Herpai Imre
A szakértői tevékenység gyakorlata
A számomra megadott cím arra utal, mintha most valamiféle gyakorlati, módszertani útmutató, foglalkozás következne. Erről lemondanék, két okból: egyrészt a rendelkezésre álló idő kevés, másrészt az előző referátum és egyéb tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy a szakértői tevékenység körül még ma is, 10 évvel a törvénybe foglalás után rengeteg a bizonytalanság, az értelmezési, alkalmazási probléma. Ezért önkényesen módosítom a korreferátum címét: a szakértői munka a gyakorlatban.
Megközelítési módom elsősorban azoknak a problémáknak a felvetése, amelyeket szolgáltatóként, szakértőként érzékelek.
Első egységként – továbbgondolásra - figyelmükbe ajánlom a következő kérdéseket:
1. Van-e rendszerszintű indokoltsága, kötöttsége a szakértőnek?
(oktatáspolitikai kontextus)
2. Milyen jogszabályok határozzák meg a szakértő működési kereteit?
(jogszabályi kontextus) Erről szólt a referátum.
3. Elkülönül-e egyértelműen a szakértői-szaktanácsadói szerep?
(szakmai kontextus)
4. Miben kell „szakértőnek” lenni?
5. Egyéni, csoportos, szervezeti munka-e?
6. Van-e felelőssége a leírt véleményért?
7. Melyek a kívánatos szakértői magatartásformák?
8. Hogyan kommunikáljon a szakértő?
9. Hogy értelmezhető a szakértő függetlensége?
10. A pedagógus és a szakértői szerep konfliktusai – fenntartói szempontú szakértés
A gondolkodás elősegítésére tisztáznunk kellene: mi az a többlet – a feltételezhető tudáson kívül -, ami megkülönbözteti a közoktatási szakértőt a közoktatás többi szereplőjétől. A különböző – önigazoló vagy éppen kárhoztató - vélekedések helyett maradjunk a törvénynél: a közoktatási szakértő az egyetlen szereplő, akit jogszabály szakmai ellenőrzési joggal felruház. A közoktatási törvény többé-kevésbé pontosan körvonalazza azt is, hogy a rendszer melyik pontján kinek és milyen feltételekkel van joga szakmai ellenőrzést kezdeményezni. E tekintetben – egyéb jogszabályokat, pl. az önkormányzati törvényt is figyelembe véve - a kormányzati, önkormányzati, intézményi szintek közötti felelősségmegosztás egyértelmű:
Kormányzati (OM) szint:
- Ellenőrzés: szakértői névjegyzék kiadása
- országos és térségi szintű szakmai ellenőrzés
- országos mérési- értékelési feladatok
(Figyelem! Intézményi vagy települési szinten ellenőrzési jogosultsága nincs!)
(Korlátozott jog- és eszközrendszer a központi standardok
érvényesítésének ellenőrzésére)
Megyei közigazgatási hivatalok
A helyi önkormányzati határozatok törvényességi kontrollját végzik. (Valójában az eljárási - egyeztetési rend betartását vizsgálják.) Bizonyos esetekben másodfokként járnak el.
Megyei Önkormányzat: szakmai ellenőrzést indíthat a megye közoktatásfejlesztési terv tekintetében.
Helyi (települési) szint
- az iskolák működésének hatósági - törvényességi ellenőrzése
- az iskola szakmai munkájának értékelése
Intézményi szint
- igazgató indíthat szakmai ellenőrzést
- pedagógus indíthat önmaga megítélésére
DE! Kiterjedt nevelőtestületi jogosítványok, szakmai önállóság!
A közoktatási törvény újabb módosítása a vázolt sémát két szinten határozottan erősíti: kezd kialakulni az ellenőrzés országos rendszere, és törvény kötelezi az önkormányzatokat a rendszeres intézményellenőrzésre. Prognosztizálható, hogy a jövőben az intézményellenőrzés lesz a szakértői tevékenység fő területe. Figyelmükbe ajánlok azonban két tényezőt:
- az unió az önértékeléssel párosuló külső ellenőrzést preferálja
- az intézményértékelés-ellenőrzés komplex szakértelmet kívánó feladat.
Úgy tűnik tehát, hogy a szakértői munka rendszerszintű indokoltsága (és kötöttsége) kezd tisztulni. E tisztulást nagyban felgyorsítaná, ha fogalomhasználatunk pontosabb lenne. Azt gondolom, érdemes elgondolkodni a következőkön:
Három kulcsfogalom:
1. Irányítás: a felsőbb szervezet útmutatását közvetíti, átfogó jellegű, egy-egy szakterület egészét érinti
2. Ellenőrzés: a közoktatási intézmény működésének vizsgálata a hatályos jogszabályok és a nevelési illetve pedagógiai program alapján
3. Értékelés: a közoktatási intézmény, a fenntartó, az ágazati irányítás által meghatározott szakmai célkitűzések összehasonlítása a közoktatási intézmény pedagógiai tevékenységének eredményével
A különbségtétel természetesen nem pejoratív, hanem szakmai, s egyúttal megmagyarázza azt is, hogy felfogásunkban és szolgáltatói gyakorlatunkban miért teszünk éles különbséget, állítunk tilalomfákat a szakértői és szaktanácsadói munka, szerep közé.
Ez a különbségtétel egyébként lassan elavultnak, korszerűtlennek tűnik, hiszen mind a központi irányítás, mind a helyi gyakorlat előszeretettel kever össze nem illő dolgokat. Sem a szakértői, sem a szolgáltatási munka nem lesz hatékony, amíg egymás funkcióinak átvételével akarjuk saját legitimációnkat megteremteni. Ezen állítás igazolására figyelmünkbe ajánlom Pőcze Gábor 1998-ban! leírt, de a Közoktatás …. pályázatok tükrében sajnálatosan aktuális gondolatait:
Ma irányítási diszfunkció: a rendszer minden szinten érdemi visszacsatolás nélkül maradt
Mindkettő téves!
A minőségromlás igazi oka az intézmények elszigetelődése
A szakértői (ellenőrzési) munka tartalmi fejlesztési, szakmai kontextusban történő helyének megítéléséhez felvetnék még egy szempontot.
A változtatás szubfolyamatainak összefüggése
Gondolatban helyezzük el a sémába mindazt, ami az utóbbi két évtizedben a magyar közoktatásban történt (pl. NAT-HT-PP, NAT-KT-HT-PP, stb. variációk 1995 óta), s döntsük el, hogy akár rendszerszintű, akár intézményi szintű változások esetén, mikor indokolt az ellenőrzés, s mikor a tanácsadás, segítés. Ha helyes választ adunk, igazsággal töltődik fel Pőcze Gábor 1998-as „jóslata” - túlhajtottá, szakmailag indokolatlanná vált az ellenőrzés, a szakértői szerep túldimenzionálása az előző ciklusban.
A problémát súlyosbítja, hogy ma is aktuális Halász Gábor 2000-ben összeállított listája:
1. A közoktatási szakértő országos listán szerepel, szaktudását az országos hatóság garantálja - ennek ellenére, vagy ehhez képest szűrésükről, felkészítésükről eddig az állam alig gondoskodott.
2. A szakértői szolgáltatáshoz való hozzájutás pénzbe kerül sok "igénylő" nem jut hozzá, vagy minimalizált értékben lesz érdekelt. (Piac?)
3. Üzleti vállalkozássá vált, sokszor nem releváns a közoktatás érdekeivel.
4. Áthárítás folyik a fenntartó részéről.
5. Hiányoznak a szakértői munka standardjai, a szabályozás folyamata ma sem lezárt (tartalmi munka, felkészítés, továbbképzés, tevékenységük pénzügyi és szakmai kontrollja)
A szakértői működés szabályozásának 3 célja kellene:
a/ jól meghatározott külső standardokat kövessen,
b/ a szakértői vélemény számonkérhető legyen,
c/ a szakértői vizsgálat költségeit minden önkormányzat meg tudja fizetni.
Sok esetben szándékosan élesen, vitát provokálóan fogalmaztam. Tettem ezt azért, mert a dolgok rendezetlensége folytán a közoktatás fejlesztése igen jelentős, könnyen mobilizálható szakmai energiákat, szakértelmet veszít el, többek között azzal is, hogy nem tisztáz egyértelműen fogalmakat, irányítási gyakorlatokat.
Szakmai szolgáltatóként meggyőződésem, hogy égető szükség van a szakszerű ellenőrzésre, de nincs szükség az ellenőrzés és tanácsadás összekeverésére, a piaci szempontoknak alárendelt ad hoc, túlterjeszkedő szakértői felfogásra. Úgy látom, a közoktatási törvény mostani módosítása sok tekintetben elősegíti a szakértői szerep tisztázását.
Valamennyiünk érdekében kívánom, hogy a lehetőség valósággá váljon.