Soós László

A hazai szakképzés az Európai Unió tükrében

Tisztelt Konferencia!

Tisztelettel köszöntöm Önöket és némi magyarázatként itt a felvezetésben annyit fűznék hozzá, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv, ennek a szakképzési részének kidolgozása, amiről beszélni fogok, most érkezett a finisébe. Ma déli határidővel kell leadni a végleges anyagot, és ez az, amiért a kolléganőm - aki teljes részleteiben, és abszolút minden rezdülését ismeri a programnak, ő képviselhette volna itt teljes értékűen ezt a programot - nincs itt. Neki kell ezt a folyamatot befejeznie, az utolsó simításokat elvégeznie, és ezért én, aki szintén részt veszek a programban, de más szinten, tájékoztatom Önöket arról, hogy a szakképzési szakterületen az Európai Unióhoz való kapcsolódásunk talán első közös mozzanataként a létrejövő Nemzeti Fejlesztési Terv szakképzési része jelenleg hogy is áll.

Bevezetőként annyit szeretnék elmondani, hogy az Európai Unió a tagállamok kizárólagos hatáskörébe utalja az oktatási kérdéseket, ezen a területen nincsen egységes jogi szabályozás, ugyanakkor egy olyan irányelv van, ami szerint az Uniónak feladata és célja, hogy a tagállamok közötti együttműködést támogassa és ösztönözze az egységes minőségi oktatási rendszer megalakulását. Ez a folyamat azért is fontos, mert elősegíti a 2000-ben Lisszabonban meghatározott cél végrehajtását, ami szerint a közösséget 2010-ig a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő tudásalapú térségévé kell változtatni. Ezek a szempontok is már határozottan érvényesültek a Nemzeti Fejlesztési Terv kimunkálásában. Most fölteszem a következő ábrát, amely átfogó tájékoztatást ad, hogy legyen idejük nézegetni. Gyakorlatilag ebben a munkában, a Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásban már megjelennek az említett uniós elvárások, uniós szakértők segítségével, közreműködésével alakult olyanná a program, amely végül is az előbbiekben említett célt hivatott elérni, illetve elősegíteni annak az elérését. A képen a teljes humánerőforrás-fejlesztés operatív program felépítését láthatják, aminél a felső sorokban a négy nagy prioritás, az egyes oszlopokban az adott prioritásokhoz kapcsolódó közvetlen intézkedések találhatók. A vastag feketével bekeretezett, illetve kék betűkkel kiemelt rész az, amiről én most beszélni fogok.

Láthatják, hogy ebbe az intézkedésbe, a humánerőforrás-fejlesztésbe három minisztérium működik közre, és látják el, illetve végzik saját területükön a feladatokat.

Nézzük, hogy a szakképzés vonatkozásában az egész életen át tartó tanulás támogatása intézkedés milyen várható területeken segíti majd elő a fejlődést. Határozottan reméljük, hogy versenyképesebb lesz a termelő szektor az által, hogy emelkedik az oktatás színvonala, jobb infrastruktúrával és tisztább környezetben folyhat majd az oktatás (ezt a negyedik prioritás segíti majd elő), növekszik a foglalkoztatás, és erősebb lesz a regionális helyi potenciál.

Belevágva most már konkrétan az előző áttekintő ábrán vázolt intézkedésekbe, a szakképzési szakterület két intézkedésben érintett, illetve az egyiknek a főfelelőse és a másikban részfelelős, illetve részfeladatokkal bír. Főfelelős az úgynevezett 3.2. intézkedésben, ami a szakképzés tartalmi és módszertani szerkezeti fejlesztését jelenti. Ez két komponensből áll, jellemző rá, hogy tartalmi és szakmai fejlesztések, illetve továbbképzések alkotják a programot, ugyanis ezen program finanszírozási forrásai az infrastrukturális beruházásokat nem teszik lehetővé, tehát itt kimondottan és konkrétan a humánerőforrás-fejlesztésre koncentrálnak az intézkedések.

Nézzük, hogy ezen intézkedésen belül mi is a két komponensnek a célja. Tehát az első komponensnek láthatják a három fő célját, ami gyakorlatilag az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítésekhez kapcsolódik, és a szakképesítések egy részének tartalmi, módszertani megújításával, rugalmas, moduláris képzési rendszer fejlesztésével, illetve annak kísérleti jellegű bevezetésével foglalkozik.

A második komponens célja úgynevezett többfunkciós térségi integrált szakképző központok létrehozása, pontosabban azok létrehozásának segítése, valamint ezen központokban az előző komponens által kifejlesztett moduláris rendszer bevezetése. E tevékenység keretében a gazdálkodó szervezeteknél gyakorlati képzést végzők továbbképzésére is sor kerül, ami ugye azért jelentős, mert a nemrégiben módosult szakképzési törvény erősíti és kívánatossá teszi azt a folyamatot, amelyben a szakmai gyakorlatok lebonyolítását, egyre inkább átveszik a gazdálkodó szervezetek. A legfontosabb pedig az, hogy ezen integrált képző központok elő kívánják segíteni a jelenleg viszonylag nagy mértékű lemorzsolódás csökkenését is, majd a későbbiekben láthatják, hogy milyen programokkal.

A következő ábrán láthatják, hogy kik azok a személyek, akik az intézkedések, úgymond célcsoportját képezik. Itt különösen fontosak az integrációban résztvevő szakképző intézmények vezetői, tanácsadói, tanárai, tanulói, és mivel az integrációhoz óhatatlanul szükségesek és meghatározó tényezők a fenntartók, ezért a fenntartói képviselői is helyet kapnak e csoportban. És hát természetesen ezek a folyamatok nem képzelhetők el a társadalmi partnerek, gazdasági kamarák képviselői nélkül, illetve hát említettem már az előzőekben is, hogy a gazdálkodó szervezeteknél gyakorlati képzést végzők képzését is tervezzük, illetve számukra képzési programok kidolgozását és ezért hát ők is a célcsoportban vannak. Nézzük, hogy milyen tevékenységek fognak előfordulni ebben a 3.2. intézkedésben.

Először azok az intézkedések láthatók a képen, amelyek a komponensektől függetlenül mind a kettőnél nagyon fontos szerepet játszanak, tehát nagyon fontos ugye a megfelelő kiválasztási kritériumoknak a meghatározása, hogy ez alapján a tényleg arra érdemes intézmények kerüljenek össze, alkossák majd a térségi integrált központokat, illetve megfelelő felkészültségű szakemberek összeválogatásával induljon meg a tartalmi fejlesztési munka. Szintén fontos a gazdasági partnerekkel kapcsolatos együttműködés kidolgozása, és a programokban résztvevő, azokat végrehajtó szakemberek felkészítése. Nagyon fontos szempont és hozzájárul az információs társadalom kialakulásához, hogy a képzések tananyagait, illetve a kifejlesztett szakképesítések tananyagait mindenképpen digitalizált formában is létre kívánjuk hozni, így az egyes anyagok majd az Interneten keresztül is hozzáférhetővé válnak. Továbbá, minden folyamatnak, amelyet szeretnénk, hogy eredménnyel, méghozzá jó eredménnyel záruljon, elengedhetetlen részét képezi a monitorozás, a hatékonyság, illetve a beválás vizsgálat. Részletesebben most már még az első komponensről: tehát ez pontosan a szakképesítések tartalmi, módszertani megújítását jelenti.

Többen szerették volna, hogy ha az egész szakképzési jegyzékre kiterjedően foglalkozunk ezzel a feladattal, de ennek több akadálya van, a legfőbb a költség. Amint a képen is láthatják, horribilis összegbe kerülne az anyagok teljes szakképesítési körre vonatkozó a kidolgozása, ezért született az a döntés, hogy a gépészeti és a kereskedelem marketing szakmacsoportra fogunk koncentrálni. E döntés azért született, mert ezen két szakmacsoportban van relatíve a többihez viszonyítva a legtöbb szakképesítés, a képzési adatok alapján ezen szakmacsoportokban a legnagyobb a tanuló-, illetve a képzési létszám, és ugyanakkor egy másik tény is, hogy ezen szakmacsoportok szakképesítéseivel rendelkezők körében a legnagyobb a munkanélküliség is. Ezek a tényezők összességében az irányba inspiráltak bennünket, hogy e területre koncentráljunk, illetve a másik nagyon fontos tényező volt az, hogy mik az anyagi lehetőségeink. Ezen komponensen belül egyrészt nagyon fontos, hogy ki szeretnénk dolgozni a szakképesítések modulrendszerű felépítését, azon túl rész szakképesítések rendszerének alakítását, ami lehetővé tenné, hogy azok, akik nem képesek teljes szakképesítést megszerezni, egy adott munkakörhöz kapcsolódóan mégis megszerezzék a szükséges ismereteket, és ezáltal kikerülve a képzésből azért legyen lehetőségük az elhelyezkedésre. Szükséges az új rendszer bevezetéséhez továbbképzéseket szervezni majd a képzéseket beindítók számára, és ahogy már említettem két szakmacsoportban megtörténik a teljes képzési dokumentumrendszer kidolgozása, és a képzés bevezetése.

Nézzük azt, az utolsó bekezdéshez kapcsolódóan, hogy ennek az intézkedésnek várhatóan olyan hatásai lesznek, amely összességében csökkenti a szakképzési idejét, és amikor ezen az anyagok kidolgozása elkészült, akkor összességében a további fejlesztési költségek jelentősen csökkennek, ugyanis a modulok kialakításával a munkaerőpiaci változások követése lényegesen egyszerűbbé válik, és mindig csak a változásban érintett modulhoz kell hozzányúlni. Reményeink szerint ez az átdolgozás és a kapcsolódó tevékenységek elősegítik azt is, hogy a képzésekben a gyakorlati arány nőjön, plusz a gazdálkodóknál történő gyakorlati képzők továbbképzésével, tréningezésével a gyakorlati képzés hatékonysága is jelentősen megnövekszik, még abban az esetben is, ha nem kerül sor a gyakorlati képzési idő növelésére. Így a hatékonyság növekedése révén a gyakorlati képzés értéke is megnövekszik. A monitorozáshoz és eredményes kontrollhoz szükséges megfelelő értékelési rendszer kidolgozása is. Nagyon fontos, hogy a szakképesítések tekintetében tervezzük kidolgozni az előzetesen megszerzett ismeretek beszámításának rendszerét, ami az élethosszig tartó tanulási folyamatot hivatott elősegíteni, ugyanis a későbbi tanulmányok során (ez iskolarendszerű képzésben nem érezhető közvetlenül, legfeljebb a második szakképesítés megszerzésekor jöhet szóba) a felnőttkori tanulási folyamatban nagyon lényeges, hogy az egyértelműen meghatározott, előzetesen megszerzett ismeretek beszámíthatósága a képzési idő csökkentését vonja maga után.

Nagyon fontos még, hogy ezen kidolgozott modulok, rengeteg modulról van szó, elektronikus nyilvántartási rendszere kidolgozásra kerüljön, és az egységes oktatási információs rendszerhez történő kapcsolása is megtörténjen majd. Már az előzőekben ejtettem szót a várható hatásokról, említettem, hogy hosszú távon csökken a képzési idő, ami az élethosszig tartó tanulási folyamatban nagyon jelentős, ugyanis a munkavállalók egyik legnagyobb problémája az, hogy nem tudnak időt szakítani arra, hogy a napi munkájuk mellett részt vegyenek továbbképzésben, és a lecsökkent képzési idő vélhetően a munkáltatókat is inspirálja arra, hogy „jobban elengedjék” a dolgozójukat. Csökkent a képzés, tananyag, tanterv kidolgozás fajlagos költsége, erről volt szó, gyakorlati képzés munkaerőpiaci összehangolása, egyrészt a tananyagfejlesztés, modularizálás révén, másrészt a gazdálkodóknál folyó gyakorlati képző szakemberek tréningezésével a szakképesítések gyakorlati képzési tartalma is jobban közelít majd a gazdasági elvárásokhoz.

A második komponens, az úgynevezett többfunkciós térségi integrált szakképző központok létrehozásának segítése. Azért a segítése, mert ugye említettem, hogy a létrehozást, az infrastrukturális beruházást ez az intézkedés, illetve az intézkedésnek ezen kerete nem teszi lehetővé, ezért ebben a komponensben csak a humánerőforrás-fejlesztés, illetve az intézmények létrehozását segítő dokumentumok kidolgozására kerül sor, úgy mint a képzési tematikák kidolgozása, vezetők, intézményfenntartók, tanárok, szakoktató, tanácsadók felkészítése. Itt a vezetők, intézményfenntartók, tanárok jelenléte egyértelmű, a szakoktatók jelzik, hogy bár én itt szinte kizárólag a gazdálkodóknál történő gyakorlati képzésről beszélek és bízunk benne, hogy a gyakorlati képzés ezen formája jelentős mértékben növekedni fog az elkövetkezőkben, de azért az iskolai gyakorlati képzés sem marad el. Igazán olyan elképzelésünk van, ami szerint az alapokat az iskola falai között, az iskolai tanműhelyben sajátítják majd el a diákok, ezt erősíti a most módosult szakképzési törvénnyel bevezetett úgynevezett szintvizsga intézménye is, amikor is az alapképzési szakasz lezárását követően egy szintvizsgára kerül sor (ma még egyetlenegy képzési követelményben sincs benne, de a közeljövőben ezek folyamatosan beépítésre kerülnek). Ez a szintvizsga hivatott annak mérésére, hogy az illető tanuló az irányítás melletti munkavégzés kompetenciáit elsajátította-e, magyarán, ha kikerül a gazdálkodó szervezethez, akkor ott megfelelő instrukciók után képes önálló munkavégzésre.

Továbbmenve, nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezen integrált képző központok nem kizárólag szakképzési funkciókat látnak majd el, hanem a kistérség igényeit figyelembe vévő szociális, családpedagógiai, karriertervezési programok kidolgozása révén, felkészülnek a tanulók különféle problémáinak kezelésére is, továbbá a szakképzést követő elhelyezkedéshez is segítséget tudnak nyújtani. Konkrét tevékenységek ezen cél elérése érdekében, a továbbiakban is meghatározó a kiválasztás, sőt itt a legfontosabb a kiválasztási szempontrendszer kidolgozása. Lényeges az, hogy itt intézmények integrációjáról van szó, és ez egy új rendszer, aminek a működtetésére fel kell készíteni a szakembereket, és itt még kiemelnék egy fontos dolgot, hogy ezek a dokumentumok, amik majd elkészülnek, ezek a későbbiekben is – reményeink szerint a további ilyen jellegű tevékenységekhez -megfelelő útmutatást fognak szolgálni.

A következő ábrákon már részben olyan dolgokat látnak, amiket már érintettem. Megint visszatér a gazdálkodó szervezeteknél gyakorlati képzést végzők felkészítése, illetve az ott folyó képzésben a módszertani megújítás. Nagyon fontos az, és ez az Európai Uniónak is elvárása volt, hogy az egyes intézkedések kapcsolódjanak egymáshoz, ezáltal ez az intézkedés kapcsolódik az ugyanezen prioritás, de a közoktatási szakterülethez kapcsolódó 3.1. intézkedéshez, mégpedig oly módon, hogy ezen intézkedés által kidolgozott életpálya modelleket is át kívánja venni, ezeknek a használatát át kívánja venni az integrált képzőközpontbeli oktatás. És itt jön talán a legfontosabb, ami határozottan segíti ennek az intézkedésnek a megvalósulását, az úgynevezett oktatási infrastruktúra fejlesztéshez, a 4.1. ponthoz kapcsolódás, ami – erről a későbbiekben szó lesz – az anyagi támogatást biztosítja majd ezen program megvalósításához. Ennek a második komponensnek, tehát az integrált térségi képző központok létrehozásának, a várható hatásait láthatják. Az integráció révén a képzés és a munkaerőpiaci igények várhatóan könnyebben összehangolódnak, az egészséges munkamegosztás révén növekszik a hatékonyság, ez hosszú távon költségcsökkenést jelent, a széleskörű szolgáltatás jelenléte elősegíti a lemorzsolódás csökkentését, és a korábban említett szociálpedagógiai, családpedagógiai programok révén a közösségi funkciók is erősödnek. Az intézkedés megvalósításában közreműködő szervezetként az OMAI (Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága) működik közre, ez az intézmény, amely az Európai Uniós pénzeket úgymond kezelheti. A szakképesítések modularizációja komponenst központi programként kívánjuk bevezetni, amelynél a Nemzeti Szakképzési Intézet, mint kijelölt, úgynevezett végső kedvezményezett fogja a programot koordinálni és levezetni, míg a másodiknál a térségi integrált központoknál természetesen pályázati úton kerülnek a képző központok, illetve a képző központokat alkotó intézmények kiválasztásra.

Ennek az úgynevezett 3.2. intézkedésnek a költségkerete euróban látható, ez körülbelül 10 milliárd forint, tehát a tartalmi és a humánerőforrás-fejlesztést célzó továbbképzésekre ennyi pénz áll jelenleg rendelkezésre. A következő intézkedés, amire már tettem utalást, ez az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése, ez az, ami nagy mértékben elősegíti, hogy az előző intézkedés második célkitűzése valójában is megvalósuljon, ugyanis az egy alapvető feltétel, alapvető kritérium, hogy a szakemberek fel legyenek készítve az új rendszer működtetésére, de ha ezen rendszert nem sikerül létrehozni, akkor igazából nem megyünk semmire. Ezért is ennek az intézkedésnek a fő célja a kapcsolódó tárgyi, technikai feltételek biztosítása, ez az intézkedés, pontosabban ennek a szakképzést érintő része, a megalakuló térségi integrált szakképző központokra fókuszál, és ezen belül épületrekonstrukció, fejlesztés, üzemközi tanműhelyek létrehozása, iskolai tanműhelyek korszerűsítése, illetve a rendszerben történő működési funkciójához való felfejlesztés a cél. A következő ábrán megint azt láthatják, hogy amiről már korábban említést tettem, hogy ezek a térségi integrált szakképző központok milyen funkciókat fognak a jövőben ellátni. Ez tehát a 4.1. intézkedésnek az első komponense. Ez az intézkedés is két komponensből áll, a második komponens az a felsőoktatási szakterülethez tartozik és felsőoktatási szintén infrastrukturális fejlesztéseket tartalmaz, míg ez az egyes komponens a képen is látható funkciók a minél teljesebb körű ellátásához kívánja az infrastrukturális beruházásokat biztosítani. Az Unióval egyeztetett (uniós szakértőkkel is többkörös egyeztetés zajlott) és természetesen a Minisztérium vezetése által is jóváhagyott koncepció szerint, amelynek pontosan ma délben van az úgynevezett irányító hatóság felé leadásának a végső határideje, 16 ilyen úgynevezett térségi integrált központ létrehozását kívánjuk az elkövetkező években megvalósítani. Itt körülbelül 15 milliárd forintnyi összeg áll rendelkezésre ezen központok létrehozására, tehát körülbelül 900 millió forint/intézmény a keret, illetve itt az intézmény az integrált képző központokat alkotó intézmények összességét vagy konzorciumot jelenti. Tehát körülbelül ennyi, ami várható, de természetesen ez nem egyenlő arányban kerül elosztásra. A régió sajátosságainak megfelelően itt differenciálás is történhet. Nagyon fontos a résztvevői szándék is, azaz saját forrást is biztosítani kell.

Röviden én most ennyiben szerettem volna tájékoztatni Önöket, mivel Önök közoktatási szakértők, ilyen szempontból a szakképzés részben perifériás terület. De minthogy az iskolarendszerű szakképzés a közoktatás része, ezért úgy gondoltuk, hogy fontos az, hogy arról is értesüljenek, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv szakképzési része milyen összetevőkből áll, és milyen fejlesztéseket kívánunk az elkövetkező néhány évben az Európai Unióhoz történő csatlakozást egyelőre megelőzően, s azután pedig az Európai Unió keretein belül megvalósítani. Köszönöm szépen.