Dr. Szenes György

Modulrendszer a közoktatásban és a szakképzésben

Az elmúlt évek fejlesztési törekvéseinek egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a szakképzés egyre jobban igyekezett a munkaerőpiac igényeinek kielégítésére.

A Közoktatási Törvény 1999. évi módosításával a Nemzeti alaptanterv és az iskolai helyi tanterv közé új tartalmi szabályozó elem került a Kerettanterv. A szakképzési kerettantervek elkészítésekor szakterüle-tekbe és szakma-csoportokba sorolták az Országos Képzési jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítéseket. Ezt a csoportosítást mutatja az 1. melléklet.

Napjaink tantervfejlesztési eredmények mellett megmaradt a hazai közoktatás és felsőoktatás egyik legnagyobb hiányossága az, hogy tanterveik nem épülnek egymásra, az intézmények egymás tantárgyait, vizsgáit esetenként kiadott végzettségeit, diplomáit nem fogadják el. A diákok iskolaváltáskor, vagy a magasabb szakmai végzettség megszerzésekor elölről kezdhetik a tanulást, megszerzett ismereteiket nem számítják be, amennyiben nem tudják befejezni a tanulmányaikat a részismeretekről nem kapnak bizonyítványt, így végzettség nélkül kerülnek ki az iskolából. A felsőoktatásban bevezetett kreditrendszer rugalmasabbá teheti az oktatást, de e területen is még csak a kezdeteknél vagyunk. A közoktatásban a szakképzési tantervek összehangolásával még kevés eredményt értünk el.

Az elkövetkező évek fontos szakmai feladata lesz, hogy a szakképzés tanterveit szakmacsoportosan és modulárisan építsük fel. Csak ebben az esetben biztosítható a rugalmas átjárható és átlátható szakképzési rendszer, továbbá a szakképesítések egymásra épülése, a tartalmi redundancia megszűntetése. Az ilyen tantervi építkezéshez alakítható ki a modulredszerű tankönyvcsalád, amely lényegesen olcsóbb és a változó igényeket rugalmasabban és gyorsabban kielégíti mint a jelenleg használatos átfogó tankönyv.

A magyar szakképzés szerkezeti és tartalmi felépítés

A magyarországi szakképzés alapvetően iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzési formákból áll. Ezen előadás az iskolarendszerünkben kialakult képzéseket elemzi. Alapvetően a szakközépiskolák és a szakmunkásképző iskolák vizsgálata a cél, de az érintkezési pontok miatt a gimnáziumok működésére is érdemes odafigyelni. Ugyanakkor érdekes következtetések vonhatók le a középfokú szakképzés felsőfokhoz történő kapcsolódásának vizsgálatából is.  /1. sz. melléklet/

Gimnázium

Gimnáziumainkban az általános műveltséget megalapozó, azt bővítő és megerősítő oktató-nevelő tevékenység folyik. A gimnázium alapfeladataként megfogalmazható, hogy felkészít az érettségi vizsgára, a felsőfokú tanulmányok megkezdésére, vagy a munkába lépésre.

A különböző szerkezetű gimnáziumok között szakképzési kapcsolódá-saik szerint nem célszerű különbséget tenni, hiszen közöttük ilyen szempontból nincs eltérés. Az általános iskolához különböző pontokon illeszkedő 4-6-8 osztályos gimnáziumok szakképzési kötődése a fakultációkon keresztül nem jelentős, a gimnáziumot végzett tanulók csak az érettségi vizsga letétele után kezdhetik el a szakképzést, illetve ettől az időponttól kezdve folytathatnak felsőfokú tanulmányokat. A középfok és felsőfok közötti választást elsősorban a képességek, s az előélet tanulmányi szintje befolyásolja. A gimnáziumi érettségi utáni képzést alapvetően az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) előírásai  szabályozzák. Az érettségihez kötött képzési idő a szakmák túlnyomó többségénél két tanév, de ettől rövidebb és hosszabb képzési idejű szakképesítések is léteznek. A felsőfokhoz történő kapcsolódást a felvételi vizsga, a vitt pontszám, ill. a későbbiekben részletezett akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésbe történő belépés lehetősége határozza meg.

Szakközépiskola

A középfokú iskolai rendszerű szakképzés legelterjedtebb színtere a szakközépiskola. Az elnevezést jelentő összetett szó szemléletesen azt sugallja, hogy e középiskolában a szakképzési jelleg dominál. Az 1. sz. melléklet áttekintésekor azonban nem egészen erre a megállapításra jutunk. Az intézményben közismereti és a szakmai műveltséget megalapozó oktatás folyik. A tanulók tanulmányaik befejezésekor érettségizhetnek, felkészülhetnek a felsőfokú tanulmányaik megkezdésére, a szakmaválasztásra, vagy a munkába állásra.

A mai szakközépiskolában a 9-12. évfolyamokon - az általánosan művelő közismereti tantárgyakon kívül - szakmai orientáló és szakmai alapozó tantárgyakat is oktathatnak. A szakmai előkészítés két szakaszban valósul meg: a szakmai orientáció a 9-10. osztályokban, a szakmacsoportos szakmai alapozás a 11-12. osztályokban történik. Az érettségit követő harmadik szakaszban a szakképesítés megszerzéséhez szükséges speciális szakmai ismeretek sajátíthatók el.

Első szakasz - szakmai orientáció

A 9-10. osztályban folyó szakmai orientáció során az iskoláknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a Nemzeti alaptanterv (NAT), valamint a kerettantervek követelményrendszerét egyaránt teljesíteniük kell. A két alap dokumentumrendszer a közismereti és a szakmai orientációs kép-zést egyaránt szabályozza. A szakmai orientációra ebben a szakaszban úgy lehet az órakeret 15-20 %-át fordítani, hogy a 80-85 %-nyi közismereti oktatás ne szenvedjen csorbát.

Második szakasz - szakmacsoportos alapozás

A 11-12. osztályban a szakközépiskolák felkészítik tanulóikat az érettségi vizsgára, miközben szakmacsoportos alapozás is folyik. Ekkor a közismereti tantárgyakat a képzési idő 70-75%-ában, a szakmacsoportos alapozó ismereteket 25-30%-ában tanítják. A NAT és a kerettantervi előírások itt is szabályozó dokumentumok. A szakasz érettségivel zárul, ahol a befejeződik a közismereti képzés. Az előírt tantárgyakon kívül a tanuló szabadon választott szakmai előkészítő tantárgyból is tehet érettségi vizsgát.

A fenti két szakasz nem ad befejezett szakképesítést, de a megszerzett ismeretek és készségek megfelelően dokumentálva a harmadik szakaszban beszámítást nyerhetnek.

Harmadik szakasz - speciális szakképzés

A szorosan vett szakmai képzés az érettségi utáni szakképző évfolyam(ok)on történik. Ebben a szakaszban a szakmacsoportos szakmai alapozásra épített szakmai specializációs ismereteket sajátítják el a tanulók. A képzést alapvetően az OKJ szakmai és vizsgáztatási követelményei, ill. a központi tantervek szabályozzák. A szakmai képzés időkeretébe a 9-12. évfolyamon folytatott szakmai orientáló és szakmacsoportos alapozó oktatás idejét a szakközépiskola beszámíthatja, amennyiben erről az intézmény a pedagógiai programjában rendelkezik. A beszámítás időtartamától függően akár egy tanévvel is lerövidíthető a szakképesítés megszerzésének ideje. A szakasz szakmai vizsgával zárul, ahol sikeres írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgarészek teljesítése után OKJ szakképesítés szerezhető.

A szakközépiskolai képzés helyi tanterveit úgy célszerű az iskolának elkészítenie, hogy szakaszai egymásra épüljenek. A szakterületen belüli szakmai orientációhoz kapcsolódó szakmacsoportos szakmai alapozásra különböző, differenciált képzési idejű és tartalmú szakképesítések építhetők. Ugyanazon szakmacsoportba tartozó második szakképesítés megszerzéséhez nem kell elölről kezdeni a szakmai ismeretek elsajátítását, hanem csak azokból a modulokból kell vizsgát tenni, amelyek különböznek az első szakképesítés tartalmától. Utóbbi lehetőség napjainkra különös fontosságú, mert a közoktatásról szóló törvény 1999. évi módosítása a második szakképzés megszerzését is ingyenessé tette.

Az 1.sz  mellékletben található képzési modellből látható, hogy a képzés teljes ideje alatt érvényesülhet a beszámíthatóság. A beszámít-hatóságot könnyen átláthatóvá és zökkenőmentessé teheti a szakképzési tantervek moduláris építkezése. A mellékelt ábrából az is belátható, hogy a szakmai előkészítésben résztvevők rövidebb idő alatt szerezhetnek szakmai végzettséget azoknál, akiknek ebben nem volt részük (pl. gimnazisták). A szakmai végzettség és a képzés során elsajátított modulok szintén beszámíthatóak az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítés megszerzésének idejébe.

Szakiskola, szakmunkásképző iskola

A tanulóknak mintegy 30%-a hosszabb távon sem fog érettségit adó iskolába járni. A társadalom alapvető érdeke, hogy ezek a gyerekek se hagyják el az iskolarendszert szakképesítés nélkül. Számukra meghatározó képzési hely a szakiskola. Gyakori, hogy ebbe az iskolatípusba valamilyen hátránnyal (szociokultúrális hátrány, tanulási nehézségek, stb.) érkeznek a gyerekek

Ebben az iskolatípusban a képzés alapvetően két szakaszra bontható. Az első szakasz a 9-10. osztályokat tartalmazza, s erre építhetők a különböző időtartamú speciális szakképesítések.

Első szakasz

A 10. osztály végéig alapvetően az általános műveltséget megalapozó oktatás-nevelés folyik, ugyanakkor lehetőség nyílik a pályaorientá-lásra, szakmai előkészítő ismeretek oktatására. A pályaorientáció megjelenhet önálló tantárgyként, de integrálódhat az osztályfőnöki, ill. a szakmai előkészítés programjába. A szakmai előkészítés ebben az iskolatípusban a különböző szakmacsoportokban elméleti és tanműhelyben vagy laboratóriumban szervezett gyakorlati órákon folyhat. A szakmai előkészítő ismereteknek a szakmai specializációba történő beszámításáról az iskolák a kerettantervek előírásainak figyelembe vételével a helyi tanterveikben rendelkeznek. Megfelelő feltételek esetén a szakiskola több szakterületet is bemutathat, több szakképesítést is előkészíthet. A 10. osztály befejezése után alapműveltségi vizsgát tehetnek, szakképzési évfolyamra léphetnek, vagy más szakiskola, középiskola megfelelő évfolyamán folytathatják.

Második szakasz

A szakmai specializáció különböző időtartamú lehet, melyet alapvetően a szakképesítés jellege határoz meg. A szakképző évfolyamokon a központi programokban meghatározott feltételek szerint a szakmai vizsgára történő felkészítés folyik. Ha egyszer megvalósul a moduláris tantervi építkezés, akkor a tanulónak az előzőekben megszerzett ismereteit be lehet majd számítani, s ezzel lerövidíthető lesz a képzési idő. Azon tanulók számára, akik nem tettek alapműveltségi vizsgát, de a szakmai vizsga előfeltétele ennek megléte, alapvizsgára történő felkészítés is folyik.

A tíz osztály és a szakmai végzettség megszerzése után a szakiskolát végzetteknek jó lenne lehetőséget kell biztosítani a közismereti tantárgyak tanulására és ezzel az érettségi vizsga letételére. Így érettségi meglétét feltételező szakképesítést is megszerezhetnének a fiatalok, s így megnyílhatna számukra az út a felsőoktatásba.

Az Országos Képzési Jegyzékben a szakképesítések között vannak olyanok amelyek megszerzése nem kötődik alapműveltségi vizsgához sem. Ezeknek számát a jövőben célszerű megnövelni, így a hátrányos helyzetű, leszakadó rétegek számára is biztosítani lehet valamilyen szakképesítés megszerzését.

Az előzőekben leírt képzési modell figyelembe veszi a tanulók előképzettségét, azt beszámítja a magasabb képesítés megszerzésekor, továbbá mindent megtesz annak érdekében, hogy senki ne hagyja el az iskolarendszert szakmai végzettség nélkül.

Akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés

Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés (AIFSZ) képzési ideje két év. A képzés törvényi alapjai adottak, az elmúlt két évben számos intézményben elindult ez az oktatási forma. Az AIFSz rendszerű képzés elkezdését Magyarországon alapvetően a felsőoktatás szorgalmazta, hiszen létkérdés számára a megfelelő szintű utánpótlás.

A kialakult tantervek - bár közreműködtek összeállításuknál a leendő partner szakközépiskolák - nemigen tükrözik a középfokú intézmények érdekeit. A tantervek általában nem olyan modulokból építkeznek, amelyek magukba foglalnák az OKJ középfokú szakképzés tananyagát, s így a képzési időbe történő beszámításuk sem jellemző. Azon tanulók számára, akik előzőleg például technikusi végzettséget szereztek, nem rövidül le a mérnök asszisztens végzettség megszerzéséhez szükséges idő. Luxusnak nevezhető az a képzési hiányosság is, hogy az AIFSz képzés félidejénél a tanuló (hallgató) nem kap semmiféle szakképesítést. Egy moduláris tantervi építkezés a szakközépiskolák és a felsőoktatási intézmények között szoros együttműködést eredményezhetne. E tanulmány keretein belül e modell kidolgozására teszünk kísérletet.

Az AIFSz-t követő képzési szint (mérnök, okleveles mérnök) eléréséhez a megszerzett akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítést a felsőoktatási intézmények a főiskolai vagy az egyetemi tanulmányokba beszámítják, ennek ma már megteremtődtek a törvényi garanciái.