Dr. Szenes György
A KÖZÉPISKOLA szekció összefoglalója
Elnök úr, kedves kolleganők, kollegáim!
A középiskolai szekcióban 100-120 fő vett részt, időnként izzott a levegő. Ezúton is köszönöm mindannyiuknak az aktív részvételét. Egy ideig jegyeztem, hogy hányan szólnak hozzá a témákhoz – szerintem igen sokan voltak –, aztán feladtam. E szempontból igen eredményes volt a szekció munkája. A két napot úgy osztottuk fel, hogy az első nap a diagnosztikáé, a helyzetelemzésé volt, a második nap pedig a „hogyan tovább”-ról szólt.
Az első előadást Auxné Bánfi Ilona tudományos munkatárs tartotta a PISA vizsgálatról, aki ennek a vizsgálatnak egyik hazai szervezője volt. Ritkán hallható, magas színvonalú előadást tartott. Ennek az eredményei összecsengtek a második előadás kevésbé tudományos, de nagyon praktikus ismereteket adó eredményeivel. Ezt Wiedermann János tartotta, témája az iskolai kudarc diák és pedagógus szemmel. Egyértelmű, hogy 1970. óta folyamatosan érzékelhető a tanulóink tudásteljesítményének csökkenése. Ez egy diagnosztika, és sajnos az oktatáspolitika a mai napig nem találta meg azt a választ, amely a folyamatosan romló teljesítményt meg tudná fordítani. Az szép dolog, hogy most már tudjuk, hogy a helyezéseink nem igazán előkelőek az OECD országok listájában sem, de mi a teendő? Az Országos Köznevelési Tanács ülésén is felvetődött, itt is, hogy miniszter úrnak javasoljuk, hogy mihamarabb hozza létre a PISA Nemzeti Bizottságot.
A második nap a kétszintű érettségi vizsgáról, az Arany János Tehetséggondozó Programról, az általános képzés és a szakmai alapozás kérdéseiről szólt. Horn György, Polonkai Mária és jómagam (Szenes György) tartottunk előadásokat, vitaindítókat.
A kétszintű érettségi vizsgával kapcsolatosan egyértelmű volt a szekció állásfoglalása, miszerint mindenki támogatja. Ellene senki nem szólt, az alapprobléma a bevezetés ütemezése. Ekörül meglehetősen parázs vita bontakozott ki. Előadónk egyértelműen letette a voksot a kétszintű érettségi vizsga 2005-ös bevezetése mellett, úgy érzékeltem, hogy az akkor már körülbelül 120-130 főre duzzadt hallgatóság döntő többsége pedig ez ellen szólt. Nem azért, mert nem tartja szükségesnek és fontosnak a kétszintű érettségi vizsgát, hanem mert nincs előkészítve. Az elmúlt négy esztendőben e téren vajmi kevés történt, és az iskolák felelősséggel úgy érzik, hogy a hátralévő két év alatt nem tudják olyan szinten előkészíteni, hogy ez botránymentesen 2005-ben lebonyolítható legyen. Az oktatáspolitikának egyik legsürgetőbb feladata, hogy ebben a kérdésben záros határidőn belül döntést hozzon, hiszen a 2005-ben érettségiző gyerekeink a tizedik osztályban vannak!
A tehetséggondozó programmal kapcsolatosan Polonkai Mária számos gondra hívta fel a figyelmet. Feltétlenül követendőnek tartja a hibák, korrekciók után, hogy folytatni tudjuk a programot. Nagyon szép példái vannak iskolák és kollégiumok együttműködésének. Azt gondolom, ez az egyik lehetőség a magyarországi – meglehetősen szelektív – iskolarendszer problematikájának megoldására, a hátrányos helyzetű kistérségek tehetséges gyermekeinek felkarolására.
Végül az általános képzés és a szakmai alapozás a szakképzésben témában tartottam egy rövid előadást. Egyértelmű volt az állásfoglalás, hogy el kell indulni egy moduláris, differenciált szakképzés irányába. Az elmúlt tíz év oktatáspolitikája a szakképzést meglehetősen nehéz helyzetbe hozta, és az ebből való kilábalás nemcsak a gyerekeknek, hanem az ország gazdaságának is egyik kulcskérdése.
Végezetül szeretném megköszönni a szervezőknek és kiemelten a Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda két vezető munkatársának, Kónyáné Tóth Máriának és Molnár Csabának azt a sok-sok odafigyelést és gondoskodást, amelyben a konferencia résztvevőit részesítették. Ha hívnak, akkor jövőre újra, ugyanitt. Köszönöm szépen.
