Csillag Márta – Dr. Hernádi Jánosné

Intézményi önértékelés

Az iskola és a tanítás minőségének értékelése

A kiinduló hipotézis szerint az iskolák képesek lesznek megfelelni a XXI. század követelményinek, ha:

• megbízható és átfogó információkkal rendelkeznek a teljesítményüket illetően
• rendelkeznek a megfelelő eszközökkel és szaktudással ahhoz, hogy a működésre vonatkozó különböző adatokat, információkat tartalmazó értékeléseket és elemzéseket egyedül képesek létrehozni és alkalmazni
• a tanárok és az értékelési folyamat egyéb érintettjei felismerik, hogy képesek hozzájárulni a tanítás és tanulás jobbá tételéhez
• iskolai szinten rendelkeznek olyan információkkal, amelyek egy jobb tervezést ill. az iskola és a tanítás minőségi javulását eredményezik

Az önértékelés támogatása azért kulcsfontosságú kérdés, mert azok az iskolák, amelyek nem rendelkeznek a képességgel, hogy elvégezzék saját önértékelésüket, más – külső – szervezetek segítségére szorulnak. Az ilyen iskolák nem képesek arra, hogy egy külső szervezet által készített értékelést kétségbe vonjanak vagy megcáfoljanak.

Másrészről vannak iskolák, amelyek helyesen kezelik és használják fel a minőségükre vonatkozó adatokat, ismerik erős és gyenge oldalaikat. Öntudatosak – megfontolt célokkal szemük előtt, és ezáltal inkább képesek a változtatásokra.

(John MacBeath-Denis Meuret-Michael Schratz: PrektischerbLeifanden zur Selbstevaluation)

A fenntartói értékelési rendszer kialakításának követelményei:

A fenntartói intézményértékelési rendszert minden esetben a helyi elvárásokhoz és szükségletekhez alkalmazkodva kell kialakítani oly módon, hogy a Qualy-modell ne veszítse el belső koherenciáját. Ez azt jelenti, hogy a teljes modell adaptálása úgy lehetséges, hogy valamennyi modult, illetve annak meghatározó elemeit tartalmaznia kell a kiépített helyi rendszernek. Egyes modulok helyi alkalmazása is lehetséges, ebben az esetben azonban nem beszélhetünk települési intézményértékelési modellről, hanem csupán intézményellenőrzésről, intézményértékelésről és/vagy intézményi önértékelésről és/vagy tanulói képesség- illetve tudásszintmérésről és -értékelésről lehet szó.

A fenntartói értékelési rendszer kialakításának alapelvei:

A helyi (települési) rendszer kialakítása során az alább felsorolt alapelveket kell érvényesíteni, csak ezek minden érdekelt fél részéről történő elfogadása és betartása garantálja a rendszer működésének eredményességét:

1. A rendszer rugalmasan alkalmazkodik a helyben korábban alkalmazott és elfogadott gyakorlathoz, épít annak bevált elemeire.

2. A fenntartói értékelési koncepció, a koncepció kialakításában és elfogadásában érintett intézmények közreműködésével születik, egyetértésükön alapul, az intézmények és a fenntartó közvetlen közreműködését tételezi fel.

3. Az intézményértékelési rendszer a jóváhagyott nevelési, illetve pedagógiai programokon alapul.

4. Az intézményértékelési rendszer kialakításakor illeszkedik az intézmények belső értékelési rendszeréhez. Minden intézmény – tanácsadói támogatással - kialakítja a vezetői ciklushoz alkalmazkodó (annak félidejében, illetve lejárta előtt fél évvel esedékes) belső intézményértékelési gyakorlatát, amely illeszkedik az intézmény szempontjából külsőnek nevezhető önkormányzati értékeléshez.

5. Az intézmények közvetlenül is részt vesznek a mérések és értékelések lebonyolításában és az eredmények értékelésében.

6. Óvodákban a megfigyelést és a megfigyelések szisztematikus rögzítését alkalmazzuk.

7. Az intézményértékelési rendszer hozzáadott érték elvű, ami azt jelenti, hogy az intézmények eredményeit saját korábbi eredményeikkel veti össze, továbbá feltárja a település által működtetett intézményhálózat fejlesztési lehetőségeit.

8. Az intézményértékelési rendszer közvetlenül kapcsolódik a fenntartói intézkedési tervhez.

9. Az intézményértékelési rendszer figyelembe veszi a gyerekek, tanulók életkori sajátosságait. Minden esetben diagnosztikus funkció szerint mér, ami azt jelenti, hogy a mérések és értékelések eredményei nem használhatók fel az egyes tanulók tanulmányi előrehaladásának minősítésére (osztályozásra).

10. Az intézményértékelési rendszerhez középtávú mérési-értékelési program kapcsolódjon.

11. Az intézményértékelési rendszer szerves része a mérési eredményeket tartalmazó adatbázis, amely lehetővé teszi a különböző időpontokban lebonyolított mérések összehasonlítását.

Az intézményértékelési rendszer szerves része a mérési eredmények dokumentálására vonatkozó javaslat, ami – a mérő- és értékelőeszközök lehetőségek szerinti standardizálása alapján – lehetővé teszi a több éven keresztüli mérések szinkron összehasonlítását, vagyis az iskolák eredményességének folyamatos figyelemmel kísérését.

Az intézményi önértékelés lehetséges területei a pedagógiai (nevelési) program alapján a szervezeti működés figyelembevételével

1. Az iskola nevelés-oktatási céljai. A célok annál inkább bevonhatók az értékelésbe, minél konkrétabbak, s minél kidolgozottabbak teljesülésük kritériumai.

2. A helyi tanterv értékelése. A helyi tanterv valamennyi aspektusa különösen aktuális néhány évvel azután, hogy a fenntartó jóváhagyta a pedagógiai programokat. Az alábbi lehetséges területek szinte bizonyosan számításba jöhetnek az értékeléskor:

• tantárgyi követelmények és teljesíthetőségük
• a tananyag mennyiségi és minőségi összefüggései (taníthatóság)
• az évfolyamonkénti tananyag mennyisége és a tanulói terhelhetőség
• a kerettantervi modulok illeszkedése az iskola teljes tevékenységrendszeréhez
• a tanórai és a tanórán kívüli foglalkozások tartalmi és strukturális kapcsolatai (a tanórán kívüli foglalkozások mennyire készítik elő, illetve mennyire mélyítik el a tanulók tanórai ismereteit)

Óvodákban a nevelési program célrendszerének megvalósulása, az óvodai nevelési célok eredményeken keresztüli értékelése, valamint a nevelési terv óvodapedagógusok számára való használhatósága a leggyakrabban kiválasztott értékelési szempont.

3. A differenciálás során alkalmazott eljárások (KTV. 48.§. (1)c). A tehetségfejlesztés, a képességek kibontakoztatása, a szociális hátrányok, tanulási nehézségek kompenzálása stb. iskolai tevékenységterület eredményességének értékelése gyakran elmarad. A pedagógiai program által meghatározott tevékenységek jól értékelhető eredményességük (a célok elérése) és hatékonyságuk (költségük/hasznuk) szempontjából. Óvodák esetében a személyes szükségletek figyelembevétele jelenti a megfelelő vizsgálati szempontot.

4. A tanulók/gyerekek értékelésének komplex rendszere. A pedagógiai programnak meg kell határozni az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit. Az értékelés megválaszolhatja a tanulói értékelési rendszer követelményeknek való megfelelőségét, életkori megfelelőségét, a tanulók továbbhaladása szempontjából értékelt megfelelőségét, valamint a tanári módszerek szempontjából vizsgált megfelelést. Óvodák esetében az alkalmazott értékelési eszköz komplexitása, életkori megfelelősége és a szülők számára való informativitása lehet mérvadó.

5. A tanulók/gyerekek motiváltságának értékelése. A tanulók motivált magatartása kapcsán: mennyire érdekli a gyerekeket a tanítási óra, milyen lehetőségük van és milyen ösztönzést kapnak belső indítékaik kifejezésére.

6. A tanulóközösség értékelése. A tanulóközösség értékelése független az egyes tanulók értékelésétől és az iskolának a neveléssel összefüggő célképzetei mentén fogalmazódhatnak meg az értékelés tényeleges területei.

• tanulói önkormányzat működése
• belső életkori illetve egyéb szerepek szerinti megoszlás
• tanulói értékrend alakulása
• az ún. „neveltségi szint” értékelése
• a tanulók általános magatartási-viselkedési jellemzőinek összehasonlítása a pedagógiai programban megfogalmazottakkal
• tanulási utak igénybevétele.

7. A nevelőtestület belső folyamatainak értékelése. A pedagógiai program megvalósulása szempontjából meghatározó a nevelőtestület felkészültsége, kohéziója, elégedettsége az iskolai feltételrendszerrel és a tevékenység segítését szolgáló eszközökkel. Mód van a nevelőtestület kiválasztott mennyiségi és minőségi indikátorok alapján történő értékelésére:

• klíma
• szakmai kohézió
• szakmai interakciók mennyisége és minősége
• szervezés módja
• szakmai információáramlás
• fluktuáció
• munkaidő-alap kihasználása
• pedagógusmunka minősége
• technikai dolgozók munkamegosztása.

8. Az intézményi folyamatok szabályozottsága. Az iskolai szervezetben együtt dolgozók szinte automatikusan és folyamatosan értékelik az intézményben zajló folyamatokat. Ha ez a szubjektív kép kiegészül egy relatíve objektívvel, tudatosabb és átláthatóbb lesz az intézmény működése, s ez rendkívül előrevivő lehet mind az egyén, mind a szervezet szempontjából.

9. Osztálytermi folyamatok értékelése. Az átfogó intézményértékelés nem nélkülözheti a tanár-tanuló(k) interakciós szinten jelentkező osztálytermi folyamatok értékelését. Ennek keretében sor kerülhet (szigorúan a pedagógiai programban megfogalmazott elvárásokhoz igazodva) a tanórák és a tanórán kívüli folyamatok mennyiségi és minőségi mutatóinak értékelésére. Az intézmények saját pedagógiai programjuk szerint határozhatják meg ezeket a területeket. Néhány lehetséges terület:

• a tanítási óra kihasználásának hatékonysága
• a tanulók csoportba sorolásának elvei (képesség, érdeklődés, tananyagválasztás stb.)
• a tanulócsoportok belső klímája, csoportkohézió, szociometria
• egyéni fejlesztés
• óratervi és ténylegesen megtartott tanórák aránya
• tanórákon alkalmazott tanári módszerek értékelése
• tanulói aktivitás a tanórán

10. Az iskola/óvoda és a környezet kapcsolatrendszere. Az önértékelésnek ki kell terjednie a környezettel fenntartott kapcsolatokra, a szülőkkel folytatott kommunikáció tartalmára és minőségére, a környezettől az intézmény működéséről nyerhető információk értékelésére.

11. A pedagógus-tanuló/gyermek kapcsolatok értékelése. Értékelési szempont a gyermek-felnőtt interakció személyessége, hatásossága, a felnőtt-gyermek kapcsolat iskolai-óvodai folyamatokon belüli szerepe, a nevelési célok megvalósítására rendelkezésre álló idő és találkozási formák minősége.

12. Az egyes pedagógusok munkájának értékelése. A pedagógus tevékenységének értékelése azért kitüntetett területe az intézményértékelésnek, mert a pedagógiai program valamennyi célkitűzése, a pedagógiai programban meghatározott eredmények a pedagógusok munkáján keresztül valósulnak meg.[1] Az önértékelés előzetesen meghatározott értékelési területekre terjed ki, az értékelés kritériumrendszere és a vizsgált indikátorok a nevelőkkel együtt kerülnek kidolgozásra. Az értékelésekre általában 2-3 évente, ún. értékelő interjú keretében kerül sor. Az értékelés eredményei fejlesztő célúak, a fenntartó kizárólag általános tájékoztatást kap az értékelés lebonyolításáról.

13. Az intézményvezetés hatékonysága: Az önértékelés kiterjed(het) a vezetés hatékonyságának értékelésére. A vezetői hatékonyság értékelésének keretében a szervezeten belüli kommunikáció, az információáramlás, a szakmai munka eredményeinek folyamatos értékelése szerepel az értékelhető területek között.

14. A vezetővel szembeni elvárások. Az önértékelés keretében a szervezetben dolgozók árnyalt módon (egy erre a célra kifejlesztett tréninggyakorlat segítségével) kifejezhetik a vezetéssel szembeni elvárásaikat.

15. Iskolamarketing. Az iskolamarketing olyan szervezési tevékenység, amely az iskolahasználók és az iskola működésében érintettek igényeire alapozva végez piacelemzést, alakítja ki a képzési kínálatot, és a marketingkommunikáció eszközeivel tartja fenn és optimalizálja az iskola és annak működésében érintettek kapcsolatát (kínálattervezés, hatékonyságelemzés, Public Relations (PR), reklám).

Emellett intézményenként eltérő területeken jelenhet meg a pedagógiai program alapján megtervezett értékelés. A területek kiválasztásában éppúgy meg kell jelennie a külső értékelők (fenntartó, szülők) előtt és mellett a nevelőtestület szempontjainak, mint az értékelés szintjeinek meghatározásában.

[1] Sok esetben indokolt az értékelést a teljes személyzetre, tehát a technikai dolgozókra is kiterjeszteni.

A pedagógus minőségértékelési rendszer célja

Egységes – az intézmény pedagógiai programján alapuló –, gyakorlatban működő pedagógus minőségértékelési rendszerrel javítani az iskola külső és belső partnereinek elégedettségén és az intézmény mérhető teljesítménymutatóin.

A pedagógus minőségértékelési rendszer bevezetése

A pedagógus minőségértékelési rendszer bevezetése tanácsadói közreműködéssel történik minden intézményben. A tanácsadó feladata a pedagógus-minőségértékelési rendszer szervezeti implementálásának támogatása.

1. A rendszer megismertetése a konzulens feladata.

2. Az intézmények szakmai programja alapján az értékelési területek kiválasztása a vezetők feladata.

3. Javaslatok kialakítása a szintenkénti követelményekre. A követelmények három szinten jelennek meg:
   1. alapvető elvárások
   2. specifikált követelmények
   3. kimagasló teljesítmények

4. A követelményrendszer kialakítása a vezető és a konzulens feladata.

5. Követelményrendszer vitája: nevelőtestületi elfogadás (az előterjesztés a vezető feladata)

6. A követelmények teljesülését jelző indikátorok kialakítása a vezető feladata

7. Önértékelő ívek összeállítása a vezető feladata (konzulensi közreműködéssel)

8. Pedagógus minőségértékelés folyamatleírása (vezetői feladat).

9. Karrier-interjúk első csoportja (vezető)

10. Rendszer korrekciója (konzulens)

Végleges rendszer beüzemelése: vezető

A pedagógus minőségértékelési rendszer általános alapelvei

1. A pedagógus minőségértékelési rendszer a pedagógiai/nevelési program megvalósítását szolgálja és a pedagógussal szembeni – munkavégzéssel kapcsolatos – követelményeket a pedagógiai programra építi.
2. A rendszer bevezetése fokozatosan történik. Alapelv, hogy a követelmények teljesülésének értékelésére csak azok elfogadását és kihirdetését követően kerülhet sor.
3. A pedagógus minőségértékelési rendszer tiszteletben tartja a tanári autonómiát, csak olyan mértékig és csak olyan területeken fogalmaz meg és értékel követelményeket, amelyek az iskola közösen elfogadott értékrendjének és a pedagógiai/nevelési programban megfogalmazott feladatainak megvalósulását szolgálja.
4. A pedagógus minőségértékelési rendszer a pedagógiai programhoz hasonló legitimizációval rendelkezik, a nevelőtestület elfogadásával lép életbe. Módosítása csak a nevelőtestület részvételével és akaratából történhet meg.
5. A pedagógus minőségértékelési rendszer fejlesztés elvű, célja nem a pedagógusok elmarasztalása, hanem az egyéni és közös értékrend összehangolása és a munkavállaló és a vezetés közös érdekére épülő – az iskola pedagógiai céljainak megvalósulását szolgáló – megállapodások („belső szerződések”) megkötése, megtartásának folyamatos értékelése.
6. A pedagógus minőségértékelési rendszer az iskola autonóm rendszere, a munkaadó és a munkavállalók közös elhatározásából működik, egésze vagy egyes elemei csak az iskola nevelőtestületének közös akaratából használhatók fel külső értékelés során.
7. A pedagógus minőségértékelési rendszer része az intézmény minőségbiztosítási rendszerének és hosszabb távon eleme a fenntartói minőségirányítási gyakorlatnak