Tóth Valéria

Az Országos Óvodai Projekt tapasztalatai

Az Oktatási Minisztérium 2000 nyarán adott megbízást három háttérintézményének: az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontnak (OKÉV), az Országos Közoktatási Intézetnek (OKI) és az Oktatáskutató Intézetnek (OI) egy nagyszabású óvodai vizsgálat elvégzésére. A projekt koordinálását a fővállalkozó, az OKÉV Észak-alföldi Regionális Igazgatósága végezte, az Országos Közoktatási Intézet és az Oktatáskutató Intézet alvállalkozóként látta el kutatási feladatait.

A vizsgálat célja, kérdései, fő vizsgálati területei

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjára épülő helyi óvodai nevelés vizsgálata címet viselő projekt keretében megvalósuló kutatássorozat elsődleges célja annak vizsgálata volt, hogy az óvodai nevelés legfontosabb dokumentumaiban (a helyi nevelési programokban, csoportnaplókban, a gyermekek fejlődését dokumentáló személyiséglapokon) mennyiben tükröződnek az Alapprogram irányelvei, és az óvodai nevelés napi gyakorlatában hogyan valósulnak meg az óvodák tartalmi munkáját szabályozó központi dokumentum fő célkitűzései.

A megrendelő konkrét kérésére kiemelt témaként kezeltük annak vizsgálatát, hogy a mostanáig gyermekközpontúnak ismert és elismert magyar óvodai nevelésben érzékelhetők-e az iskolásítás jelei, valamint az egyre inkább a helyi igények kielégítésére törekvő óvodák nem válnak-e a túlságosan teljesítményorientált szülők vagy a bevétel-orientált intézmények mohóságának hatására (a fenntartók érdektelensége vagy asszisztálása, esetleg kifejezett biztatása mellett) tanfolyamokat, különórákat szervező és lebonyolító “vállalkozásokká”.

A kutatás további fontos célja volt információkat szolgáltatni a központi és helyi döntéshozóknak az iskola előtti nevelés rendszerének legfontosabb intézményi adatairól, működéséről, szervezési megoldásokról, a nevelési programok megszületéséről és végrehajtásáról, a bevezetés személyi (gyereklétszám és összetétel, óvodavezetés, óvodapedagógusok és egyéb személyzet) és tárgyi feltételeiről.

Ugyancsak nagy hangsúlyt helyeztünk a kutatásban annak feltárására, hogy az óvoda, mint a helyi közszolgáltatás része milyen erőtérben működik, mik a tipikus fenntartói elvárások, milyen a fenntartó–intézmény viszony illetve, hogyan értékelik a fenntartók a vizsgálati mintánkban szereplő intézményüket. A szülői elvárásokat óvodánként 10 szülő véleményének írásbeli kikérésével kívántuk feltérképezni, mert feltételeztük, hogy a két elvárás-rendszer (fenntartói, szülői) elemzéséből egyértelműen kideríthető, működnek-e olyan helyi kényszerek, amelyek az óvodákat az új központi tartalmi szabályozással ellentétes irányba, az iskolásítás felé nyomják.

Végezetül pedig a magyar oktatáskutatás nagy adósságát is próbáltuk törleszteni a komplex megközelítésre kiválóan alkalmasnak mutatkozó óvodai projekt keretében, amikor arra vállalkoztunk, hogy megvizsgáljuk a közoktatásban dolgozók meghatározó – több mint harmincezres – csoportját alkotó óvodapedagógusok, illetve közvetlen segítőik (a dajkák) élet- és munkakörülményeit. Tudomásunk szerint hazánkban most először került sor ennek a foglalkozási-csoportnak az átfogó szociológiai vizsgálatára, amelyet reprezentatív intézményi mintákon, véletlenszerű személyi kiválasztással végeztünk. 

A vizsgálatban együttműködő intézmények tevékenységrendszere, feladatmegosztása

A projekt koordinálását az OKÉV Észak-alföldi Regionális Igazgatósága végezte. A koordináción túl a kiválasztott 470 óvodából részhalmazt képező 100 óvodában óvodai szakértők óvodavezetőkkel, óvodapedagógusokkal, dajkákkal csoportos interjút készítettek, intézménylátogatást, dokumentumgyűjtést és egy egész napos megfigyelést végeztek, olyan gyerekcsoportban, amelyben már az új helyi nevelési program szerint dolgoznak.

Az OKÉV pályázatot írt ki az óvodai szakértőknek a projektben való részvételre. A pályázati felhívásra érkező 161 pályázatból választottunk 50 óvodai szakértőt a vizsgálat el-végzésére.

A három háttérintézet felkészítette a szakértőket a vizsgálatra. A felkészítés tartalmát képezte:

• az óvoda működésének törvényi háttere;
• a kutatásmetodikai alapok;
• a szakértő szerepe a vizsgálatban;
• a szakértői munka etikai kérdései;
• az OKÉV megfigyelési szempontjainak bemutatása;
• valamint az OKI, OI által elkészített eszközbattéria ismertetése.

Az Országos Közoktatási Intézet külön kérdőívet készített az óvodavezetőknek, óvodapedagógusoknak, dajkáknak és a fenntartóknak. Vizsgálatában a kérdőíveket kiegészítette a dokumentumelemzés és interjúk módszereivel.

Az Oktatáskutató Intézet munkatársai készítették a szülői kérdőívet. 20 óvodai esettanulmány előzte meg a vizsgálatot.

A vizsgálat módszerei

Kérdőívek

• óvodavezetők,
• óvodapedagógusok,
• dajkák,
• fenntartók részére.

Készítette az OKI, a Szonda Ypsos kérdezőbiztosai végezték a vizsgálatot, illetve a szülői kérdőív, melyet az OI készített, a kérdezőbiztosok által véletlenszerűen kiválasztott szülők körében.

Interjúk

• óvodavezetőkkel,
• óvodapedagógusokkal,
• dajkákkal.

Az interjúkérdéseket az OKI állította össze, OKÉV szakértők vették fel.

Dokumentumelemzés

• helyi nevelési program,
• csoportnapló,
• gyermeki fejlődés nyomonkövetése (személyiséglap, fejlődési lap, fejlődési napló, egyéni fejlesztési terv, stb.).

A szakértők által kitöltött értékelőlapok eredményeit az OKI összegezte. A helyi nevelési program értékelését az OKI végezte.

Megfigyelés gyermekcsoportban, ahol az új program szerint folynak a foglalkozások. A megfigyelési szempontokat az OKÉV dolgozta ki, a tapasztaltakat kódolással becslési skála alapján összegezte. Összefoglalását a szakértők végezték, valamint a kódolás után a számszerűsítés is megtörtént. 

A mintaválasztás módszerei és a minta jellemzői

Az OKI véletlen mintaválasztás alapján, a reprezentativitás figyelembevételével (település nagysága, csoportok száma, fenntartó milyensége stb.) választott ki 470 intézményt, illetve ezekből 100-at, ahol a csoport-megfigyelés is történt. (A végleges óvodaszám 99 lett.)

Szakértők benyomásai az intézmények tárgyi feltételeiről

Az óvodaépületek állaga, felszereltsége, belső szerkezete rendkívül széles skálán helyezkedik el, az egészen modern, minden igényt kielégítő tágas, világos, egészséges óvodáktól az aládúcolt vagy épp gombás, dohos, és így az egészséget súlyosan veszélyeztető épületekig.

A kis alapterület, a szűkös kiszolgáló helyiségek, vagy a kényszerből másokkal közösen használt ebédlő a kényelmetlenségek mellett a tartalmi munkára is hatással van: nem valósítható meg a folyamatos napirend, a játékidőt és a megkezdett tevékenységeket a kötelezően betartandó időpontok rendszeresen félbeszakítják. Ez gyakran türelmetlenséget, direkt irányítást, erőteljes fegyelmezést és a gyermeki önállóság jelentős korlátozását eredményezheti.

A szakértők 13 esetben állapították meg egyértelműen az óvodaépület enyhébb vagy súlyosabb fogyatékosságait, fejlesztés szükségességét.

Az udvarok mérete, a különböző jellegű felületek (kavics, homok, beton, talaj) aránya túlnyomó többségében megfelelő, az udvari játékok és mozgásfejlesztő eszközök között csak elvétve (és átmenetileg) fordulnak elő a betonaljzatú fémépítmények. Örvendetes jelenség, hogy szinte kivétel nélkül törekednek a fenntartók és a pedagógusok a természetes anyagok (elsősorban fa) udvari alkalmazására. Kevés azonban az olyan óvoda, ahol az udvar nemcsak a szabadidős játék és a mozgásfejlesztés helyszíne, hanem koncepciózus része a tartalmi munkának: a környezeti nevelésnek és a munkatevékenységeknek (virág- és zöldséges ágyások, gyümölcsfák, komposztálók stb.). Ennek a legtöbb esetben nem a pedagógiai szándék hiánya, hanem a viszonylag kicsi alapterület az oka.

A játékeszközök megfelelnek az életkori sajátosságoknak, valamint a helyi programok kiemelt feladatainak megoldását segítik. A túlzsúfoltság a csoportszobákban és a helyi nevelési program speciális elemeinek figyelmen kívül hagyása felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi programban megfogalmazottaknak az óvoda tárgyi feltételek hiányában eleget tud-e tenni.

A 99 óvodából kb. 20 esetben a szakértők már a tartalmi munkát akadályozó mértékű eszköz-, bútor-, játékeszközhiányt és egyéb felszerelési tárgyak (pl. edények) hiányát állapították meg. Ezekben az esetekben az óvoda az eszköznormáknak sem felel meg, nemhogy a nevelési programból adódó esetleges minőségi igényeknek. Emellett még sok esetben jelezték, hogy szükség volna az óvodai eszközök korszerűsítésére, minőségi cseréjére.

Személyi feltételek

A szakértői jelentések több esetben állapítottak meg személyifeltétel-problémát:  

• kevesebb a pedagógus és/vagy a dajka, mint amennyi a normák szerint kellene,
• nincs meg a megfelelő főiskolai végzettség,
• kevesebb és nem megfelelő végzettségű óvodapedagógus van,
• a szakértő súlyos szakmai problémákat (alkalmatlanságot) állapított meg.

 

A személyi feltételek hiánya miatt több óvodában is előfordul, hogy nem tudnak eleget tenni annak a kötelezettségnek, hogy a teljes nyitvatartási időben szakképzett óvodapedagógus legyen a gyerekekkel.

Sajátos jelenségként mutatják be a szakértők azt, amikor a vezetővel együtt van meg a törvényes létszám: ez relatív hiányt eredményez, mert a vezetőket oly mértékben kötik le az intézmény szervezeti működtetésének problémái (különösen a külső források utáni hajsza), hogy a pedagógiai munkában gyakorlatilag nem vagy alig tudnak érdemben részt venni. 

A szakmai munka megítélése az óvodavezetők részéről

Az új központi tartalmi szabályozó bevezetésétől többségében pozitív irányú változásokat várnak az óvodavezetők. Úgy érzik, hogy az Alapprogram komoly elvárásokat támaszt az óvodapedagógusokkal szemben, így a helyi programra való átállással az óvodapedagógusok terhelése várhatóan jelentősen nőni fog, miközben a gyerekek terhelése lényegében változatlan marad. Annak ellenére, hogy az irányított foglalkozások helyett az Alapprogram a játékra, a spontán tanulásra helyezi a hangsúlyt, az óvodapedagógusok nem tartanak attól, hogy a gyerekek iskolakészültsége csökken, sőt 62 %-uk kifejezetten javulást prognosztizál ezen a területen.

Az intézményvezetők többsége feltételezi, hogy az óvodák egyre jobban kielégítik az óvodahasználók igényeit, nyitottabbakká és eredményesebbé válnak, igaz ennek az lehet az ára, hogy az óvodák közötti különbségek növekedni fognak.

A szülők véleménye a helyi nevelési programokról

Az óvodáról alkotott szülői vélemény legfontosabb összetevője az óvodapedagógus személyiségéről a szülőben kialakult kép. Az adatok tükrében ez azt jelenti, hogy a szülők 84 %-a értékelte a kérdőívben szereplő négyfokú skálán nagyon fontosnak az óvodapedagógus személyiségét az óvodáról alkotott véleménye szempontjából, 15 %-a mondta fontosnak ugyanezt, és mindössze 0,4 % volt azoknak az aránya, akik szerint kevéssé vagy egyáltalán nem fontos az óvodapedagógus személyisége az óvodáról kialakított véleményük szempontjából.

A szülők véleményformálását meghatározó 2. legfontosabb tényezőnek a dajkák személyisége bizonyult. A dajkák személyiségének tulajdonságait a szülők valamivel több, mint kétharmada (68 %) mondta nagyon fontosnak, csaknem egyharmaduk fontosnak. A dajkák esetében is elhanyagolható azok aránya (1,8 %), akik szerint kevéssé vagy egyáltalán nem fontos a dajka személyisége az óvoda megítélése szempontjából.

Az óvoda udvarának használhatóságát (megfelelő felszereltségét játékokkal) és az egyéni bánásmódot a gyerekek irányában csaknem azonos arányban sorolták a szülők a nagyon fontos kategóriába (61 % illetve 62 %). A különbség közöttük annyi, hogy míg az óvoda udvarának használhatóságát a szülők 1 %-a tartotta kevéssé fontos vagy nem fontos tényezőnek, addig a gyerek irányában tanúsított egyéni bánásmód esetében ugyanez az arány 8 % volt.

A „nyitottság a szülők és családok irányába”, illetve „a gyerekek számára felkínált programok” szempontokat az óvoda megítélésének vonatkozásában még mindig a szülők több, mint fele tekintette nagyon fontosnak.

Az óvoda környezete és az óvoda épületének állapota két olyan szempont, melyek a mért tényezők közül az utolsó helyekre sorolódtak.

Az óvodai nevelés országos alapprogramja és a helyi nevelési program, valamint a helyi nevelési program és a gyakorlat közötti megfelelés

Az eredeti kutatási célkitűzés a helyi programok és az Óvodai nevelés országos alapprogramja közötti viszony elemzése volt, éppen ezért okkal szerepel majd’ minden szakértői jelentésben az, hogy az óvoda milyen program alapján dolgozik. Annál inkább, mert a feltételrendszer, a módszerek és az egész pedagógiai folyamattervezés csak az óvoda által használt program specifikumainak tükrében értelmezhető és értékelhető.

A szakértők az egyes helyi programok (akár saját, akár adaptált) megítélésében, a gyakorlati működés helyi programhoz való viszonyításában nagy körültekintéssel jártak el, és a konkrét óvodákat általában saját rendszerükhöz képest értékelték.

A felsorolt adaptált programok mindegyike minősített óvodai program (OKI által), és tulajdonképpen a saját készítésű programok is azok, hiszen szakértők megvizsgálták, a fenntartó elfogadta, és mindez nem történhetett volna meg akkor, ha az adott program nem egyezik az ONOAP szellemével.

A helyi program és a gyakorlat 7 intézményben egyáltalán nem felel meg egymásnak (ebből érdekes módon 3 esetben a gyakorlatot jobbnak ítéli a szakértő, mint a programot), 12 óvodában pedig részleges eltérések vannak. 

Ezek leggyakoribb típusai a következők:

– egy-egy tevékenységterület nem a program szerint működik;

– a kötött és kötetlen foglalkozások aránya jelentősen eltér a programban leírtaktól;

– a HOP általánosan, elméletieskedve fogalmaz, aminek következtében nem egységes a napi gyakorlat;

– az eredetileg komplexnek tervezett tevékenységek objektív és szubjektív okok miatt mégsem elég komplexek;

– a munka-, illetve a játéktevékenység nem kap elég hangsúlyt vagy a programban vagy a gyakorlatban;

– a programban tervezett (valószínűleg „vevőcsalogatónak” szánt) speciális szolgáltatásokat az óvoda mégsem tudja biztosítani;

– gyakori, hogy a programban kiemelt jelentőségű tevékenység-területnek a mindennapi gyakorlatban nincsenek nyomai;

– iskolai, illetve szülői nyomásra az eredetileg megfogalmazott gyermekkép, óvodakép helyét szép lassan átveszi a kedves, de határozott iskolásítási szándék, aminek a legtöbb esetben az indokát is meg lehet találni: hasznos, ha a gyerek tájékozott az iskolai feladatlapok, felmérők megoldási technikájában.

Természetesen mindezeken túl sok óvodánál állapítják meg a szakértők, hogy a helyi programot még nem teljesen sikerült átültetni a gyakorlatba, vagy még nem tökéletes az összhang, ezek azonban nem koncepcionális, hanem működésbeli problémák, amelyeket egyrészt a tapasztalat, másrészt a programfelülvizsgálat meg tud szüntetni.

A szakértői jelentések nyomán 8 óvodáról jelenthetjük ki, hogy az ONOAP szelleméhez, az óvodapedagógiai „illemhez” és a pszichológiai törvényszerűségekhez képest súlyosan diszfunkcionális állapotban van.

A diszfunkcionális működés okai:

• a helyi programban leírtak (melyet megrendeltek egy szakértőtől) nem valósíthatók meg a gyakorlatban;
• az óvodapedagógus magatartása rideg, mosolytalan, a gyerekek között félelem tapasztalható;
• a csoportban nem volt szabad játéktevékenység, csak kifejezetten iskolás tevékenységek (angol, informatika foglalkozás), házi feladatot adtak a gyerekeknek.

Azt a kérdést, hogy óvodák helyi nevelési programjai megfelelnek-e az ONOAP-nak, több szempont vizsgálata után kívánjuk megválaszolni.

A vizsgálatok a következő területekre irányultak:

• az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő (OKÉV vizsgálati területei), iskolásítás.
• az óvodai élet tevékenységi formái: játék, vers, mese, ének, zene, rajzolás, mozgás, külső világ tevékeny megismerése, munka jellegű tevékenységek, tanulás.
• az óvodai nevelés feladatai:

• egészséges életmód
• érzelmi nevelés és szocializáció
• értelmi fejlesztés.

Az óvoda funkcióinak vizsgálata során a következő tartalmak kerültek előtérbe:

Óvó-védő funkció

Nyugodt légkör, érzelmi biztonság, gondozás, étkezés, pihenés, segítségnyújtás, egészségvédelem, mozgásszükséglet, szokások kialakítása.

Szociális funkció

Kapcsolatrendszer, Én-érvényesítő törekvések, a gyermekek szocializálódása, differenciált fejlesztés, empátia–tolerencia–másság.

Nevelő-személyiségfejlesztő funkció

Játék, munka jellegű tevékenység, tanulás, vers, mese, ének, zene, énekes játék, rajzolás, kézimunka, mozgás, a külső világ megismerése, speciális fejlesztő tevékenységek.

Iskolásítás

Óvodapedagógusi értékelés, kommunikáció, a gyermek megfigyelése (stílus, szokás, kifejező képesség).

A vizsgálati tapasztalatok alapján megfogalmazható javaslatok, fejlesztési lehetőségek három csoportba sorolhatók:

1. A konkrét óvoda konkrét fejlesztési lehetőségeire vonatkozó ötletek.
2. Az óvodai program átalakítására, csiszolására vonatkozó javaslatok.
3. A közoktatási rendszer egészére, az ágazati irányításra vonatkozó javaslatok.

Az óvodakutatás eredményeiről, a magyar óvodáztatás helyzetéről tanulmánykötet megjelentetését tervezzük, mely szeretnénk, ha minden óvodába eljutna és segítené az óvodapedagógusok nevelő munkáját.