években erős európai szemléletváltás eredményeként jelent meg kötelező elemként a monitorozás, ahol a teljes pályázati folyamat, a célkialakítás, a tényleges hasznosítás, az utókövetést átfogó elemzés tárgya.

Végül a pályázati piramis akkor stabil, ha olyan alapokon nyugszik, amelyre jellemző a stratégiaalkotás. Tehát, nem spontán, éppen most néhány millió forint rendelkezésre állása miatt kell kiírni pályázatot. Ekkor csupán pénzfelhasználási, pénz alokációs technika érvényesül, s nincs mögötte egy szakmai, pályázati stratégia.

Milyen szabályozási kérdések merülnek ilyenkor fel? Nagyon sokszor ugyanis ezeket a kérdéseket nem gondolták végig, vagy pedig nem tudnak rá kellő választ adni. Az egyik az államháztartáshoz való viszonya, tehát, hogy milyen módon támogathatók olyan szervezetek, akik lehet, hogy kívül vannak a rendszeren. (Klasszikus példa, hogy támogatható-e egy vállalkozás. Támogatható-e alapítvány, támogatható-e valamiféle olyan civil kezdeményezés, amelynek viszonylag bizonytalan a jogi helyzete.) A közoktatásban viszonylag világos struktúrák vannak, de azért az önkormányzati, alapítványi iskolák viszonya sokszor nem is olyan egyszerű. További összetett kérdéskör a kisebbségi, etnikai, határon túli fejlesztések támogatása. Ezek mind nagyon lényeges elemét képezik a szabályozásnak.

Létezik-e fejezeti szabályozás? Ezt nyilvánvalóan különféleképpen ítélik meg a minisztériumok. Amennyiben nincs, akkor esetenként a pénzügyi folyamatok nehezen végrehajthatóak, hiszen az átlagostól való eltérés mindig problémát okoz, és a pénzügyi szabályok ilyen szempontból meglehetősen konzervatívak.

Az EU az utóbbi években nagyon kemény támogatási tilalmakat vezetett be, tehát jelenleg a magyar pályázatok jelentős köre olyan, amit előtte e szempontok alapján is meg kell vizsgálni a Pénzügyminisztérium támogatást vizsgáló irodájának, s az eredmény alapján lehet csak támogatást adni, különösen a vállalkozások esetében. Szabályozni kell a regisztrációs mechanizmust, amely ma Magyarországon a pályázatok esetében nagy érdeklődést vált ki.

Összefoglalva: egy olyan pályázati kultúra alakult ki Magyarországon, ahol a pénzhez való jutásnak az egyik lényeges útja a pályázatírás, s mindenki mindenre pályázik. Végül, a dokumentáció, és annak kezelése szintén a pályázatkezelés lényegi elemének tekinthető.

Amennyiben a pályázatkezelést vizsgáljuk, akkor a mai gyakorlatot tekintve, a megjelentetés döntő hányadának kötelező eleme az elektronikus honlapon történő megjelentetés. Ettől függetlenül a magyar pályázatok tradicionálisan a nyomtatott sajtóban is megjelennek. Ha valaki költségelemzést végez, és országos napilapokban vagy egy országos pályázat megyei lapokban történő megjelenését kötelezőnek tekinti, akkor azonnal a pályázati struktúrát mintegy 15-20 millió Ft kiadással terheli meg. Az internetes megjelenés költségei egyszerűen töredéke a nyomtatott sajtóban történő megjelentetésnek. Mégis a magyar hagyományok, sőt az előírások is ehhez kötődnek. Kevésbé ismert, és különösen az elektronikus pályáztatás esetében konkrét statisztikai mérések is jelzik, hogy fontos funkció a támogató, információs szolgáltatás, a Help Desk. Ezzel nemcsak a pályázatról, hanem a pályázat internetes kezeléséről is közvetlen információt kell adnom. Az a pályázati rendszer, amiről az Interneten keresztül is Önök információkat szerezhetnek, az ifjúsági, sport pályázatok vonatkozásában, sikerült viszonylag rövidebb időn belül kiépíteni. Ez egy internetes pályáztatási rendszer, ahol a papíron csak egy nyilatkozatot kell tenni, hogy a pályázó természetes személy. A teljes pályázati adminisztráció elektronikus kezelése rendkívüli módon megkönnyítette az adminisztrációt, mivel formai a típushibákat kizárta. Ezt egy nagy pályázat esetében több hónap helyett néhány hétre képes zsugorítani.

Az értékelés, elbírálás, koordinálása szintén a pályázatkezelés lényeges eleme, és e vonatkozásban is nagyon sok spontán mozzanat van a hazai pályáztatási gyakorlatban. Általában, rövidebbre becsülik ezt az időszakot, pedig, Önök – akik szakértők, s feltételezem, hogy többféle pályázat értékelésében vettek részt – tudják jól, hogy ez logisztikai kérdés, összehangolást igénylő testületi munka, ami ügyrendi, szabályozási kérdések tisztázását is igényli. Ezt a fázist, a mai világban ellentmondásosnak ítéljük. Az internetes pályáztatás sem iktatja ki a testületi munkát, ugyanakkor a pályázatok elektronikus megküldése, elektronikus értékelése, az azt követő testületi üléssel ezt a fázist is képes lényegesen rövidíteni, a pályázati ciklus egészét gyorsítani. Amikor kíváncsiak arra, hogy hogyan lehet egy pályázatot jól megvalósítani, akkor a válasz nem válik el attól a ponttól, hogy a beadást követően számos mozzanatban információt kell nyújtani. Egyrészt, a pályázó igényli azt, hogy tudja, hogy dolgoznak a pályázatán. A pályázó igényli azt, hogy ha szükséges, korrekciót hajtsanak végre pályázatán. Esetenként a korrekciók nem formaiak, hanem tartalmiak, hiszen a pályázatok, legalábbis a magyar gyakorlatra jellemzően néha forrásszűkítés függvényében kérik a tartalmi tevékenység redukcióját. Az ilyen típusú kapcsolattartás rendkívül fontos, de a hagyományos pályázati struktúrákban hihetetlenül nehézkes. Az elektronikus megoldásnál egy állandó hirdető felület áll rendelkezésre, illetve a személyre szóló üzenetek, e-mailek a kapcsolattartást nagy mértékben képesek felgyorsítani.

A pályázatokkal kapcsolatos technikai, bonyolítási, szolgáltatási rendszer működtetése egy felgyorsított működésű intézményi feladattá vált. Ma Magyarországon a legnagyobb pályáztatási aktivitás a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kötődik.

A jövőben is arra számíthatnak, hogy képernyőn, internetes pályázati adatlapokon kell dolgozni. Milyen módon lehet szakértői rendszereket illeszteni ehhez? Ez egy alapkérdés. Ha a szakértő belenéz a pályázati honlapba, akkor – korszerű megoldás esetén – azt találja, hogy a szakértői rendszer is transzparens, s az informatikai tudás, az on-line hozzáférés lényeges feltétel.

Magyarország olyan kicsi ország, hogy szinte mindenki valamilyen módon mindennel kapcsolatba hozható. Ezért az összeférhetetlenségi szabályok a szakértői rendszerben nagyon lényegesek. Sajnos, még Magyarországon nem alakultak ki azok a szakmai-etikai normák, hogy ki az a szakértő, ki az a pályázó, ki az a fejlesztő, ki az a kutató, s ki az, aki nem minden szerepet kíván egyszerre birtokolni. A szakértők alkalmazása a pályázati folyamat több lépésében indokolt, egyrészt a döntés előkészítése, amelyben kizárólagos kompetenciájuk van. Általában a szakértők eleve nem egyénileg, hanem kollektíven tesznek javaslatot a döntésekre. A szerződéskötés előkészítésénél elsősorban azt kell látni, hogy vagy időben, vagy elsősorban a források szűkülése miatt nem ritka az, hogy módosítási igény van. Ezeknek az elbírálása nem automatikus, hiszen nem arról van szó, hogy ugyanazt fele pénzért is meg lehet csinálni, hanem arányosítani kell a feladatokat, és ehhez szintén kell a szakértői kompetencia. Végül a monitorozás kifejezetten szakértői közreműködést feltételező dolog, amelyhez az Internet alapú hozzáférést feltétlenül biztosítani kell.

Végül arra hívnám fel a figyelmet, hogy az internetes pályázatkezelés ma már az európai pályázatoknál követelmény. Az a kísérleti projekt, ami egy újabb pályázat kiírásával 2,5 milliárd forint felhasználását tette lehetővé, 2004 elején debütált. A problémák vonatkozásában röviden utaltam arra, hogy a fogadókészség részéről érezhető feszültség két dologgal jellemezhető. Az egyik az, hogy idegenkedünk, hiszen hirtelen váltani kell papírról az elektronikus eljárásra. Mi a magunk részéről úgy gondoltuk, hogy a különféle ifjúsági csoportok ebben a vonatkozásban rugalmasabbak, és ez be is jött. A másik probléma, elsősorban technikai jellegű, nevezetesen, azok a rendszerek, amelyek modemesek, telefon visszahívásos rendszerben működnek, szűk sávúak, kétségkívül technikailag a bonyolultabb, interaktív kommunikációt nehezebben teszik lehetővé, de a széles sáv esetében ez a probléma megszűnik.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

ba1

ba2

ba3

ba4

ba5

ba6

ba7

ba8

ba9

ba10

ba11