Rápli Györgyi

NAT – Művészetek műveltségterület

Rápli Györgyi

„Meggyőződésem, ha egy népből sokan művelik magukat művészetekben,

mindez kihat a hétköznapi magatartásukban is.” (Máray Sándor)

 

A művészetoktatás társadalomban betöltött szerepe

 

A művészetek helye a közgondolkodásban a századok alatt megváltozott. Szinte irigylésre méltó néhány kultúrtörténeti kor, amikor a munkatevékenység és a művészet együtt járt (lásd: csiszolt kőkorszak vadászat és művészet, vagy éppen a pompás reneszánsz). Mára felértékelődött a kulturális áruk fogyasztása, amely egyre inkább az üzleti élet hatása alá került. Figyelembe kell vennünk, hogy megváltozott a művészet és a társadalom viszonya, hiszen a szórakoztató tömegkultúra a piacon nagyobb teret kap, mint valaha.

A 21. századra a globalizáció ténye elvitathatatlan. Ennek következtében hatalmassá vált az a kulturális kínálat, amely nem csak mennyiségi, de minőségi sokszínűséget is jelent. Nem vitatható, hogy az értékek mellett egyidejűleg jelen van a művészeti kommersz, amely hatásában befolyásolja az emberi létet. Nehéz ma eligazodni ebben a sokszínűségben.

Milyen kihatással van mindez az iskolai oktatásra?

1. Az eltérő adottságú, képességű, beállítottságú gyerekek a tömegoktatás keretei között nőnek fel. Érdeklődésüket a szülők igénye, valamint az iskola lehetőségei határozzák meg.

A szülők a társadalmi helyzetükből eredő felfogásuk szerint választanak gyermeküknek iskolát. Milyen iskolát? Amely véleményük szerint a legjobban felkészít a versenyképességre a munkaerőpiacon. A szülők a gyors, kézzel fogható eredményeket várják, a pénzre váltható tudást szorgalmazzák.

A kezdő szakasz zárásáig a szülők – gyerekek még érdeklődnek a művészeti tevékenységek iránt, de kb. 6. évfolyamtól kezdve mindez a vonzalom lanyhul. Markánsan átveszi helyét, szerepét a nyelvtanulás és az informatika, hiszen bármely diploma megszerzésének ez a feltétele. Belép a közvetlen hasznosság elve, az érdekeltség.

2. A közoktatási törvény változásainak hatására csökkentek óraszámaink, amelyek a művészeti nevelés hatásfokát, eredményességét, mozgásterét erőteljesen gyengítik. A lépcsőzetes, egymásra épülő tudás kialakítása nehézségekbe ütközik.

3. A felsőoktatásban érvényre jutott a kontraszelekció, ebből következik, hogy sem erkölcsileg, sem anyagilag nem dotált szakterületünk.

Egyszerű és logikus mindezen bajokból levonni a végkövetkeztetést: értékválság van, melyben a művészeti tantárgyak társadalmi pozíciója meggyengült, a háttérfeltételek elsorvadtak, így csak azok a műhelyek élnek, ahol igazán karizmatikus egyéniségek az énektanárok, a rajztanárok, a tánctanárok, a drámapedagógusok, a média szakemberei, s ahol az intézményvezetés is foggal – körömmel harcol a tantárgyak iskolai jelenlétéért, a nívós oktatásáért. Ebben az egyenletben csak az a végtelenül szomorú, hogy évtizedes problémával állunk szemben.

Mindezek megoldása azonban nem lehetséges csak felülről jövő kezdeményezésként, de szükségesek a közvetlen, iskolai szintről érkező megújító törekvések elindításai is. Végső célként lebeg a döntéshozók befolyásolása arra nézve, hogy kiemelt hangsúllyal kezeljék a művészeti nevelés-oktatásban betöltött szerepét és jelentőségét.

A transzfer

„…nem más, mint általános adaptáció (alkalmazkodás) valamely adott tanulási szituációhoz. Ez jelent bizonyos aktív készenlétet, érzelmi hozzáállást a kíváncsiságra, az érdeklődésre, a problematikus helyzetekkel való találkozásra. Az adaptációnak ez az általános formája rendkívül széles körben transzferálható, és a tanulás, a problémamegoldás egyik legfontosabb feltétele.” (Dr. Barkóczi - Dr. Putnoki: A tanulás és motiváció)

A művészeti nevelés hatékonyságát széles társadalmi összefüggésrendszerben kell értelmezni, és nem szűk tantárgyi, illetve módszertani kérdésnek kell tekinteni.

Nem sokan tudják, hogy a művészeti nevelés a műveltségterületek közül az, amely a legmarkánsabban hozzájárul a személyiség gazdagításához. Éppen ezért fontos a már eddig végzett és az ezután tervezett hatásvizsgálatok, kutatások bemutatása, a tudományos eredményekkel történő alátámasztás.

Dr. Barkóczi Ilona és Dr. Pléh Csaba 1970-es években végzett kutatásukban Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálatát mérték. Kimutatták, hogy a „kellő rendszerességgel, aktív részvétellel, megfelelő szakmai irányítással elsajátított ének – zenetanulás differenciálható és specializálható hatású”.

Ennek a kutatásnak a jelentőségét többek között az adja, hogy a társadalmi, technikai változások ellenében az emberi szervezet, az agy biológiai, fiziológiai működése változatlan, tehát a zenetanulás által kiváltott pszichológiai – fiziológiai hatások a mai gyerekeknél ugyan úgy érvényesülnek, mint korábban. A művészeti nevelés és tudás tartalmat ad az életnek.

 

Műveltségkép

A SuliNova Programfejlesztési Központ NAT – Művészetek műveltségterület fejlesztési elképzelései:

CÉLOK

FEJLESZTÉSI FELADATOK

-          a szociális és kulturális különbségek kiegyenlítése/esélyegyenlőség

-          élményközpontúság – értékközvetítés/hagyományőrzés

-          a komplex művészeti nevelés lehetőségeinek keresése

-          a műveltségterület eddig elhanyagolt területeinek fejlesztése/új értékek létrehozása

-          aktív befogadásra, alkotásra késztetés, a kreativitás fokozása/új közönség létrehozása

-          problémacentrikus téma és feladat megközelítés

-          az informatikai eszközök kreatív használata

-          központban a gyermek

-          nevelési szerep erősítése

-          képességek-ismeretek megfelelő aránya

-          elmélet-gyakorlat közelítése

-          korszerű eszközök-módszerek alkalmazása

Az aktív művészeti tevékenységek, a készség-, képességfejlesztés szisztematikus rendje lehetőséget ad a művészetek tartalmi befogadására, s ugyanakkor általa az egyéni továbbfejlődésre. A tartalmi befogadás alapja a művészet érzelmi átélése, majd az esztétikum tudatos felismerése. Ehhez vezet el a tudatosan felépített és válogatásában, valamint módszerében igényes művészeti képességfejlesztés.

A művészetek első sorban érzelmi töltésével hatnak a gyerekekre már egészen kis kortól is. Kodály szerint a gyermek zenei nevelését már kilenc hónappal a születés előtt meg kell kezdeni. Az anya az elsődlegesen átadó, hiszen a kisgyermek a legfogékonyabb. Az ő szerepüket veszik át az óvó- és a tanítónők. Ebből a felismerésből is kiindulva a NAT 2003 a kezdő szakaszra nagy hangsúlyt fektet.

Kezdetben a környezeti hatások és a személyes tapasztalatok útján éri el a művészet - a zene, a kép, a mozgás - a gyereket. A pozitív élmények fokozatosan belső igénnyé válnak.

Dr. Vekerdy Tamás: „Az iskolában nagyon nagy mennyiségű anyagot a felejtésnek tanítunk. A szavakban megtanult tudás maximálisan 20%-ban befolyásolja az életben való boldogulásunkat. A megtanult anyagok 80%-át még az eminensek is elfelejtik, hacsak nem gyakorolják rendszeresen. Az életben való boldogulást nagyobb mértékben befolyásolja az EQ, az érzelmi intelligencia, mint az értelmi intelligencia, vagyis az IQ.

Mi a legfontosabb kihívás az életben? Tudok-e jól alkalmazkodni, kommunikálni, beilleszkedni, kompromisszumokat kötni stb.

Hogyan tehetünk szert az érzelmi intelligenciára? Magzati kortól kezdve testi és lelki értelemben az érzelmi biztonság megszerzésével.

Mindehhez jó mintákra van szükség otthon, a családban és az iskolában.  Olyan óvoda kell, ahol simogatják a gyereket, és olyan iskola, ahol nem felejtik el, hogy a kisiskolás tulajdonképpen még óvodás, de fokozatosan felnő, olyan iskola kell, ahol sokat beszélgetnek a diákkal, ahol nem törik meg kíváncsiságát, kérdező kedvét, amelyik mindig személyes.”

A művészeti nevelést azért is erősíteni kell az óvodákban és az iskolákban, hogy a túlságosan verbális kultúra újra kiegészüljön az agy jobb féltekéje által képviselt értékekkel.

Programfejlesztés

Tudvalevő, hogy a fiatalok ismeretszerzési bázisa már nem elsősorban az iskola, hanem a médiumok. Az információk párhuzamosan, több helyről is érik őket. A társadalom tömegigényéből adódóan fellazult keretek nem sodorhatják el nyilvánvaló értékeinket, ezért a szakmaiság teljes felelősségével kell pedagógiailag működni. Az érték – összeütközések kezelését meg kell tanulni, meg kell tanítani. Pedagógiai feladatainkat, módszereinket ez a tény nagyban befolyásolja. A „mit tanítsunk?” mellett a „hogyan tanítsunk?” kap jelentős szerepet. Ebben vállal óriási szerepet a pályára készülők érdekében a felsőoktatás, és a már pályán lévők esetében a szaktanácsadók vagy éppen a szakértők sokasága.

Minden művészeti tevékenységünket nagyban befolyásolja az arra ráfordítható időtényező, valamint a pedagógusok rátermettsége és felkészültsége.

A felsőoktatási képzésből adódó problematikák:

  • a pszichológiai tájékozatlanság
  • a korszerűtlen pedagógiai felkészítés

Gyakorlati problémák:

  • a tartalmi változtatások szükségessége, a korábbi ismeretek átadásának más metódusa, vagyis a korszerű eszköz- és módszertár
  • a tanulási képesség, tanulási motiváció fejlesztése a kulcskompetenciák erősítésével
  • a tantárgyközi és kereszttantervi kapcsolatok kidolgozása
  • a nevelési szempontok érvényesítése (központi helyen a gyerek legyen és ne az ismeret!)

Mérőeszközök országos standardjának kidolgozása:

  • alapkészségek mérése, motiváltság mérése
  • művészeti hatásvizsgálatok kutatásokra alapozva

 

A programcsomagok

Az oktatási programcsomagok a tanítás-tanulás megtervezését-, megszervezését segítő választható dokumentumok, szakmai eszközök rendszere. Kiindulásai egy pedagógiai koncepció alkotása, és az abból kibomló programtantervek valamint a modulleírások.

Modulleírások (komplett tanítási útmutató)

A-típus

„Élménypedagógia”

rész-műveltségterületi fejlesztés

B-típus

„Mindennapok művészete”

komplex fejlesztés

Feldolgozása: Modulleírások

Mit kínál?

-          alternatívákat egy azonos feladat

megoldásához

-          differenciált képzés

-          a keresztkapcsolódások lehetőségét

-          művelődéstörténeti közös alap

Alternatívák:

-          az emelt óraszám

-          segíti a tanórán kívüli munkát

Feldolgozása: Projekt módszer

Szakaszai:

1. – 4. évfolyam: integrált

5. – 10. évfolyam: közös kultúrtörténeti projektek + önálló tantárgyi keretek

11. – 12. évfolyam: integrált

Kimeneti szabályozó: Kétszintű érettségi vizsga

 

Az „A” típusú oktatási programcsomag a művészetek műveltségterületet rész-műveltségterületeinek fejlesztését jelenti. A programcsomagok gerincét a tanulói tevékenységek és a fejlesztési feladatok leírása adja. Ezt egészítik ki rész-műveltségterületenként a különböző típusú modulegységek, amelyek több funkcióval is bírnak.

Olyan tanítási részfeladatokat tartalmaznak, amelyek:

  • alternatívákat kínálnak egy azonos feladat megoldásához
  • lehetőséget biztosítanak a keresztkapcsolódásokhoz, vagyis készülnek olyan modulok is, amelyeket más műveltségterületek is felhasználhatnak
  • olyan modulokat is tartalmaznak, amelyek megtartva a részterületek önállóságát, a művészeti- és művelődéstörténeti ismereteket komplex formában dolgozzák fel
  • lehetővé teszik az alapképzés mellett a differenciált és az emelt óraszámú képzést, hiszen a moduláris szerveződés miatt a pedagógusok nem csak a modulokat, hanem azok témaegységeit is keverhetik. Ezáltal az új modulok akár különböző szintezésűek is lehetnek.
  • lehetőséget teremt a tanórán kívül szervezett órakeretek tevékenységeinek szervezéséhez

 

A „B” típusú oktatási programcsomag a művészetek műveltségterületet egy egységként kezeli. Megtartja a rész-műveltségterületek készség-, képességfejlesztési önállóságát, specialitását, de a részterületeket tartalmilag közelíti egymáshoz. Ez komplex művészeti oktatási programcsomag kidolgozását jelenti. Ez az oktatási programcsomag olyan pedagógusközösségeknek ajánlható, akik a rész-műveltségterület tanárai, képesek jól együttműködni, egy közösséget alkotni.

A programcsomag központjában a mai kor gyermeke s az őt körülvevő világ áll. Az ebből a nézetből való együttes visszatekintés, a korok társadalmi, filozófiai, esztétikai problémáinak a különböző művészeti ágakban való megjelenésének, az egyes művészeti áramlatok kapcsolódási pontjainak felismerése adja a diáknak a felfedezés örömét.

Az oktatói programcsomag legfőbb célja a művészet eszközei által a valóság megismertetése komplex módon. A komplex „Mindennapok művészete” című oktatási programcsomag fókuszába olyan egyénileg és közösen végzett kreatív tevékenységek láncolata kerül, amelyek valamennyi művészeti ág esztétikai indíttatású emberi problémái köré csoportosulnak. A művészet- és művelődéstörténeti ismeretanyag feldolgozásának rendszere is erre a koncepcióra épül.

A rész-műveltségterületek összefogását hangsúlyosan egy egységes módszertani eljárás biztosítja, amelynek alapja a drámapedagógia. Természetesen mindemellett teret kap a tantárgyak sajátos nevelési-oktatási módszertana is.

Természetesen az oktatási programcsomag alkotás még számos elemmel kiegészül, ilyenek az eszközrendszer, az értékelési rendszer, a továbbképzési rendszer, valamint az alkalmazást segítő szolgáltatási rendszer.

A művészetek valamennyi rész-műveltségterületében ugyanaz az emberi érzelem, magatartásforma válaszol a valóságra, csak eltérő eszközökkel, eltérő formanyelvvel. Alaptartalmuk azonos, esztétikai tartalmuk azonban integrált.

A művészeti nevelés elsődleges célja nem a művészeti kánon átadása, hanem az értő-érző befogadáshoz szükséges készségek- és képességek fejlesztése, a motiváció kialakítása. A végső cél, hogy felnőtt korra kulturális szokássá váljék az értékes művészet, amely alapvetően pozitívan befolyásolja az egyén magatartási, viselkedési szokásait.