Mandák Csaba

Az 5. szekció programja

Az első dolgom köszönetet mondani a szervezőknek, amiért lehetővé tették, hogy ilyen címmel egyáltalán létrejöhetett egy szekció egy közoktatással foglalkozó konferencián. Jó néhány évre visszamenőleg hiába keresnénk a fenti témával foglakozó országos rendezvényt, vagy szaksajtóban megjelenő cikket, tanulmányt.

Személyes meggyőződésem, hogy, ha pedagógiai munkám során valaha is értem el sikert, azt a közös játékok, a közösen végzett munkák, a táborok a, kirándulások során alapoztam meg. Az együtt végzett „hétköznapi” tevékenységek során váltam tanítványaim szemében hitelessé. Ezen személyes elkötelezettség okán nagy örömmel tapasztaltam azokat a jeleket amelyek arra utalnak, hogy a tanórán kívüli tevékenység végre elfoglalhatja az őt megillető helyet a közoktatásban:

• A közoktatásról szóló 1993. évi törvény módosításával létrejött a szabadidő-szervező munkakör.
• „Nevelés a Szabadidőben” országos pedagógiai konferencia, Zánka – 2001.02.8-10.
• „Szabadidő-szervezők szakmai együttműködési fóruma” munkakonferencia, Pilisborosjenő – 2001.06.17-19.
• „A szakértő szerepe a minőségi közoktatásban” országos konferencia, Debrecen – 200110.11-13.

A fenti konferenciák tapasztalatai és a debreceni szekció lelkes csapatának munkája pontosan tükrözi ennek a kulcsfontosságú területnek a jelenlegi helyzetét. A fontosságát már egyre többen látjuk, de még csak keressük egymást, még csak most kezdünk együtt gondolkodni. Ebben az együtt gondolkodásban had plagizáljam egy kicsit Vekerdy Tamás tanár urat: Oly divatos kifejezés ma a „prevenció”! Az igazi megelőzés azonban elsősorban az, ha olyan élményekben gazdag elfoglaltságot tudunk biztosítani a gyerekek számára ami közben és ami hatására nem jut eszükbe rágyújtani, inni, drogot fogyasztani. Most veszem csak észre, hogy már a tizenharmadik mondatnál tartok és most írtam le először a „gyerek” szót. Egy-egy  konferencián néha az az érzésem, hogy elfelejtjük, hogy végső soron kiről is szól az amivel foglalkozunk. A másik dolog amivel köszönettel tartozom a konferencia szervezőinek, az az hogy rábeszéltek arra, hogy a szekció munkájában vegyenek részt a diákok is. Azért pedig külön köszönet a debreceni Ady Endre Gimnáziumdiákjainak, hogy nem csak reprezentatív „díszei” voltak a szekciónak, hanem mindannyiunk tiszteletét kivívva mondák el, olykor bizony kritikus véleményüket.

Összességében azzal a „jó érzéssel” álltunk fel a rendelkezésre álló idő leteltével, hogy tele vagyunk hiányérzettel! Rengeteg dolgot kellene még megbeszélnünk, rengeteg ötletet kellene még kicserélnünk! A magam részéről azzal próbálok hozzájárulni a hiányérzet csökkentéséhez, hogy a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ nevében kijelenthetem, a Központ feladatának tekinti a „Tanórán kívüli tevékenység” támogatását képzések szervezésével illetve a „Szabadidő-szervezők szakmai együttműködési fórumának” újbóli, lehetőleg rendszeres, megszervezésével.