Varga-Somogyi Istvánné

A kistéri közoktatási társulások működésének tapasztalatai (értékek-anomáliák)

Tisztalt Hölgyeim és Uram!

A konferencia szervezőitől azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy a „borsodi modellként” emlegetett közoktatási társulások, más néven „ellátási körzetek” létrejöttét, működését, négy éves tapasztalatait bemutassam Önöknek. Én magam az egyik ilyen társulás közoktatási szakreferense vagyok.

Bevezetés

 

1990. óta az önkormányzatok törvény adta lehetősége, hogy feladataik ellátására társulásokat hozzanak létre.

                A Magyar Köztársaság ALkotmányáról szóló 1989. Évi XXIV. Tv. a helyi önkormányzatokról szóló 1990. Évi LXV. Tv. a közoktatásról szóló 1993. Évi LXXIX. Tv. valamint az 1997. Évi CXXXV. Az önkormányzatok társulásairól szóló tv. rendelkezései szerint a társulások lényege nem más, miont az önkormányzatok gazdaságos, célszerű együttműködési formája a törvényileg kötelező vagyonként vállalt feladatok hatékonyabb teljesítésére, melyben közös felelősségvállalással, meghatározott keretek között, saját felismerés alapján vesznek részt az erőforrások közös felhasználása céljából. A feladatellátás szabályait, a szolgáltatások rendjét, formáját, keretit, a finanszírozási kötelezettségeket együttműködési megállapodásban rögzítik.

                B.-A.-Z. megyében 1997. Év végére 12 közoktatási társulás, „közoktatási ellátáskörzet” alakult, tizenkét város gesztorszerep-vállalásával. Ezek a városok nagyrészt azonosak kevés kivételtől eltekintve a régi járási székhelyekkel, a jelenlegi statisztikai körzetközpontokkal. 1. ábra.

                Ez az alulról jövő kezdeményezés, kistérségi együttműködési forma az eltelt négy év alatt bebizonyította a létjogosultságát, hasznosságát, életképességét úgy a szakmai mint a fenntartói irányítás oldaláról. E modell iránt elindult egyfajta regionális és országos érdeklődés is.

1.Előzmények

Az önkormányzati törvény elfogadásával gyökeresen módosultak a hatalomgyakorlás térbeli kereti. A települési önkormányzatok megszerezték önállóságuk minden közjogi garanciáját. A társulásokat az Ötv. 1990-ben lehetőségként, „társulhatnak” kifejezésként használva, ajánlotta és így ajánlja ma is!

        Társulásokat kötelezően elrendelni nem lehet ez megsértené az önkormányzati autonómiát, de megfelelő pénzügyi (pl: normatíva, közalapítványi támogatás), gazdasági szabályozással elősegíthető.

        Ezt a szándékot így fogalmazza meg az Ötv. 41.§ (1) bekezdés utolsó mondata: „a központi költségvetés pénzügyi kezdeményekkel ösztönözhető a társulás létrejöttét, működését…”

        A szabad társulás joga a települési önkormányzatokat illeti meg. A társulás létrehozásáról, az ahhoz való csatlakozásról szóló döntés a képviselőtestületek kizárólagos hatásköre, melyhez minősített többségű szavazatarány szükséges.

        A társulási hajlam a magyarországi települések körében elég gyenge, amit a rendelkezésre álló viszonylag kevés adat is jól tükröz. Egy 1994-ben vvégzett felmérés adatai szerint 8.056 intézményből mindössze 1.028 (12%) látott el kistérségi feladatokat, ebből mindössze 373 (4%) társulási megállapodás keretei között. A körzeti (kistérségi) feladatellátás nagyobb arányban az alapfokú oktatásra jellemző. A 3.400 óvoda 24%-a, a 3177 általános iskola 32%-a fogadott a fenntartótól eltérő önkormányzatok területéről gyerekeket. Ez az arány 50% felett volt Baranya, Vas és Zala megyében; 30-50% között Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Somogy és Veszprém megyében. Jelenleg az országban működő 110 statisztikai körzetből, 40-50-ben van valamilyen szövetség, társulási együttműködés.

        Véleményem szerint a társulások a vártnál lassúbb terjedésének legalábbis országosan az lehet(ett) az egyik oka, hogy több település bár küzd a ránehezedő napi gondokkal mind máig nem szabadult meg attól a gyanútól, hogy a nagyobb vagy a gesztorságot vállaló településsel alá-fölérendeltségi viszony alakulhat ki, az eltérő erőviszonyok miatt, és ez az „alvég-felvég” csata visszaveti az összefogásban rejlő előnyök felismerését. A körzetesítés ütötte sebek, rossz érzések sok helyen mind a mai napig nem hegedtek be, és nagyon nehezen tudják(ták) feldolgozni az érintettek. Ez az egyik oka a regionalizációs lemaradásnak, legalábbis ahhoz képest, amit tíz évvel ezelőtt erről képzeltünk.

        A másik okot abban látom, hogy a kistelepüléseket erősebben sújtja a forráshiányos költségvetés, és így nem (vagy csak nehezen) tudják vállalni a társulási tagsággal járó hozzájárulás összegét.         

        Bár az önkormányzati törvény négyféle formát nevesít körjegyzőségek, hatósági igazgatási társulások, intézményirányító társulások, közös képviselőtestületek, fontos megjegyezni, hogy a társulási szabadság elvéből következően az önkormányzatok az együttműködéses kapcsolatok változatos megoldásait alakít(hat)ják ki formakényszer nélkül.

        Természetesen egyik társulási forma sem járhat a társulási szabadság, az önkormányzatok egyenrangúságának feladásával, a társuló települések önkormányzati jogainak sérelmével.

        A társulásokat létrehozatalát szolgáló megállapodás tartalmára vonatkozó alapvető szabályokat a törvény meghatározta, (az ezen kívüli társulásoknál csupán a székhelyről és a képviseletről a kell rendelkezni). „1990-93. között működő 3154 önkormányzatból 1900 önkormányzat 440 társulást hozott létre, volt olyan, ami többnek is tagja volt. Ezek kétharmada igazgatási területen szerveződött.” (forrás: Dr. Szabó Lajos, Belügyminisztérium 1993. kézirat)

        Kevesen tudják, hogy ebben az időben jött létre (1991. július) Borsod-Abaúj-Zemplén megye két régiójában is Miskolc és Encs környékén az az oktatási társulás tanügyi feladatok ellátására, mely „jogelődje” az 1997. év végén megalakított Közoktatási Ellátási Körzeteknek (KEK-ek). Akkor összesen 25 borsodi önkormányzat írt alá együttműködési megállapodást.

        A megyei közgyűlés akkori elnöke támogatásáról biztosította azokat a közoktatási szakemberektől származó meggyőző ötleteket, miszerint a környék kistelepüléseit abban kell segíteni, hogy a közoktatási feladatellátás társulásos formáját válasszák a célszerűség és gazdaságosság miatt. Külön érdekesség, hogy a megyei közgyűlés is tagja lett az akkori társulásnak és vállalta, hogy évente 500 eFt-ot, a Megyeházán irodát, infrastruktúrát biztosít a társulásnak, ezzel is segítve a kistérségi koordinációt.

        Ez a formáció úttörőmunka volt az önkormányzati választások után egy évvel, melyet másfél évvel később, 1993. áprilisában az „Önkormányzatok és Intézmények” címet viselő budapesti fórum Önkormányzatok szekciója „modellértékűnek” nevezett. Állásfoglalásában kimondta: „Nagyon jó kezdeményezés, szükséges és fontos lenne, hogy minél több önkormányzat éljen ezzel a lehetőséggel.”.

        1990-1993. között az új jogszabályok kibocsátásán túl a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is és a Belügyminisztérium is ajánlásokat fogalmazott meg, fórumokat, tájékoztatókat szervezet, de erősebb fellendülést mégis az 1993. Évben megjelenő közoktatási törvény hozott, amikor a „társulás” kifejezést megjelenítette. Körvonalazta a fenntartói és a szakmai irányítás feladatait, rendezte a közoktatási közfeladatok ellátási szintjeit, és a megyei önkormányzatnak kötelező feladatául szabta a települési önkormányzatok közötti együttműködés szorgalmazását, az abban való közreműködést.

2. A megyei oktatásirányítás megváltozott szerepe

A rendszerváltó lelkesedés nyomán előtérbe kerültek a rejtett dimenziók: a hatékonyság, a szakszerűség szempontjait, amelyek rákényszerítették a törvényhozót a részletek szabályozására, illetve korrigálására.

A megyei önkormányzati szint legyengítése ugyanis teret engedett a szinte spontán ágazati érdekeket követő dekoncentrációnak. Nemcsak a középszint tartalma, hanem a területi kerete is tisztázatlan maradt, ennek köszönhetően összehangoltan folyamatok indultak el. A kormányzat és a települési önkormányzatok között keletkezett űr különösen nagy gondot okozott a területfejlesztésben, illetve a regionális rendszerfejlesztésben.  A szétszabdalt önkormányzati, területi államigazgatási rendszer egyaránt hatékonysági, szakszerűségi, koordinációs problémákkal küzdött (különösen kistelepüléseken).

Megváltozott a megyei önkormányzatok jogállása és helyzete. Közigazgatási státusuk a települési önkormányzatokkal azonos szintre került, ebből következően az addig ellátandó feladatok, a döntések meghozatala is elkerült erről a szintről, a helyi közösségekhez, a településekre.

Ezzel együtt a települési önkormányzatoknak működésük során jó néhány új feladattal, nem ritkán komoly nehézségekkel (szociális gondolkodás, intézményfenntartás, orvosi ügyelet megszervezése, csatorna- és vízhálózat rendbetétele, rendőrség, tűzoltóság működésének megszervezése stb.) kellett megbirkózni, mely alól az oktatási feladatellátás színtere sem volt kivétel.

Megszokásból vagy kétségbeesésből rendszeressé vált az intézmények és települési önkormányzatok részéről is az, hogy a tanügy igazgatási ügykezeléssel, eljárási szabályokkal összefüggően információt, segítséget kértek a megyei hivatalok oktatással foglalkozó szakembereitől.

Egy egyfelől magától értődő volt, hiszen a rendszerváltás után csupán a városok, nagyobb falvak voltak képesek megtartani időnként még ők sem oktatással foglalkozó szakembereiket, irodáikat. Másfelől nem, mert új helyzet állt elő azzal, hogy a megyei önkormányzat is hegy lett a többi önkormányzat mellett, és a törvény erejénél fogva, megszűnt a „megyeitanácsos” idők szerepköre.

Következésképpen a saját fenntartásában, lévő intézményhálózat fölött diszponált, az azok fenntartásával összefüggő feladatokat látta el, és látja el jelenleg is. Elvileg elképzelhető lett volna nyilván volt is erre példa, hogy „zaklatásnak” tekintsék a kistelepülések telefonhívásait, leveleit, személyes megkereséseit, de zömmel nem így történt! Mindenki tudta ugyanis, hogy egy-két év kevés s több évtizedes szokások megváltoztatására, az új jogosítványok és hatáskörök tudomásul vételére, gyakorlására.

         A regionális identitásról napjainkban többet beszélünk, mint amennyit tudunk. Amikor a kistréségekről és az önkormányzatokról beszélünk, akkor tudjuk, hogy meghatározó módon van jelen a település életében az a szűkebb környezet, amelyhez a település kötődik. Nem megkerülhető kérdés egyetlen város vagy falu számára sem az, hogy milyen viszony alakít ki a szomszédos, vagy a közelben található településekkel, a jövőben létrehozandó kistérséggel, illetve a nagyobb regionális közigazgatási egységgel. A lakosság napi tevékenységét végezve ma már nem kötődik szorosan és szükségszerűen lakóhelyéhez. Nem is biztos, hogy kell kötődnie, hiszen a „tájhazát” belátó emberi horizontjelentős erőt adhat egy-egy régiónak. Ugyanis mind gazdasági, mind kulturális, de közigazgatási értelemben is elmondható, hogy a kisebb-nagyobb régióknak kulcsszerepük van a települések életében. Magyarországon a régiók nem rendelkeznek tradíciókkal, nincsenek elfogadott régióhatárok, viszont mára aligha vitatja bárki is, hogy a települések közötti együttműködés nagy lehetőségeket rejt, melynek kiaknázása minden tekintetben javára válik a kisebb, nagyobb térségeknek.

        A társulatok gyenge intézményesültsége ellenére a régiók kialakítására törekvés kezd „sikké” válni, és egyre több érintett közreműködő, szereplő vallja: „régiók nélkül nem tudunk Európába menni”. Ezeket a problémákat mindenki észlelte, érezte, de a megoldás „hogyanjait” nem, vagy csak igen kevesen tudták megfogalmazni. A borsodi oktatási szakemberek megpróbálták és szerénytelenség nélkül elmondható: sikerrel.

        A hatósági törvény a helyi közoktatás irányítással kapcsolatos igazgatási feladatokat a jegyzőkhöz telepítette, akik ugyan államigazgatási vagy jogi végzettségűek, ennek ellenére az egymásra torlódó új jogszabályok, a gyakori törvénymódosítások követése, a joghézagokból eredő félreértések, az egymásnak ellentmondó jogszabályok mellett az ágazati rendeletek halmaza között alig várható el bárkitől, hogy „naprakész” legyen.

        Ezt maguk a jegyzők is többször, többféleképpen megfogalmazták: „nem lehetünk minden közigazgatási feladat felelősségteljes, ismerői. Ilyen a közoktatás is, mely igen összetett és speciális szakértelmet igénylő terület…”.

        Az 1996-os önkormányzati törvény módosítása előtti egyeztető tárgyalások során a városi jegyzők így fogalmazta: „Az önkormányzatokra háruló mintegy kétezer szakhatósági feladatnak a kisebb települések felkészültségük, gyakorlati tapasztalatuk híján nem mindig tudnak eleget tenni. Úgy tűnik, mintha háromezer egymástól független kis köztársaságról állna az ország. Ez sok helyen a közigazgatás megcsúfolását eredményezi. Ezért szerencsés lenne, ha az alkotmányozás során a törvényalkotók egy külön passzusban rögzítenék a feladatok ellátására vonatkozó társulási jogot, vagy legalább azt, hogy az önkormányzati törvény rendelkezzen erről. A magyarországinál bejáratottabb demokráciában például Dániában a hasonló helyzeten úgy lettek úrrá, hogy a korábbi hétezer, teljes hatáskörrel felruházott önkormányzati számát összevonással ezerre szűkítették. E döntés hozzájárult a közigazgatás olcsóbbá, hatékonyabbá tételéhez…” (Szorgalmazzák a társulásokat a jegyzők, Észak-Magyarország c. napilap, 1996. Június.)

3. Társulás-szervezés, társulási modell

A társulási forma legalapvetőbb jellemzője, hogy megfelelő minőségű, hatékonyságú feladatellátást biztosít tagjainak, szervezetté válik a szoláltatás.

Nem követelmény az önkormányzati társulásoknál, hogy kizárólag szomszédos önkormányzatok szövetkezzenek egymással, de a realitásokat figyelembe véve és az eltelt időszak is ezt igazolja az azonos tájegységekben célszerűbb társulásokat létrehozni, ahol az önkormányzatok egymást támogató képessége természetes, szakmai, gazdasági, ismerős alapokkal bír. Minden társulási formának így ennek is előfeltétele, hogy az önkormányzatok szükségességét érezzék az egyenrangúságon alapuló közös munkának.

A társulás egyesítő az erőforrásokat, hatékonyabb, gazdaságosabb megoldások felé indít el folyamatokat (pl: a szalmai, a szak- valamint a tanügyi szolgáltatások településre helyezése.)

Feladatellátásra és nem intézmény fenntartásra kötelező a jogszabály (ezt sokan félreértik.) a fenntartókat és rábízza, hogy kötelező vagy önként vállalt feladatait milyen módon és formában látja el. Ezt az elvet tartotta szem előtt a Borsod megyei Közoktatási Fejlesztési Terv is, amikor 12 város vonatkozáskörzetébe javasolta az ún. közoktatási ellátási körzetek kialakítását társulásos szerkezeti keretben. 2. ábra.

4. Közoktatási feladatellátás egyedül vagy közösen

 Már a ’80-as évek végén a kétszintű irányítás idején a rendszerváltást követően részben a jogszabályok gyakori változtatása, részben az intézmények szakmai útkeresése következtében a közoktatás résztvevői számára nyilvánvalóvá vált, hogy a közoktatási alapfeladatokat teljesen új szemléletű változtatásokkal kell megszervezni a jövőben. Ebben a forrongó helyzetben az iskola nem mindig tudta pontosan mi a dolga, nem tudott mit kezdeni a megkapott önállósággal. Az oktató-nevelő munka során olyan gyakorlatok alakultak ki, amelyek ellenőrizhetetlenekké váltak. A pedagógus közvetlen környezetében nem kapta meg a megfelelő segítséget, szakmai támogatást. AZ önkormányzatok és más fenntartók is egymástól függetlenül indokolatlan fejlesztésekbe kezdtek. (pl.: a prognosztizált kevés gyereklétszám ellenére óvodákat, iskolákat építettek, telepítettek vissza a faluba).

Ugyanakkor nem rendelkeztek olyan szakembergárdával, akik számukra és intézményeik számára szakmai segítséget, valamiféle eligazítást tudtak volna adni. Megszűntek vagy igen szegényesen működtek a pedagógiai szakszolgálati intézmények, így a gyermekek döntő többsége ellátatlan maradt. A megyei pedagógiai szakmai szolgáltatások sok esetben túl messzire kerültek az intézményektől, pedagógusoktól, erősen akadozott az információáramlás a fenntartók körében is. 3. ábra.

a.) Az együttműködési megállapodások szorgalmazása

Mindezeket, és még számos egyéb okot figyelembe véve indult el a szervezés, és 1997. Tavaszán Borsod-Abaúj-Zemplén megyében létrejöttek a „közoktatási ellátási körzetek”, mely „borsodi modellként” került a köztudatba. Kitalálói kimondták, hogy ellátatlan vagy alig ellátott közoktatási feladat ne maradjon, a szolgáltatásokat a legoptimálisabb közelségbe kell vinni a igénybevevőkhöz (gyerek, nevelő, fenntartó, szülő), biztosítani kell a naprakész információt.

        Az önkormányzatok közötti együttműködés szorgalmazását a felsorolt okokon kívül az a jelenleg is meglévő helyzet indokolta(ja), hogy a közoktatás a magyar közigazgatás egyik olyan területe lett a rendszerváltás után, amelyből hiányzik a középszintű irányítás, annak ellenére, hogy a közoktatási törvény 1996. Évi módosítása több új jogintézményt vezettek be. Nevezetesen a közoktatási fejlesztési tervet és az ezt segítő, támogató megyei közalapítványokat. A közoktatási törvény értelmében a megyei fővárosi önkormányzatoknak a területükön működő többi önkormányzattal együttműködve területi feladat ellátási, intézményhálózat működtetési és fejlesztési tervet kell készíteniük. Ezt kétségtelen jelentős változás, noha ezekek a terveknek nincsen kötelező erejük, de bizonyos helyi, fejlesztési vagy átszervezési döntéseknél fontos figyelembe venni a benne foglaltakat. A borsodi terv készítői abból indultak ki, hogy az oktatási feladatellátást a kistelepüléseken a korábban lehivatkozott számos szakmai probléma nehezíti: a szakértelem hiánya, az ezzel összefüggő szereptévesztések, az akadó információáramlás, a politikaformálás gyakorlatlansága, a településközi koordinációért való felelősség hiánya, a szakmai tevékenység értékelésének és tervezésének hibái.

        Miután a kisebb önkormányzatok közül csak igen kevés képes feladatait önállóan megoldani, az együttműködés célravezető. Erre két alternatívát ajánlott a megyei fejlesztési terv, vagy minden egyes döntés előkészítéshez szakértőt kérnek fel, ami hosszú távon idő és pénzigényes, vagy úgynevezett „közoktatási ellátási körzeteket” hoznak létre és azt társulásos formában működtetik. 1. Iratminta.

b.) Mi is az a közoktatási ellátási körzet?

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a 12 város vonzás körzetében kialakított közoktatási ellátási körzetek az alábbi céllal és tartalommal jöttek létre:

• Valamennyi társulásban legalább egy közoktatási szakreferenst alkalmaznak főállású tisztviselőként, aki segít a fenntartóknak, az iskoláknak a törvényesség betartásában, a szak- és a szalmai szolgáltatások szervezésében. A szakreferensi munka sajátos kapocsszerepét leírni szinte lehetetlen, a röpke telefonos szakmai, jogi eljárási tanácsoktól kezdve, a havonta többször, 10-16 alkalommal személyesen felkeresett településeknek az igazgatási feladatok megoldásához adott segítségeken túl ügykezelői, információ áramoltatási, szervezési feladatokat, ad hoc problémamegoldásokat végez, közreműködik a szakmai és szakszolgálati ellátás biztosításában. Ő az a közvetlen összekötő, aki könnyen elérhető, aki láncszem az oktatásirányítás és a pedagógusok között. Olyan „forgalomirányító”, aki sok esetben már az „útépítés” idején is serénykedik, de ott van a „kresztáblák” felállításánál is, és folyamatosan felügyeli a szabályos „közlekedés” betartását. Akinek együttműködő, partneri impulzív személyisé jegyekkel kell rendelkeznie, mert a mindennapi munka során gyakran eltérő érdekek mentén kell tanácsot adni, meggyőző, szervező feladatait elvégezni (de jó példa lehet tevékenységük demonstrálását a sok-sok tányért forgató művész produkciója is.). Természetesen nem polihisztorokról van szó, hanem olyan szakemberekről, akik a pedagógiai, az irányítási, a beosztotti, a vezetői szerepkörre jellemző eszköztárral rendelkeznek és képesek a folyamatos megújulásra. 3. Iratminta.
• Valamilyen társulás létrehozott és működtet körzeti pedagógiai szakmai szolgáltató intézményt a társult települések kiszolgáltatására, az együttműködési hozzájárulás függvényében, alanyi jogon.
• Önkéntes alapon megszerveződtek, előbb a vezetők, majd a beosztott pedagógusok kistérségi szakmai munkaközösségei, amelyek saját programjaikat, szakmai továbbképzéseiket, a tantárgyi versenyeket saját igényeik szerint, közösen összeállított munkaterv szerint szervezik. 2. Iratminta.
• Szinte teljes körűvé vált utazó gyógypedagógusokkal a logopédiai ellátás
• Körzeti szinten megszerveződött az óvodapedagógusi, és az alsó-tagozatos szaktanácsadás. Esetenként ha a pályázati pénzek lehetővé teszik a szaktárgyi is.
• Kiépült a megyei közoktatási információs rendszer, ezzel a települések közvetlen kapcsolatban vannak a körzetközpontokkal, ők a pedig a társult település intézményeivel (a társult települések nagy részében a modemek beszerelése is „alanyi jogon” történt.)
• Elkezdődött a körzetek speciális feladatait végző (gyermekvédelmi, tehetséggondozó, etnikai kisebbség pedagógiájával foglalkozó, hátrányos helyzetű gyerekek nevelés) szakemberek továbbképzése együttműködve felsőfokú intézmények szakoktatóival.
• A körzetekben hatékony pezsgő pedagógiai élet folyik,
• A gyerekek ellátása nagyrészt a helyszínen megoldott,
• Az irányításban a fenntartói szakmaiság garantált, a közoktatás igazgatási feladatok ellátásában hozzáértő szakember segít.

Közbevetőleg érdemes elidézni a szakmai elit 1991-ben az oktatási törvény szakmai koncepciójáról, és a pedagógiai szakmai szolgáltatásról alkotott véleményéből néhány gondolatot: „Nagyon sokat írnak a szakmai szolgáltatások hiányáról, a meglévők leépüléséről, vagy ahogyan a egyik véleményező fogalmaz: a „szakmai infrastruktúra” hiányáról. A nyilatkozók többsége más típusú szolgáltatások megjelenését is szorgalmazza. Többen utalnak rá, hogy a szakmai szolgáltatásokra nemcsak a pedagógusoknak van szüksége, hanem az önkormányzatoknak is. Abban minden véleményező egyetért, hogy a szolgáltatások gyakorlat közeliek legyenek, a gyakorló pedagógusok igényeihez igazodjanak. Megfogalmazták a regionális szakszolgálat iránti igényüket.” (Nagy Mária: Az oktatási törvény szakmai koncepciója, Budapest, 1192 211. p. törvény és iskola)

• A társult településeknek a pedagógiai szakszolgálati feladatokat a nevelési tanácsadók szolgáltatják. Alapfeladatait a közoktatási törvény határozza meg. Országos felmérések mutatják, hogy a tanköteles korú gyermekek közel dele valamelyik területen igényli az ellátást. A logopédiai és gyógytestnevelési ellátást utazó gyógypedagógusok végzik a gyerek lakóhelyén. Ehhez megfelelő eszköz és tárgyi felszerelés áll rendelkezésökre, amit az érintett önkormányzatok biztosítanak. A nevelési tanácsadás egyéb vizsgálatai az objektivitás, anonimitás megőrzése mellett a székhely települések történik.
  Az is köztudott, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az országos átlagnál magasabb a munkanélküliek aránya. Az ebből fakadó állandó feszültség a legtöbb családban a gyermekeken csapódik le. Ennek a helyzetnek az enyhítését célozzák a csoportos terápiás foglalkozások szervezése a társult településeken élő családoknak (ők bejárnak a nevelési tanácsadókba).
• Az indulás évében (1997.) jöttek létre a településközi szakmai munkaközösségek. Munkájukat a közalapítvány támogatásával óvodai, alsó tagozatos részfoglalkozású körzeti szaktanácsadó segíti. A kistérségi önszerveződő szakmai munkaközösségek azonos, vagy rokon szakosokból alakultak. Vezetőjüket maguk választják egy tanévre. Programjaikat melyek rendkívül változatosak igényfelmérés után állítják össze, előadókat hívnak, versenyeket, bemutatókat szerveznek.
  A kistérségi munkaközösségek feladata az oktatásban bekövetkezett elméleti és gyakorlati változások alkalmazásának elősegítése, a munkaközösségi tagok munkájának összehangolása, a mindennapi oktató-nevelő munka hatékonyságának növelése, a módszertani eljárások megismerése, fejlesztésem az öntevékeny szakmai tréningek megszervezése, a tanulókkal szemben támasztott egységes követelmények kidolgozása, a pedagógusok közösségi felelősségének növelése, regionális versenyek szervezése.

A munkaközösségek rendszeresen megbeszélést, illetve bemutatókat tartanak a programjukban feltüntetett pedagógiai módszertani kérdések megvitatására, aktuális problémája megbeszélése.

Munkájukat egy tanévre készölt munkaterc alapján végzik. A kistérségi munkaközösségek létrehozását, kialakítását nemcsak az intézmények, de a társult önkormányzati is szorgalmazták a megalakulás pillanatában.

A körzetek pedagógusaiban megfogalmazódott az igény is, hogy időszakonként jelenjen meg írásos tájékoztató, szakmai periodika a körzet eseményeiről, mindazokról a fontosabb információkról, amelyek a társulás működésével kapcsolatosak.

Van olyan körzet, ahol a szakmai munkaközösségek szakmai füzetek összeállítását vállalták egy-egy érdeklődésre számot tartó témából. Ezt a KEK központ sokszorosítva kiküldi az intézményeknek. Ez egy igen erőteljes, hatékony műhelymunkát indított el a nevelők között.

                A borsodi közoktatási társulások tevékenysége, szolgáltatásai 80-90%-ban azonosak, de minden körzetben, jelen vannak a helyi sajátossághoz igazodó különbségek is. A körzetek pénzügyi forrásait a települések gyerekarányos befizetései, a megyei közoktatásért közalapítványt támogatása, és egyéb pályázatok biztosítják.

Visszacsatolások, pozitívumok

                Jegyzőktől-polgármesterektől: „Helyes döntés volt a közoktatási fejlesztési terv ajánlása a közoktatási ellátási körzetek társulások létrehozása, az együttműködés tartalmának meghatározása. Meggyőződésünk, hogy a társulások létrejötte, az eddig végzet munka elősegítette a közoktatás fejlődését a megyében, különösen a kistelepülések közoktatási intézményeiben. Az önkormányzatok között a közoktatással kapcsolatos vitás ügyek nagy része megoldódott, szakszerűbb lett a munka, kevesebb a törvénysértés, a gyermekek ellátása szinte teljes körűvé vált, a pedagógusok szakmai munkájához javultak a feltételek helyben. A testületek, polgármesterek, jegyzők munkájának szakmai segítéséhez valamennyi társult önkormányzatnál közoktatási szakember áll rendelkezésre, a szolgáltatások közelebb kerültek a szolgáltatást igénybe vevőkhöz: a gyerekekhez, a pedagógusokhoz.”

                „Megyei igazgatók munkaközösségétől:” „Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy társulások létrejötte serkentően hatott a vezetői munkaközösségek működésére. Rendszeresebbé, tervezhetőbbé vált munkájuk, van partnerük az együttműködésben. A társulások létrejöttével megteremtődött a térség tervszerű szakmai munkájának és pedagógiai, szaktárgyi jellegű munkaközösségek létrehozásának lehetősége. A továbbiakban óriási jelentősége lehet a továbbképzések szervezésében, a hatékonyabb módszerek, eljárások cseréjében. Máris az az érzésünk, hogy a pedagógusok kiszolgáltatottsági érzése amely munkájuk minőségét nagyban befolyásolja csökkent, egységesebbek lettek az előkészített fejlesztési tervek, szabályzatok. Az igazgatói munkaközösség külön is kéri a társulások vezetőit, hogy az intézmények vezetőinek jogvédelmére, kiválasztásukra, képzésükre, továbbképzésükre, anyagi és erkölcsi elismerésükre fordítsanak nagy gondot, mert ők kulcsszereplői a fejlődésnek… ”

                Körzet munkaközösség-vezetőitől: „Az eddigi tapasztalataink alapján megállapítjuk, hogy a társulások jól szolgálják a közoktatás ügyét. Mintául, modellül szolgálnak más megyék számára a közoktatási feladatok ellátásában. A Közoktatási Ellátási Körzet igazgatói és óvodavezetői munkaközösségének egységes állásfoglalása szerint a két éve működő Közoktatási Ellátási Körzet létrehozása helyes döntés volt és e rövid idő alatt is bebizonyította, hogy régi hiányt pótolt. Úgy tapasztaljuk, hogy az ellátási körzetünk produkálta a várt szakmai kívánalmat a megyei önkormányzat koordináló munkája, valamint a megyei közalapítvány komoly anyagi támogatása mellett. Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy a társulás létrejötte serkentőleg hatott a szakmai munkaközösségek működésére, rendszeresebb, tervszerűbb lett a mindennapi munka. Az együttműködő partnerség színvonalas továbbképzéseket eredményezett. Eddig mintegy 57-féle ingyenes továbbképzésen vehettünk részt. Ami önmagában is óriási lehetőségű akkor, amikor 2-3 órás tanácskozás ahol nem biztos, hogy azt halljuk, amit szeretnénk, részvételi díja: 8-10 ezer forintba kerül. ”

                Sajtóból (Déli Hírlap 1999. Március 31.): „A megyei közgyűlés elnöke, dr. Ódor Ferenc megítélése szerint Borsod-Abaúj-Zemplén ,egye egyik, leginkább fejlesztendő szakterülete az oktatásügy. Nem csoda, ha minden eszközt felajánl azért a célért, hogy az egyébként még mindig hátrányos helyzetű régióban a pedagógiai munka, a gyermeknevelés színvonala emelkedjen. Megyénk az országban elsőként vállalta föl ezen társulások megszerzését s a 355-ből máris legalább 300 önkormányzat csatlakozott a 12 városban működő szervezetekhez.”

Értékek

• A szolgáltatások közel kerültek a pedagógusokhoz, gyerekekhez, fenntartókhoz.
• Biztosított az információáramlás.
• Olcsóbb, gazdaságosabba feladatellátás.
• Optimális szintű szolgáltatások rendszere.
• Hozzáférhetőek az informatikai adatbázisok, pályázatok.
• Inspiráló a szakmai összetartozás érzése, az egymás értékeit elismerő munkastílus.
• Törvényi háttér biztonsága. Tervezhetőség.
• Pezsgő pedagógiai élet. Verseny. Fórum. Tapasztalatcsere.
• Szak- és szakmai szolgáltatások, oktatásigazgatás alanyi jogon.
• Közalapítványi támogatás.
• Átgondoltabb fejlesztések, szakszerű oktatásirányítás.
• Szaktanácsadói szolgálat, szinkron az országos és a regionális törekvésekkel.
• Sikeresebb pályázatok. („konzorciumi” jelleg)
• Internetes levelezések, megyei információs rendszer és a körzetek, települések összekapcsolása (AGORA Megyei Központ.)
• Kapcsolatépítés, (a szervezet jellegéből adódó előnyök) olyan helyre juthat el a gyerek, pedagógus, ahová egyébként nem tudna.
• Konferenciák rendezése.
• Szakszolgálati ellátás teljes körű (logopédiai, nevelési tanácsadás, gyógytestnevelés, pályaválasztás)
• A szakmai szolgálatok friss információkkal, új módszerekkel segítik a munkaközösségekben dolgozó pedagógusok munkáját.
• Ingyenes jogtanácsadást, szakreferensi fogadóóra, szaktanácsadói, munkaközösség vezetői ügyelet.
• A körzetek települései alanyi jogon kapnak időszakonként megjelenő információs kiadványokat.
• Különféle fórumok, felkészítők, ankétok részvételi díjának biztosítása.
• Magyar, német, angol nyelvű internetes honlap.

A társulás egész tevékenysége, a rendezvények, programok rendkívüli pezsgést hoztak a települések életébe. Az érintettek hasznosak tartják és igen szívesen vesznek részt a közös célok megvalósításában. A ’90-évek elejétől nagyon magára maradt a szakma, hol a autonómia-sértésre hivatkozva, ahol a pénztelenségre, hol érdektelenség miatt.

                Ez fellendült szakmaiság a társulásos formának és szponzoráló közoktatási közalapítványnak köszönhető egyik oldalról. A  másik oldalon ott találjuk a parttalan szabadság csömörét, amit szakmai autonómiának „illik” nevezni. Ez a szabadosság már régen negatívan hat. A tíz év „ellenőrzésmentes időszak” a korlátlan szabadság korszaka amikor mindenki azt csinál(t) amit akar(t), mára már elbizonytalanította a pedagógust is az intézmények vezetőit is, a fenntartónak pedig alig van információja az általa fenntartott intézmények hatékonyságáról.

                Ez a vélemény nem szakfelügyelet visszaállításáért száll síkra, hanem olyan pozitív megerősítésekkel, fejlesztő beavatkozásokkal kíván azonosulni, melyek eredménye a folyamatos  minőség és annak fejlesztése. Ebben komoly szerep jut(hat) a régió közoktatási ellátási körzeteinek és a velük jó partneri viszonyt folytató OKÉV-nek, pedagógiai intézeteknek, szakmai szervezeteknek.

                Természetes módon vetődik fel az a kérdés: milyen a helyzetük azoknak a pedagógusoknak, akik olyan településeken élnek, amelyek mind a mai napig nem kívántak társulni (kb: 8-10 település). A  válasz lehangoló, maguk a pedagógusok fogalmazzák meg személyesen, telefonon. Szerintük a szolgáltatások nagy része önköltséges, akadozik, rendszerességük megoldatlan, a szakmai problémákat nincs kivel egyezetni elhagyatottnak érzi helyzetüket, tanulóikat nemigen tudják versenyre, vetélkedőre vinni és nem ritka a fenntartói szereptévesztés sem.

                Ezzel szemben az ellátási körzetek pedagógusai rendszeresen találkoznak egymással, kicserélik tapasztalataikat. A tehetséggondozást segítő megmérettetésekre jó hangulatban készítik fel a tanulókat, munkájuk tervszerű, van partnerük az együttműködésben. És amit fontos megjegyezni, hogy közel azonos nagyságú falvakból érkező gyerekek mérik össze tudásukat, családias hangulatban, mindig más-más településen sem csalnak elő könnyeket, torokszorító érzéseket.

                Nagyon jó visszhangja van a pedagógusok között a kistérségi továbbképzéseknek is: „nem is csoda, éhes a szakma, alig van már ingyenes továbbképzés, ha van is, nagy távolságot kell utazni és az sem ritka, hogy nem halljuk, ami érdekelne bennünket” – fogalmazott egyikük.

                Nagy eredmény, hogy az önkormányzatok nagyon-nagy százaléka felismerte az összefogásban rejlő előnyöket, abban csak reménykedhetünk, hogy értesülve az eredményekről, előbb vagy utóbb a nem társult önkormányzatok is követik a szomszédokat, és ezzel biztosítják a település polgárait megillető szolgáltatásokat társulási keretek között.

                A Belügyminisztérium államtitkárának 1998. Augusztus 28-án a Népszabadságban megjelent nyilatkozatából: „Olyan törvénymódosítást nem tervezünk, amely mintegy kikényszeríti a társulást, de szándékukban áll a központi források elosztásánál azokat a településeket preferálni, amelyek közös célok megvalósítása érdekében pályáznak támogatásért. Az ösztönzésnek ez a sajátos módja mérlegelési lehetőset ad a települések számára. Eldönthetik, hogy elutasítják az összefogást, avagy a szomszéd településekkel közös költségvetési támogatást vesznek igénybe. Hosszú távon a körzetközpontokhoz kapcsoló önkéntes önkormányzati társulásoké és a regionális szerveződéseké a jövő. ”

Összegzés befejező gondolatok

                Dr. Pfeil Edit érzékletesen fejtegeti egyik tanulmányában, hogy az önkormányzati rendszer fejlődése alapvető érték. Az önkormányzás pedig nem csupán öncél, a közszolgáltatások megközelítően azonos szintű igénybevételének joga minden magyar állampolgárt megillet. Ha ezt a képviselőtestületek nem nyújtják a polgáriknak és elmulasztják a társulásban rejlő előnyök kihasználást, akkor közgazdasági, szervezeti eszközökkel kell megteremteni a közösség érdekében. A Borsod megyei települési önkormányzatok több, mint 96%-a elsőként az országban bebizonyította az összefogásból adódó előnyöket és, hogy a közoktatási feladatellátás társulási formában hatékony, gazdaságos és minden érintet számára kedvező.

Az önkormányzatoknál a:

• Közoktatással kapcsolatos vitás ügyek nagy része megoldódott, szakszerűbb lett a munka.
• Kevesebb a törvénysértés.
• A képviselőtestületek, a polgármesterek, jegyzők döntés előkészítő munkáját közoktatási szakember segítik.

Az Európai Unió kiterjesztésének közelgő realitása sürgeti az egész közép-kelet-európai térségben a térszerzés, a terület igazgatás szerkezetének újragondolását. Az Európai Unió kiterjesztésének tervezői számolnak azzal, hogy a keleti peremvidék igazgatásszervezésében a régió elve mind nagyobb szerepet fog játszani. Mint ahogy az is mindenki előtt ismerete, hogy felgyorsuló termelési és kulturális globalizáció mindennél erősebben feszíti szét a jelenlegi rendszert hív életre újabb fejlesztési pontokat. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy legfontosabb alapeleme a kistérségi, regionális feladatellátás megszervezése, kiterjesztése a gazdaság, a közigazgatás és a humán területen egyaránt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.