Bényei Sándor

A 7. szekció programja

Bényei Sándor

Tisztelt Konferencia, Kedves Kollegák!

 

                A fenntartói szekció olyan témaköröket tűzött napirendre, amelyek a közoktatás szolgáltatásban közreműködő szereplőket leginkább foglalkoztatják:

  • A nevelő-oktatómunka törvényességi és szakmai ellenőrzésének gyakorlata és tapasztalatai
  • Az intézményértékelési rendszerek kimunkálása, működtetése
  • A fenntartói szerepek szakszerű ellátása
  • Az Eu-integráció, illetve a tanügy igazgatóság hatékonyság jegyében a kistelepülések közoktatási kistérséggé szerveződésének tapasztalatai

A szekció munkájában szerepet kaptak a nem önkormányzati intézményfenntartók is, amely egyúttal visszaigazolása az oktatási intézményfenntartók térnyerésének, alternatív növekvő szakmai, szolgáltatói súlyának. Tanácskozásunk szűk időkeretei nem tették lehetővé valamennyi érintett kérdés teljes körű megvitatását, de hasznos és konstruktív párbeszéd alakult ki. A 45-50 fős szekcióban megjelent szakértők, akik közül többen fenntartói szerepben tevékenykednek, szívesen vennének egy fenntartói konferenciát, hiszen összegyűlt egy csokorra való témakör, probléma.

A korreferátumok előadói:

Bak Ferenc osztályvezető, Budapest, XII. ker. Önkormányzat

Horkay György, Tiszántúli Református Egyház, Debrecen

Somogyi Istvánné közoktatási szakértő, Felsőzsolca

Pőcze Gábor közoktatás kutató, szakértő, a Qualico Kft. Ügyvezetője

A szekció előadói és a résztvevők reflexiói alapján, a közoktatás-szolgáltatás fenntartói aspektusaira vonatkozóan az alábbi megállapítások fogalmazódtak meg:

  1. Átfogó helyzetelemzés híján is látszik, hogy az Eu-integráció, a ’90-es évek máig ható anomáliái, az iskolatrendszerű képzés rohamosan átalakuló funkciói miatt a társadalomnak, a gazdaságnak szembe kell néznie a közoktatásra háruló újabb kihívásokkal.
  2. A fenntartók a kétszintű oktatásirányítás következtében még alapvető információ-bázist is nélkülözve, elvárják:
  • A kiszámíthatóságok (finanszírozásban, tartalmi, jogi normák módosításában),
  • A korrekt párbeszédet: az Oktatási Minisztérium és a dekoncentrált szervezetek együttműködését igényelve,
  • A törvénykezési munka koordináltságát (példaként említhetnénk a sporttörvény, illetve a 2000. évi költségvetési törvény, oktatási törvényt módosító elemeit, az egyes ágazati rendeletek ellentmondásait, stb.)
  • A települések közoktatás-szolgáltatásainak növekvő differenciáltságának ellensúlyozását, a hátránykompenzáció csökkentését
  • A fenntartók fokozottabb segítését intézményeik törvényességi, szakmai tevékenységének megítélésében, a hozzáadott pedagógiai érték, a költség hatékonyság minősítésében.

Nyilvánvaló, hogy ehhez nem egyedi projektekre, hanem kormányzati koordinációval végrehajtott összerendezésre lenne szükség. Hasznosak, de nem eléggé hatékonyak a SZAK’99, SZAK’2000 projektek. Általános vélemény, miszerint sok helyütt egy-egy részterületre fókuszálva adott jelzéseket az önkormányzatoknak. Átfogó, folyamatkísérő kontrollt azonban nem jelentett. Megállapítható azonban, hogy elindította a fenntartókat az óvodák, iskolák szakmai mérlegelésében, ráébresztve a szakapparátussal nem rendelkezőket, a kistelepüléseket is a rendszeres törvényességi és szakmai ellenőrzés jótékony hatására.

                Elkerülhetetlen a párbeszéd a fenntartók között is, nemcsak az egy településen működő alternatív intézményfenntartók, hanem a kistérségi konstrukcióban kooperációs lehetőséggel rendelkezők esetében is:

  • A kistelepülések súlyos hátrányokat kompenzálhatnak összefogással (pedagógiai szakszolgáltatások hiánya, szakos ellátás koordinálása, tanügyigazgatás, stb.)
  • A középiskolai expanzió lefutásával élesedik a verseny a szakképzésben, a 9-12. évfolyamot működtető fenntartók között.
  • A megyei fejlesztési tervek nem jelentenek átláthatóságot, garanciát
  • Az oktatásszolgáltatást működtetőknek a „piaci verseny” tisztességtelen szereplőinek kizárása miatt is partnerségre kell törekednie.

A szekció átlal exponált témákról röviden:

                A kistérségi közoktatás-szolgáltatási társulások tapasztalatait megismerve meggyőződhettünk arról, hogy a borsod megyei kistérségi társulások nagyon sok értékes tapasztalattal járulhatnak hozzá az újonnan alakulók, illetve az óvatos érdeklődők munkájához. A statikus önkormányzati struktúra átalakítása a sokat emlegetett EU integrálás hegyében elkerülhetetlen. E mellett szól az is, miszerint nem lehetséges a finanszírozás, a szakmai szolgáltatás, a minden tekintetben érvényesítendő egyenlő feltételek biztosítása a különböző régiókban.

                Borsodban a kistérségek sajátosan fejlődtek, a kormányzati támogatás miatt nyilvánvalóan előnnyel indultak. Vannak közös rendezőelvek, a települési és intézményi adottságokból fakadó különbözőségeik, amelyek tapasztalatait érdemes lenne az érintett önkormányzatoknak megismerni.

                A közoktatási intézmények szakmai és törvényességi ellenőrzésének tapasztalatairól Bak Ferenc osztályvezető úr és Horkay György úr, a Tiszántúli Református Egyházkerület tanfelügyelője tartott korreferátumot. Mondandójuk során exponáltak azokra az anomáliákra, amely a ’90-es éves óta elmaradt külső kontroll következménye, illetve azokról a törekvésekről, amelyek a szakértői tevékenység korrektségét szolgálják.

Nyilvánvalóvá vált a résztvevők számára az egyházak konkrétan a református egyház önkormányzatitól eltérő tanügy igazgatási struktúrája, a sajátos normaszabályozás és ellenőrzés gyakorlata.

Megfogalmazódott, miszerint prognosztizálható a fenntartók részéről az átfogó, térségi vagy városi szintű folyamatkövetés, a szisztematikus, standardizált összehasonlítás, értékelés. Továbbra is gondot jelent az intézményfenntartók testületeinek felkészítése, a hiteles és szakmailag körültekintő döntés előkészítés. Ehhez szükség van az objektív, nagy tapasztalatokkal rendelkező, szakmailag meggyőző közoktatási szakértőre. Akit arról ismerhetünk meg, fogalmazta meg Bak Ferenc, hogy visszahívják!

Közoktatási intézmények minőségfejlesztési mérése, értékelése, illetve ezek fenntartói aspektusa volt még egy nagyon fontos témakörünk, amely a fenntartói felelősségről szólt. Arról a felelősségről, amelyről a jogok biztosa is szólt, a tulajdonosi, az elszámoltathatósági, a törvényi kötelezettségből fakadó felelősségről. Ennek apropóján előtérbe került a kétszintű mérés-értékelés, a helyi adottságokat, intézmény irányítási gyakorlatot követő differenciáltsággal és egy fokozatosan kiépíthető modell bevezetésével. Úgy gondoljuk, hogy kellenek eszközök ahhoz, hogy minőségi közszolgáltatássá váljon a közoktatás, még akkor is, ha vannak 4 évente bizonyos rotációk és ettől való félelmek. Megismerkedhetünk egy intézményértékelési modellel Pőcze Gábor tolmácsolásában, amely meg fog jelenni a Holland- Magyar Vezetőképzők Kiadványaként és reméljük, hogy a konferenciakötetben is. A közoktatás önellenőrzési kézikönyve is várható, hogy megjelenik az Oktatási Minisztérium honlapján, kezelésben.

Végezetül ajánljuk, hogy gondolja végig az OM, az OKÉV, és a közoktatási szakértők köre, hogyan tud konstruktív együttműködést teremteni a fenntartókkal, és azt gondoljuk, lenne egymásnak mondanivalónk.

Debreceni polgárként az önkormányzat nevében is megköszönöm, hogy elfogadták a meghívást Debrecenbe, kérem jöjjenek máskor is. Zárásként had említsem meg azt a rövid szlogent, amellyel a szekció egyik előadója, Varga Somogyi Istvánné nyitott: „Együtt jobb!” vallják a kistérségi társulásokban. Szekciónk úgy véli: a települések összefogásával, a közoktatási rendszerelemek összehangolásával jobbítható a közoktatás szolgáltatás. Együtt, azok körével, akik felelősek a kényszerfogyasztó tanköteles korúakért partnerségre törekedve!