Láposi Terka

BÁB – SZÍN – HÁZ

Izgalmas és felemelő tevékenységnek, elfoglaltságnak tartom napjaink felgyorsult, értékkevert, műanyagvilágában gyermekekkel színházat játszani, bábozni, bábot tervezni. Kihívás úgy tenni, mintha nem tudnám, hogy képzeletben hányféle, számomra kimondhatatlan nevű lénnyel, szörnnyel, rémmel, varázslóval,… élnek együtt, miközben nekem még és most már (negyvenen túl) mindig a tetejetlenfa köré szerveződik az emberi létben is megélhető csodák sora. Annál is inkább életüzenet az égbe vivő fán való utazás számomra, mivel a Vojtina Bábszínház játszóházában nap, mint nap megéljük felnőtt játszótársaimmal a minden napok csodáját: a bábok által teremtett „szellemvilág” gyönyörűségét.

A bábok titkai megbonthatatlanul összefüggenek az emberek titkaival.

Mi hívhatta életre a bábot? Az ember elemi játékos tevékenysége, a hasonmás teremtésének öröme? Vagy szellemek és démonok példája nyomán alkotta meg bábuját az ember?

A játék mindig, újból és újból a legmagasabb értelemben bizonyítja a világrendben való helyzetünk logikántúli jellegét. Lehetővé teszi, hogy „kilépjünk” a mindennapokból, felülemelkedjünk az élet azonnali szükségletein, legyőzzük az anyagi világ „abszolút determinizmusát”, az autonómia, a tisztesség és a méltóság „szent szférájába” léphetünk át általa. A játék a valóság és a látszat világa között villódzik.

Bábbal játszani pedig maga a csoda! A legnagyobb átváltozás és átváltoztatás lehetősége rejlik minden bábbá „varázsolt” tárgyban. A kisgyermek ebben a titkokkal övezett életre keltésben tud leginkább az lenni, ami: a Teremtő tenyerén a teljességet hordozó egészség. Hiszen bábuját lélekkel ruházza fel, létezést tulajdonít neki, lelket fú belé. Neki is és a felnőtt bábosnak is a bábuval való játék eredményeként sikerül kiszabadulnia térből és időből, a társadalom sűrűjéből. A báb tulajdonosa azokkal működik együtt, akivel saját akaratából együtt akar működni, nincs semmi, amit az Én ne tudna elfogadni. A báb varázserejénél fogva visszafordíthatóvá tesz folyamatot, engedélyezi az élet újbóli elkezdését, átváltozását.

Ma a bábszínháznak véleményem szerint azt a feladatot és szerepet szabad felvállalnia, hogy a gyorsvonat sebességével haladó mindennapokban a gyermekeknek, ha csak rövid időre is, de biztosítsa a megállást. Örömteli, felszabadult, ünneppel telt percek megélése történjék ott, ahol a játékszabályok a gyermek lelkének biztonságos röptetését szolgálják. Nagy, nemes, felelősségteljes feladat ez.

A bábszínház, mint komplex művészi tevékenységeket ötvöző műfaj háza, lehetőséget biztosít az iskola és a színház, azaz az oktatás és a kultúra közvetlen egymásra találására. A bábművészet a társművészetek egymásra épüléséből nyeri lényegét, hiszen egyszerre van benne a tánc, a mozgás, a látvány és a szöveg, a beszéd. Ezért tartom alkalmasnak a bábjátékot a gyerekekkel való közvetlen játékmódok egyik legtökéletesebb formájának.

Együtt játszani a gyerekekkel!

Ez a vágy hívta elő a debreceni Vojtina Bábszínház társulatában a foglalkozások formájának és tematikájának kialakítását. Játékban, játék közben, játékosan tanuljon meg a gyermek színházat „látni”, bábot készíteni, társait és a jelenlévő felnőtteket játszópajtásnak tekinteni, a magyar kultúra sajátságait feltérképezni, a színház és a bábszínház eszközeit megismerve egyszerű tereket, bábokat, hangulatokat teremteni. A társulat tagjai kezdettől fogva fontosnak tartják a gyerekekkel való közvetlen kapcsolatot, a játék testi – lelki – szellemi erejét, örömét.

Társulatunkkal, játszóházi munkatársaimmal 1996-től vezetünk rendszeresen játszóházi foglalkozásokat.

A színpadi műsorrenddel párhuzamosan működő, alkalmazott bábjáték vonal kidolgozását folyamatosan fejlesztjük, bővítjük.

Szakemberek - bábszínészek, bábkészítők, néprajzosok, népzenészek, táncosok, kézművesek - bevonásával teret nyitottunk egy komplex és integrált műhelymunka megindításának.

A foglalkozások óvodás és kisiskolás gyerekek részvételével valósulnak meg. Négyen vagyunk játszóházi munkatársak, mindannyian egyetemen, főiskolán végzett tanári diplomával is rendelkezünk. Fontosnak tartom, hogy a színház követelte képességek, eszköztárak mellett, pedagógiai rálátásunk is legyen a játékok szervezésénél, kialakításánál, illetve a gyerekekkel való közvetlen kapcsolatteremtésnél. Mi négyen fogjuk össze, koordináljuk, szervezzük, tartjuk, illetve készítjük el az aktuális eszközöket, nyersanyagokat a foglalkozásokhoz.

E szerveződésnek és műhelymunkának öt formáját teremtettük meg az elmúlt évek során. Mindnek közös tartalma a magyar természetes műveltség, mint életünket meghatározó világkép. A magyar népi kultúra jelenléte a magot, a kiinduló pontot, a „Mindent” jelenti.

Ezek a következők:

DRAMATIKUS JELLEGŰ

– pénteki napokon -

A dramatikus – bábos napokon a gyermekeket játékra, „szereplésre” bíró bábozás, mesélés a főtevékenység. Célunk továbbá:

1. Egy olyan élethelyzet megteremtése, amiben a gyermekek - 3-tól 14 éves korig - saját cselekvéseik, én-és testközeli tevékenységeik által jutnak el a játék örömén keresztül a magyar és a világirodalom gyöngyszemeihez, valamint a népmesék, mondák, legendák világához.

2. Az organikus – szerves - természetes szemléletet, mint rendszert adó, világkép meghatározó, életformát, létezésünk alapstruktúráját jelentő eszmeiséget megéltetni, ápolni. Ennek alapfeltétele a tapasztalás, a természet és az emberi lét összefüggéseinek, folyamatainak tér-idő egységben való el-kijátszása, megélése.

3. Az együttjátszás öröméből fakadó és kinövő ünnepteremtés (az ünnepek érzelmi élménye, misztériuma, szakrális ritmusa...). Ez közösségi, rituális foglalkozásokban, színházi eszközök segítségével valósul meg.

4. A bábjáték genezisének, hagyományainak „újra élesztése” az archaikus elemektől - mágikus, mitikus bábjáték: varázslás, mágia, jóslás, megidézés... - az embert-helyettesítő bábokon keresztül a szerepbábig, a betlehemes bábtáncoltatástól a vásári bábjátszáson keresztül a teriomorf és antropomorf maszkos figurákig, a tárgy animációtól a míves, művészi bábbal megformált játékig.

5. A megye, város gyermekeivel, pedagógusaival egy jól működő kapcsolatrendszer kialakítása. A játszóházban, a foglalkozásokon együtt megélt élmények után a bábszínházi találkozások még katartikusabb, letisztultabb.

A dramatikus játszóházi együttléteknek legfőbb jellemzője a gyermekek spontán bekapcsolódása, bekapcsolása a késztető játékokba, melyben a színjátékosok, animátorként működnek, invenciózusan vesznek részt a játékban. Kanavásszal-cselekvéspanellel dolgoznak, de a rögtönzésnek van szerepe, nem a kötött szövegnek. A cselekményszerkezet fixált, a kapcsolatteremtésen van a legnagyobb hangsúly, hiszen a gyermekcsoportok fokozatosan, szinte észrevétlenül kerülnek bele az adott mese, legenda… cselekményébe. Ebben, mármint a kapcsolatteremtésben az érintés „tisztessége” a legfontosabb. Tehát: türelem, figyelem, belső-természetes érzékenység, hitelesség.

Az együttlétekre szervezett csoportok érkeznek heti két alkalommal, pénteken, egy délelőtti és egy délutáni időpontban. Egy összejövetel minimum 60 perces időtartamú. Maximum 30 gyermek részvétele képzelhető el (kísérőkkel együtt). Az életkor 3 évestől 14 évesig terjedhet.

KÉZMŰVES JELLEGŰ foglalkozás - BÁBKÉSZÍTÉS

– kedd és szerdai napokon -

A kézműves foglalkozások legfőbb célja:

• Dramatikus és bábos elemekkel, valamint bábbal, mint eszközzel megteremthető rituálé és az ehhez szükséges „eszközkészlet” előállítása.

Ezek az együttlétek alkalmat nyújtanak olyan jellegű tevékenységekre, ahol a gyermekek „tárgyakat”, „szobrokat”- bábokat készítenek, melyeket hazavihetnek, otthon folytathatják a megkezdett alkotásokat. Ezek a „tárgyak” a bábjáték ősiségéből fakadó rituális bábok felelevenítését, újrateremtését, elkészítését, elkészítésének (lehetőleg ősi) eljárási algoritmusát, a vele való játék - rituálé megtanulását, alkalmazását, újra élését jelenti.

Tehát az elkészítendő bábok:

• részei egy - egy rituális cselekménynek,
• egy - egy ünnep szertartásrendjének,
• eljátszhatók velük egy - egy népmese, népdal...

Hogy mit, mikor, miből „varázsolnak” elő az animátorok a gyermekekkel, azt az évkör ritmusa, az ezáltal megélhető kalendáris ünnepkör és a jeles napok üteme szabja meg.

A bábok elkészítésének módja, technológiája mindenkor a még felfedhető ősi eljárásokat jelenti, illetve az életkori sajátosságokon túl az egyszerűség, a jelentést hordozó mívesség is jellemzője a foglalkozásoknak.

A népi kultúra jelenléte az összejöveteleken nem szeletekre bontott részegységek egyszer-egyszer elővett kiegészítő anyaga, hanem a magot, a kiinduló pontot jelenti. Minden együttlét közös játékkal, népmesével kezdődik, amely már elővetíti az elkészítendő „tárgy” milyenségét (megjelenési formáját, használatának alapvető tulajdonságait, a rituális játékban, vagy az eljátszandó mesében betöltendő szerepét, a báb típusát…). A foglalkozásokat az elkészült „bábok” kipróbálása zárja. Tehát a közös játék, a mese visszatér az elbúcsúzás előtt.

A kézműves foglalkozások legfőbb jellemzői:

• A kultúra egységének megőrzése érdekében a bábjátékot és az ezt feltételező bábkészítést komplexen kezeli minden más művészeti ággal - zene, tánc, irodalom stb. A foglalkozások tevékenységi-cselekvési programja, egész struktúrája, gondolati és szellemi bázisa egységként, szerves egészként jelenik meg.
• A játékos együttlét alapja az életélmény, az emberi viszonyok, a kapcsolatteremtés lehetőségei, a természetes érzékenység. A jelenlévők egymásra találnak a közösen alkotott és átélt játékban, mesében a saját készített báb segítségével. A bábu szimbolikus eszközként szerepel a kezükben.

Minden hónapban változik a mesei tartalom, így az elkészítendő báb típusa és anyagfelhasználása is. Az együttlétekre szervezett csoportok érkeznek heti négy alkalommal, kedden és szerdán, egy délelőtti és egy délutáni időpontban. Egy összejövetel minimum 60 perces időtartamú, melyen maximum 30 gyermek részvétele képzelhető el. Az életkor 3 évestől 14 évesig terjedhet.

TÁNCHÁZ – NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK

- csütörtöki napokon

Színházunk célja az ilyen jellegű tevékenységgel is sokrétű: a néptánc keretein belül olyan népi gyermekjátékok, énekek, csúfolók… tanítása, jókedvű megélése, melyekkel ünnepeinket, minden napjainkat tehetjük változatosabbá, teljesebbé. Ezekből a játékos mulatságokból sem hiányzik a bábos elem. Minden egyes ünnepcsoporthoz tartozó dramatikus, bábos népszokás megjelenik a foglalkozások szerkesztésében. Úgy gondolom, hogy a táncnak is lélekfelszabadító ereje van, mosolyra fakasztja a gyermeket, felnőttet egyaránt.

A táncos foglalkozásokra legfeljebb 30 gyermek érkezik. Egy-egy ilyen együttlét 60 perces vidám mulatság. A foglalkozások témája, tartalma kéthavonta változik.

CSALÁDI HÉTVÉGÉK

- kéthetente vasárnapi napokon -

Nagy kihívásnak és izgalmas lehetőségnek tartjuk, hogy a vasárnapi előadásra érkezők akár játszóházba is kipróbálhatják maguk játékos kedvét, vagy kézügyességét. Itt az egész család talál magának tetsző elfoglaltságot: élő népzenét hallgatva, énekelve bábot készíthet, szerepjátékban vehet részt, de „passzív” nézőként is megnézheti, hogy mások hogyan játszanak.

Legfőbb célja ezen együttléteknek a családi együttjátszás öröme, a meglévő játékos erőtartalékok előhívása, az egymásra és másokra való odafigyelés fontossága, a játékban való belemerülés ünnepi varázsa. Nagy elismerést, köszönetet kapunk minden egyes foglalkozás után a szülőktől, jelezve azt az igényüket, hogy ilyen alkalmakra vártak már régen. Olyan tapasztalatokkal is bővültünk az elmúlt hónapokban, melyek egy újabb felelősséggel telt jellemzője lett tevékenységünknek: azokat a pici 3-4 éves gyermekeket szívesen hozzák játszóházba, akik még nem voltak bábelőadáson. Sok szülő szerint ugyanis, itt „beavatódik”, hozzászokik a bábszínház és a színház „levegőjéhez”. Így válik fokozatosan beavató bábszínházi formává vasárnapi játszóházunk.

Ezek az összejövetelek is 60 percesek, a résztvevők létszáma legfeljebb 40 fő.

VENDÉGMŰVÉSZEK JÁTÉKA

- hétfői napokon -

Az ország minden részéről olyan játszókat hívunk meg, akik játékát, foglalkozását követendőnek, érdekesnek tartjuk, akiktől mi magunk is sokat tanulhatunk, gyermekeink (a város gyermekei) pedig újszerű, szokatlan megoldásokkal találkozhatnak. Az elmúlt években mesemondókat is hallgathattak a gyermekek: Kóka Rozáliát, Écsi Gyöngyit (Szlovákia), Badiny Ádámot (Rozsnyó), Gulyás Lászlót (Kiskunfélegyháza), Berecz Andrást. Járt nálunk többek között: Cserkútról a Levendula színház, Rozsnyóról a Meseszínház, Pécsről, a Titiri Bábszínház, Kiskunfélegyházáról a Berbencés Vándortársulás, Nagykozárról az Ördögszekér Bábtársulás, Budapestről a Térszínház, Kecskemétről a Ciróka Bábszínház, Pécsről a Márkuszínház, és még sokan mások. Tapasztalataink szerint a város gyermekei értékes játékélményekhez juthatnak ezeken az alkalmakon.

A játszóházban megélt tapasztalataink:

1. Az általunk felvállalt értékek, és az erre épülő foglalkozások minden ideérkező csoportban tetszést váltott ki. Nagy érdeklődés kíséri foglalkozásainkat. Szinte a meghirdetett foglalkozásokra egy hét alatt betelik a naptárunk. Egyetlen délelőtt, délután sem marad el foglalkozás, annyi a jelentkező csoport és érdeklődő.

A visszajelzések egyértelművé teszik számunkra:

• az oktatás jelenlegi teljesítmény-centrikus volta,
• az információ áradatban elveszni látszó gyermekközösségek, családok,
• az értékek devalválódása,
• a felgyorsult élettempó,
• a kultúrát, a művészeteket egyre leíró, nélkülöző tömegek mellett színházunk ez irányú tevékenysége egyre nagyobb hiányosságot pótol.

A pedagógusok örömmel értesültek arról, hogy táncházban gyermekjátékokkal ismerkedhetnek gyermekeik, sőt önfeledt éneklés közben autentikus népzenét hallgatva tánclépéseket is tanulhatnak. Úgy láttuk és látjuk, hogy gyermekeink az iskolai nevelésben a kultúránk és hagyatékunk ezen területéből is nagyon keveset kapnak, sőt az is érzékelhető, hogy egyre kevesebbet játszanak a népi gyermekjátékokból merítve körjátékokat, egyre kevésé ismernek népi játékokat lett légyen az udvari vagy szobai játék.

A dramatikus megoldási módokat azért szerették meg már évekkel ezelőtt, mert olyan színházi és bábszínházi elemekkel találkozhatnak a gyermekek, amelyeket később ők is kipróbálhatnak mese-, és szövegfeldolgozó órán. Az egyszerű eszközök felhasználásával bármely tantárgy keretében hasznosíthatják az itt megélt élményeket. Örömmel tapasztaltuk, hogy kis közösségekben a mese ereje, varázsa a régi. Különösen érdekes észrevétele volt több pedagógusnak és nekünk játszóknak is, hogy az intim, kis térben szervezett játékok, előadások minden szempontból fejlesztőleg hat a résztvevő közönségre: figyelmük mély, a spontán megnyilatkozások bátrabbak, egyénibbek, a közösség - kialakítás érzékelhetőbb, valósabb, mélyebb, a felnőtt és a gyermek intuitív kapcsolata szorongásmentes.

A kézműves jellegű foglalkozásokon kiválasztott technikák és megoldási módok fejlesztő hatása kétségtelen. Tapasztalatunk: a legegyszerűbb technikai megoldást kell felkínáljuk az érkező csoportoknak, hogy a varázslat azáltal teljesedjen ki, miszerint ezt ő – ők is megtudják csinálni, el tudják készíteni otthon, az iskolában. Azáltal pedig, hogy a manuális tevékenység, a bábkészítés keretjátékba foglalt, hiszen mesélésbe, dramatikus játékba, bábozásba ágyazottan jelenik meg, példát mutat arra, hogy egy tárggyal, bábbal mi módon tud társaival játszani.

A családi játszóházak hatása a szintén látványos sikereket hozott nekünk, játszóknak. A szülők megfogalmazása szerint régi vágyuk, igényük teljesült a vasárnapi foglalkozásokkal. Együtt tudnak játszani gyermekeikkel úgy, hogy közben megismerkednek másokkal, bábos és színházi eljárásokkal, eszközökkel, megoldási módokkal. „Örömteli és lélekfelszabadító hatása van ezeknek az együtt töltött délelőttöknek” – fogalmazott egy nagymama.

A vendégművészek sok új színes és érdekes megoldást, foglalkozási módot hoztak életünkbe. Sok pedagógus és szülő értékelésében fogalmazódott meg, hogy igényes, magas színvonalú kamara előadásokat, alkalmakat élhettek meg. Mindegyiknek érdekessége az, hogy az ország más vidékén egy – egy mesét, gondolatot hogyan közelítenek meg, mi módon játszatják el. Hasznos és értékes együtt játszások voltak ezek.

Az ideérkező csoportok – óvodai kiscsoporttól 10-12 éves korig - tükrözik a kor, melyben élünk, minden tünetét. Mivel a város perem- és belvárosi iskoláiból és óvodáiból is érkeznek gyermekek, sőt, (örömünkre) vidékről is egyre gyakrabban, megélt tapasztalataink sokrétűek.

2. A jövőben hatásvizsgálatokat szeretnénk elkezdeni, mivel nemcsak a viselkedés- és játékkultúrát, a személyiségjegyeket, a csoportok kohéziós rendjét, a területi, városrészi, szociális hátterek rendszerét tudjuk nyomon követni az ideérkező gyermekeken, hanem a foglalkozások, az itt nyújtott és következetesen képviselt modell és értékrend által formálódó közösségeket is.

Fontosnak tartjuk figyelemmel kísérni a hozzánk érkezőket, de elsősorban a játékunk által nyújtható értékek hatékonyságát tekintve kell mindezen hatásvizsgálatokat megtennünk. A játékunkból fakadó gondolatiság ereje az, ami gyermekeinkre, nézőinkre hathat a legteljesebben. Ezért a jövőben további belső tanulmányokat, önképző alkalmakat kívánunk szervezni saját munkatársainknak, hogy játékunkkal tudjuk leginkább kifejezni, létrehozni, megéltetni, átadni mindazon értékeket, amelyekben mi magunk is mélyen hiszünk, amelyek alapján mi is cselekszünk.

Egy-egy foglalkozásunkra meghívunk más színházból, a művészetek más területéről szakembereket, illetve tantárgypedagógusokat, pedagógusokat, akiknek véleményét, értékelését meghallgatjuk.

Hospitálási lehetőséget kínálunk fel a művészeti iskolákban bábjátékot tanító pedagógusoknak, csoportvezetőknek, illetve amatőr gyermekcsoportok vezetőinek, akikkel a látottakat megbeszélve szintén saját erőinket véljük fejleszteni. Több pedagógiai főiskola rendszeresen látogatja foglalkozásainkat, főleg bábművészet tantárgyat tanulók és szabadidős szervező szakos hallgatók.

Terveink között szerepel az elmúlt évadok felvételeiből reklám- és módszertani anyag szerkesztése.

A módszertani anyag elsősorban oktatási szakembereknek szólna - anyanyelvi, művészeti nevelési területén dolgozóknak -, akik hasznosítani tudnák a mindennapokban a feldolgozások, bábkészítések sokféle módját.

2004. tavaszától rendhagyó irodalom órákat is tartunk iskolásoknak. Egy 1-2. és egy 3-4. osztályos szövegfeldolgozó óra keretében teremtenénk lehetőséget arra, hogy színházi keretek között játékosan tanuljunk verseket, magyar irodalmi tartalmakat.

2004. őszétől beavató színházi formával is próbálkozunk, ahol a bábjáték alkalmazott lehetőségeinek felhasználásával a bábművészet lényegi, színházi elemeit kutatnánk fel gyermekekkel.

Előadásom zárásaként meg szeretném köszöni, hogy vendégül láthattunk oktatási szakembereket. Fontosnak tartjuk, hogy még közvetlenebb párbeszéd jöjjön létre a színházak és az oktatás között. Ezért nagy öröm számunkra, hogy együtt gondolkodhattunk, beszélgethettünk 2 napig e két terület egymásra utaltságáról!

Örömteli, sikeres, testi-lelki-szellemi egészségben gazdag munkát kívánok Mindannyiuknak!