Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona

A pedagógusképzés, továbbképzés hatása az alapfokú nevelés-oktatás kezdő szakaszára

A téma kifejtése és bemutatása a pedagógiai gyakorlatra utal, s igaznak véljük Kiss Árpád megfogalmazását, miszerint az igazi pedagógia a gyakorlat, ami ezután következik, az ezt egészíti ki.

            Aktuálisnak érezzük a címben jelzett gondolatokat, hiszen új kihívások jelennek meg az oktatáspolitikában, nevezetesen a globalizáció, a kulcskompetenciák fejlesztése, a professzionalizáció a szakmai munkában, az integrált segítő programok kidolgozása, vagy a kistérségi együttműködés támogatása. De érezzük azt a jelenséget is, hogy a megszerzett tudás inflálódik, az élethosszig tartó tanulás kényszerűvé válik, tapasztaljuk a tanulók motiválatlanságát és a tanulók tanácstalanságát, látjuk a feljövőben lévő műveltségterületeket: a kommunikációt, a polgári ismereteket és a gazdálkodást, s mellette ott vannak a szökésben lévő tudásterületek is, a nyelv és az informatika. Figyelemreméltónak tartjuk azt is, hogy az, ami az iskolán kívül történik, az jelentős.

            A téma elemzésénél az iskola jövőjét is megjelenítjük, hiszen előtérbe kerülnek a tantervi kérdések és a tartalmi felelősség, az iskolát közösségi központnak tekintjük, s az is bizonyított, hogy a tanulásszervező iskola innovatív és hatékony. Szembetűnik a tanulás környezetének válsága is: a tanulás többféle helyen történik, fontossá válik a tanulási helyeztek szerepe is, a tanulás hálózatban és csoportban játszódik, s előtérbe kerül a csoportteljesítmény. A téma időszerűségét erősíti a tudás és a kompetenciák összefüggése, valamint a pedagógia és a hermeneutika kapcsolata is.

            Amikor a tanítóképzésről beszélünk ebben a társadalmi akusztikában, akkor a következőkre koncentrálunk:

A mai tanítóképzésre az jellemző, hogy a kimenet oldaláról szabályoz, az elmélet-gyakorlat arányait meghatározza, s azok a változások jellemzik, hogy kibővül a tanítási szakképesítés, megerősödik az integrált képzés jellege (egységben szemlélik a korosztály nevelési-oktatási sajátosságait), s meghosszabbodik a tanítóképzésre fordítandó idő.

Tartalmi jellemzői: a gyakorlatra orientált képzés, a műveltségterületi képzés, a pedagógiai – pszichológiai, tantárgypedagógiai tárgyak hangsúlyozott szerepe.

A tanítói felkészítésben jelentős szerepet kap a kezdő szakasz funkcióinak erősítése, így a ki vagyok én? kérdésre keresi a választ az önismeret fejlesztése, a tanulók szeretet és biztonság igényének realizálása, a képességek fejlesztése. s ezen belül is mindig azt fejlesztjük ami van, s nem azt, ami nincs. Pozitívumokra építünk a tanulók személyiségében, a versenyt az önmagához való fejlődéshez alkalmazzuk, s törekszünk arra, hogy mindig legyen egy tanár a tanulók számára, aki elérhető. Ebben az életkori szakaszban döntő az a klíma, amit Rogers fogalmaz meg: az őszinteség, a valódiság, az elfogadás, a gondolkodás, a megbecsülés, az empatikus megértés. Pedagógiai alapelveinkben érvényesül a beavatás pedagógiája, a közösségi élmények szerepe, az alkura és együttműködésre épülő magatartás, az előnyszabály elve.

A pedagógiai mesterség – módszertani megújulás jellemzi a továbbképzési elveinket. A tantervi szabályozás egész rendszerének felülvizsgálata szükséges, így a képességfejlesztés tantervi és pedagógiai pozícióinak megerősítése kerül előtérbe.

            A pedagógusképzésben egyre nagyobb teret kell nyernie a gyermekközpontú módszereknek, alternatíváknak, és segíteni szükséges az intézmények ilyen irányú szervezését. Ehhez adnak segítséget az alternatív pedagógiák különböző formái, s erre építettük továbbképzési programunkban az alternatív pedagógiák kutatásainak elemzését, a képességfejlesztésben játszott szerepet.

            Továbbképzésekben a gyermek személyiségét előtérbe állító módszertani képzéseket preferáljuk. Így főiskolánkon helyet kap a lelki egészségvédelem, a korszerű nevelési és oktatási módszerek és a személyiségfejlesztő tréningek, valamint a drámapedagógia.

            A fentiekkel összefügg, de külön probléma a mindenkori oktatáspolitika által sokat hangoztatott hátránykompenzáló-esélyteremtés témaköre, ezen belül is kiemelt feladata a pedagógus továbbképzési rendszernek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek nevelése, a cigány gyerekek nevelése (a szülőkkel való kapcsolattartás), a fejlesztő pedagógiák, a másság kezelés, a multikulturális nevelés. Ehhez kapcsolódva dolgoztuk ki a fejlesztő (differenciált) pedagógus-, a segítőpedagógus-, a dajkaképzés programját, de jelen van a romológia intenzív tanfolyam és a roma társadalom-ismeret szak is.

            Felismertük, hogy a vezetőképzésnek is bővülnie kell, azért, hogy érvényre jusson a nyitott iskolai légkör, az új módszerek bevezetése, az önfejlesztő iskolatípusok megvalósítása, a vezetésmódszertan, a vezetésmenedzsment és a szervezet kultúra szakszerű kidolgozását célzó továbbképzések kidolgozását, terjesztését tűztük ki. Sikeres továbbképzés főiskolánkon a BME Közoktatási Vezetőképző szaka és az igazgatói műhely.

            Mindezek mellett szükségesek a mesterséggel összefüggő, fejlesztő-továbbfejlesztő témakörök. Így szerveztük meg a gyakorlatvezetők képzését és az egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakot.

            A modernizáció is jelen van továbbképzési rendszerünkben, új, szakszerű iskolamodellek kialakítását és a komprehenzív iskolákat preferáljuk a kistérségi fejlesztési modellekkel együtt. A modernizációhoz tartozik a NAT műveltségterületek komplex tartalmi és didaktikai megközelítése, az informatikai képzés, a kisegítő személyzet képzése (könyvtáros, intézményi adminisztrációs képzés), a tanulást kombináló programok kidolgozása és elengedhetetlen eszköz az idegen nyelvi képzés.

            Egyéb további képzési feladatok között jelenik meg a határon túli magyar tanítók képzése az adott országban és a főiskolán. Évente, a résztvevők igényeihez igazítjuk a témaköröket, s az azokhoz tartozó oktatási segédanyagokat. Új elem képzésünkben a szórványban élő magyarság körében elterjedt vasárnapi iskolákban tanító pedagógiai képzés.

Epilógusként elmondhatom: „Aki elsősorban tanítani akar, annak számára a pedagógiának két fő fejezete van, az „ami” és az „ahogyan”: anyag és módszer. Aki elsősorban nevelni akar, annak számára az „ami” és „ahogyan” a célt és a légkört jelenti (Mérei Ferenc).

„A kialakulóban lévő ember gyűlöli a hamisságot, szemben áll minden mereven strukturált intézménnyel és intimitásra, közelségre, közösségre vágyik. Az ilyen ember kész arra, hogy az új és viszonylagos erkölcsi és etikai elvek szerint éljen, nyitott saját és mások érzelmei iránt, spontán és kész arra, hogy eszméit átültesse a valóságra.” (Rogers)

Jegyzetek

1. Az iskolai tudás. Szerkesztette: Csapó Benő. Osiris Kiadó Bp. 1998.
2. Balló Endre: Neveléstudomány és pedagógusképzés. Educatio, 1993/4.
3. Gáspár László: A pedagógiai progresszió esélyei. Gondolatok a neveléstudomány szakmai autonómiájáról. Új Pedagógiai Szemle, 1992/10.
4. Hunyadi Györgyné: A pedagógusképzés és a neveléstudomány. Magyar Pedagógia, 1993/3-4.
5. Hunyadi Györgyné: A pedagógusképzés ellentmondásai és perspektívái. Új Pedagógiai Szemel, 1993/2.
6. Losonczy Ágnes: A megbetegedések társadalmi táptalaja. – A nevelés szociális alapjai. Szöveggyűjtemény. Szerk.: Vastag Zoltán, Kaposvár-Pécs 1993.
7. Nagy József: Nevelési kézikönyv. Szeged, 1996.
8. Nagy József: A XXI. századi pedagógia alapozása. Szeged 2002.
9. S. Forgó Magdolna: A „pedagógus mestersége” felkészítés szervezeti és személyi jellemzői. Pedagógusképzés 1994/1.
10. Szabó László Tamás: Ellentmondások és dilemmák. A hazai pedagógusképzés néhány sajátossága. Pedagógusképzés 1994.1.