Potsay Csaba

A SZAKÉRTŐI TEVÉKENYSÉG szekció összefoglalója

Tisztelettel Köszöntöm Önöket!

Engedjék meg, hogy rövid legyek és hosszú ideig én sem raboljam el idejüket.

Az elején el kell, hogy mondjam milyen érdekes módon alakult ki a szakértői szekció. Ugyanis az elmúlt három szakértői konferencián még nem volt szakértői szekció! (Furcsa nem? Szakértői konferencia és nincs szakértői szekció?!) Engedjék meg, hogy bemutassak Önöknek egy statisztikai összesítést, az elmúlt három év szakértői konferenciáiról, a szakértővel foglalkozó előadásokról:

Az elmúlt évben (2001-ben) volt egy előadásom a középiskolai szekcióban „A szakértői munkavégzés feltételrendszere” címmel. A középiskolai szekció összefoglalójában Szenes György erről a következő írta: „Gondjaikat mondták el a szakértők létével kapcsolatban, a szakértők, a szakértői egyesületek működési feltételrendszerének hiányáról. Erről érdemes lenne a következőkben többet beszélni.”

Úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megteremtsük a konferencián annak a lehetőségét, hogy erről többet beszélgethessünk. Így jött létre a IV. szakértői konferencián a szakértői szekció.

Úgy gondolom, hogy e szekciónak voltak már előzményei. Lehet, hogy közülünk is többen emlékeznek, az úgynevezett „Smirnoff-szekcióra,” ennek ülését 1999. november 4-én („illegalitásban”) a Smirnoff Étterem alagsorában-pincéjében tartottunk. Azért nevezem „illegalitásban” tartott szekcióülésnek, mert ez nem volt a hivatalos programban. Egy esti beszélgetés alkalmával, spontán jöttünk össze, és egy pohár üdítőital mellett foglalkoztunk a létünket érintő témákkal (Ennek írásos anyaga megtalálható az I. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia kiadványának 277. oldalán. Ha van rá lehetőségük, olvassák el, mert az ott leírtak még most is aktuálisak!). A IV. szakértői konferenciára a „felszínre” kerültünk, már van és reméljük a jövőben is lesz szekciónk!

A szekcióban a szakértői léttel kapcsolatos témákat dolgoztuk fel (A szakértőknek a jövőbeni létük, a helyzetük az egyik legnagyobb dilemmájuk, ahogy Shakespeare is megírta: „Lenni, vagy nem lenni!” itt is ez a kérdés!). Ebben a szekcióban tehát nem a szakértői munka intézményi területével (óvoda, iskola stb.), nem a szakértői munka témájával és tárgyával (minőségbiztosítás, gyógypedagógia, tanügyigazgatás, szaktantárgyak stb.), hanem magával a szakértő léttel foglalkoztunk. A mai korban – talán divatosabban – ezt úgy mondhatnánk: A lét a tét!

A szekciónkban két területet próbáltunk megvizsgálni: egyrészt a szakértő személyét, másrészt a szakértői munka (intézményi, egyesületi) hátterét. Megpróbáltuk megnézni mindkét területnek a múltját, megpróbáltunk egy tükörképet adni a jelenről, illetve fölmutatni a jövő lehetőségét. (A jövőkép tisztábban látása érdekében – a szekcióvezetők összefoglalóját követő kerekasztal beszélgetésen – megkérdeztük a jelenlévő oktatásirányítási vezetőktől: A jövőben milyen szerepet szánnak az ellenőrzésnek? Hogyan képzelik el a szakértők jövőjét? Sajnos választ nem kaptunk.)

A múltról egy pár szót. Elég hosszú idő telt el 1994-től, amíg a szakértő bekerült az oktatási rendszer vérkeringésébe, tudatába. Sokan – még az oktatásban dolgozók is – összekeverik a tanácsadót és a szakértőt, sőt még szakfelügyelőt is emlegetnek Jelentős foglalkoztatást jelentett a szakértők részére a pedagógiai programok 1997/98-as törvényileg előírt szakértői véleményezése. A kerettanterv bevezetésekor – mivel nem volt törvényi kötelezettség – csökkent a szakértői munka iránti igény. Az elmúlt időszakban az Oktatási Minisztérium 1999, 2000, 2001, 2002 (különböző néven futó) SZAK pályázatai jelentettek jelentősebb lehetőséget a szakértői munkára (Szerettük volna megtudni, hogy tervezi-e a minisztérium ezeknek a folyatását, de erre sem kaptunk választ.).

A csütörtöki egyik előadó Hodos Julianna volt, ő Karcag város polgármesteri hivatalának Humán Szolgáltatási Irodájának vezetője. Előadásában kitért az Oktatási Minisztérium elmúlt négy évi közoktatási szakértői és pedagógiai szakmai szolgáltatói igénybevételéhez kiírt pályázatainak fenntartói tapasztalataira és a pályázatok folytatásával kapcsolatos fenntartói igényekre. Másik előadónk Bényei Sándor volt, aki a Csokonai Pedagógiai Intézet igazgatója és a Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda projektvezető szakértője. Tárgyalta az Oktatási Minisztérium elmúlt négy évi közoktatási szakértői és pedagógiai szakmai szolgáltatói igénybevételéhez kiírt pályázatainak szakértői tapasztalatait. Az előadások és a hozzászólások – a fenntartók, az intézmények, a pedagógusok, a szakértők részéről – ezeknek a pályázatoknak a sikerét bizonyították.

A fenntartóknak és az intézményeknek nincs pénzük szakértői díjakra. A fenntartók pénzügyi-gazdasági vizsgálatokra még kiszorítanak a költségvetésükből keretet, ám a szakmai ellenőrzésre már nem jut pénz. Ezért ritka a szakértői felkérés. Sokan megfogalmazták, hogy a minisztérium segítse a szakértést, az ellenőrzést ugyanúgy, mint eddig. A szakértők kérték, hogy a továbbiakban is legyenek pályázatok a fenntartók, vagy akár a szakértők részére is. Volt olyan gondolat, hogy a minisztérium a szakértői ellenőrzés, értékelés munkadíját a tanulók fejkvóta rendszerén keresztül biztosítsa a fenntartóknak, intézményeiknek.

A pénteki nap előadásai a jelennel és a jövővel foglalkoztak.

Először jómagam tartottam egy vitaindító előadást, amely témakörét tekintve akár három előadásra is elég lett volna. Témái: Érdemes-e szakértőnek jelentkezni? A szakértő lehetőségei, elvárásai, igényei. A KÖSZE szerepe a szakértők érdekképviseletében. Az érdekes és mindig aktuális téma megmozgatta a résztvevők gondolatait. Megállapítottuk, hogy a szakértői felkérések sem személyileg, sem területileg, sem időben nem egyenletesek. A szakértői felkérésektől függ, hogy anyagilag érdemes-e szakértőnek lenni. Az intézményvezető, a fenntartó sem anyagilag, sem erkölcsileg nem ismeri el beosztottjának szakértői munkáját. Az igazgató úgy érzi, hogy a szakértőségből a szakértő munkahelyének semmi haszna nincs. A szakértő munkahelyén a szakértő munkának nincsenek meg az időkeretei.

A szakértők véleménye szerint a legtöbb gond a szakértői munkavégzés hátterének a megteremtésével van. Jogos kritika hangzott el az országos egyesületi élettel kapcsolatban. Sokan az országos egyesülettől vagy az OKÉV-től várják el azt az intézményi hátteret, amit a pedagógiai intézetek biztosítanak a tanácsadóknak. Jelenleg a szakértőknek nincs meg az az intézményi hátterük, ami megvan a tanácsadóknak. Vannak a pedagógiai intézetek, vannak a nevelési tanácsadók, amelyek az állami költségvetésből forrásokat kapnak. A szakértőknek nincs meg ez a lehetőségük, magukra vannak hagyva. Úgy érzik a „lovak közé van vetve a gyeplő.” Saját maguk próbálják megszervezni önmaguk hátterét. Azokban a megyékben, régiókban, ahol van egy-egy innovatív szakértő, ott jó az egyesületi élet, van szakértői munka. Ahol nincsen ilyen szakértő, ott már kevésbé sikeresek. Az országos egyesület – ahol társadalmi munkában dolgozik mindenki, ahol évente a költségvetés ötszáz-hatszáz-nyolcszázezer forint körül van – ezt az országos intézményi hátteret nem tudja biztosítani. Nehéz így a szakértőket összefogni (kb. 4500-an vannak és tizenkilenc megyére tagozódnak) és szervezni. Így az országos egyesület csak az érdekvédelmi szerepet tud ellátni!

A pénteki nap és egyben az idei konferencia befejező előadását szekciónkban Horváth Gréta, az Oktatási Minisztérium Tanügyigazgatási Főosztály továbbképzési referense tartotta. Témája a szakértői kiválasztás, továbbképzés és tájékoztatás volt A szakértői tevékenység ellenőrzése címmel. A hozzászólásokban napirendre került a minőségbiztosítás, minőségfejlesztés és a névjegyzékre kerülés témaköre. A névjegyzékre kerülés csak egy formai dolog. A későbbiekben a szakértői megfelelés legyen ettől több. Legyen a szakértőknek továbbképzés, klub, hírlevél, esetleg szakmai vizsga. A szakértők ellenőrzésével kapcsolatban két nézet ütközött. Az egyik nézetet vallók azt mondták: nem szükséges a szakértői munkát ellenőrizni! Szerintük a piac majd eldönti, és az ellenőrzi a szakértőt. Idéztek egy már már klasszikus mondást: „Az a szakértő, akit visszahívnak”. Az ellentábor részéről viszont az hangzott el, hogy mire ilyen módon kiderül, hogy ki a jó szakértő, addigra a jó szakértők presztízse is oda lesz. Ugyanis a rossz és botrányos dolgok gyorsabban fognak terjedni, mint a jók. A szakértők jelentős része szerint is szükség van a szakértők munkájának ellenőrzésre, mert ez a szakértői munkavégzés minőségbiztosításának egyik módja.

Ha az ellenőrzés, az ellenőrzést végző szakértő fontos az oktatásirányításnak, akkor ezekre a kérdésekre választ kell adnia!

Sokan és sokszor megfogalmazták azt az aranyigazságot, hogy: pénz, paripa és fegyver kell a győzelemhez. A pénz – ez az amit központi forrásból is biztosítani kellene a szakértői munkára. Ezt megfogalmazták a fenntartók, az intézményvezetők, a szakértők. A paripa – ez is kellene. A konferencia nyitóelőadásában Honti Mária elmondta, hogy valahol van egy ló. Meg kellene keresnünk ezt a lovat, és azzal foglalkoznunk, hogy ez a ló előbbre vigye a közös dolgainkat. Le kellene ülnünk a minisztérium képviselőivel és megbeszélni a Hogyan tovább? kérdését. A fegyver erőt jelent. Akinél a fegyver, annál az erő. A szakértők számára ez a fegyver, ez az erő a szakmai tudás. Úgy érzem, a szakértőkben megvan ez a szakmai tudás. Hogy ez az erő el ne „szálljon,” a szakértők számára biztosítani kellene a szakmai képzéseken, továbbképzéseken való részvétel lehetőségét.

Javaslataink a következők:

1. Az Oktatási Minisztérium segítse az ellenőrzést, értékelést, a szakértői tevékenységet. Ehhez biztosítson a megrendelők részére anyagi fedezetet.
2. Készüljön egy fejlesztési terv a szakértői munkavégzés szakmai- és szervezeti fejlesztésére.
3. Meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetőségek vannak a szakértői munkavégzés intézményi hátterének biztosítására (A szervezettség biztosítására: esetlegesen Országos Szakértői Intézet).
4. Az országos egyesület érvényesítse jobban a szakértők érdekvédelmi igényeit.

Végezetül két gondolatot szeretnék még megosztani Önökkel. Egyrészt a klasszikussá vált mondást, miszerint: „Az a szakértő, akit visszahívnak” pontosítani lehet. Ez a pontosabb változat így hangzik: Az a szakértő, akit az előző munkája alapján máshová is hívnak! Kívánom, hogy legyen szükség a munkájukra és így vagy úgy, de hívják Önöket!

Másrészt megemlítem, hogy a munkájuk végzése során, az anyagiakon túl, gondoljanak arra, hogy fáradozásuk legnagyobb jutalma nem az, amit érte kapnak, hanem amivé általa válnak!

A résztvevők nevében a szervezés legnagyobb terhét vállaló Suliszerviznek szeretném megköszönni az eredményes munkát, a szíves vendéglátást, a szellemi gazdagodást!

A Közoktatási Szakértők Egyesülete nevében minden résztvevő kollégának sok sikert, a magánéletében pedig sok örömet és boldogságot kívánok!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!