Kovács Istvánné
Az ÁLTALÁNOS ISKOLA szekció összefoglalója
Tisztelt Kollégák!
Az általános iskolai szekció munkájába a két nap alatt több, mint 100 szakértő, vezető és pedagógus kapcsolódott be. Munkaprogramunkat a plenáris üléseken elhangzott előadásokhoz kapcsolódva állítottuk össze.
Az első napon a vezetők, a szakértők és szaktanácsadók közötti munkakapcsolat elemzésével foglalkoztunk. Gyakorlati tapasztalataikra alapozott véleményeiket egy kistérségben végzett vizsgálat eredményeinek bemutatásával egészítették ki előadóink: Kálmán Antalné a SULISZERVIZ Oktatási és Szakértői Iroda szakértője, minőségfejlesztési tanácsadója és Zsírosné Pongor Magdolna a létavértesi Irinyi János Általános Iskola igazgatója.
A szekció résztvevői javasolták az előadóknak, hogy a V. Országos Szakértői Konferenciára végezzenek el egy, a pedagógusokra kiterjesztett, hasonló jellegű vizsgálatot, amely alkalmas lehet a szakértők, szaktanácsadók illetve a nevelők között kialakuló kapcsolatrendszer minősítésére.
Ezen a napon a tanácsadói munka egy speciális területének, a minőségfejlesztésnek a szemszögéből mutattuk be a polgári Vásárhelyi Pál Gimnázium, Általános és Szakképző Iskola, Diákotthon tudatos minőségfejlesztő folyamatát.
Az előadók Kovácsné Újvári Ilona és Tóth Istvánné arról a folyamatról számoltak be, amely a tanácsadó irányítással megkezdett tevékenységtől az önfejlesztésen keresztül elvezetett a multiplikátori feladatok ellátásáig.
Második napon látszólag három különböző, de a megoldási javaslatok vonatkozásában mégis egy irányba konvergáló témákkal fogalakoztunk. Vizsgáltuk, hogy az új kihívások (globalizáció, pluralizmus, integráció iránti igény, interkulturális nevelés) milyen hatással vannak a pedagógus képzés és továbbképzés rendszerére.
Előadónk Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona az alapfokú nevelés és oktatás kezdő szakaszán feladatot vállaló leendő és gyakorló pedagógusok felkészítésének szemszögéből foglalkozott a témával.
A szekció résztvevői úgy ítélték meg, hogy a felkészítés alapvető problémája a módszertani képzés háttérbeszorulása. A pályakezdő pedagógusok a főiskolákon, egyetemeken töltött 4 illetve 5 tanév alatt tantárgyaik tanításához elsősorban tudományos ismereteket és nem szakmatudást szereznek. Elengedhetetlenül fontos lenne a képzés megreformálásában az intézményekben töltött gyakorlati idő növelése. Ennek hiányában a pályakezdő pedagógusok munkába állítása egyre nagyobb kihívás elé állítja a fogadó intézményeket.
A szekció előző évben már foglalkozott a közoktatásban bevezetett mérési, ellenőrzési, értékelési rendszer működésével kapcsolatos iskolai feladatok elemzésével.
Ebben az évben Brassói Sándor az Oktatási Minisztérium Közoktatás-fejlesztési és Értékelési Főosztályának helyettes vezetője a 2001/2002-es tanévben 1., 5. és 9. évfolyamokon elvégzett kompetenciamérések tapasztalatait tárta az érdeklődők elé.
A szekció résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták az országos összefoglalóra alapozott értékelést. Azonosultak azzal a javaslattal, hogy az intézményeknek mindképpen ajánlott a központilag fel nem dolgozott tanulók mérési eredményeivel kiegészített helyi mutatók feladattípusonkénti és egyénenkénti elemzése, értékelése, következtetések, korrekciós és fejlesztési feladatok meghatározása.
A jelenlévő pedagógusok a hibák javításával, a korrekciós folyamatok tervezésével és megvalósításával összefüggésben ismételten a speciális módszertani kultúra hiányát jelölték meg gátló tényezőként.
A szekcióban nagy érdeklődés kísérte a hátrányos helyzetű gyerekek – kiemelten a cigány kisebbséghez tartozók – nevelésének és oktatásának kérdéskörét.
Az Oktatási Minisztérium Közoktatási és Kisebbségi Kapcsolatok Főosztályának osztályvezetője, Raduly István az 1990. óta eltelt időszak eredményeiről szólt. Kiemelte, hogy az e réteghez tartozó tanulók 85 %-a ma már középfokon tanul tovább. Célként a rendszerben való megmaradást és az esélyek teremtését szolgáló programok, módszerek elterjesztését jelölte meg. Kiemelte, hogy olyan átfogó koncepciókra van szükség, amely nem kizárólag az oktatásra, hanem a családok nevelésére, munkahelyteremtésre, családtámogatásra, pedagógusképzésre és továbbképzésre egyaránt kiterjed.
Osztályvezető úr előadását követően Komlós Barnabásné szakértő, a nemzeti, etnikai kisebbségi programok vizsgálata során szerzett szakértői és intézményvezető helyettesként végzett ez irányú munkájának tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel.
A szekció résztvevői egybehangzóan megfogalmazták, hogy össze kell egyeztetni a kisebbségi irányelveket a közoktatási törvénnyel, a nemzeti alaptantervvel és a kerettantervvel. Olyan kötött felhasználású, kiegészítő normatív támogatásra van szükség a feladat célirányosabb megvalósításához, amely nem kényszeríti az intézményeket a cigány kisebbséghez tartozók mesterséges szegregációjára.
Ebben a részben is felmerült, hogy a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásának, fejlesztésének módszertanában a gyakorló pedagógusok is járatlanok. Segédanyagokra, a jól működő tapasztalatok közreadására és tréningeken alapuló továbbképzésekre van elsősorban szükség.
Az általános iskolai szekcióban sokan fogalmazták meg véleményüket, javaslataikat. Több kérdést az idő rövidsége miatt a csoportban dolgozók nem tudtak megvitatni.
Szekcióvezetőként önkritikusan fogalmazom meg, hogy kevesebb témavállalással nagyobb lehetőséget lehetett volna biztosítani a műhelymunka kialakulására.
