Vargáné Szabó Györgyi

Tanácsadói attitűd és kommunikáció

Meggyőződésem, hogy a tanácsadók nem helyezhetők bele egyetlen típusba sem, mert mindig olyannak kell lennünk, amilyennek a helyzet, az emberek, a feladat szerint lenni kell.

A saját tanácsadói attitűdünket kell kialakítani, ennek három meghatározó elemét és sok alkritériumát mutatom be:

Kommunikáció:

• Használja a „jégtörő” kérdéseket,
• kulcskérdése legyen,
• fókuszáljon a témára amiről beszélnek,
• segítse a beszélgetést, lendítsen át a megakadásokon,
• széles skáláját használja a kérdéseknek,
• tudjon hallgatni, meghallgatni,
• készítsen jegyzetet,

      Eközben a tanácsadó:

• nem minősít,
• nem támad,
• nem védekezik,
• hanem érvel, elemez, indokol!

Szakmaiság:

• szaktudás,
• szakmai biztonság,
• módszertani jártasság,
• önfejlesztés,
• kompetencia,
• rugalmasság, jellemzi,
• meggyőződéssel képviseli azt, amivel foglalkozik, ezért hiteles.

Hitelesség:

• lelkesedés,
• elkötelezettség,
• dinamizmus,
• realitás,
• meggyőződés,
• őszinteség,
• személyesség jellemzi, önmagát adja.

Mi jellemezze még a tanácsadót?

• érdeklődés,
• szemkontaktus tartás,
• folyamatos visszajelzést adjon,
• ösztönzés,
• testbeszéde elfogadást tükrözzön,
• mosolyogjon,
• kedves legyen,
• következetesség,
• pontosság,
• fegyelmezettség,
• felkészültség.

Mit nem szabad elfelejteni? 

Azt, hogy a tanácsadó szakértő ugyan a saját szakterületén, de midig tanácsadóként viselkedik.

Nem dönt az intézmény helyett, hanem alternatívák bemutatásával segíti az intézményt a számukra leghelyesebb, legjobb megoldás kiválasztásában.

Ki a jó tanácsadó? 

Az, aki úgy végzi a munkáját, hogy az intézménynek egy idő után már nincs rá szüksége, önállóan tudnak dolgozni, önállóan folytatják a közösen elkezdett munkát