Hajdu Sándor
Az INTÉZMÉNYFENNTARTÓK szekció összefoglalója
Tisztelt Kollégák!
Az, hogy utolsóként kaptunk szót nem hiszem, hogy az intézményfenntartók szerepére utal. Szerepük fontos. Ezt a szekciónkban elhangzott négy előadás témái, azok érdemi vitái is mutatták. Nem voltunk sokan, azonban a megbeszéléseken valóban a fenntartókat érintő, foglalkoztató kérdések kerültek szóba.
Az előadásokról, illetve a szekció ajánlásairól, javaslatairól röviden:
Az intézményfenntartó tapasztalatai a társulások működéséről pozitívak. A legtöbb társulási iskola kisebb-nagyobb problémáktól eltekintve eredményesen dolgozik, a tanulók részére biztosítja azt a hátránykompenzációt, ami minden intézménytől elvárható.
A legtöbb önkormányzatnál, az egy tanulóra jutó önkormányzati ráfordítás nagy összege ugyanakkor ráirányítja a figyelmet a társulások kiemelt támogatásának szükségességére, részben állami normatíva-korrekcióval, részben irányított támogatással – akár a közoktatási közalapítványokon keresztül.
A társulásoktól távol maradó önkormányzatok viszonylag nagy száma azt jelzi, hogy – minden tartalmi és anyagi előnye ellenére – ma még nem eléggé ösztönző a társulási forma. Ez is a kiemelt támogatás szükségességét húzza alá.
Fontos lenne abban is állást foglalni – pedagógiai kutatók véleményét kikérve –, hogy az óvodáskorúak és a kisiskolások „ingáztatása” mennyire kívánatos, illetve támogatható-e – anyagilag is – az a megoldás, amely a társuláson belül a kisiskolások helyben oktatását preferálja, illetve magánóvodát ott, ahol nincs egy óvodai csoportnak megfelelő gyermekszám.
A vitában felmerültek a nagyobb városokba, Budapestre bejáró tanulókkal kapcsolatos finanszírozási problémák. Javaslatként megfogalmazódott bejáró normatíva beállításának, emelésének szükségessége.
A közoktatás-fejlesztési tervek – néhány megyét kivéve – nem szentelnek kellő figyelmet a társulásoknak, célkitűzéseik között társulásfejlesztés ösztönzése nem szerepel.
Célszerűnek tartanák a szekcióban résztvevők a társulások kutatását, a társulások típusainak vizsgálatát.
A pedagógiai szakmai szolgáltatásokkal kapcsolatban a szekcióban meghatározóan a megyei pedagógiai intézetek utóbbi években történt változásait beszéltük meg. Elhangzott, hogy miközben ellátási feladataik nem csökkentek, szakmai programokra nem kapnak támogatást. Két éve a közalapítványokon keresztül jelentős támogatáshoz juthattak, azonban mára központi forrásból sem a közalapítványokon, sem a megyei önkormányzatokon keresztül nem jut ilyen forrás.
Elfogadottá vált, hogy a szolgáltatások egy részének piaci körülmények közé kerülése természetes. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartanánk, hogy az iskolák számára nyújtott szolgáltatások fedezetét normatív támogatás fedezze.
Új „intézmények” a közoktatás szervezetrendszerében a megyei közoktatási közalapítványok, melyek több, mint 5 éve vesznek részt a közoktatás, szakképzés megyei szakmai fejlesztésének finanszírozásában. Szerepük az öt év alatt nőtt, helyük van a közoktatás „intézményrendszerében”.
A fejlesztési tervek alapján dolgoznak, nyílt pályázati eljárások alapján. Pályázataikra önkormányzatok, intézmények, magánszemélyek pályáznak. Az alapítók által meghatározott témákban konferenciákat, kutatásokat kezdeményeztek, önálló kiadványokkal jelentek meg. A szakmai fejlesztések , a tehetséggondozás, települési együttműködések katalizátorai lehetnek – s talán lettek is.
A kötelező taneszközjegyzék, az eszközbeszerzés finanszírozásával fenntartói típusú feladatokat is kaptak. Sajnos a felszerelési jegyzékre fordított támogatások önkormányzati, fenntartói közreműködéssel sem tudnak megvalósulni. Ahhoz, hogy a kötelező eszközjegyzék által meghatározottakat a fenntartók teljesíteni tudják, feltétlenül szükséges, hogy az oktatási kormányzat erre a célra több forrást biztosítson. Kérjük ezt!
A közalapítványok eredeti törvényben meghatározott – megyei fejlesztési tervekhez kötődő – feladatai támogatásának növelését célszerűnek tartjuk. A létrehozásuk óta eltelt több, mint 5 év pedig célszerűvé tenné ennek a működési formának hasznait, szakmai elemzéssel, méréssel megvizsgálni.
A debreceni konferenciákon az intézményfenntartói szekció állandó résztvevője volt korán elhunyt pályatársunk, a kutató-fejlesztő Pőcze Gábor. Szekciónkban megemlékeztünk tevékenységéről. Intézményi önértékelés – fenntartói elvárások című munkáját ismertették hozzátartozói, munkatársai. Pőcze Gábor munkásságának eredményeit használjuk, hasznosítjuk. Emlékezzünk Rá!
Köszönjük a szervezők munkáját, a szekciónkban résztvevők tevékenységét! További eredményes munkát kívánok a konferencia valamennyi résztvevőjének!