Vargáné Szabó Györgyi

Az ÓVODA szekció összefoglalója

A szekcióvezető beszámolója

Tisztelt Konferencia, Kedves Kollegák!

A köszöntőben első napon elhangzott, hogy kevés az óvónő (30 fő) most itt a konferencián. Örömmel mondhatom, hogy a szekció munkájában nem voltunk mindig 30-an, volt, amikor 50-en, 60-an is kíváncsiak voltak arra, hogy miről beszélünk, mi a véleményünk.

A szekció munkája nagyon hatékony és eredményes volt, bár a konferencia számára kevés javaslatot fogalmaztunk meg, viszont sok mindenről beszéltünk.

Először a Hajdú-Bihar megyei Pedagógiai Intézet munkatársa, Szathmáriné Nagy Ágnes mondta el, hogy milyen tematikát dolgoztak ki a helyi nevelési programok beválás-vizsgálatára.  Nagyon érdekes és hasznos információkat nyújtott, mert elmondta, hogy milyen szempontok szerint elemezzük a programokat. Ismertette, hogy a saját program, adaptált program vagy átvett program vizsgálatakor milyen eltérő megyei megközelítések, tapasztalatok vannak.

A második előadást Villányi Györgyné, (OKI, tudományos munkatárs) tartotta, arról, hogy milyen törvényi kötelezettségeink vannak a helyi nevelési programok módosításával. Okos ötleteket és tanácsokat adott e témakörben. Felhívta a figyelmünket arra, hogy nemcsak a törvény által kötelezően megadott szempontok szerint kellene most módosítani a programot, hanem ezzel egy időben más, a gyakorlati tapasztalatból eredő változtatásokat is érdemes elvégezni.

A következő, amiről beszéltünk, az a Comenius I.,  Comenius II. intézményi modellről összegyűjtött tapasztalatok, és az ezzel kapcsolatos kételyeink és gondjaink. Erről én beszéltem.

Elmondtam, hogy minőségfejlesztési tanácsadóként, trénerként és intézményvezetőként milyem benyomásaim, tapasztalataim vannak az eddigi munkáról, hogyan történt, milyen örömök és nehézségek kíséretében a Comenius I. intézményi modell kiépítése az óvodánkban. Ami fontos, hogy az óvodákban dolgozók  nagyon lelkesek, és örömmel csinálják a rendszer kiépítését, viszont vannak gondjaink. A minőségirányítási rendszer kiépítésének nehézségeit, gátló tényezőit brainstorminggal gyűjtöttük össze, majd közösen kerestünk választ megoldásokat. Az egyik ilyen gond, amit ajánlok azoknak a figyelmébe, akik ebben tehetnek valamit: végig gondolta-e valaki, hogy a 3000 forintos minőségi bérpótlékból hogy lehet egy kétcsoportos óvodában kiosztani a  9000 és  6000 forintot,  a támogató szervezet tagjainak járó elismerést?  Mert hogy összesen nincs annyi pénz, ami erre kellene. Ezek az intézmények a támogató szervezet tagjait nem tudják elismerni, nem tudnak a törvénynek megfelelni.

Aztán volt olyanról is szó, hogy  mikor csináljuk ezt a napi 10-11 órás óvodai nyitva tartás során? Milyen minőségről beszélünk, ha a csoportban végzett munka rovására történik az óvodai pedagógusok minőségfejlesztő tevékenysége? Abban megállapodtunk, hogy a 32 kötelező órán fölül kell elvégezni ezt a munkát. Az óvoda egy speciális intézmény, ott délelőtt és délután is van gyerek, - nem úgy, mint az iskolák egy részében, ahol szerencsére délután már nincs tanítás -, ezért nehéz ezt a mi esetünkben optimálisan megoldani. Voltak kételyeink azzal kapcsolatban is, hogy hogyan viszonyul a fenntartó ehhez? Hogyan támogatják és segítik a minőségirányítási rendszer kiépítését? Sok okos gondolat és kétely fogalmazódott még meg, melyek a Comenius programra, a tanácsadókra, a feladatokra vonatkoztak.

A ötödik előadás arról szólt, hogy mit tervez a minisztérium a debreceni OKÉV szervezésében, hogyan fog megtörténni egy országos mérés a nevelési programok beválásáról az óvodákban. Erről Kindrusz Pál, a Kelet-Magyarországi OKÉV munkatársa beszélt. Elmondta azokat a szempontokat, amik alapján majd vizsgálni fogják azt a 470 óvodát, amit véletlenszerű kiválasztással fognak megjelölni. 

Ehhez kötődően, ezt a témát folytatva Szakács Mihályné, a Szarvasi Óvóképző igazgatója beszélt arról, hogy milyen módszereket érdemes az óvodai szakértőknek használni a programbeválás vizsgálatakor és más szakértői munka végzésekor. Jó volt hallgatni, hogy milyen felelősséggel és elkötelezettséggel beszélt az óvodai és a szakértői munkáról.

Ma délelőtt arról hallottunk, hogy mi az OKÉV szerepe, és milyen a kapcsolata a szakértőkkel. A szekciónk előadója volt Marekné Dr. Pintér Aranka, a veszprémi OKÉV vezetője, aki még arról is beszélt, hogy milyen kérdéseik vannak az irányelvek kidolgozásával kapcsolatban. Jó, hogy a mi véleményünket is tudni akarják. Kérdőíveket adott nekünk, hogy el tudjuk mondani, hogy mit gondolunk arról, hogyan kellene az irányelveket megfogalmazni.

Ekkor beszéltünk egy fontos dologról, amit tavaly is elmondtunk már, és most is szeretnék, mert ebben támogatnak az óvodák, és a veszprémi OKÉV vezetője is. Jó lenne az irányelvekben megfogalmazni, hogy a szakértők valóban szakértők legyenek. Óvodában ne végezhessen szakértői munkát nem óvodai szakember.   Azért, mert valakinek közoktatási szakértői igazolványa van, attól még ne tekintse magát szakembernek az óvodában, ha nem óvodai szakember.   

Röviden, a lényegre koncentrálva ennyit szerettem volna elmondani. Nagyon jó és hasznos volt ez a tanácskozás.

Végezetül szeretném megköszönni az előadóknak, hogy eljöttek, a szekciónk vendégeinek, hogy megtiszteltek bennünket érdeklődésükkel, az óvónőknek, hogy kitartottak, aktívan részt vettek ebben a munkában, s nem utolsó sorban a szervezőknek, hogy egy ilyen sikeres konferenciát létrehoztak.

Köszönöm a figyelmet.