Dr. Polonkai Mária

A SZAKÉRTŐI TEVÉKENYSÉG szekció összefoglalója

Tisztelt Konferencia! Kedves Kollégák!

Az 5. szekció, a „Szakértői tevékenység”-gel foglalkozó szekció munkája iránt nagy volt az érdeklődés. Az állandó és egy-egy előadáson részt vett hallgatók száma kb. 60 fő volt. A szekcióban 7 előadás hangzott el, és az előadásokat követően kérdésekre válaszoltunk, a felvetődő problémákat beszéltük meg, vagy saját tapasztalatainkról, a résztvevőkkel megtörtént esetekről beszélgettünk.

Azt gondolom, hogy a saját élményekről szóló beszámoló, a szekció szüneteiben folytatott tapasztalatcsere, hasznos kiegészítői a jól szervezett konferencia szakmai és kulturális programjainak.

A szekcióban elhangzott előadásokat két csoportra lehetett osztani.

Az első részben a három előadás a szakértői munka elméletéről, gyakorlatáról, valamint a szakértői munka során használt mérőeszközökkel szemben támasztott elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozott. Úgy emlékszem, ezekről, vagy hasonló kérdésekről már az előző konferenciákon is esett szó, ennek ellenére fontos, hogy minden szakértő tudja és ismerje a szakértői tevékenység törvényi és jogszabályi hátterét és az ezekben bekövetkezett változásokat.

A szakértők előtt már ismeretesek voltak a 41/1999. OM rendeletben és a 42/1999. OM rendeletben bekövetkezett változások, de új volt az új közoktatásról szóló törvény 101.§-a, melyben a törvény felhatalmazta az OKÉV-et, hogy nemcsak a névjegyzékre és a vizsgáztatói jegyzékre kerülés folyamatát szervezze meg a szakértőknél, hanem a törlés folyamatát is, mely szerint az OKÉV Főigazgatóság indokolt esetben meghozhatja a határozatot a szakértői és vizsgáztatói jegyzékről való törlésről.

A szekcióüléseken mindenki számára elfogadható volt az a megállapítás is, hogy nemcsak a szakértővé válást vagy a törlést meghatározó jogszabályok ismeretére van szüksége a szakértőknek, hanem a tevékenysége végzésekor szükséges jogszabályok ismertetésére is.

A szekcióelőadások másik csoportja konkrét vizsgálatokat, vagy meghatározott intézményben végezhető vizsgálatok főbb jellemzőit mutatta be.

A vizsgálatok – a plenáris előadásokon hallott – OKÉV-vizsgálatok voltak:

• magyar nyelvi oktatás eredményessége
• az alapfokú művészetoktatási intézményekben folyó nevelő-oktató munka eredményessége
• a cigány kisebbségi oktatást folytató intézményekben végzett vizsgálatok

Nem OKÉV-vizsgálat, de nagyon érdekes és aktuális volt a saját nevelési igényű gyermeket nevelő intézményekben végzett vizsgálatok bemutatása.

Bevallom, hogy ezeket módszertani bemutatás céljából rendeztük egymás mellé, ugyanis az OKÉV vizsgálataiban a szakértők látták és részt vettek a mérőeszközök, szempontok, interjúkérdések stb. összeállításában, a vizsgálatban. A szakértők feladata volt az általuk tapasztaltak leírása, kódolása, stb. és megszületett a három OKÉV-jelentés, melyeket eljutottak az intézményekhez, illetve a szakértőkhöz. (Itt szeretném megjegyezni, már korábban is volt olyan jelzés, hogy az országos összefoglaló illetve az adott iskolára jellemző adatokat tartalmazó összefoglaló nem minden intézményben publikus, vagyis valahol az igazgatók asztalán, polcán, fiókjában hever.)

Ezeknek a vizsgálatoknak a bemutatása közben megfogalmazódott a szekcióban:

• hogy a speciális feladatok végzése előtt elengedhetetlen a szakértők képzése,
• megfogalmazódott, hogy a feladatok összetettsége, speciális volta miatt szerencsésebb volna, ha a szakértők csoportban dolgoznának,
• igényelnek, igényelnének a szakértők folyamatos tájékoztatást az őket felvállaló szervezetektől, civil szerveződésektől.

Ilyen segítségnek ítélik ezt a konferenciát is.

Kívánok a résztvevőknek, és szakértő kollégáknak a szakértői munkájukhoz sok sikert.

Köszönöm figyelmüket.