Marekné dr. Pintér Aranka

A szakértői munkavégzés feltételrendszere

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák!

Tisztelt Konferencia!

Köszöntöm Önöket, s köszönöm a szervezőknek a megtisztelő felkérést!

Bízom abban, hogy ezt a közoktatási szakértőknek a közoktatás korszerűsítési folyamatában betöltött egyre fontosabb szerepe is indukálta. Hiszen a tavalyi tanácskozásunk óta is jelentősen szaporodott azon tevékenységek, lehetőségek száma, melyet az oktatásirányítás, s ennek részeként az OKÉV a szakértők, azaz az Önök foglalkoztatásával akar és tud ellátni:

• az országos , 1., 5. és 9. évfolyamon szervezett mérések,
• a fenti mérések minőségbiztosítási monitoringja,
• óvodai projekt,
• a tanév rendjében előírt gimnáziumi matematika érettségi dolgozatok ellenőrzése,
• a 2002-ben esedékes magyar nyelvi érettségi dolgozatok ellenőrzése,
• a Közoktatás 2001 pályázatban kiírtaknak megfelelő szakmai segítség a települési önkormányzatoknak (vezetői pályázatok véleményezésétől a tantárgyi méréseken át a teljes intézményellenőrzésig, sőt a kistérségi együttműködések szakmai munkájának segítéséig),
• kerettantervek bevezetéséhez kapcsolódó szakértés,
• tankönyv-szakértés,
• Comenius 2000 minőségfejlesztési programban résztvevő intézmények segítése, monitoringja,
• a PHARE pályázaton nyertes intézmények szakmai segítése, ellenőrzése.

Az ilyen jellegű szakmai programok lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a közoktatásban résztvevők tapasztalatai, eredményei és gondjai fórumot kapjanak, megvitathatók legyenek.

A közoktatási irányítás modernizálása részeként már 2 éve működik a minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó dekoncentrált szervezetünk, az OKÉV, mely — számos más feladata mellett — a szakértői névjegyzékek gondozója is.

A tegnapi előadásban hallhattak hivatalunkról, én szeretném felidézni azokat a jogszabályokat, amelyek egyrészt a szakértőkkel kapcsolatos munkavégzésünkre felhatalmazást adnak, másrészt amelyeket Önöknek is hasznos ismerniük.

Az Országos szakértői névjegyzékkel kapcsolatos jogszabályok

• 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról (továbbiakban közoktatási törvény)
• A Kormány 105/1999. (VII. 6.) Korm. rendelete az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontról
• A Kormány 273/2000. (XII. 27.) Korm. rendelete
• Az oktatási miniszter 42/1999. (X. 13.) OM rendelet az Országos szakértői és Országos vizsgáztatási névjegyzékről és a szakértői tevékenységről

Az Országos szakképzési szakértői névjegyzékkel kapcsolatos további jogszabályok

• 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről (továbbiakban szakképzési törvény)
• Az oktatási miniszter 27/2001. (VII. 27.) OM rendelete az Országos Képzési Jegyzékről szóló 7/1993. (XII.30.) MÜM rendelet módosításáról. (továbbiakban OKJ)

Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontról szóló 105/1999.(VII.6.) Kormányrendelet 7.§-a és a Közoktatási törvény 95/A.§ (2) bekezdés d) pontjának értelmében látja el az OKÉV az Országos szakértői és vizsgáztatási névjegyzékkel összefüggő feladatokat.

A Közoktatási törvény 101.§ rendelkezik az Országos szakértői és vizsgáztatási névjegyzékről, melynek (8) bekezdése alapján a névjegyzékeket — a szakképzés kivételével — az OKÉV állítja össze és gondozza, ellátja továbbá — a jogszabályban meghatározottak szerint — az Országos szakértői névjegyzékben, illetve az Országos vizsgáztatási névjegyzékben szereplők foglalkoztatásának ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat is.

A 273/2000. (XII. 27.) Korm. rendelete felhatalmazást ad az OKÉV-nek, hogy az Oktatási Minisztériumhoz tartozó szakképesítések tekintetében is ellássa mindazokat a feladatokat, amelyeket eddig a közoktatási szakértői névjegyzékkel kapcsolatban végzett el.

Örülök, hogy e döntés megszületett, hiszen a szakértők számára is könnyebbséget, egyszerűbb ügyintézést jelent, ha ugyanoda adhatják be pályázatukat, ha azonos adatbázisban kezelhetők azok. A szakmai vizsgáztatás rendszerének egyik fejlesztési iránya lehetne a szakmai vizsgaelnökök érettségi elnökökhöz hasonló megbízási rendszerben való felkérése.

E szubjektív kitérő után kanyarodjunk vissza a jogszabályokhoz:

A 42/1999. (X. 13.) OM rendelet az Országos szakértői és Országos vizsgáztatási névjegyzékről és a szakértői tevékenységről rendelkezik, melynek 3. és 6.§-át a 4/2001.  (I.26.) OM rendelet módosította. Az elmúlt két év tapasztalata több ponton problémát jelez a 42-es rendelet értelmezésekor:

• rögtön az 1.§: „szakterület különösen” – ez nem jelenti azt, hogy csakis a felsoroltakból lehet megjelölni egyet vagy többet. De azt sem jelenti, hogy a felsoroltak mindegyikét vagy zömét meg kellene pályázni. Az egyik legszabályozatlanabb terület a szakterületek-szakirányok választhatósága. A benyújtott pályázatokat bíráló 7 tagú bizottságnak a legtöbb fejtörést az okozza, amikor valaki polihisztorként 1-2-4 szakterülethez 6-8 szakirányt megjelöl, de szakmai gyakorlata ezeket mind nem támasztja alá. Éppen e helyzet rendezésére szeretnénk a jelenlevők véleményét kérni a szakterület-szakirány meghatározásában, hogy az IRÁNYELVEK ebben is egyértelmű kapaszkodót jelenthessen;
• ki szeretnék térni a minőségbiztosítás szakterületet kérők esetére is. A bírálóbizottság a szakmaiság védelmében folyamatos javaslataival, iránymutatásával segíti a döntéshozó munkáját: ezért pl. az egységes elbírálás érdekében meghatározta, hogy minőségbiztosítási szakértőnek legalább 120 órás képzést kell igazolnia, vagy Comenius tanácsadói listán kell szerepelnie;
• 3.§ (3): „A nyilvántartás meghosszabbításával összefüggő pályázatot legalább a nyilvántartási határidő lejárta előtt hat hónappal be kell nyújtani” Helyesebben a lejárta előtti bírálati időszakig.
• És nem is szólok a legtöbbet vitatott kérdésről, a szakértői munka díjazásáról.

Milyen változások lépnek életbe 2002. január 1-jén?

            „annak a nyilvántartása hosszabbítható meg, aki a pedagógus-szakvizsgára történő felkészítés vagy pedagógus-továbbképzés keretében elsajátította a … szakértői feladatok ellátásához szükséges ismereteket.”

A 41/1999. (X. 13.) OM rendelet a pedagógus-szakvizsga képesítési követelményeiről szól, így ezt is ajánlom figyelmükbe.

            A minimálbér várhatóan 50 000Ft lesz, így a pályázati eljárási díjak is változnak: új szakértői pályázat: 12 500Ft, hosszabbítás 6 250Ft, új vizsgaelnöki 5000Ft, hosszabbítás 2500Ft.

Ismerni érdemes a 46/1999.(XII.13.) OM rendeletet is, mivel ez teszi lehetővé, hogy a névjegyzéken történő hosszabbítási pályázathoz 2004. dec. 31-ig nem kell csatolni a 42-es rendelet 3.§ (3) bekezdése a) pontjában kért „legalább két —a végzett munkáról szóló— szakmai értékelést”.

Szeretnék visszatérni a fent említett 105/1999.(VII.6.) Kormányrendelet 7.§ a) pontjára, mely azt is kimondja, hogy az OKÉV:

• „kidolgozza és a miniszter jóváhagyását követően közzéteszi a szakértői munkavégzés irányelveit és feltételrendszerét, valamint ellenőrzi ezek érvényesülését”;
• a rendelet c) pontja szerint: „ellátja a vizsgaelnöki tevékenység szakmai irányításával és szakmai, valamint törvényességi ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat”;
• e) pontja szerint pedig: „a közoktatási intézmény vagy a fenntartó megkeresésére — az Országos szakértői névjegyzékből — javaslatot tesz a szakértő személyére.

Az említettek közül az irányelvek munkaanyagának véleményezési stádiumába jutottunk, a szakértői munkavégzés ellenőrzésére pl. a Közoktatás 2001 pályázat kiírása felhatalmazást ad, ill. a 42-es rendeletben előírt nyilvántartás alapján és az irányelvekben rögzítettek szerint szeretnénk végezni.

A vizsgaelnöki tev. szakmai irányítása az évente tartott felkészítésen túl az éppen akkreditálásra váró továbbképzési programunkkal teljesedhet ki.

A fenntartókkal erősödő kapcsolatunk egyre több fenntartói megkeresést jelent, különösen az oktatási szakemberrel nem rendelkező kistelepülések, ill. társulásaik oldaláról.

Személyi feltételek:

Az 1993. és 1994. évi meghirdetést követően 1996 márciusáig 2430 pályázó került a szakértői névjegyzékre. A szám 1999-re 4513-ra nőtt. Az első 5 éves érvényesség lejártával némi visszaesés volt tapasztalható: 3842 fő szerepelt 2000-ben a listán. Az idei évben gyarapodás észlelhető, okt 1-jén 4253 szakértő található a névjegyzéken, mely az okt. 9-i bírálattal 4490-re nőtt.

Köszönhető ez bizonyára annak, hogy a közoktatás korszerűsítési folyamatában több oktatással kapcsolatos tevékenység előfeltétele a szakértői névjegyzéken való szereplés, továbbá a pályázati és megbízási lehetőségek szaporodásának, s —talán nem utolsósorban— a törvényesség, szakszerűség és elszámoltathatóság igényének fenntartói és oktatásirányítási oldalról történő erősödésének. Valamint valószínűleg a szakértői egyesületek és vállalkozások foglalkoztató szerepe növekedésének is.

Magam a szakértőkhöz sorolom — mint speciális területen működőket — a vizsgaelnököket, akik jelenleg 3590-en vannak, közülük sokan szakértők is egyben. A vizsgaelnöki munka pillanatnyilag jobban körülhatárolt, szabályozottabb terület, a megbízás is rendszeresebb, kiszámíthatóbb.

Az Országos szakértői névjegyzéken szereplők tevékenységterülete széles skálán mozog: kiterjed az egyes tantárgyakra: a szaktárgyi szakértők száma a legmagasabb mintegy 1600 fő, de számos tantárggyá nem szerveződő műveltségi területre is. A második legnépesebb szakértői csoport a tanügyigazgatási szakértők tábora 1200 fővel, őket követik a pedagógiai értékelést megjelölők közel 1000 fővel, utánuk az óvodai nevelés szakterületen jegyzett több mint 500 kolléganő következik.

Kik foglalkoztathatják e népes szakértői gárdát?

• köokt. intézmény vezetője vagy alkalmazottja
• szolgáltatók,
• cégek,
• (köz)alapítványok,
• fenntartók,
• szakmai szervezetek,
• közigazgatási hivatalok,
• OKÉV,
• Oktatási Minisztérium és háttérintézményei.

Mivel a fenntartókat is említettem, szeretnék kitérni arra a kutatási adatra, miszerint a 90-es években a fenntartók 29%-a semmilyen intézményi ellenőrzést nem végzett. Akik végeztek, azok is 60%-ban gazdasági témájút és csak a negyede szakmai jellegűt.

Tavaly e konferencia három szekciójában arról beszélgettünk, milyen szerepet tölthet be az OKÉV a szakértői munkavégzés elősegítésében. Az akkor kiosztott, ill. az új szakértői igazolvánnyal kiküldött kérdőívekre kapott válaszokból —melyet ezúton is nagyon köszönök— megállapítható, hogy  szakmai háttér biztosítását várják a kollégák az OKÉV-től, felkérést, munkaközvetítést, rendszeres kiadványokat, jogszabálygyűjteményeket, munkájuk szakszerű végzéséhez segítséget, internetes kapcsolattartást, szakértői honlapot, folyamatos képzést, útmutatást.

A felsoroltaknak egy része (felkérés, munkalehetőség, internetes kapcsolattartás, szakmai segítségnyújtás) részben működik, megvalósulóban van, a másik része több időt, előkészítést igényel.

A fentiek érdekében az OKÉV felkérte a névjegyzékre kerülés bírálóbizottságának elnökét, Farkas Istvánt, a kerettantervi bizottság elnökét, Hoffmann Rózsát és a KÖSZE vezetőségi tagját, Potsay Csabát, hogy az általam összeállított vázlat alapján dolgozzák ki a szakértői munkavégzés irányelveit. Ez az anyag elkészült, a munkacsoport elnöke a középiskolai szekcióban helyettesem segédletével fórumot vezet a témáról. Ehhez kiosztottuk a véleményezendő munkaanyagot.

A munkaanyag előtt 5 oldalon az OKÉV által jelenleg alkalmazott szakterületek és szakirányok rendszere olvasható. Arra kérem Önöket, hogy külön figyelmet fordítva véleményezzék ezt a kérdéskört, mely eltérő az irányelvek munkaanyagban és az OKÉV gyakorlatában. Aki véleményével a későbbiekben, írásban szeretne megkeresni minket, örömmel vesszük bármelyik OKÉV regionális igazgatóságon vagy a 8201 Veszprém, Pf. 40. címen.

A szakértői munkavégzés irányelveinek véleményezését, majd lektorálását és kodifikálását követően mihamarabb szeretnénk közreadni azt. Természetesen ezzel egyidejűleg újragondolásra szorul a szakértői munkavégzést szabályozó rendelet is!

Reményeink szerint —talán éppen a fenntartói minőségbiztosítási modell bevezetésével párhuzamosan—a fenntartói irányítás körébe tartozó ellenőrzési tevékenység irányelveinek és aktuális feladatainak a kidolgozása következhetne, melyre felhatalmazást ugyancsak a 105/1999. (VII.6.) Kormányrendelet ad (4.§).

Ezzel segítenénk azt is, hogy a fenntartók helyesen pályázzanak a Közoktatás vagy korábban SZAK pályázatokon. Az a tapasztalatom, hogy —főleg a kisebb települések—figyelmen kívül hagyva az 1999. évi közoktatási törvénymódosítást, mely eltörölte a pedagógiai szakmai szolgáltató intézményeknek azt a korábbi lehetőségét, hogy megbízást vállaljanak az intézmények szakmai ellenőrzésének szervezésében, korábbi beidegződéseik alapján szakmai szolgáltatás helyett ellenőrzést rendelnek, s nem veszik figyelembe az esetleges összeférhetetlenséget.

Igaz, a felelősségünk közös: mind a szakértőnek, mind a fenntartónak törekednie kell a tiszta, átlátható viszonyokra. Az OKÉV hatóságként, köztisztviselőivel különösen érzékenyen ügyel erre.

A közoktatási intézményekben ellenőrzést az Országos szakértői névjegyzéken szereplő szakértők végezhetnek. Azonban nem lehet felkérésükkor figyelmen kívül hagyni, hogy főállásban hol dolgoznak, nincs-e összeférhetetlenség. Ugyanis több mint furcsa az a helyzet, ha a helyi tanterv vagy a ped. program elkészítését segítő szakértő vagy szaktanácsadó később a saját munkáját szakérti.

Nagy fogyatékossága a szakértői listának, hogy a jelentkezőket komolyabb szakmai vizsgálat nélkül, jóformán formai megfelelés alapján vették fel, ezért kompetenciájuk meglétére valójában nehéz garanciát vállalni. Az 1999. évi szabályozás szigorítása, az OKÉV által kezdeményezett személyes beszélgetések mind szakmai próbálkozások voltak, megoldást azonban talán a minőségbiztosítás területén végbemenő kiválasztás jelenthet, amikor csak meghatározott felkészítés után lehet a listára felkerülni. A vizsgaelnökök esetében ezirányban már lépéseket tettünk, folyamatban van az érettségi elnöki továbbképzésünk akkreditáltatása. A szakértői munka színvonalának emelését szolgálhatja olyan standardok kidolgozása, meghatározása, amelyek e munkavégzéssel kapcsolatos minőségi előírásokat tartalmaznak. Ennek kidolgozásában szerepe lehet a szakértők egyesületének is, hiszen az egyesület eddig is belső minőségi kontrollt jelentett.

A minőségi munkavégzés és a szakértői munkavégzés egymásra épülve, a szakértői szerep

a pedagógus-életpályamodell, a szakmai karrier egyik állomását, akár csúcsát jelentheti. A közoktatás valamennyi résztvevőjének javára válna, ha a napi iskolai munka mellett végzett szakértőség igazi elismertséget kapna. A szakértői munkavégzés, annak munkahelyi támogatása, díjazása a pedagógus ideális szakmai és az anyagi elismertségét hozhatja.

A szakértői munkavégzés feltételrendszerében változás kezdődött, elsősorban a szakértők foglalkoztatásában, továbbképzésükben. Bízom abban, hogy e folyamat erősödve folytatódni fog, melyet irányelvek, jogszabálymódosítás támaszt majd alá.

Bízom abban is, hogy a szakértői rendszer fejlesztését, a szakmaiság erősítését szolgáló törekvéseinket siker koronázza.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.