Bernáthné Mohácsi Viktória

Hátrányos helyzetű és roma fiatalok integrációjának tapasztalatai

2002. augusztus 1.-én létrejött a Hátrányos Helyzetű és Roma Gyermekek Integrációjárt Felelős Miniszteri Biztos Hivatala az Oktatási Minisztériumon belül. Az elnevezést az indokolta, hogy az integrációs normatíva és a képesség-kibontakoztató normatíva olyan hátrányos helyzetű gyermekek után igényelhető, akiknek szülei legfeljebb nyolc általános iskolával rendelkeznek, illetve a család rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult. Sok kritika érte a Hivatalt a felzárkóztató normatíva megszüntetése miatt, mert bár helyette bevezetésre került a 17 000 Ft-os képesség-kibontakoztató normatíva, valamint első, ötödik és kilencedik évfolyamon az integrációs normatíva, szűkült a kör a szülők iskolai végzettségének meghatározásával, s így sok gyermek eleshet a támogatástól. Miért volt erre szükség?

Hivatalunk nemcsak hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik, hanem egyben a roma gyermekek integrációjáért is felelős intézmény. A szegregált oktatás, amely a roma gyermekeket érinti leginkább, az utóbbi évtizedekben sajnos egyre inkább elterjedőben van. A szegregált oktatás felszámolásának egyik eszköze az integrációs normatíva, amely a korábbi felzárkóztató normatíva háromszorosát teszi ki. Arra törekszünk, hogy az integrált oktatás, és ezáltal a differenciált oktatás pedagógiai rendszere előtérbe kerüljön. A hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyermekeket olyan módon kell együtt nevelni, oktatni, hogy a jobb szociális helyzetű diákok képességei, iskolai esélyei ne szenvedjenek kárt, ugyanakkor a hátrányos helyzetű gyermekeknek – akik ma még tömegével elkülönített osztályokban vannak – biztosítsuk a középiskolai továbbtanulást, az érettségiig való eljutást.

Ahhoz, hogy érthetővé váljon, mi vezetett minket az újfajta szabályrendszer és pedagógiai módszer bevezetéséhez, érdemes néhány szót ejteni a PISA 2000 néven ismertté vált kutatás eredményeiről. Az OECD országok oktatási rendszerét összehasonlító kutatás megállapította, hogy legkevésbé hazánk biztosít egyenlő esélyeket a hátrányos helyzetű gyermekek továbbtanulására. A családból hozott hátrányokat az óvoda, az általános iskola, majd később a középiskola nemhogy csökkentené, hanem tovább növeli.

A kutatás során a hátrányos helyzetű gyermekeket összehasonlították a roma gyermekekkel - akik többségében hátrányos helyzetűeket is jelentenek -, és azokkal az átlag diákokkal, akik diplomát szeretnének szerezni, illetve bejutottak a felsőoktatási intézményekbe. A szociológusok megállapították, hogy egy roma diáknak a diploma megszerzésére 50-szer kisebb az esélye, mint nem roma társainak. Az Oktatáskutató Intézet 2001-ben 184 olyan általános iskolát vizsgált, ahol a ’93 előtti adatok szerint 25% fölötti, de 75% alatti a roma gyerekek aránya. (A kisebbségi törvény életbelépése óta nem lehet a származást regisztrálni) Ezen az intervallumon belül tudják a kutatók vizsgálni, hogy milyen mértékű egy intézményen belül a szegregáció. Szomorú tény, hogy ma Magyarországon 700-nál is több homogén cigányosztályt találunk. Ez nemcsak emberi jogi szempontból aggályos, hanem azért is, mert ezekre az osztályokra az úgynevezett cigány felzárkóztató normatívát igényelték egészen idén szeptember 1.-jéig, miközben a felzárkóztató oktatás nem a valódi értelemben vett fejlesztést jelentette, hanem az oktatás színvonalának csökkenéséhez vezetett.

Ezekből az osztályokból nem kerültek ki érettségit adó középiskolába járó diákok. A homogén cigányosztályok száma évről évre nőtt, ezzel szemben semmilyen fejlesztést és tényleges felzárkóztatást nem biztosítottak. Fontos megemlíteni a cigány felzárkóztató normatívával kapcsolatban egy harmadik szempontot is, ami miatt meg kellett szüntetnünk ezt a támogatási formát. A felzárkóztató normatíva előtt szereplő „cigány” szó csapdahelyzetet teremtett a legtöbb intézmény számára, hiszen köztudott, hogy a közoktatási intézmények nem dúskálnak az anyagi javakban. Természetes, hogy ezek az iskolák igyekeznek hozzájutni minden elérhető kiegészítő forráshoz, hiszen gyermekeink oktatása, illetve a minőségi oktatás sok pénzbe kerül. Mivel a támogatás a cigánygyermekek után volt igényelhető, ez a normatíva a szegregáció alapja lett. Néhány kivételtől eltekintve, az volt az általános gyakorlat, hogy felvették a cigány felzárkóztató normatívát, majd a roma gyerekeket elkülönített osztályokban tanították.

 Az előbbiek ismeretében érthető, miért vált fontossá az integrációs normatíva bevezetése. Az idei tanévben szeptember 1-jétől közel 10 000 általános iskolás diák után igényeltek integrációs normatívát. A Belügyminisztérium most összesíti, hogy ez a szám hány települést, és konkrétan hány intézményt fed le. Kollegáimmal azon fáradozunk, hogy bizonyos szempontok alapján rendszerezzük a normatíva igénylőket. Az integrációs normatíva az általános iskolák első, ötödik és a szakiskolák kilencedik évfolyamán igényelhető. Míg az általános iskolákban közel 10 000, addig a szakközép és szakképző intézményekben mintegy 25 000 diák után vették igénybe ezt a támogatást (Természetesen az ezzel kapcsolatos mérés és minőségbiztosítás is egy fontos eleme intézkedéseinknek.)

Integrációs politikánk másik lényeges pontja az antidiszkriminációs elemek megjelenése a közoktatási törvényben. 2002. november végén, december elején végeztünk egy közvélemény-kutatást, melyben az alábbiakra kérdeztünk rá: mit gondolnak az emberek arról, hogy az állam által - tehát gyakorlatilag az adófizetők pénzéből - finanszírozott oktatás minden gyermek számára hozzáférhető legyen függetlenül attól, hogy milyen szociális háttérrel rendelkezik, milyen családból származik, milyen kisebbségi csoporthoz tartozik, vagy milyen foglalkozást űznek szülei. A válaszadók 99%-a szerint, minden gyermek számára biztosítani kell az egyenlő színvonalú oktatáshoz való hozzáférést. Másik kérdésünk az volt, hogy a szülők, illetve a pedagógusok mennyire gondolják fontosnak, illetve megvalósíthatónak az integrált oktatást. A szülők 48%-a, a pedagógusok 46%-a szerint az integrált oktatással eredményeket lehet produkálni a hátrányos helyzetű gyermekek körében.

Amikor azonban rákérdeztünk, hogy milyen probléma adódhat abból, ha egy hátrányos helyzetű gyermek és egy nem hátrányos helyzetű gyermek azonos osztályba kerül, azt a választ kaptuk, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek többsége magatartászavaros, tanulási nehézségekkel küzd és problémás gyermek. Márpedig a szülő szeretné megóvni saját gyermekét attól, hogy egy magatartászavaros, rossz gyerek mellé kerüljön az iskolapadba. A későbbi kérdések során kiderült, hogy a válaszadók többsége a rossz gyermekeket a cigánygyerekekkel azonosította. Arra a kérdésre, hogy ültetné-e a gyermekét egy romagyermek mellé, a szülők 94%-a nemmel válaszolt.

Nyilván nem arról van szó, hogy a Magyarországon élő emberek 94%-a rasszista lenne, hanem arról, hogy az emberek fejében levő sztereotípia szerint, ha valaki problémás gyermek, az nem lehet más, mint roma. Nem hiszem, hogy a gyakorló pedagógusok ne találkoztak volna még „nem rossz”, vagy éppen jó képességű romagyerekkel.

Az antidiszkriminációs elemek erősítését a közoktatási törvényben – erre a közvélemény-kutatásra alapozva -, azért gondoltuk szükségesnek, mivel az integrációs normatíva önkéntes alapon igényelhető. Egy olyan kiegészítő forrásról van ugyanis szó, amelyet nem kötelező igényelni, ráadásul az intézményeknek sokszor fenntartásaik vannak, nem szívesen keverik össze a roma és nem roma gyerekeket.

A másik akadályt a települési önkormányzat jelentheti, hiszen tudjuk, hogy az általános iskola az önkormányzat „fennhatósága” alá tartozik. Gyakran előfordul, hogy a tantestület az integrációs normatíva igénylése mellett foglal állást, mivel a pedagógusok belátják, hogy a településnek érdeke fűződik ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek köréből is produkáljanak érettségizett, esetleg diplomás diákokat, ami egyben a szakma eredményességét is mutatja. Ennek ellenére sokszor az iskola fenntartója - tehát az önkormányzat - dönt úgy, hogy nem veszik igénybe a normatívát, hanem fenntartják a szegregált körülményeket. Így nemcsak az 51 000 Forintos integrációs normatíváról mondanak le, hanem elesnek a korábban járó 17 000 Ft-tól is. Ezzel pedig jelentős mértékben csökken az iskola költségvetése, illetve a fenntartó hozzájárulása az iskola működéséhez.

Ezért döntöttünk úgy, hogy a közoktatási törvénybe egy új paragrafust illesztünk be (4.§), amely 11 bekezdésen keresztül definiálja a hátrányos megkülönböztetést, ez által tiltja a szegregációt. Tehát azon túl, hogy egyik oldalról ösztönözzük a szegregált oktatás felszámolását, a másik oldalról tiltjuk az elkülönítés gyakorlatát.

Tudom, hogy nagyon komoly, és felelősségteljes feladatot vállaltunk. A közoktatási törvény új paragrafusa természetesen nem azt jelenti, hogy szegregációs gyakorlatot folytató iskolákat záratunk be folyamatosan, és cipelünk a bíróságra, hanem mintegy jelzésül szolgál és kényszerítő erőként kíván hatni tudatunkra.

Azt szeretnénk elérni, hogy minél több olyan intézmény igényelje az integrációs normatívát, amelynek elemi szükséglete, hogy fölszámolja a szegregációt.

Ennek koordinálására jött létre Hivatalunk felállásával egy időben az Országos Oktatási Integrációs Hálózat. Már ez alatt a pár hónap alatt is 45 modellértékűnek tekinthető bázisintézményünk állt fel. Azokat az intézményeket szeretnénk kitüntetni ezzel a címmel, amelyek az integrált oktatást már több éve művelik, vagy ebben az évben kívánják bevezetni. A bázisiskolák részére 2003-ban nyitottunk egy pályázati alapot, melynek összege valamivel több, mint 300 millió forint. Ez a pénzösszeg az integrációs normatíván felül - az intézmények közt elosztva - pályázati úton elnyerhető. A közel jövőben szeretnénk növelni a bázisintézmények számát, illetve azzal a segítséggel, amelyet a bázisintézmények szakmai munkájukkal nyújtanak, bevonni a bázisiskolák körül lévő többi általános iskolát is az integrációs folyamatokba.  Terveink közt szerepel, hogy a következő évben a bázis intézmények számát megduplázzuk.

Az integrációs normatívához kapcsolódik egy programcsomag, amelynek részét képezi a pedagógus továbbképzés, a helyszínre telepített szakemberek biztosítása, valamint egy módszertani adatbázis létrehozása.

Lényeges szempont továbbá a különböző szociális háttérrel rendelkező gyerekek fejlődésének mérése-értékelése, hogy kiderüljön, a tanulási nehézségek tekintetében mennyire eredményes a szakmai munka.

Hangsúlyozom, hogy az integrációs normatíva - annak ellenére, hogy a szakma az integráció szót mostanáig a fogyatékos gyermekek körére értette -, az előzőek ismeretében értelemszerűen nem igényelhető azokon a speciális tagozatokon, speciális iskolákban, ahol a gyermekek fogyatékosként tanulnak. Fontos néhány szót szólni a fogyatékos problémakörről is.

Az Európai Uniós országokban a fogyatékosnak minősített gyermekek aránya 2,5-3% között mozog. Szomorúan vettem tudomásul, hogy hazánkban a 2002-es statisztikai adatok alapján ez az arány 5,3%. Nem kell hangsúlyoznom, hogy a speciális intézményekbe járó gyermekeknek a normál osztályokba való visszakerülési esélye minimális, ami meghatározza munkaerőpiaci versenyképességüket is.

Meg kell még említenem, hogy a legtöbb speciális tagozat törvénytelenül működik, mivel hiányoznak a feltételek a fogyatékos gyermekek oktatásához: nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel, speciális pedagógusokkal. Ennek ellenére az elmúlt években egyre többen szeretnének alapító okiratot módosítani, hogy intézményükben elindíthassák a speciális tagozatokat.

Nyilván nem állíthatjuk, hogy az Európai Uniós országban genetikailag jobb emberek élnének, mint nálunk Magyarországon. Ahogy azt sem, hogy a következő év májusában, amikor csatlakozunk az Európai Unióhoz ez az 5,3% hirtelen le fog csökkenni 2,5%-ra. Mindannyian tudjuk, akár beszéltünk róla eddig, akár nem, hogy ezeknek a gyermekeknek a többsége nem fogyatékos.

A romagyermekek felülreprezentáltsága ezekben a speciális intézményekben és tagozatokon ismert. Mire alapozom ezt a kijelentésemet?

1992-ben a normál iskolákba járó és fogyatékos gyermekek után járó normatíva egyaránt 50 000 Forint volt. (Valószínűleg nem volt logikus, hogy ugyanannyit kapjanak a fogyatékosok, mint a nem fogyatékosok) 2003-ban a normál iskolák felső tagozatán 194 000 Forint az alapnormatíva, a fogyatékosokra járó összeg ennek több mint duplája, 430 000 Forint. 430 000 Forintot kap az a diák is, aki látás, halláskárosult, vagy mozgáskorlátozott, valamint az a tanuló, aki az úgynevezett „más fogyatékos” kategóriába tartozik. Sajnos sokszor olyan diákok kerülnek ez utóbbi kategóriába, akiknél a szakértő és a rehabilitációs bizottság javasolja ugyan, hogy speciális intézményben folytassák tanulmányaikat, bár tudható, a gyermek legfőbb problémája az, hogy nem tud olyan mértékben és tempóban haladni a normál általános iskolában, mint ott tanuló kortársai. Ebbe a kategóriába tehát gyakran olyan gyermekeket sorolnak be, akik valójában nem fogyatékosak.

Sokszor hallhatunk arról, hogy egyre több iskola és óvodabezárás fenyegeti a településeket. Annak ellenére, hogy a gyermeklétszám folyamatosan csökken, a fogyatékosok száma ezzel szemben emelkedik, ahogy a romagyerekek felülreprezentáltsága is a speciális tagozatokon, intézményekben.

Az 1974/75-ös tanévben a romagyerekek aránya a fogyatékos gyerekek között 26,1% volt. A modern genetikával foglalkozó tudósok szerint minden társadalmi csoportban 2,5-3% körül van a fogyatékosok aránya, függetlenül a szociális hátránytól, korcsoporttól, nemzetiségi, etnikai hovatartozástól.  Hozzátenném még, hogy 1974-75-ben nem volt ennyi roma lakosa Magyarországnak. (Ma kb. 6-8%-ra tehető a romák aránya az országunkban)

A fogyatékosnak minősített roma gyermekek száma azóta folyamatosan emelkedik, utolsó hivatalos adatunk szerint a ’92-93-as tanévben ez az arány már 42,6%. (A kisebbségi törvény ’93-as megszületése óta nem lehet regisztrálni a romagyerekeket)

1998-ban egy kutatócsoport Borsod-Abaúj-Zemplén megyében végigjárta az összes speciális tagozatot, intézményt, és összeszámolta, hogy az ő megítélésük alapján hány romagyerek ül az iskolapadokban. Eredményeik alapján ezeken a tagozatokon a tanulók 94%-a roma.

Nem hiszem el, hogy Borsod megyében szinte az összes fogyatékos gyerek romagyerek lenne. Nem hiszem el, hogy a Borsod megyei lakosoknak a 94%-a cigány. Tudjuk, hogy nem is erről van szó. Hogy milyen feladataink vannak ezzel kapcsolatban?

Tegnap kezdődött el az a kétnapos konferencia Budapesten, ahová az országban működő szakértő és rehabilitációs bizottságok képviselőit, munkatársait hívtuk meg, hogy ismertessük velük a programot, tájékoztatást adjunk arról, milyen módosítások történtek a közoktatási törvényben, milyen módszerekkel, eszközökkel próbáljuk ezeket a gyerekeket visszavezetni a normál tantervű iskolákba. Első lépésben ebben a tanévben egy független szakértői bizottság segítségével felülvizsgáljuk első és második évfolyamon a fogyatékosnak minősített összes gyermeket. Amint egy gyermekről kiderül, hogy valójában nem fogyatékos, csak tanulási nehézségei vannak, a normál tagozatra való visszahelyezését azonnal meg kell kezdeni. A felülvizsgálatra 30 millió forintot különítettünk el a szeptembertől decemberig tartó időszakra, a következő évben már 250 millió forint áll rendelkezésünkre.

A fogyatékossá minősítés szabályozása során a közoktatási törvényben bevezettük a „sajátos nevelési igényű” elnevezést, hogy a „más fogyatékos” kategóriába került gyerekekről levegyük a fogyatékosság bélyegét.

A következő tanévtől a normatíva igénylésben is változás fog bekövetkezni. Szakmai körökben most körvonalazódik az a koncepció, hogy a gyógypedagógiai képzés után járó 430 ezer forintos alapnormatíva helyett az „álfogyatékos” gyermekek kiemelésével egy újfajta normatíva vehető majd igénybe: a 430 ezerből kivonnánk a 194 ezer forintos normál iskolai normatívát, a fennmaradó összeget pedig megtoldanánk 20-30 ezer forinttal. A normatívát 2-3 évig lehetne igénybe venni, ez alatt az idő alatt kellene a fogyatékos képzésből kiemelt gyermekek lemaradásait behozni, majd becsatornázni őket az integrációs normatívát igénylők körébe.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szakértői bizottságok minőségfejlesztésére, működési feltételeiknek javítására, is.

Egy szakértői bizottságnak körülbelül 5-10 perc áll rendelkezésére, hogy javaslatot tegyen, az adott gyermek melyik intézménybe kerüljön. Ha ezeket a problémákat nem próbáljuk meg idejében orvosolni, missziónk sikertelen lesz.

Éppen ezért programunk a napokban fog kormány elé kerülni „Utolsó padból” címmel. A pártközi együttműködések ennek kapcsán már elkezdődtek, célunk, hogy a kormányprogramba beépülve megfelelő finanszírozási háttérrel és kijelölt felelősökkel rendelkezzen.

A munka során az Oktatási Minisztérium partnerei a Gyermek- és Ifjúsági Sportminisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, valamint az Esélyegyenlőségért Felelős Miniszter Asszony és hivatala.

Bízunk abban, hogy integrációs programunk sikeres lesz és szakértők bevonásával minél hamarabb bővíteni tudjuk modellértékű hálózatunkat.