Potsay Csaba

A szakértői munkavégzés feltételrendszere

Potsay Csaba3

A szakértői munkavégzés feltételrendszerének keretét a törvények, rendeletek szablyák meg. A törvények rendeletek határain belül több tényező alakíthatja pozitívan vagy negatívan a munkavégzés lehetőségét.

A törvényekről, rendeletekről itt most nem szólnék, mert megtette ezt Marekné Dr. Pintér Aranka a plenáris ülésen. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket, javaslatainkat leírtuk
„A szakértői munkavégzés irányelvei” című dokumentumban. Ezt írásban megkapták a konferencia résztvevői. A veszprémi OKÉV kérte, hogy Önök is tegyenek javaslatot arra, min változtassanak, mi kerüljön még bele, vagy esetleg mi kerüljön ki belőle. Kérem, hogy ezt minél többen tegyék meg!

Gondolatébresztőként és gyakorló szakértőként most inkább arról beszélnék, hogy mi az, ami hátráltatja a munkánkat, milyen módszerekkel változtathatjuk meg mi szakértők a munkavégzésünket körülvevő klímát, milyen segítségre volna szükségünk.

Mindannyian jól tudjuk, hogy azzal, hogy valaki felkerült a szakértői listára még igazán csak az első lépést tette meg. Ezután munkához kell jutni, el kell azt végezni- a megrendelő legnagyobb megelégedésére, és keresni – nem várni! – az újabb munka lehetőségét. (Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel azt az egyedi és sajátos definíciót, amely a plenáris ülésen hangzott el, hogy: Ki a szakértő? Az, akit másodszorra is visszahívnak! Gondolkozzunk el ezen, hogy mennyire igaz ez! Az újabb megrendelésre a legjobb ajánlólevelünk, a legjobb reklámunk, az eddig végzett szakértői munkánk.) Mindeközben a szakvizsgát is meg kell szereznünk, állandóan tovább kell képezni magunkat, tanulmányokat, cikkeket írni, előadásokat tartani – és teljes munkaidőben tanítani.

Itt vagyunk az első gondnál, a munkaidőnél. Aki teljes munkaidőben dolgozik – napi 4-6-8 órában tanít – nem nagyon tudja megoldani, hogy szakértői munkát is végezzen.
A Heves Megyei tapasztalatok alapján 3-4 szakértőt is meg kell keresnünk, még megtaláljuk azt, aki el tudja vállalni a feladatot. (Visszamondási indokok: sok a tanóra, nem engedik el, nem tud órát cserélni, nem tud eljönni az intézményből, éppen egy nagy feladatot kapott (Kerettanterv, SZMSZ, Házirend) az intézményben, továbbtanul, vizsgázik, szakdolgozatot ír, beteg, a családban beteg valaki stb.). A legnagyobb gond a szakértő intézményi órája. Amennyiben sok órája elmarad vagy helyettesítik, úgy az ő munkájának eredményessége, hatékonysága romlik a saját iskolájában. Ezt a lelkiismeretes szakértő-pedagógus nem viseli el, de az intézményben sem tolerálják. (Ha pl. „szívesség” helyettesítésekkel oldanak meg egy-egy alkalmat, arra nem lehet szakértői életpályamodellt alapozni.)

Az elmúlt években körüljártuk már ezt a témát, de jó megoldást nem találtunk. (Olyat, amelyet a minisztérium is eltudott volna fogadni.) Ötletek voltak erről és arról az oldalról is.

Vegyen ki a szakértő fizetés nélküli szabadságot. A szakértő fizesse ki a helyettesítési díját az intézménynek. (Ezt nem tudja megtenni, mert olyan kevés a fizetése, de a szakértői díjból nála maradó rész is, amelyből ez nem megvalósítható.) Kérje a szakértő az intézményben, hogy a hét egyik napján olyan órarendje legyen, amikor szakérthet. (Nem biztos, hogy a partnernek is az a nap lesz majd a jó. Szubjektív, hogy megoldható – megakarják-e oldani vagy nem.)

Kapjon a szakértő órakedvezményt? – mint a szaktanácsadó. Mennyit kapjon? Ki fizeti ezt ki? Minden szakértő kapjon? Az is, akinek nincs megbízása? Most 4 500 szakértő van. Mennyi lenne akkor, ha mindenki kapna órakedvezményt?

Szóval nem egyszerű dolog az az elvárás, annak a megoldása, hogy a szakértő tanítson és mellette szakértői munkát is végezzen, illetve ne legyen szubjektív döntésektől függő a szakértő munkaidejének biztosítása! Az ezzel kapcsolatos egyeztetésekre egyesületünk továbbra is készen áll! Ez a szakértői munkavégzésnek, az oktatásügyi ellenőrzés minőségbiztosításának sarkalatos kérdése!

Mint az előbb említettem a pedagógusfizetések és a szakértői munkadíjak nem olyan magasak, hogy abból a helyettesítését a szakértő maga fizesse. Itt szeretnék megállni és ezzel kapcsolatban egy-két gondolatot elmondani. Ebből a szempontból többféle helyzet van: Van olyan szakértő, aki még tanít, van olyan aki már nem. Van olyan, aki maga köti közvetlenül a megbízóval a szerződését, a másik az, aki úgymond „alvállalkozóként” elvégzi a munkát valamely „fővállalkozó” részére. Gondolom ez utóbbit meg kell magyarázni. Arról van szó, hogy egyre több profitorientált piaci vállalkozás van, amely megbízást szerez közoktatási ellenőrzésre. Ezt a megbízást kiadja a listán lévő szakértőnek, az elvégzi a munkát, a vállalkozás pedig az általa elvállalt munkadíj töredékét kifizeti a szakértőnek. Ezen ne lepődjünk meg, mert egy vállalkozásnak – számszaki szempontból – az a célja, hogy minél több legyen a bevétele és minél kevesebb a kiadása. Valaki erre azt mondta, hogy így leszünk szakértői bérmunkások. Lehet, hogy igaza van?

Egyszer egy fórumon elhangzott, ennek kiküszöbölésére csak az OKÉV-en keresztül lehessen szakértőt felkérni. Nem tudom jó lenne-e ez? Szóljanak hozzá! Mit javasolnak? (Azt azért tudni kell, hogy a cégek mindent megtesznek azért, hogy megbízást kapjanak: reklám, levelezés, iroda fenntartás, infrastruktúra, adózás stb. – és ez nem kevés pénzbe kerül! Ezekből a kiadásokból az „alvállalkozó” kimarad!)

A szakértők másik nagy óhaja, elvárása, problémája, hogy nincs aki igazán összefogja őket. Nincs olyan háttérintézményük, olyan működési feltételeket biztosító intézmény, mint szaktanácsadónak a pedagógiai intézet. (Iroda, infrastruktúra, levelezés, továbbképzés, szakmai megbeszélés, Internetezés, Web-oldal – amit a szakértők egy felmérés alkalmával felsoroltak). Úgy gondolták ezt az OKÉV fogja nyújtani, megfogalmazásuk szerint ezt az OKÉV-től várták volna. El kell gondolkozni, hogy ebből mit tud felvállalni az OKÉV? Amennyiben ezt az OKÉV nem tudja felvállalni, akkor át kell gondolni, hogy van-e arra lehetőség, hogy legalább régióként egy 1-3 fős államilag támogatott szakértői iroda létrejöjjön és működjön? Ez is a szakértői munkavégzés minőségbiztosítását jelentené – hisz logisztikára szükség van!

A fenti problémákra (vállalkozások profitorientáltsága, intézményi háttér hiánya) próbálnak választ adni az egyre-másra szerveződő civil szakértői szervezetek. Megalakult a közoktatási szakértők országos szervezete a Közoktatási Szakértők Egyesülete (KÖSZE - önálló jogi személy), működnek ennek régiós és megyei tagozatai (nem önálló jogi személyiséggel). Megalakult a Közoktatási Szakértők Heves Megyei Egyesülete (önálló jogi személy). Alakultak kistérségi szakértői társulások is. A szerződések megkötéséhez fontos, hogy bejegyzett, bankszámlával rendelkező jogi személyiségű társaságok legyenek.
A működéshez kell, hogy legyen helység, berendezés, telefon, fax, számítógép, másoló, fűtés, világítás stb. és egy-két önfeláldozó ember, aki társadalmi munkában a „hátán viszi” a civil szervezet ügyes bajos dolgait. (Levelezés, pályázatok írása, utazás a helyszíni tárgyalások lebonyolítása, kapcsolattartás a megrendelőkkel, szakértőkkel stb.) Mindezek működtetéséhez pénz kell. Addig, amíg ezekre csak a pályázatok sikere, a befolyó munkák fedezete jelent biztosítékot, nem működhet hosszú távon eredményesen az állami ellenőrzés szakértői rendszere, nem válik valóra az intézmények magas szintű és azonos színvonalon történő, mérése, ellenőrzése, értékelése, minőségbiztosítása.

            Szeretnék még beszélni Önöknek a szakmai specializáció jövőjéről, a különböző szerződések előnyeiről és hátrányairól, a szakértők-szaktanácsadók helyzetéről.

A szakértők többsége 80 %-a szaktárgyi szakértő. Nagyon kevés szaktárgyi szakértői felkérés van. Nincs a fenntartóknak ellenőrzésre pénzük (hiába írja elő a törvény az ellenőrzési kötelmeket), az intézményeknek pedig még inkább nincs ilyenre keretük. Jelenleg a fenntartók többsége pénzt csak gazdasági ellenőrzésre, vagy a sajtót, települést megbotránkoztató esetek kivizsgálására ad. Ha nem lett volna előírva 1997/98-as tanévben a pedagógiai programok szakértői véleményeztetése, ha nem lett volna SZAK 99, SZAK 2000, Közoktatás 2001, még mindig csak módjával lenne ellenőrzés, értékelés a közoktatásban.
(Jól látta meg az ágazati irányítás, hogy erre pénzt kell biztosítani és a pályázati kiírásban szereplő témákkal jól fókuszálta ezeket a területeket.) A Kerettanterv bevezetésével kötelezővé vált a pedagógiai programok átdolgozása, mivel most nem volt kötelező a szakértői véleményezés, nem is véleményeztette sok fenntartó. (Nem is pályázott rá.) Kíváncsi lennék egy statisztikára: elkészítette-e mindegyik iskola, mennyi véleményezés volt, szakértői vélemény alapján kellett-e javítani a benyújtott pedagógiai programon stb.? Ahol nem volt véleményezés ugyan megfelel-e a pedagógiai program a törvényi előírásoknak?
A szakértők ezt a feladott segíthették volna jobb minőségben megoldani.

A szakértőknek nem várni kell a felkérésre, hanem eléje kell menni! Ennek egyik lehetősége, hogy olyan szegmenseket kell keresni, ahol biztos, folyamatos munkalehetőség van. Jelenleg ilyen szakértői területek: tankönyvi szakértő, COMENIUS minőségfejlesztési tanácsadó (miért nem szakértő, még jobban összekeveredik a két fogalom), kerettantervi szakértő (aki jogosult a kerettantervtől eltérő helyi tantervek szakértésére), akkreditációs szakértő stb. Ezek mindegyikéhez alapfeltétel volt, hogy a jelentkező a szakértő listán rajta legyen, és részt vegyen egy felkészítésen. Ha ezt sikerrel teljesített akkor kapta meg a tanúsítványt. Arra biztatok mindenkit, hogy jelentkezzen az ilyen pályázatokra, mert ezzel több szakértői felkérésre számíthat, tudása emelkedik, látóköre bővül.

A szakértői felkérések esetén az első dolgok egyike a szerződés megkötése.
A szerződések típusairól, formáiról, tartalmáról nem szólok most. Az egy külön előadást megérne. A tapasztalatainkat szeretném megosztani Önökkel. A megbízók szívesebben kötnek vállalkozói szerződést (egyéni vállalkozó, Bt. Kft. stb.) és várják, hogy számlát ad megbízott. Nem nagyon szeretnek olyan megbízási szerződést kötni, amikor nekik kell utalni a Tb.-t, az SZJA-t, magánnyugdíjat stb. Sokszor ez is szempont lehet a megbízó számára.
A szakértői is jobban jár, ha vállalkozói szerződéssel vállalja el a feladatot. (pl. 60 000 Ft áll rendelkezésre a feladat díjazására. Vállalkozói szerződéssel, számlával a teljes összegre igényt tarthat a szakértő. Megbízási szerződéssel: kb. 1/3-a (20 000 Ft) a munkaadót terhelő járulékok, a másik 1/3-a (20 000 Ft) a munkavállalót terhelő járulékok és a maradék 1/3-a
(20 000 Ft) marad meg a munkát végző szakértőnek. Ez valamelyest megemelhető a költségtérítéssel, de az ugyis elmegy a költségekre.)

Sok esetben előfordul, hogy a szakértő egyben szaktanácsadó is. Az is, hogy ugyanaz a cég, szolgáltató vállal szaktanácsadást és ellenőrzést, szakértést. A régi reflexekből sokan fordulnak a pedagógiai intézetekhez szakvélemény, ellenőrzés ügyében. Ezek még a szakmában sem pontosan ismert fogalmak: intézményvezetők, szaksajtó, szakműsorok pontatlanok. Erősíteni kell a fogalmak, feladatok tisztánlátását. Még pontosabban kell definiálni hol, mikor, mit végezhet a szakértő, illetve a szaktanácsadó. Különös tekintettel arra, hogy ha, a szaktanácsadó egy személyben szakértő is, és helyileg, földrajzilag sem válik el a tevékenysége. Jogosan mondhatja azt egy intézmény vagy pedagógus, hogy hogyan merjek megnyílni, tanácsot kérni, merjem nyíltan elmondani a problémákat egy olyan tanácsadónak, szolgáltatónak, aki visszajön ellenőrizni, és ezt felhasználhatja az ellenőrzés során. Jobb, ha a tanácsot adó és az ellenőrzést végző személy két különböző személy és nem is ugyanaz a szolgáltató. Így egyik sem tud a másikról, pártatlanabbul mernek véleményt mondani, hisz nem a saját munkájuk eredményét kell ellenőrizni, véleményezni.

Bízom benne, hogy a rövid vitaindító előadásommal felkeltettem Önökben a téma iránti érdeklődésüket!

Engedjék meg, hogy munkájukhoz sok sikert, családi életükben pedig sok boldogságot kívánjak Önöknek!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!