Herpai Imre

A szakértői tevékenység gyakorlata

A számomra megadott cím arra utal, mintha most valamiféle gyakorlati, módszertani útmutató, foglalkozás következne. Erről lemondanék, két okból: egyrészt a rendelkezésre álló idő kevés, másrészt az előző referátum és egyéb tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy a szakértői tevékenység körül még ma is, 10 évvel a törvénybe foglalás után rengeteg a bizonytalanság, az értelmezési, alkalmazási probléma. Ezért önkényesen módosítom a korreferátum címét: a szakértői munka a gyakorlatban.

Megközelítési módom elsősorban azoknak a problémáknak a felvetése, amelyeket szolgáltatóként, szakértőként érzékelek.

Első egységként – továbbgondolásra - figyelmükbe ajánlom a következő kérdéseket:

1. Van-e rendszerszintű indokoltsága, kötöttsége a szakértőnek?

            (oktatáspolitikai kontextus)

2. Milyen jogszabályok határozzák meg a szakértő működési kereteit?

            (jogszabályi kontextus) Erről szólt a referátum.

3. Elkülönül-e egyértelműen a szakértői-szaktanácsadói szerep?

            (szakmai kontextus)

4. Miben kell „szakértőnek” lenni?

5. Egyéni, csoportos, szervezeti munka-e?

6. Van-e felelőssége a leírt véleményért?

7. Melyek a kívánatos szakértői magatartásformák?

8. Hogyan kommunikáljon a szakértő?

9. Hogy értelmezhető a szakértő függetlensége?

10. A pedagógus és a szakértői szerep konfliktusai – fenntartói szempontú szakértés

A gondolkodás elősegítésére tisztáznunk kellene: mi az a többlet – a feltételezhető tudáson kívül -, ami megkülönbözteti a közoktatási szakértőt a közoktatás többi szereplőjétől. A különböző – önigazoló vagy éppen kárhoztató - vélekedések helyett maradjunk a törvénynél: a közoktatási szakértő az egyetlen szereplő, akit jogszabály szakmai ellenőrzési joggal felruház. A közoktatási törvény többé-kevésbé pontosan körvonalazza azt is, hogy a rendszer melyik pontján kinek és milyen feltételekkel van joga szakmai ellenőrzést kezdeményezni. E tekintetben – egyéb jogszabályokat, pl. az önkormányzati törvényt is figyelembe véve - a kormányzati, önkormányzati, intézményi szintek közötti felelősségmegosztás egyértelmű:

Kormányzati (OM) szint:

- Ellenőrzés: szakértői névjegyzék kiadása

• országos és térségi szintű szakmai ellenőrzés
• országos mérési- értékelési feladatok

            (Figyelem! Intézményi vagy települési szinten ellenőrzési jogosultsága nincs!)

(Korlátozott jog- és eszközrendszer a központi standardok

érvényesítésének ellenőrzésére)

Megyei közigazgatási hivatalok

A helyi önkormányzati határozatok törvényességi kontrollját végzik. (Valójában az eljárási - egyeztetési rend betartását vizsgálják.) Bizonyos esetekben másodfokként járnak el.

Megyei Önkormányzat: szakmai ellenőrzést indíthat a megye közoktatásfejlesztési terv tekintetében.

Helyi (települési) szint

• az iskolák működésének hatósági - törvényességi ellenőrzése
• az iskola szakmai munkájának értékelése

Intézményi szint

• igazgató indíthat szakmai ellenőrzést
• pedagógus indíthat önmaga megítélésére

DE! Kiterjedt nevelőtestületi jogosítványok, szakmai önállóság!

A közoktatási törvény újabb módosítása a vázolt sémát két szinten határozottan erősíti: kezd kialakulni az ellenőrzés országos rendszere, és törvény kötelezi az önkormányzatokat a rendszeres intézményellenőrzésre. Prognosztizálható, hogy a jövőben az intézményellenőrzés lesz a szakértői tevékenység fő területe. Figyelmükbe ajánlok azonban két tényezőt:

• az unió az önértékeléssel párosuló külső ellenőrzést preferálja
• az intézményértékelés-ellenőrzés komplex szakértelmet kívánó feladat.

Úgy tűnik tehát, hogy a szakértői munka rendszerszintű indokoltsága (és kötöttsége) kezd tisztulni. E tisztulást nagyban felgyorsítaná, ha fogalomhasználatunk pontosabb lenne. Azt gondolom, érdemes elgondolkodni a következőkön:

Három kulcsfogalom:

1. Irányítás: a felsőbb szervezet útmutatását közvetíti, átfogó jellegű, egy-egy szakterület egészét érinti

2. Ellenőrzés: a közoktatási intézmény működésének vizsgálata a hatályos jogszabályok és a nevelési illetve pedagógiai program alapján

3. Értékelés: a közoktatási intézmény, a fenntartó, az ágazati irányítás által meghatározott szakmai célkitűzések összehasonlítása a közoktatási intézmény pedagógiai tevékenységének eredményével

A különbségtétel természetesen nem pejoratív, hanem szakmai, s egyúttal megmagyarázza azt is, hogy felfogásunkban és szolgáltatói gyakorlatunkban miért teszünk éles különbséget, állítunk tilalomfákat a szakértői és szaktanácsadói munka, szerep közé.

Ez a különbségtétel egyébként lassan elavultnak, korszerűtlennek tűnik, hiszen mind a központi irányítás, mind a helyi gyakorlat előszeretettel kever össze nem illő dolgokat. Sem a szakértői, sem a szolgáltatási munka nem lesz hatékony, amíg egymás funkcióinak átvételével akarjuk saját legitimációnkat megteremteni. Ezen állítás igazolására figyelmünkbe ajánlom Pőcze Gábor 1998-ban! leírt, de a Közoktatás …. pályázatok tükrében sajnálatosan aktuális gondolatait:

Ma irányítási diszfunkció: a rendszer minden szinten érdemi visszacsatolás nélkül maradt

 

Mindkettő téves!

A minőségromlás igazi oka az intézmények elszigetelődése

A szakértői (ellenőrzési) munka tartalmi fejlesztési, szakmai kontextusban történő helyének megítéléséhez felvetnék még egy szempontot.

A változtatás szubfolyamatainak összefüggése

Gondolatban helyezzük el a sémába mindazt, ami az utóbbi két évtizedben a magyar közoktatásban történt (pl. NAT-HT-PP, NAT-KT-HT-PP, stb. variációk 1995 óta), s döntsük el, hogy akár rendszerszintű, akár intézményi szintű változások esetén, mikor indokolt az ellenőrzés, s mikor a tanácsadás, segítés. Ha helyes választ adunk, igazsággal töltődik fel Pőcze Gábor 1998-as „jóslata” - túlhajtottá, szakmailag indokolatlanná vált az ellenőrzés, a szakértői szerep túldimenzionálása az előző ciklusban.

A problémát súlyosbítja, hogy ma is aktuális Halász Gábor 2000-ben összeállított listája:

1. A közoktatási szakértő országos listán szerepel, szaktudását az országos hatóság garantálja - ennek ellenére, vagy ehhez képest szűrésükről, felkészítésükről eddig az állam alig gondoskodott.

2. A szakértői szolgáltatáshoz való hozzájutás pénzbe kerül sok "igénylő" nem jut hozzá, vagy minimalizált értékben lesz érdekelt. (Piac?)

3. Üzleti vállalkozássá vált, sokszor nem releváns a közoktatás érdekeivel.

4. Áthárítás folyik a fenntartó részéről.

5. Hiányoznak a szakértői munka standardjai, a szabályozás folyamata ma sem lezárt (tartalmi munka, felkészítés, továbbképzés, tevékenységük pénzügyi és szakmai kontrollja)

            A szakértői működés szabályozásának 3 célja kellene:

            a/ jól meghatározott külső standardokat kövessen,

            b/ a szakértői vélemény számonkérhető legyen,

            c/ a szakértői vizsgálat költségeit minden önkormányzat meg tudja fizetni.

Sok esetben szándékosan élesen, vitát provokálóan fogalmaztam. Tettem ezt azért, mert a dolgok rendezetlensége folytán a közoktatás fejlesztése igen jelentős, könnyen mobilizálható szakmai energiákat, szakértelmet veszít el, többek között azzal is, hogy nem tisztáz egyértelműen fogalmakat, irányítási gyakorlatokat.

Szakmai szolgáltatóként meggyőződésem, hogy égető szükség van a szakszerű ellenőrzésre, de nincs szükség az ellenőrzés és tanácsadás összekeverésére, a piaci szempontoknak alárendelt ad hoc, túlterjeszkedő szakértői felfogásra. Úgy látom, a közoktatási törvény mostani módosítása sok tekintetben elősegíti a szakértői szerep tisztázását.

Valamennyiünk érdekében kívánom, hogy a lehetőség valósággá váljon.