Sió László

Változás és stabilitás az oktatásban

Sió László

Tisztelettel köszöntök mindenkit, köszönöm a rendezők részéről tanúsított rugalmasságot az előadásom átcsoportosításával kapcsolatban.

Az eredeti témámtól egy kicsit el fogok térni. Az életpályamodellről szeretnék beszélni, mondhatjuk, hogy stabilitást hoz majd, de most az elkövetkező időszakban mindenképpen egy változás lesz. Ez egy olyan változás lesz, amely egy hosszú szakmai vita után fog kialakulni. Ez október végén, november elején fog kezdődni és remélhetőleg a jövő év végén lezárható lesz.

Mi az ami szükségessé teszi egy életpályamodell kialakítását? Ha nem vennénk figyelembe, hogy mi történt az elmúlt 20-30 évben a dolgozók keresetével, akkor is lenne 4-5 olyan ok, ami miatt ezt meg kellene lépnünk. Az egyik ilyen feszítő ok a köztisztviselői bérrendszer változása, ami azt eredményezte, hogy a közalkalmazotti, és a köztisztviselői bérek jelentősen eltávolodtak egymástól. Ez igen jelentős feszültségeket okoz. Másfelől a minimálbér alakulása. Ez pedig az intézményeken belül okozott feszültségeket. A harmadik ok, pedig az, bár az elmúlt időszakban volt arra mód, hogy kis mértékben is, de a keresetek reálértéke emelkedjen, de a gazdaság erősödésével a piac igencsak megjelent az oktatás területén is. Van hová mennie annak, aki a pályát el akarja hagyni. A negyedik ok, az hogy a bérkarrier mellett lehessen egy szakmai karriert is csinálni a közoktatásban. Ez a felsőfokú képzésben részben már adott, ott ennek van hagyománya is, de a közoktatásban ez kevésbé van jelen. Ezt ki kell alakítanunk, és én azt gondolom, hogy az életpályamodell kapcsán erre lesz mód és lehetőség.

Végül az utolsó ok az, hogy mi ’989-ban a kormányváltáskor azt mondtuk, és most is helyesnek tartom, hogy most még elsősorban az alapbéreket kell emelni, és egy picit fékezni kell a differenciálódást a pedagógusokon belül. Most úgy látjuk, hogy az elmúlt években sikerült az alapbérek terén valamelyest előrelépni, még akkor is, ha ezek a feszültségek továbbra is megvannak a rendszerben és most érdemes egy szakmai karrier kiépítésével párhuzamosan, ehhez illeszteni a bér karriert. Ha úgy tetszik, akkor a differenciálásnak az új szintjeit kialakítani. Említettem, hogy a felsőoktatásban ez az életpályamodell az idei évtől működik, a bevezetése ebben a körben sem volt feszültségmentes, pedig van három olyan tényező, ami a felsőoktatás területén megkönnyítette ennek a modellnek a bevezetését. Ez a három tényező az egyik az, hogy hagyományosan jól leírt szakmai karrierkép van mindenki előtt, aki ma a felsőoktatásban elkezd dolgozni, tudja, hogy hogyan lehet egyetemi tanár a pályafutása végén. ez a közoktatásban jelenleg nincs meg. Nincs egyfajta ilyen létra. Ismerőseim szokták tréfásan megjegyezni, ha egy férfiember tanárnak megy, ha egy testnevelő tanárként kezdi, nagy valószínűséggel iskolaigazgatóként végzi. Ez némiképp leegyszerűsíti a problémát, de azt jelzi, hogy az iskolán belül viszonylag kicsi a szakmai kihívás, az iskolán kívülre kacsintás pedig még viszonylag keveseknek adatott meg, hogy például szakértők lesznek, vagy oktatásirányítókká válnak egy önkormányzatnál. a másik ilyen ok, ami a felsőoktatásban könnyítette a bevezetést, az hogy az intézmények meglehetősen nagy önállósággal rendelkeznek. Egy viszonylag laza lépcsőkből álló modellt lehetett bevezetni, hiszem a differenciálódásra az intézményeken belül volt és van mód. Ez a közoktatásból szintén hiányzik, tehát meg kell teremteni ennek a lehetőségét. A harmadik ok, az, hogy a felsőoktatásban dolgozók létszáma lényegesen kevesebb, így könnyebb volt forrást találni hozzá, így a modellt bevezetni.

Mi ennek a felsőoktatásban lévő életpályamodellnek a jellemzője? Ez azért fontos, mert nagyjából ezeket az elemeket szeretnénk alapul venni a közoktatásban is. Egyetlen elem van, amit úgy látok, hogy nem lehet érvényesíteni a közoktatás területén, mégpedig az az elem, ami nem veszi figyelembe a pályán eltöltött évek számát, hiszen gyakorlatilag a négy fokozathoz, a tanársegédi, az adjunktusi, a docensi és a professzori illetményhez rendelt fokozatokat, és a helyi differenciálás lehetőségeire bízva adata meg az a lehetőséget, hogy a többletmunkát, az életkort, a tapasztalatot valamilyen formában elismerjék.

Ennek az életpályamodellnek azonban van három olyan eleme, amit mindenféleképpen tudunk kezelni, megpróbál egy vonzó karrierképet vetíteni, és ezáltal a fiatalok számára vonzóvá tenni ezt a pályát. Némi vita után elfogadta a felsőoktatás azt, hogy a pályakezdőknek, a tanársegédeknek jelentősebben kell emelni a bérét, azért, hogy az utánpótlás biztosított legyen. Én azt gondolom, hogy ezt a lépést itt is meg kell tenni.

A másik az, hogyha tudunk létrehozni ilyen szakmai lépcsőket, akkor ahogy a felsőoktatásban, itt is segítsük ezekre a lépcsőkre való felkapaszkodást. Legyen egy olyan ösztöndíj és képzési rendszer, ami segíti a pályakezdőt, hogy gyakorló tanárrá, később mestertanárrá válhasson.

A harmadik fontos elem, az hogy ebben a modellben a minőséget, a teljesítményt helyezzük a középpontba. Ez lesz a meghatározó, megmarad ugyan az életkori előrelépés, a pályán töltött évek elismerése. 

Az első amit meg kell tennünk, az hogy le kell írnunk azt, hogy mik legyenek azok a tipikus karrierlehetőségek a közoktatásban, amelyekre építenünk lehet. Nem sok ilyen van, ezért ezeket igazából újra kell szülnünk, vagy meg kell szülnünk.

szerintem válasszuk a két dolgot ketté. Az intézményen belüli jövedelem, illetve karrier lehetőségét, és az intézményen kívüli többletjövedelem, karrier lehetőségét. Ebben a második esetben viszont nagyon fontos, hogy ne éles határvonal legyen, azaz egy pedagógusnak ne e kettő közül kelljen választania, egy pedagógus lehessen szakértő is. Egy pedagógus pedagógussága, az itt megszerzett tapasztalata, kvalitása legyen az alapja az ő szakértői tevékenységének.

Az életpályamodell alapelemeit tekintve az alapbérrendszerrel kell kezdenünk. Az eddigi közalkalmazotti bérrendszert az elmúlt néhány évben egy kicsit felbomlasztottuk, hiszen a szakmai szorzó bevezetésével a korábban egységes közalkalmazotti bérrendszerből ágazati bérrendszert hoztunk létre. ez a szakmai szorzó bevezetése akkor eredményes eszköz volt a közoktatás számára, ugyanakkor most lényegesen kevesebb lehetőség van, hiszen a közalkalmazotti körön belül is kialakult egy feszültség emiatt. Ebből következően mi azt javasoljuk, hogy önálló pedagógus bértáblát hozzunk létre, első körben ezt a szakmai szorzót építsük be a bértáblába, és ilyen módon létrejönne egy új tábla. Ez nem egy egyszerű számolási művelet, további előnyöket hozna magával. Azonnal levághatjuk azokat az oszlopokat, amik a közoktatásban dolgozókat nem érintik. Ugyanakkor van lehetőségünk, hogy a közoktatás specialitásait figyelembe véve képezzünk új oszlopokat, vagy sorokat ebben a táblában. A második fontod elem a pályakezdők támogatása. Ma a pedagógus képzésben résztvevők harmada, fele az aki elkezd ismerkedni a pályával, és ezt is sokan abbahagyják.

… akkor attól, mert mestertanárrá válik és 10-15%-kal növekszik a bére, nem lesz kevésbé rossz osztályfőnök, vagy munkaközösség-vezető, vagy csak az esetek egy nagyon pici százalékában. Viszont adunk egy olyan lehetőséget, egy olyan elismerést, a pályán egy olyan előrelépési lehetőséget, ami az ő jövedelmét, ha úgy tetszik a múltjának az is meretében jelentősebben növeli meg.

Ugyanakkor továbbra is megmaradnak azok a lehetőségek, hogy többletfeladatok vállalásával megnövelje az illetményét. Ezekre a mestertanárokra más feladat is várna, hiszen azt szeretnénk, hogy minden pályakezdő tanár mellé egy ilyen mentor állna, aki segítené őket. Természetesen ezért is többletjavadalmazásban részesülhetne.

Röviden összesítve a ez azt jelentené, hogy a pedagógusi életpályának négy öt szintje az ami ebben az életpályamodellben megjelenne. Az első a pályakezdő pedagógusi szakasz, ahol ösztöndíjat kap a pályakezdő pedagógus, ahol képzési kötelezettséget vállal, bekacsolódik azokba a szakmai fejlesztésekbe, amik az intézményekben zajlanak. Ugyanakkor mentesül azoktól a többletfeladatoktól, mint az osztályfőnöki munka vagy a túlóra. Éppen azért, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a tanulmányi szerződésben aláírásával vállalt, teljesíteni tudja.

A második szakasz a gyakorló tanár szakasza, ahol lehetőséget kap olyan többletmunkákra, ami miatt az ösztöndíj kiesése nem csökkenti a jövedelmét.

A harmadik szint, bár erről többször volt vita, a mestertanársággal kapcsolatosan, hogy egy vagy két szintje legyen. A legfontosabb szerintem az, hogy az ezekre a fokozatokra való fellépést támogassuk. A felsőoktatásbeli minta alapján vagy anyagi vagy időbeni támogatás az ami felmerülhet. Hosszabb fizetett tanulmányi szabadság, pótlék ösztöndíj jellegű juttatatás, ami ma a felsőoktatásban a Békéssi illetve a Széchenyi ösztöndíj. Az életpályamodellnek természetesen része kell legyen azoknak a juttatásoknak a köre, amiket ma a pedagógusok vagy megkapnak, vagy nem , kiharcolja-e a szakszervezet vagy sem. Ezeket egy blokkba össze kell gyűjteni. Ruhapénz, utazási kedvezmény, étkezési hozzájárulás. Van egy olyan elképzelés, hogy a diákigazolványhoz hasonlóan bővülne a pedagógusigazolvány, és erre próbálnánk felfűzni azokat a kedvezményeke, amik egy pedagógusnak járnak. Erre lehetne vásárlói kedvezményeket, hitelkedvezményeket összegyűjteni. Ez részben a piaci szereplők részvételét is feltételezi, de én úgy gondolom, hogy százhatvanezer pedagógus jelentős vásárlóerőt képvisel.

Hét dolgot szeretnék még befejezésül. Nagyjából említettem előadásom elején, fel kellene térképezni, hogy az intézményekben végzett munka mellett, hogy milyen más jövedelemszerző, vagy szakmai karrier lehetőségek vannak ma az oktatási rendszerben, amivel egy pedagógus élhet. Itt az első gondolkodás után négy út kínálkozik. Az első talán keveseket fog érinteni. Ez a mentortanárok továbblépési lehetősége a felsőoktatásba, Mivel pályakezdő tanárokkal fognak foglalkozni, számukra egy logikus lépés az együttműködés a pedagógusképző intézményekkel. Számukra sok esetben lesz lehetőség arra, hogy a felsőoktatásban is elinduljanak egy karrierlépcsőn. A szakértők köre a második kör. Ma egy választás az ami a szakértők munkáját jellemzi. Bekapcsolódnak a szakértők munkájába, majd nagyon sok esetben a tanításból kilépnek, hiszen jobban lehet keresni, a munka innovatívabb. Mi azt szeretnénk, hogy ők ne szakadjanak el az iskolától. Ezért egy olyan modellt szeretnénk kidolgozni, hogy azok a szakértői tevékenységek, amelyek közpénzből finanszírozottak akár szakmai pályázatokból, akár a Comenius program kapcsán, olyan módon kerüljenek felhasználásra, hogy a szakértők egyidejűleg végezzék a tevékenységüket és a szakértői munkájukat. természetesen nem teljes állásban. Az a cél tehát, hogy ne szakadjanak el az intézménytől, legyen egy biztos hátterük, másfelől az a szakmai tapasztalat, amit szakértői tevékenységükkor megszereznek, az az anyaintézményben is hasznosulni tudjon.

A harmadik ilyen kör az intézményvezetők köre. Említettem, hogy ezt a köztisztviselőség felé szeretnénk elbillenteni ezt a rendszert. Végül van egy negyedik kör, komoly szakmai kihívás a kiemelt oktatási körzetekben való munkavégzés. Ez nem ismeretlen bizonyos nyugat-európai országokban. Arról van szó, hogy bizonyos hátrányos helyzetű településeken dolgozó pedagógusok számára egy az önkormányzati törvényben is megjelenő eltérő finanszírozási rendszert szeretnénk kialakítani, amely részben kedvezőbb oktatási feltételeket jelent, kisebb tanulócsoportokat, részben az ott dolgozó pedagógusoknak, alacsonyabb költséggel, órakedvezményekkel tudjanak a feladatuk ellátásához szükséges képzéseken résztvenni. Nem utolsó sorban magasabb jövedelemre tehessenek szert.

Befejezésképpen, hogy fog történni ennek az életpályamodellnek a vitája, mi fog történni? Az elmúlt két hétben több fókuszcsoportos vizsgálat zajlott, egy 4-5 oldalas vitaanyagot vitattak meg az ott megjelent intézményvezetők, és ennek nyomán történt meg az, hogy már úgy látjuk, hogy kiállhatunk, és elmondhatjuk, hogy miben gondolkozunk. Készül ennek alapján egy 5-6 oldalas anyag. Az életpályamodell alapelveit foglalja magába, nem tartalmazza azt, hogy hány forint lesz az osztályfőnöki pótlék, hány százalékkal emelkedik az alapfizetés.

Azt szeretnénk, hogy a fő vonalakban legyen konszenzus, ezt minden iskola és önkormányzat meg fogja kapni. Részben várjuk a véleményeket, de gyűjteni fogjuk magunk is. Megpróbáljuk az észrevételeket összegyűjteni, és tudományos alapossággal feldolgozni.

Ezek után a jövő év elején kell kialakuljon egy olyan anyag amely részletes számításokat tartalmaz. Akkor lesz egy második körös vita. Ez a vita már nem csak a pedagógusok körében zajlik majd, hanem kormányzati körökben is, hiszen itt jelennek meg azok a finanszírozási pontok, ami nélkül nem lehet ezt a pedagógusi életpályamodellt megvalósítani.

Mi ennek az egész életpályamodellnek az anyagi kerete. ennek a keretét egyrészt az az előirányzat adja, amely előírja, hogy a pedagógusok átlagkeresete 2006.-ra érje el a nemzetgazdasági átlagkeresetnek a 125%-át. Jövőre ez 110% körül lesz, látszólag ez kicsi távolság, de mégis a forrásigénye egyre nagyobb, mert 2002 és 2006 között folyamatosan növekvő mértékben évente 40-50 milliárd forint plusz költségvetési forrásra lesz szükségünk. Ennek az az oka, hogy ez egy évenkénti 7%-os reálkereseti növekedésnek felel meg, számolva azzal, hogy a nemzetgazdaságban is növekednek a keresetek.

Én azt gondolom, hogy erre van reális esélyünk. Nagyjából ennyi az amennyit ma az életpályamodellről el tudok mondani. Előadás közben érzékeltem, hogy a vita az életpályamodellről már beindult. ez nem baj, és kérem is Önöket arra, hogy tekintsék ezt egy közös gondolkodás első elemének. Itt sem gondoljuk azt, hogy megtaláltuk a bölcsek kövét és minden meg van oldva, nem is nagyon ragaszkodunk a saját ötleteinkhez. Úgy gondolom, hogy ez a két hónap egy tanulásai folyamat lesz, és kérem, hogy ebben aktívan vegyenek részt.

Köszönöm szépen a figyelmüket.