Wiedermann János

Kudarc a szak- és szakközépiskolában – diák és pedagógus szemmel

Milyen adatok alapján beszélhetünk kudarcról a szak- és szakközépiskolában?

A következő ábrák a különböző bukási arányokat illusztrálják a szak, illetve szakközépiskolákban:

 

Látható, hogy az év végi bukások aránya mindkét évfolyam tekintetében magas.

A szakiskolák esetében a 10. évfolyam végén jelentkező csökkenés valószínűleg annak tudható be, hogy a tanárok nagy része már inkább átengedi a tanulókat az utolsó évre – tehát nem tekinthető igazi sikernek.

Még inkább megdöbbentő számokat kapunk, ha szemügyre vesszük a félévi bukásarányokat, mindkét iskolatípusban:

Mint látható, a tanulók harmada mindkét iskolatípusban bukott félévkor a 9. és a 10. évfolyamon, de pl. a szakiskola 9. évfolyamának esetén ez az arány majdnem a tanulók felét jelentette!

2. Milyen okok idézhetik elő ezeket az arányokat?

A Nemzeti Szakképzési Intézet több, e tárgyhoz kapcsolódó kutatást végzett, az alábbiakban a fontosabb eredmények, tények összefoglalására kerül sor. A vonatkozó monitoring vizsgálat kitér a tanintézetekben oktató pedagógusok véleményére, észrevételeire az iskolai kudarc okaival kapcsolatosan.

A pedagógusok szerint:

• a tanulók előképzettsége nem megfelelő
• hiányoznak a tanuláshoz szükséges készségek
• a tanulók nem szoktak hozzá, hogy csak tényleges teljesítmény esetén nem buknak meg
• szakiskolában tömegesen jelennek meg az olyan gyerekek, akik kb. az általános iskola 4. osztálya táján szakadtak le
• előzetes tudás-, készség- és képességfelmérés lenne szükséges – ennek alapján felzárkóztató osztályra vagy 9. évfolyamra (törvényileg ez most nem lehetséges).

A fenti indokok mind az általános iskolai képzéshez köthetők: főleg a szakiskolákban tanító pedagógusok nagy része érzi úgy, hogy hozzájuk az olyan tanulók kerülnek, akik már az általános iskolában reménytelenül leszakadtak a többiek tudásszintjétől, nem rendelkeznek a tanuláshoz szükséges képességekkel, kézségekkel (sok gyermek gyakorlatilag analfabéta), s megszokták azt, hogy a következő osztályba történő továbbjutásnak az a feltétele, ha csendben maradnak és nem zavarják az órát.

• Fel kell venni mindenkit a szakiskolába, akiket máshonnan elutasítanak
• Nagyok az osztálylétszámok (30-35 fő, de előfordult 45-48-as osztálylétszám is)
• Egyes tantárgyakból (pl. magyar) a szakiskolai oktatás teljesen új felfogású tananyagot igényelne
• Hiányoznak a differenciált, kisebb csoportban történő oktatás feltételei.

Számos pedagógus megítélése szerint a problémás tanulók sokkal jobban kezelhetők lennének kisebb, differenciált tanulócsoportokban, de ennek hiányoznak a tárgyi, illetve személyi feltételei. Több pedagógus jelezte egyes tantárgyak tananyagának tartalmi és formai követelményeivel (pl. irodalom, történelem) kapcsolatos nehézségek fokozódását, különös tekintettel a szakiskolákra. Egyes vélemények szerint a tananyag átadásának hatékonyabb módja egy kevesebb ismeretanyagot tartalmazó, de azt mélyebben bemutató tananyag.

• A tanulók körében nem jellemző a kulturált, fegyelmezett viselkedés, a pedagógusok által elvárt normák betartása
• A tanulók nem, vagy alig olvasnak, tájékozódási forrásuk szinte 100%-ban a televízió
• Hiányzik a tanulókból a belső késztetés a tanuláshoz.

A pedagógusok körében általános az a vélemény, hogy a tanulók jelentős részének – az előző generációkhoz képest – megváltozott a tanuláshoz való hozzáállása, általános értékrendje, jelenlegi pedagógiai eszközeikkel nem igazán tudják motiválni őket.

A tanulók szerint:

A Nemzeti Szakképzési Intézet a fent említett interjús-kérdőíves kutatás (monitoring vizsgálat) keretében a tanulókat is megkérdezte a lehetséges okokról.

A tanulók a következő okokat jelölték meg:

• Jó osztályközösség kialakítását akadályozza a sok túlkoros tanuló
• Órarend összeállítása, sok „lukas” óra
• Órák hagyományos menete (felelés, magyarázat, vázlat diktálása, házi feladat). Elvárás lenne sok szemléltetés, melyek segítségével az órán sajátítják el a tananyagot
• Megkérdezett tanulók nagy része úgy érzi, hogy el tudná sajátítani a tananyagot, ha akarná, de az érdektelen, unalmas számára

A következő táblázat a tanulók kérdőíves megkeresése alapján készült, s azt mutatja, hogy mennyire elégedettek a tanulók egyes, az iskolai teljesítésüket befolyásoló tényezővel:

	nagyon %	átlagosan %	nem vagyok elégedett %	egyáltalán nem %
Az iskolában tanultak hasznosságával	12	74	9	5
Tanulni valók mennyiségével	26	56	13	4
Ahogyan a tanárok a tanulókkal bánnak	10	52	25	12
Ahogyan a tanulók az órán viselkednek	13	37	33	17
Ahogyan a tanárok érdeklődnek irántam	9	57	22	12

 

A kérdőív rákérdezett arra is, hogy maguk a tanulók mit tartanak iskolai kudarcuk fő okainak:

• Nem tanulok otthon, mert nincs kedvem (34%)
• Nem figyelek az órákon, mert unalmas a tantárgy (25%)
• Nem figyelek az órákon, mert unalmas a tanár (25%)
• Nem tanulok otthon, mert sok egyéb elfoglaltságom van (20%)
• Nem figyelek az órákon, mert fáradt vagyok (15%)
• Fegyelmezetlen a magatartásom, mert zavarom az órákat (13%)
• Nem figyelek az órákon, mert nem értem a tanár magyarázatát (11%).

Megvizsgáltunk más lehetséges tényezőket is, pl. kíváncsiak voltunk arra, hogy a tanulók szerint mi jellemez egy jó tanárt.

• Jól magyaráz (60%)
• Jó humorú (42%)
• Barátságos (40%)
• Igazságos (35%)
• Türelmes (33%)
• Érthetően beszél (20%)
• Nyugodt (18%)
• Megbízható (13%)
• Művelt (12%)

A tanulókat illetően végül vessünk egy pillantást arra a táblázatra, ahol összehasonlítottuk, hogy a tanulók – saját bevallásuk alapján – mennyi időt töltenek hétköznaponként tévénézéssel, illetve tanulással:

Iskolai vezetők:

Intézetünk 2002. májusban elvégzett egy, a szak- és szakközépiskolai vezetőket megkereső, helyzetfelmérő kérdőíves kutatást. A következő ábrák a kutatás azon eredményeit mutatják be, melyek a vizsgált problémához kapcsolódnak:

A következő ábra az iskolavezetést leginkább foglalkoztató problémákat jelzi (a vezetőknek növekvő fontossági sorrendet kellett felállítani, így a legkisebb összesített pontszám jelzi a legnagyobb problémát.

Az iskolák 70%-a jelezte, hogy gondot jelent számára a megfelelő tanári állomány biztosítása, az alábbi okok miatt:

 

A következő ábra bemutatja, hogy az iskolavezetők szerint a pedagógusoknak milyen területeken lenne szükségük fejlesztése, illetve, hogy a pedagógusállomány milyen területeken vesz részt képzéseken a valóságban:

A következő táblázatok a fenti adatok és problémák tükrében talán egy kicsit meglepőnek tűnhetnek. Megkérdeztük az iskolavezetőket arról, hogy mennyire elégedettek a tanárok felkészültségével szakmai, illetve pedagógiai szempontból:

Iskolákban dolgozó oktatói állomány csoportosítása szakmai felkészültség alapján

Iskolában dolgozó oktatói állomány csoportosítása pedagógiai felkészültségük alapján

3. Ajánlások, javaslatok:

A fentiek alapján megfogalmazunk néhány ajánlást, javaslatot a döntéshozók részére:

• Módszertani segítségnyújtás pedagógusok részére

A kutatások során nyert eredmények alapján egyértelműnek tűnik, hogy a pedagógusok egy része nem rendelkezik a megváltozott tanulói állomány kezeléséhez szükséges pedagógiai, szakmai módszertani eszközökkel.

Számukra fontos lenne pedagógiai irányultságú tréningek, szituációs gyakorlatok biztosítása, ahol gyakorlat közben tudnák elsajátítani a szükséges „fogásokat”.

• Kiscsoportos oktatás feltételeinek megteremtése

A szak- és szakközépiskolákban uralkodó 30-35, néha 45 fős osztálylétszámok megnehezítik, egyes esetekben lehetetlenné teszik az eltérő tudásszintekkel érkezett tanulókkal való differenciált foglalkozást.

• Differenciált tananyagok bevezetése a szakiskolák részére

Egyes tantárgyak esetében érdemes lehet fontolóra venni a tananyag tartalmi, strukturális elemzését. A nyert tapasztalatok és eredmények tükrében javaslattétel megfogalmazása és az érintett fórumokon való előterjesztése.

• Felzárkóztató évfolyamok indításának lehetővé tétele

A meglévő ismeretek és vélemények egyre inkább indokoltnak tartják a szak- és szakközépiskolába érkező tanulók előzetes tudásának felmérését és ezzel összhangban felzárkóztató évfolyamok indítását, amelyek mind a pedagógus mind a tanuló szempontjából megkönnyíthetik a tanítás-tanulás folyamatát.

• Iskolai szociális munkás, pszichológus alkalmazása

Az iskolai kudarc okai között nem csak a tanulási nehézségekből fakadó tényezők szerepeltethetők. Fontos kitérni azokra az okokra is, amelyek szervesen kapcsolódnak a tanuló tanulási készségeihez, szokásaihoz, gondolva itt az őt meghatározó szociokulturális, gazdasági környezetre. Az eltérő környezetből érkező tanulók egyfajta szempont – előzetes tudás – szerint történő besorolása és velük szemben egysíkú követelményrendszer meghatározása feszültséget eredményez mind a tanulók között, mind a tanulók és pedagógusok között. Fontos, hogy olyan szakemberek is segítsék a pedagógusok és tanulók munkáját, akik ezekből az eltérő környezetből érkező gyermekeket támogatják a csoportba – osztályba – történő beilleszkedésben, új tanulási módszerek elsajátításában.